30.rész ~ Epilógus

Annabell szemszöge

Forgolódtam, vergődtem a kényelmes ágyamba amely oly ismerősként érintette meg testemet. Forróság lüktetett bennem. Verítékben úszott testem, s végtagjaim fájdalmasan mondtak ellent minden mozdulatomnak. Fejem széthasadt, s hajam tapadt arcom nedves bőréhez. Nyöszörögve fordultam a másik oldalra, és rejtettem el szenvedő testem a takaró alatt. Fáztam, és egyre jobban melegem is volt. Újra fordultam, ezúttal a másik oldalamra, s ahogyan bordáim találkoztak a matrac anyagával, fájdalmasan felnyögtem. 

Lassan aprókat pislogtam, hogy megszokjam a sötétítő mellett beszűrődő halovány fényt, amely még így is zavarta szemeimet. Szemeim égtek. Sok, kicsit pislogtam, hogy a látásom a megfelelő legyen, s, hogy felismerjem hol is vagyok. Ismerős volt, túlságosan is a szoba, ahol felébredtem. Pontosan tudtam, hol is vagyok, még is reménykedtem benne, hogy álmodom. Semmit sem értettem.
Takarót lassan húztam le fáradt testemről. Óvatosan próbáltam felülni, ami sikerült is kis időn belül, bár néha bele nyilat az oldalamba a fájdalom, de akaratom nagyobb volt annál, mint hogy visszafeküdtem volna. Mezítelen talpaim szőnyegem puha anyagával találkozott. Lábaim remegtek. Mély levegőt vettem. Mellkasom rohamosan emelkedett, s süllyedt. Kezeimen támaszkodtam, ahogyan igyekeztem felállni. Lábaim igen nehezen teljesítették testem, agyam parancsát. Akaratosan mondtak ellent nekem, de végül kisebb küszködés után két lábra álltam.
Ablak felé vettem az irányt. Határozott léptekkel közelítettem meg a nyílászárót, és a sötétítő függönyt. Ahogyan sikeresen elhúztam fény áradt be a helységbe. Nap sütött, s ahogy az üvegen keresztül érintette bőröm, meleggel árasztotta el. Kinyitottam, s egyből megcsapott a kellemes melegség. Nyár. Egyértelműen ebben az évszakban tartunk. Furcsállóan néztem továbbra is a kertünket, ahol a bokrok, és a fák virágoztak, a kertész szorgosan gondozta a növényeket, miközben a medencénket tisztították.
Még mindig zavarodottan álltam a kézzel fogható dolgok előtt, s nem akartam el hinni, és nem is értettem mit keresek a régi szobámba, ahol már évek óta nem jártam. Megfordultam. Egyenesen, mondhatni sietős léptekkel, már amennyire ezt a rosszullét engedte, tettem meg a távolságot.
Hideg fém kilincsre helyeztem kezemet, s nyomtam le. Fa ajtó azonnal kinyílt, így hamar kint találhattam magam a folyosón. Házat csend uralta. Minden ugyan úgy volt, ahogyan azt évekkel ezelőtt hagytam. Lépcső felé vezetett utam.
Lépcsőfokokat fogcsikorgatva tettem meg. Soha nem ápoltam jó barátságot a lépcsőkkel, de most még jobban elleneztem azokat. Szorosan fontam ujjaimat a korlátba, s kapaszkodtam minden egyes lépésnél. Lábaim, s egész szervezetem gyenge volt, s a veríték még mindig verdesett. Felvettem a harcot a fokokkal, s pár perc elteltével, igaz fájdalmasan, de leértem a földszintre. Mint ahogyan az emeleten, itt is csend uralkodott. Abban reménykedtem, hogy apámat az irodájában találom, így a szoba felé vettem az irányt. Nappalin könnyebben átjutott. Küzdelem nem volt olyan fájdalmas, mint a lépcsőn lejövetel. Kopogtatás nélkül nyomtam le a hatalmas barna, kézzel kimunkált fa ajtó kilincsét, s tártam kis. Apám egyből felkapta tekintetét a laptopjáról. Szemeiben az aggodalom tükröződött. Óvatosan beljebb léptem, míg magam mögött visszacsuktam az ajtót. Beljebb csoszogtam. Hideg kövön talpaim fáztak, így az asztalával szemben elhelyezett fotelbe foglaltam helyet, és húztam magam alá végtagjaim.
- Kicsim, aludnod kellene. - szólalt meg
- Felébredtem. - hangom remegett
- Beteg vagy. Szükséged van a pihenésre.
- Apa, kérlek. Nagy lány vagyok.
- Valóban. - bólintott - 17 évesen sokkal érettebb vagy, mint a kordbeliek.
Ahogyan kiejtette száján a koromat, teljes döbbenet uralkodott el rajtam. Akárhogy is szoroztam, s osztottam nekem 22 évesnek kellene lennem. Semmit nem értettem. Zavarodott voltam. Levegőt kapkodtam, de apám visszafordította figyelmét a laptopjára, így mit sem sejtett az én értetlenségemről.
- Pár perc múlva jön egy jó barátom érkezik.
- Ismerem?
Ám válaszolni nem tudott. Kopogtatásra lettünk figyelmesek, majd amint apám szólt, hogy "szabad", már nyílt is az ajtó. Ajkaimra mosoly húzódott, s szívem hevesebben kezdett el verni. Felálltam, és amint bezárult a vendég mögött az ajtó, oda sétáltam, és megöleltem. Teste feszes volt, és tartózkodott is a közelségemtől, de végül óvatosan magához ölelt.
- Harry. - suttogtam mellkasába
- Ti ismeritek egymást?
Apám hangja csapta meg a fülemet. Hátra pillantottam rá. Értetlen, zavarodott voltam. Kezek lekerültek rólam, és már csak álltam, mint egy élettelen dolog a szoba közepén.
- Találkoztunk már valahol? - szólalt fel Harry kellemesen rekedtes hangján
- Nem emlékszel? - hangom megtört volt
- Sajnálom, de fogalmam sincs miről beszélsz.
- Justin. Mi van Justin-al? - szemeimből már könnycseppek folytak
- Ki az a Justin? - kérdezte apám
- A fiam.
- Kicsim, gyere, kérlek. - fogott kézen, s vezetett fel lassan a szobámba
Befektetett az ágyba, és betakart. Úgy kezelt, mintha valóban egy kisgyerek lennék. Könnyeim még mindig nem apadtak el.
- Mi folyik itt? 22 évesnek kellene lennem, és .. - kezdtem de ő egyből csendre intett
- Ana, beteg vagy, és az éjszaka folyamán lázálmok gyötörtek téged.
Akkor fogalmazódott, állt össze bennem minden. Sírás, vészes zokogás rázta testem, s apámat megkértem, hagyjon magamra. Nehezen, de teljesítette kérésem. Oldalamra fordultam, lehunytam szemeim, s a takaróm alá temetkeztem. Mindent elvesztettem, s egy álom volt az egész. Csodaszép álom, ahol szerelembe estem egy olyan férfiba, aki jelenleg őrültnek tart.

29.rész

Annabell szemszöge

Harry körém fonta kezét, s beljebb húzott, hogy a számomra már jól ismert nyomozó, és az apám beljebb tudjanak lépni. Nappaliba invitálta Őket, s engem is. Lábaim nehezen teljesítették az utasítást, de kisebb erőfeszítéssel, s Harry támaszával elértem a helységbe, és helyet foglaltam a fotelben, míg a karfára Haz ült. 

- Ms.Brooks arckifejezéséből arra következtetek, hogy nem említette meg az érkezésem.

- Pontosan én sem tudtam, hogy mikor érkeznek. - felelte Harry

- Értem. - biccentett a nyomozó - Tehát, akkor az én feladatom, hogy ismertessem, hogy mi az oka jelenlétemnek.

- Hallgatom. - hangom halk volt

- Sikerült megtalálnunk két személyt, akik látták magát azon a bizonyos estén, amikor a baleset történt. 

- Tanúskodtak?

- Nem. - felelte - Bíró kijelentette, hogy magának is jelen kell lennie.

- Tessék? - döbbentem meg - Lehetetlenség, hogy én visszatérjek az államokban. Szökésért is akár elítélhetnek.

- Igazán okos hölgy maga Ms.Brooks.

- Ana, muszáj jönnöd. 

- Felejtsétek el. Nem fogok börtönbe menni. Itt a fiam. - estem kétségbe
- Kicsim, kérlek. Szerinted hagynám, hogy vissza menj az államokba, hogy börtön büntetésre ítéljenek? - kérdezte Harry, miközben szorosan fogta kezem
- Lezárják az ügyet, de ahhoz Önnek is jelen kell lennie Ms.Brooks.
- Ha ragaszkodsz hozzá, Harry is velünk jöhet.
- Természetesen. A várost sem hagyom el nélküle. - feleltem egyből határozottan - De Justin nem jöhet velünk. - néztem fel Hazza-ra
- Anyuék vigyáznak rá addig, ne aggódj.
- Holnap reggel indul a gép, amire szól a jegyük. - tájékoztatott a nyomozó - Én is azzal megyek.
- A szállás miatt ne aggódjatok. A házamba jöhettek. - mondta apám
- Köszönjük, de inkább egy hotelben szállnának meg. - utasította vissza Harry
- Ahogy gondoljátok.
- Még annyi lenne, hogy csak holnap után reggel lesz a tárgyalás. - mondta a nyomozó
- Van egy fiam. Nem hagyhatom csak úgy magára.
- Sajnálom, de most ezt az ügyet kell szem előtt tartania.
- Remélem, hogy nincs gyereke. - horkantam fel
Szerencsére még pár percig kellett élveznem a társaságukat, azután el köszöntek, s távoztak. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel amikor az ajtó becsukódott mögöttük. Harry sietve tért vissza hozzám s ölelt magához.
- Miért nem közölted velem? - vontam kérdőre
- Beengedted volna őket?
- Oké, igazad van. Viszont az akkor sem megoldás, hogy ilyenekből zársz ki. Rólam van szó Harry.  A jövőmről, a családunk jövőjéről. Tudod most várom a második babánkat.
- Ne beszélj úgy velem, mintha fogalmam sem lenne az állapotodról. - nézett szemembe - Végtére is az apa én vagyok.
- Akkor viselkedj is úgy mintha fontos lenne a családod. - álltam fel és az emeletre indultam
Hálónkban egyből a fürdőszobát vettem célba, s amint magamra zártam az ajtót, megszabadultam ruháimtól, és beálltam a forró vízsugár alá. Féltem, rettegtem visszamenni az államokba, hiszen pontosan tisztában voltam annak következményeiről amik várhatnak rám, az miatt, hogy Harry-vel ide szöktem. Igen, ezt nevezhetjük így is, hiszen valóban ez történt. Az, hogy a kapcsolatunk így alakult, az teljesen más dolog. Valóban szeretem Őt, és örülök, hogy egy ilyen férfi mellett élhetem az életem, s ajándékozhatom meg gyermekekkel. Bár sok negatív véleményt kaptunk miszerint a kor különbség igen nagy, s nem tudjuk kezelni ezt a kapcsolatot megfelelően. Harry segítségével leperegtek rólam a dolgok, s igen is bebizonyítottuk másoknak, de legfőképpen magunknak, hogy mennyire s jól tudunk együtt működni. Természetesen kisebb viták minden kapcsolatban akadnak, így az miatt egyáltalán nem becsültem alább a mienkét. Szeretem Őt nagyon, és tudom, hogyha elveszíteném, abba belehelnék. Számomra Ő, és Justin, illetve a jövőben érkező kicsi a mindenem.
Gondolataimból egy kopogtatás zökkentett vissza a sivár valóságba.
- Ana, minden rendben? - hangja kétségbeesettnek tűnt
- Persze, miért?
- Jó ideje benn vagy, soha nem szoktál ennyit időzni.
- Mindjárt megyek. - zártam el a zuhanyt
Testem köré tekertem egy puha törülközőt, és kiszálltam a kabinból. Mosdóhoz mentem, ahol még az egyéb szokásos dolgaimat elvégeztem, majd visszatértem a szobába. Harry egyből rám kapta tekintetét. Felállt, s hamar meg is szüntette a közöttünk lévő kis távolságot. Magához ölelt, és halántékon csókolt.
- Rendben vagy?
Aprót bólintottam. Ajkaimra is egy finom csókot nyomott, majd Ő tűnt el fürdőnk ajtaja mögött. Szekrényéhez léptem, és a kedvenc pólómat vettem ki az övéi közül. Rég bújtam az Ő ruhájába, de amikor ezt megtettem biztonságban éreztem magam, és most erre volt szükségem. Amint felöltöztem bemásztam az ágyunkba, közel Harry térfelére, a párnájára fektettem arcom. Mélyen szívtam be mámorító illatát, s hunytam le pilláim. Gyér fény, amit az éjjeli lámpa okozott, töltötte meg a teret, de ahogy Harry megjelent, s leoltotta, sötétség öltötte be a helységet. Bemászott mellém, és szorosan magához vont. Arcomat nyakhajlatába temettem, míg kezemmel derekánál öleltem át szorosan.
- Félek. - törtem meg a csendet kis idő múlva
- Angyalka. - simított végig arcomon, s lejjebb csúszott hozzám, hogy szemeimbe nézhessen - Ígérem neked, hogy senki sem választhat el Justin-tól. Érted? Senkinek nem engedem meg, hogy elvegyenek tőlünk.
- Ugye Te fogsz képviselni? - hangom megremegett
- Szerinted hagynám másnak? - hagyott orromon egy apró puszit - Másra nem bíználak. Még, ha ez önző, és nagyképű dolog is.
- Szeretlek. - fúrtam mellkasába arcom, s szorosan öleltem magamhoz
- Én is téged Bébi, én is téged.

****

Kora reggeli órákban egyedül ébredtem. Bármennyire is tapogatóztam csak a hideg ágyneműt éreztem tenyerem alatt. Nyögve fordultam hátamra és nyitottam fel szemeim. Amint sikeresen kimásztam az ágyból, beágyaztam, s a fürdőszobába vonultam. Keserves lassúsággal kezdtem el készülődni, s a neszesszeres táskámba bepakolni. Miután azzal készen lettem, a bőrönd bepakolásával kezdtem el foglalatoskodni. Harry-nek és magamnak is bepakoltam minden szükséges dolgot. Talán egy órámba telt mindent összeszedni. Újra a fürdőbe kötöttem ki, ahol ellenőriztem a sminkem, s a ruháimba bújtam.
A földszintre tartva benéztem fiamhoz, aki még békésen szuszogott. Beljebb sétáltam halkan, nem fölkeltve őt, s vissza helyeztem rá a lecsúszott takarót. Nyomtam kis arcára egy puszit, majd magam után behajtva az ajtót tovább folytattam utamat. Konyhába érve szembe találtam magam Harry-vel, szüleivel, s testvérével és annak családjával. Mindenkit megöleltem, megpusziltam, majd párom mellett foglaltam el helyem egy forró csésze gyümölcs tea társaságában.
- Minden rendben lesz. - bíztatott Anne
- Legalább rajtam kívül mindenki így gondolkozik. - feleltem kevergetve italom
- Próbálj Te is így hozzá állni. Sietsz haza Justin-hoz. - bíztatott Gemma
- Igyekszem. - kortyoltam gőzölgő italomból - Lux merre van?
- Szüleimnél. Ott tölt egy kis időt. - felelte Liam
- Sokkal tartozunk nektek.
- Ana, kérlek ne beszélj hülyeségeket. - szólalt fel Des
- Bébi, azért van a család, hogy segítsenek, ha baj van. - kulcsolta egybe ujjainkat Harry - Lassan indulnunk kell.
- Rendben. - bólintottam - Már összepakoltam. Justin még alszik. - tájékoztattam a nagyszülőket
Harry.vel az emeletre mentünk, ahol is elbúcsúztunk fiúnktól, majd Ő a bőröndöt magához vette, s indultunk is.Elköszöntünk Harry családjától és már szálltunk is be a taxiba, ami egyenesen a reptérre vitt minket.
Útközben végig szótlanul ültem, Hazza kezét szorongatva. Hamar sikerült felkerülnünk a gépre, amin a nyomozó és apám is utazott. Annyi kérésem volt, hogy mi külön, messze tőlük ülhessünk. Szerencsére ezt tiszteletben is tartották, így ők a gép elején, még mi a gép végén foglaltunk helyet. Vállára hajtottam fejem, s igyekeztem pihenni. Harry nyugtató édes szavakat suttogott fülembe, ami sok esetben igen nagy mosolyt csalt arcomra. Néha egy-egy kisebb csókot csent tőlem, s kézfejemet simogatta. Mielőtt leszálltunk komolyabbra vette a dolgokat, és megosztott velem néhány információt, aminek köszönhetően tisztábban láttam a dolgokat, ám volt néhány rész, ami homályban maradt.

****

Hotelbe hosszú órák után sikerült megérkeznünk. Recepción egyből megkaptuk a kulcsot, és már mentünk is fel a megfelelő emeletre, hogy megtaláljuk a szobánkat. Ahogy beléptünk az ajtón magas sarkú cipőmtől egyből megszabadultam, s a háló felé vezetett utam. Megszabadultam minden ruhámtól, és fehérneműben zuhantam be az ágyba, a takaró rejtekébe. Pár perccel később csatlakozott hozzám Harry is. Magához vont, s nyugtatóan hátamat kezdte simogatni.
Apró puszikkal halmozta el arcom Harry. Ébredés csodás volt, ám amikor megláttam rajta a fehér inget, s nyakkendőt egyből elkomorodtam. Lehúztam magamhoz, s hevesen megcsókoltam. Reménykedtem benne, hogy erőt ad. Eltávolodott tőlem, majd finoman közölte velem, hogy egy óra múlva kezdődik a tárgyalás, és fél órán belül már indulnunk kell, így azonnal kikecmeregtem az ágyból, és a fürdőbe vonszoltam meggyötört, remegő testem. Sietve készültem el, s kaptam magamra egy igen visszafogott szettet. Nappaliban, a kanapén találtam rá Harry-re, aki dokumentumokat olvasott. Ahogy meglátott, félre tette öléből az iratokat, s magára rántott. Vállára hajtottam a fejem.
- Az ügyemmel kapcsolatos információk? - érdeklődtem
- Igen. Évek során segített egy munkatársam, és így mindig lépést tudtam tartani az ügy haladtával.
- És erről se beszéltél nekem. - jegyeztem meg
- Bébi, nem szeretnék veszekedni.
- Én sem, csak egy megjegyzés volt. - feleltem - Mikor indulunk?
- Összepakolom az iratokat, és mehetünk.

****

Bíróságon kivételesen nagy csend uralkodott. Ahogy beléptem a hatalmas épületbe egyből emlékek sorozata tört rám. Közelebb húzódtam Harry-hez, aki egyből védelmezően helyezte kezét csípőmre, s vont még jobban magához. A tárgyaló terem előtt találkoztunk apámmal, és a nyomozóval. Bevezettek a terembe, s a jobb oldali asztalnál Harry-vel helyet is foglaltunk. Nem sokkal később a bíró is megérkezett, s kezdetét vette a tárgyalás. Hozzám eleinte csak annyit intézett, hogy megemlítette az elköltözésem.
Váratlanul ért, amikor is Carla és Aaron vonult be őrök kíséretében, bilinccsel kezeiken. Harry-re pillantottam, aki csak megszorította a kezem az asztal alatt.
- Ms.Brooks-ot kérem a vádlottak padjára.
Felálltam, s a bíró kérését teljesítettem. A két általam jól ismert személyt védő ügyvéd állt meg velem szembe, s halmozott el kérdésekkel. Remegtek kezeim, így lábaimon összekulcsoltam azokat, s igyekeztem minden feltett kérdésre koncentrálni, s a megfelelő választ adni.

28.rész

Annabell szemszöge

Napot Justin-al töltöttem, mint mindig. Sokat játszottam vele, majd ebédet segített főzni, ami abból állt nála, hogy mindenre rákérdezett, majd egy 'miért?'-el zárta. Elszórakosztatott addig, amíg én főztem. Ebéd után lefektettem aludni, én pedig a takarításnak álltam neki. Teljesen leköt a kicsi, és kis idő múlva még egy csöppséggel gyarapodik a családunk, ami hatalmas öröm számunkra.

Mire végeztem, már késő délután volt, s csupán pár percre tudtam leülni, amikor is Justin felkelt. Felmentem hozzá, majd levittem magammal a nappaliba. A játékok, amiket összepakoltam újra szanaszét hevertek. Játék közben mesét is nézett. Nagyon jó baba, ezt be kellett vallanom magamnak is. Egy rossz szavam nem lehet rá.

Leültem a kanapéra, és onnan figyeltem fiamat. Egy könyvet kezdtem el olvasni, és ezt egészen addig csináltam, amíg Harry haza nem ért. Justin egyből kis lábaira állt, és apjához sietett, aki karjaiba kapta, s megpuszilgatta a kicsi arcát. Lassan odasétált a kanapéhoz, és leült. Justin egyből kimászott öléből, és már újra a játékaival kezdett fogalaltoskodni. 

Harry közelebb csúszott hozzám, s lábaimat övéire tette. Könyvet letettem magam mellé, s Haza arcára néztem. 

- Jól vagytok? - simított végig hasamon - Nem voltál rosszul?

- Pontosan tudod, hogy Justin-nál is tökéletesen voltam. Most sincsenek rosszulléteim. - feleltem

- Talán baj, hogy aggódóm érted? 

- Dehogy is. Sajnálom. - mosolyodtam el halványan

- Megosztod velem, hogy mi aggaszt? 

- Ezt nekem kellene kérdeznem. - sóhajtottam - Teljesen eltávolodtál, úgy érzem titkolsz valamit.

- Bébi. - húzott ölébe - Semmit nem titkolok előled, csak egy ügyön dolgozom. 

- Mióta ideköltözünk, leköt valami. Mindent megosztasz velem, de úgy érzem, hogy ez a dolog közöttünk van. Kimondatlan az egész. Persze megértem a munkád nagy felelősséggel jár, de nem szeretnék csonka családot a piciknek. Szeretlek, és nem szeretnélek elveszíteni.
- Ne is gondolj ilyen butaságokat. Soha nem veszítesz el. Szeretlek téged, Justin-t, és még a hasadban, biztonságban lévő lányomat is.
- Elárulod?
- Ennyire érdekel?
- Évek óta azon dolgozol, ne hidd, hogy nem vettem észre. Túl jól kiismertelek már.
- Angyalka. Megelégszel annyival, hogy este a vacsoránál mindent megtudsz?
- Az még két óra minimum.
- Ígérem, hogy örülni fogsz. Vagyis remélem. - nevetett fel - Miattad dolgoztam ezen ennyi ideig.
- Kíváncsian várom.
- Megcsókolhatlak? - simított végig arcomon
- Itt a fiad is.
- Mesére koncentrál. - mosolyodott el kacéran - Csak egy aprócska csókot kérek, kicsim.
Közelebb hajoltam, s ajkaimat övéinek nyomtam. Lassú táncba hívott, s el szerette volna mélyíteni, de nem hagytam. Justin előtt nem szerettem volna ennyire közönségesen viselkedni. Utolsó apró puszit csent, s elszakadt tőlem. Vállának dőlve figyeltem fiúnkat, aki a mesét nézte tátott szájjal. Elmosolyogtam.
- Bébi. - szólítottam meg mire egyből felém kapta a kis arcát - Gyere ide apához, és anyához.
Kis lábaival odacsoszogott hozzánk, Harry pedig az ölembe ültette. Hatalmas puszit nyomtam pufók arcára, s együtt néztük tovább a mesét.
Alig nézhettük fél órája a mesét, amikor kopogtak. Harry azonnal felállt, s ajtót nyitott. Kezembe vettem Justin-t, és én is követtem Őt. Amikor megláttam az előszobában álló személyt, szemeim könnyel teltek meg. Harry kivette kezeim közül fiúnkat, hogy azonnal szorosan meg tudja ölelni az előttem álló, síró lányt. Szorosan öleltük meg egymást.
- Becca, úr isten, el sem hiszem, hogy látlak. - távolodtam el tőle egy kicsit
- Ana, te is hiányoztál. - húzott vissza magához
- Lányok menjünk be a nappaliba. - tanácsolta Harry
Besétáltunk, s elfoglaltuk a kanapét. Justin félve átmászott az ölembe, s Becca-t kémlelte. Harry másik oldalamon ült, és onnan hallgatta a beszélgetést.
- Tényleg úgy élsz, ahogy Harry mondta. - nézett körbe
- Harry?
- Nem is tudsz róla? - nézett furcsállóan - Harry hozott ki a börtönből.
- Ezt titkoltad? - néztem meghatódva az említett félre
- Szerettem volna mielőbb már itt tudni melletted, hiszen tudtam, hogy a börtönben mennyire is jóba lettetek.
- Köszönöm. - nyomtam gyors puszit ajkaira, s már vissza is fordultam Becca felé
- Gyönyörű kisfiatok van. - simogatta meg kicsi kezét
- Köszönjük. - mosolyogtam rá - Lassan még egy picivel bővül a családunk.
- Szerencsések vagytok, tényleg csodás a családotok.
- De mesélj, mi történt. Mióta vagy kinn? - érdeklődtem
- Tegnap reggel engedtek ki, azután egyből Harry segítségével repülőre ültem, és hát most itt vagyok.
- És hol laksz?
- Bébi, ez a másik amiről beszélnünk kell. - szólalt meg Harry, mire kérdően néztem rá - A lakásodat oda adtam neki.
- Értem.
- Remélem nem gond. Egyből elköltözöm, amint lesz munkám. - kezdett mentegetőzni Becca
- Dehogy is. Már el is felejtettem azt a lakást. Évek óta nem voltam ott. - mosolyogtam rá - Tiéd.
- Meg se érdemlem.
- Ne mondj ilyet. Tiéd az a lakás, nekem nincs rá szükségem.
- Köszönöm.
Tovább beszélgettünk, majd a konyhába mentem Becca-val ahol megterítettem, s lassan Harry és Justin is csatlakozott hozzánk. Leültünk az asztal köré, s elfogyasztottuk a vacsorára készített ételt. Közben még rengeteg mindent átbeszéltünk. Felhoztam, hogy maradhatna estére, de ragaszkodott ahhoz, hogy vissza menjen a kis lakásba, amit még évekkel ezelőtt vettem, amikor Harry-től elköltöztem.
Egy kis ideig tartózkodott nálunk, aztán elköszönt, de még előtte megígértettem vele, hogy holnap beülünk valahova. Amint távozott, az emeletre mentem, s Justin-t gyorsan megfürdettem, és ágyába fektettem. Felolvastam neki egy mesét, s ez idő alatt a saját meséje szereplőjévé vált. Megpusziltam, majd halkan becsuktam szobája ajtaját, s átsétáltam a sajátunkba.
Harry már végzett a fürdéssel, így én foglaltam el a fürdőnket. Fáradt voltam, így nem sokat időztem. Sietve zuhanyoztam le, és végeztem el a dolgaim. Egy rövid nadrágot és egy trikót vettem magamra, amibe visszamentem Harry-hez, s befeküdtem mellé.
Laptopján dolgozott, de ahogyan mellé feküdtem arcon csókolt. Csendben figyeltem pár percig, s akkor rájöttem, hogy ez nem volt minden. Valami van még, amit eltitkol.
- Harry.
- Tessék. - fordult felém
- Van még valami, igaz?
Sóhajtva kikapcsolta a gépét, majd letette az éjjeli szekrényre, s felém fordult. Karjaiba vont, és homlokon csókolt. Ez már jót nem jelentett. Érintései gyengédek, védelmezőek voltak.
- Angyalka, mindent meg fogsz tudni a maga idejében.
- Utálom, hogy vannak titkaid előttem. - sóhajtottam fel fájdalmasan
- Csak téged kíméllek meg.
- Ezzel csak még jobban eléred, hogy aggódjak.
- Feleslegesen teszed.
- Nem az a dolga egy szerelmes lánynak? - pislogtam rá nagyokat
- Szerelmes vagy? - hangja játékos volt
- Fülig. - pirultam - Elcsente a szívem egy férfi.
- Nagyon szerencsés személy.
- De még mennyire. - simítottam végig enyhén borostás arcán - Szóval elárulod?
- Bébi, ha évekig szemet hunytál felette, nem tennéd ezt most is?
- Elegem van abból, hogy titkolózol.
- De rólad van szó. Szeretnélek megkímélni, amíg csak lehet.
- Nagy lány vagyok, el tudom fogadni a dolgokat.
- Holnap jön egy személy, és Ő mindent elmond neked. Ígérem, hogy a teljesen igazságot megtudod.
- Utolsó esélyt kapsz.
- Szeretlek. - csókolt meg
Fölé kerekedtem, s csípőjére ültem. Ajkaink egy pillanatra sem szakadtak el. Csípőmmel köröket kezdtem el leírni, ami hatására felfelé billentette ágyékát, még közelebb hozzám. Belenyögtem a csókunkba, miről Ő kezeit fenekemre simította, rövid nadrágom szárain felcsúsztatta csupasz bőrömön, s belemarkolt.
- Mondtam már, hogy imádlak terhesen? - suttogta - Sokkal kívánósabb vagy.
- Mocskos vagy. - ütöttem felkaron
- Ha ezt tudtam volna, már előbb teherbe ejtelek.
- Most panaszkodsz?
- Soha. - fordított maga alá, s átvette az irányítást felettem

****

Reggel arra ébredtem, hogy Justin felmászott az ágyunkra, s ugrálni kezdett. Míg én álmosan a párnát fejemre húztam, Harry lehúzta közénk a kicsit, s csiklandozni kezdte. Hangos, kövér kacajok töltötték meg a helységet, amin jókat mosolyogtam magamban.
- Gyere nagyfiú. Hagyjuk anyát aludni. - mászott ki az ágyból, s vitte magával fiúnkat is
Halkan becsukódott szobánk ajtaja, én pedig ismételten álmaimba zuhantam. Az óra majdnem delet mutatott, amikor is sikerült magamhoz térnem. Kimásztam a kényelmes ágyból, majd bevetettem, s a gardróbhoz mentem, ahonnan elővettem egy kényelmes szettet. Felöltöztem, és már mentem is le a két fiúhoz. Kanapén terpeszkedtek el, és nagy mese nézésben voltak. A hétvégének köszönhetően Harry a mai napot itthon tölti, így ilyenkor van lehetőségem egy kicsit tovább aludni.
- Jó reggelt, Angyalka. - mosolygott rám
- Nektek is. - nyomtam fiam arcára egy puszit, majd Harry-t is megajándékoztam eggyel
Konyhába mentem, hogy valamit gyors egyek reggeli gyanánt. Amint végeztem vele az ebédet kezdtem el készíteni. Fiúk nem zavartak, csupán Harry nézett be párszor, s könyörgött ki egy - egy édesebbnél édesebb csókot.
Egy óra felé készen is lettem, és asztalhoz hívtam kicsiny családom. Justin torkosan falatozott, ahogyan apja is. Mosolyogva figyeltem Őket. Harry le se tagadhatná, hogy az övé.
Délután folyamán kitalálták, hogy medencébe üssük el az időt, így amint Justin a délutáni alvásából felébredt, fürdőruhába bújtunk, s kimentünk a kertbe. Egyre jobban élvezi a vizet, és apja játékait, amik miatt néha én kerülök szívinfarktus közeli állapotba. Féltem, nem tagadom, de melyik anya ne féltené gyermekét, még ha az apja karjaiban is van.
Késő délután mentünk be a házba. Fiúnk még kicsit játszott, még én a vacsorával foglalatoskodtam. Könnyed ételt ütöttem össze, így hamar kész lett, és asztalhoz is ültünk. Minden a szokásos monoton módon ment. Amikor Justin már az igazak álmát aludta, a kanapén bújtunk össze Harry-vel, s néztük a tv-t. Ilyen esténk is ritkán van, amikor csak összeölelkezve heverészünk. Ám ezt az idilli pillanatot megzavarták. Azonnal felálltam és ajtót nyitottam. Viszont akik az ajtó előtt álltak teljesen megleptek. 
Félelem, a múlt, keserűség gyülemlett fel bennem. Kezeim remegtek, ahogyan lábaim is. Pillanatok múlva jelent meg Harry, és meglepettség egyáltalán nem látszott arcán.

27.rész

Annabell szemszöge

Csodás volt a hétvége Harry-vel. Utolsó reggelen ágyba hozta a reggelit, s mondhatni romantikusan fogyasztottuk el. Kedves szavak, édes csókok, s kecses érintések. Ezekkel tudnám jellemezni kapcsolatunkat. Úgy érzem töretlen, s ez az érzés felülmúlhatatlan. Szeretem Harry-t, teljes szívemből. Amikor elhozott magával nem gondoltam volna, hogy ez a kapcsolat ennyire mély, s ilyen hosszútávra fog szólni. Családját is nagyon szeretem, s szülei úgy tekintenek rám, mintha saját gyermekük lennék.
Justin aki szorosabbra fűzte közöttünk ezt az oly bonyolult kapcsolatot. Fiam olyan érzéseket keltett, s kelt bennem, amit soha nem gondoltam volna. Mérhetetlenül ragaszkodom hozzá. Nem tudom elképzelni, hogy egyszer felnő, és ugyan olyan bánásmódba részesítsem, mint engem, apám. Rettegek, hogy rossz anya vagyok, leszek. Ám Harry mellettem áll, és támogat mindenem, amiért nagyon hálás vagyok.
Fürdőben, az utolsó simításokat végeztem el. Ruhámat megigazítottam, s cipőmbe bújtattam lábfejem. Fújtam magamra parfümömből, mielőtt mindent visszapakoltam volna a neszesszeres táskámba. Bőröndbe süllyesztettem, s lezártam.
- Indulhatunk? - hallatszott azaz általam oly imádott rekedtes hang
- Igen, kész vagyok. - mosolyogtam fel rá
Lehajolt, és egy szűzies csókban részesített. Elmosolyodtam, ami hatására Ő is vonzó mosolyra húzta ajkait. Kivette kezem közül a táskát, míg másik kezét enyémbe kulcsolta, s indultunk is haza, fiúnkhoz. Rettentően hiányzott, ám még is jó volt kicsit kettesben lenne Harry-vel.
Autóba kényelmesen elfoglaltam szokásos helyem, ahogy Haz is. Már jóval dél is elmúlott, így abban biztosak voltunk, hogy Justin az igazak álmát alussza. Úgy érzetem feltöltődtem e hétvége alatt, s nehezen, de be kellett vallanom, hogy valóban igaza volt Harry-nek. Szükségünk volt már egy kis kikapcsolódásra. Hiába is alapítottunk családot, kettőnkre is fordítanunk kell némi energiát.
Ahogyan leparkoltunk a házunk udvarába, már szálltam is ki. Harry is követett, s illedelmesen előre engedve, utánam lépett be a házunkba. Lepakoltunk az előszobába, majd lassan beljebb mentünk. Nappaliban olyan kép fogadott, ami meglepett, ám igen is hatalmas mosolyt varázsolt ajkaimra. Des halkan nézte a tv-t, még unokája a mellkasán feküdt, s mélyen aludt, miközben nagyapja a hátát simogatta. A büszke nagypapa egyből felénk kapta a tekintetét, és elmosolyodott. Nem szerettem volna felkelteni a kicsit, így tovább haladtam, míg Harry a fiúk táborát erősítette meg.
Anne-t a konyhában találtam, ahol éppen egy könnyed késői ebédet, vagy éppen korai vacsorát készített. Mosolyogva kapta rám tekintetét, s egyből odasietett hozzám, és megölelt.
- Hogy éreztétek magatokat? - érdeklődött
- Remekül. - feleltem - Tényleg jót tett egy kis idő kettesben.
- Igen, ez minden kapcsolatnak az alapja. Fontos, hogy legyen kettőtök között egy kis romantika is.
- Justin jó fiú volt?
- Mint egy kis angyal. - hangja boldogsággal volt telve - Megmondtam, hogy nem kell aggódnod. Szívem, két gyereket felneveltem.
- Ó, nem benned kételkedtem. - vágtam rá egyből zavarodottan
- Tudom. - simított végig karomon - Én is féltettem őket amikor még picik voltak, de be kellett látnom, hogy az anyósom, vagy éppen az én anyukám is remekül gondjukat tudta viselni.
- Megy a pletykálkodás? - jelent meg Harry - Szia anya. - nyomott egy puszit Anne arcára
- Ma még maradtok, ugye? - kérdeztem
- Csak, ha nem zavarunk.
- Ne beszélj butaságot anyu.
- Valóban úgy terveztük, hogy csak reggel indulunk haza.
- Rendben. - mosolyogtam - Kicsomagolok, és átöltözök valami kényelmesebbe.
Napot együtt családiasan töltöttük. Kiültünk a kertbe, s élveztük a napsütést.Tényleg meleg volt, így fürdőnadrágott vett Harry, és Justin-al a medencébe ment. Együtt pancsoltak, bár még véleményem szerint ráért volna, de szerelmem megállíthatatlan volt. Én is fürdőruhába bújtam, és a medence szélére ülve figyeltem apát, s fiát. Nagyszülők is csatlakoztak. Des is a medencébe kötött ki.
Este egy közös vacsora zárta a napot, amit Anne készített. Nagyon finom volt, bár soha nem okozott csalódást semmivel, így ez várható is volt.

Három évvel később

Fáradtan fordultam másik oldalamra. Semmit nem tudtam aludni a vihar miatt. Harry békésen szuszogott mellettem, míg én forgolódtam.
Ez a három év alatt rengeteg minden történt. Apám többször is meglátogatott minket, és Justin-t is elhalmozta minden aprósággal. Beszélő viszonyt még mindig nem ápolunk, s nem is fogunk. Soha többet nem fogok tudni úgy tekinteni rá, mint ahogyan azelőtt. Kettesben sem hagyjuk Őket, sőt csak is úgy léphet be a házba, hogyha Harry is itthon tartózkodik. Egyáltalán nem szeretnék vele a kelleténél többet találkozni, és beszélgetni. Havonta egy napot se tölt nálunk, csupán pár órát. Justin nagyapjaként tekint rá, aminek apám kifejezetten örül.
Harry-vel a kapcsolatunk töretlen. Minden a legnagyobb rendben van, és néha egy - egy hétvégére elutazunk, s kettesben töltünk némi kis minőségi időt. Hétköznapok szükség telnek, s látom Harry-n, hogy valami nagyon is foglalkoztatja jó ideje, de bármikor rákérdeztem tagadta. Volt amikor hazajött, Justin-al játszott egy keveset, és már el is tűnt a dolgozó szobájába, majd kora hajnalba feküdt be mellém. Fájt, hogy titkai vannak előttem. Régebben, amikor volt egy - egy komplikáltabb ügye megosztotta velem, s tanácsot is kért, ám most teljesen elzárkózik ez elől. Nem taszít el magától teljesen, mert vannak édes gesztusai, tettei, de akkor is rosszul esik.
Gondolataimból apró motoszkálás zökkentett vissza a viharos éjszakába. Szobánk ajtaja lassan, kisebb nyikorgást hagyva maga után tárult ki, s akkor pillantottam már fiúnkat. Óvatosan behajtotta maga után a fa ajtót, s az ágy végét megközelítve mászott fel, egyenesen közénk. Felültem, s kezem nyújtottam felé.
- Mi a baj, bébi? - simítottam végig kicsiny orcáján
- Félek. - hangja pöszén volt meggyötört
Magamhoz húztam, s a takarót felemelve fektettem be magunk közé, s takartam be. Átöleltem, míg ő szorosan hozzám bújt. Hátát simogattam, hogy megnyugodjon, és hamar vissza aludjon. Sikerrel is jártam igen hamar. Piciny tenyerét derekamra tette, s édesen szuszogása töltötte be a teret.
Másik felén mocorgást érzékeltem, így Hazza felé pillantottam, aki óvatosan megfordult, s szemeivel fiúnkat kémlelte. Lassan megsimogatta a kicsit, majd rám emelte még mindig gyönyörű szemeit.
- Félt? - kérdezte halkan, mire egy bólintással válaszoltam
Kinyújtotta karját, s az én arcomon is érzékien végigsimított. Közelebb húzódott, és hatalmas kezével Justin-t és engem is védelmezően átölelt. Minimálisan megemelkedett, s apró csókkal hintette be ajkaim. Visszahanyatlott a párnára, és csípőmet simogatva hunyta le szemhéjait.
Kora reggel ébredtem fel. Ahhoz képest, hogy az éjszaka folyamán alig aludtam, kipihentnek éreztem magam. Justn elterülve feküdt, míg Harry karja védelmezően ölelte át a picit. Kimásztam halkan mellőlük, és a fürdőbe mentem pár ruhadarabbal. Amint elvégeztem a reggeli rutinos dolgaim, már magamra is vettem a könnyed szettet, és a konyhába indultam. Kikevertem a tésztát, és sütni kezdtem a reggelinek szánt ételt. Justin imádja a palacsintát, szinte minden reggel azt kér, így most előre elkezdtem készíteni.
Még csak az első tészta kisütésével végeztem, amikor erős karok fonódtak körém, s borostás arc csiklandozta vállamat. Apró puszikkal hintette be nyakam.
- Jó reggelt, Angyalka. -hangja szokás szerint mély, rekedtes volt
- Neked is. - feleltem, miközben folytattam tovább a reggeli készítését
- Hogy vannak a hercegnőim? - simította még alig gömbölyű pocakomra
- Remekül, de még pár hónapot várnod kell, hogy biztos lehess benne. - feleltem - A kis herceg, még alszik?
- Igen. - fordított maga felé
- Oda fog égni a palacsinta.
- Csak egy csókot kérek.
- Történt valami? - szemei fájdalmasan csillogtak - Tettem valamit? Bántottalak?
- Semmi gond, Harry. - feleltem - Kérlek, had csináljam meg a reggelit, utána pedig mennem kell vizsgálatra.
- Justin is megy?
- Nem, itthon nagyon a három éves fiam.
- A fiúnk. - javított - Elviszlek benneteket, és haza is hozlak.
- Dolgoznod kell. - mondtam, s tovább folytattam a sütögetést
Hallottam mélyről jövő sóhaját, de végül nem fűzött hozzá semmi mást. Oldalra pillantottam, és akkor vettem észre az apró lábain csoszogó fiúnkat. Szemeit dörzsölte. Harry azonnal oda sietett hozzá, és karjaiba vette.
- Jó reggelt nagyfiú.
- Apa. - hajtotta vállára arcát
- Köszönjünk anyunak is.
- Szép reggelt bébi. - pusziltam meg, míg Ő nyakamba kapaszkodott - Maradj apánál. Megcsinálom a reggelit, ti pedig a kakaót, rendben? - simítottam ki haját homlokából
Harry leültette az asztalhoz fiúnkat, majd a kakaó elkészítésével kezdett el foglalatoskodni. Utolsó darab palacsintát sütöttem, s amint végeztem a tányért az asztalra helyeztem. Tányérokat tettem ki, és elfoglaltam helyem Justin mellett. Megtöltöttem neki kakaóval, azután pedig felvágtam, s villa segítségével ügyesen enni is kezdett. Harry is letette a kellemesen meleg kakaót a kicsi elé, és Ő maga is reggelizni kezdett. Csendben fogyasztottuk el az édességet, majd elkezdtem pakolászni. Justin és Harry az emeletre mentek. Mire végeztem Ők is visszatértek már felöltözve.
- Indulhatunk? - kérdezte Harry
- Igen. - feleltem, s táskámat magamhoz vettem, míg Justin kezét megfogtam
Az autóhoz érve Harry felemelte és a gyerek ülésbe ültette a fiút, míg én előre ültem. Haz is hamar csatlakozott hozzám, s indultunk is. Csend volt az autóban, Justin pedig békésen játszott hátul. Kórház nem volt messze, így igen hamar odaértünk. Kiszálltam, Harry pedig karjaiba vette fiúnkat, s indultunk is befelé. Váróban foglaltunk helyet. Jus hozta magával a kis plüss figuráját, így azzal játszadozott Haz ölében. Nagyjából fél órát kellett várnunk, mire sikeresen bejutottunk a rendelőbe. Orvosom jókedvűen üdvözölt minket, még fiúnkat is. Lefeküdtem az ágyra, Ő pedig elkezdte a vizsgálatot. Pár percet vett igénybe, s egyből megnyugodtam, amikor mondta, hogy remekül van a baba.
Megkaptuk a fényképet, meg még pár papírt és receptet, amivel különböző vitaminokat tudtam kiváltani. Harry egyből haza vitt minket. Kiszálltam, s sietve vettem ki hátulról a kicsit. Váratlanul ki szállt Ő is, és még Justin-tól egy puszival, tőlem egy finom csókkal köszönt el, és már indult is dolgozni.

26.rész

Annabell szemszöge

Három hónap. Ennyi idő van hátunk mögött, mióta kisfiúnk megszületett. Csodás perceket okozott mind nekem, mind pedig Harry-nek. Nagyon csendes, jó baba. Egyetlen egy rossz szavunk se lehet. Látogatóba párom szülei, testvérének családja, és még Lauren is meglátogatott. Barátnőm sűrűn jön, ugyanis Hazza lazább beosztást adott neki, bár még így is Ő maradt az asszisztense.

Imádja Justin-t, és a kisfiú is őt, így nem volt kérdéses, hogy kereszt anyukája Ő lesz a picinek. Hírnek nagyon örült, bár eleinte igyekezett minket rávenni, hogy még is esetleg Gemma és Liam lenne a megfelelő, de mi befolyásolhatatlanok voltunk.

Anne és Des szinte minden hétvégén nálunk voltak, s elkényeztették unokájukat. Rengeteg szeretetet kapott fiúnk, amiért mi rettentő hálásak lehetünk. Nem szenved hiányt semmibe, és ez ami boldoggá tesz engem.

Amíg Ő alszik, én festek, ugyanis a kiállításnak nagyon nagy sikere volt. Újabbra kértek fel, ám ezúttal nem csak a rajzaimat, de festményeimet is láthatták az érdeklődök. Sok el is kelt, ami büszkeséggel töltött el engem, de még Harry-t is. Apám szerencsére nem jelent meg újra, viszont azt hallottuk, hogy a városban van. Ezerszer gondolkoztam azon, hogy mennyire is megváltozott, és hogy majdnem miatta vesztettem el csodás fiamat. Mind tettéért amit az elmúlt egy évben csinált, megvetéssel tekintek rá. Hiába nem helyes, s megbocsátanom, vagy legalább is beszélnem kellene vele, hajlandóságom nincs rá. Harry sem enged a közelébe, és ez még több okot ad. 

Harry sokat dolgozik, szinte egész nap az irodában van, vagy éppen egy - egy tárgyaláson. Ebéd időben igyekszik haza térni, és velünk tölteni azt a kevéske időt is. Fáradt, de nem panaszkodik. Az ellen tiltakozik, hogy folytassam az egyetemet egy másik szakon. Véleménye szerint Justin mellett a helyem. Ám egyszer Ő is eléri azt a kort, amikor is az óvoda kapuját átlépi, és akkor végérvényesen kezdenem kell valamit. Kifejtettem feléje véleményem, hogy mennyire is nem szeretnék az eltartottak sorába állni, de Ő valamilyen módon csak hárítja a dolgot.

- Kicsim. 

Lépett be gyermekünk szobájába Harry, ezzel megszakítva a pakolászásomat. Felnéztem rá a kanapéról, miközben az egyik kis rugdalózót hajtottam össze.

- Anyák fél órán belül itt lesznek. - tájékoztatott - Lesz időd elkészülni.

- Harry, kérlek. - néztem rá könyörgően - Semmi kedvem bájologni, és üres fecsegéseket hallgatni, amikor a fiammal is lehetek. 

- Ana, értsd meg, hogy számítok Rád. Ebben a három hónapban egy nyugodt estéd sem volt. - ült le, s ölébe húzott - Kicsim, elhiszem, hogy nem akarod itt hagyni Justin-t, de anyuék vigyáznak rá. Szükséged van egy kis kikapcsolódásra. Fogalmam sincs, hogy mikor is voltunk utoljára kettesben valahol, nem is beszélve a romantikáról.

- Soha nem voltál az a romantikázós pasi. - néztem rá

- Most még is arra kérlek, hogy készülj el, de előtte csomagolj be ruhát két napra.

- Tessék?

- Van egy kis meglepetésem. 

- Harry nem gondolod komolyan, hogy két napra elszakadok Tőle. - néztem rá szúrós szemekkel

- Kicsim, komolyan ennyi nem bízol anyáékban? Engem is, és Gemma-t is felneveltek. 

- Pontosan tudod mire is értettem. 

- Bébi, szükségem van arra a lányra, akibe beleszerettem. Rád van szükségem. - cirógatta meg arcom - Imádom Justin-t, Ő a mindenem, büszke apukának mondhatom magam. Viszont nagyon is szeretnék veled eltölteni egy kis időt. 

- Ez nem helyes. Önzőség. 

- Valóban, de akkor is szeretni akarlak. - csókolt nyakamba 

- Át gondolom.

- Az már régen rossz. - nevetett fel rekedtesen - Tudom, hogy neked is szükséged van rám. 

- Harry, kérlek. - hunytam le szemeim, amikor borostás arca nyakamhoz ért

- Csomagolj össze, és vonuljunk el, kettesben, erre a hétvégére. - csókolt meg finoman

Lágy csókba invitált, amit készséggel el is fogadtam. Elmosolyodott, majd egy utolsó puszit helyezett ajkaimra, amikor is fiúnk hangja töltötte be a szoba terét. Felállt, és kivette ágyából Justin-t, míg én eltettem ruháit. Csatlakoztam hozzájuk, s apró puszival hintettem be puha kis arcát. Lementünk a nappaliba, és ott töltöttünk el egy kis időt, míg Harry szülei meg nem érkeztek. 

- Annyira csodás. - áradozott Anne, amikor átvette tőlem Justin-t

- Anya, azért ne kényeztesd el. - korholta finoman Haz, édesanyját

- Szerintem nálad jobban senki sem kényezteti el. - veregette hátba Des, Harry-t

- Felmegyek pakolni. - mosolyogtam rájuk, és már szaladtam is fel a lépcsőn

****

Utolsó simításokat végeztem el a tükör előtt állva, amikor is megjelent Harry. Mögém állva igazgatta ingének gallérját ügyetlenül. Bár minden nap ilyen ruhadarabot visel, még is most küzdött az újonnan beszerzett szívecskés darabbal. Mosolyogva fordultam meg és segítettem neki. Felvette zakóját, így azt s igyekeztem a helyére igazítani, majd vissza fordultam a tükör irányába. Fújtam magamra még a parfümömből, és már ténylegesen kész is voltam.

- Csodás vagy. - mondta, amikor is szembe fordultam vele 

- Ugyan. - nevettem fel - Csak jól takar a ruha. 

- Fejezd be a hülyeségeid. - fogta kezei közé arcom, s finoman megcsókolt - Induljunk.

Kézen fogott, míg másik kezébe a bőröndöt vitte, amibe kettőnk számára pakoltam be. Lenn a nappaliban elbúcsúztunk, még én lelkükre kötöttem, ha bármi baj van hívjanak, és jövünk. Sok kis puszival, s óvatos öleléssel köszöntem el Justn-tól, aki jóllakottan pihent nagymamája karjaiban. Végén már kitessékeltek a saját házunkból minket, így indulnunk kellett.
Harry vezetett, így egyből kérdőre is vontam, hogy akkor az este folyamán alkoholt nem fog fogyasztani, Ő természetesen ezen az elven volt, így már kicsit nagyobb örömmel ültem mellette végig az utat. Elmondta, hogy az estély után megyünk le a partra egy hotelbe, ahol is egy lakosztályt bérelt nekünk.
Nagy örömömre Lauren is jelen volt. Egyből észre vettem a beszélgető embertömegben. Harry derekamra simította tenyerét, s úgy vezetett egyenesen barátnőmhöz, aki egyből megölelt.
- Csodásan festesz. - mért végig - Hogy vetted rá, hogy eljöjjön? - nézett fel Harry-re
- Nehezen, de azért sikerült. - hangja boldogan csengett
- Örülök, hogy eljöttél. Rád fért már egy kis kikapcsolódás.
- Én is ezt mondtam neki.
- Nem tehetek róla, hogy már is hiányzik Justin. - sóhajtottam fel
Tovább folytattuk a beszélgetést, majd tovább haladtunk. Rengeteg ember gratulált nekünk, amit boldogan köszöntük meg. Sok embernek mutatott be Haz, de szinte egyiknek sem tudnám visszaidézni nevét. Őszintén nem is foglalkoztattak, illetve lehetetlenség is volt megjegyezni őket. Egyáltalán nem vágytam erre, de lenyeltem a dolgot, és csak hatalmas mű mosollyal arcomon sétáltam, s álltam szerelmem mellett, míg Ő éppen valami komoly szakmájával kapcsolatos dologról társalogtak. Néha egy - egy kisebb puszival kényeztette arcom, amire őszintén, szívmelengetően mosolyogtam. Gesztusa teljesen levett lábamról, s ezzel csak még jobban belé szerettem. 
Tudomásomra jutott, hogy ez az est egy adományozó estély. Ezt a vacsora utáni beszédben ki is fejtette a fő szervező. Csodálva néztem, ahogyan minden ember egyből csekket töltött ki az idős férfi beszéde után. Harry is így tett. Mosolyogva figyeltem, s amikor felállt, kézen ragadott majd az üvegből készített dobozhoz húzott és bele dobta a kitöltött csekket, amit meg is örökített egy fotós. Lassan vissza sétáltunk, és leültünk. Lauren lépett hozzánk, s elköszönt. Szóvá tette, hogy maradna, de a főnöke másnap maximális munkát vár tőle. Harry felnevetett, s Ő is elköszönt barátnőmtől.
Éjfélhez közeledett az idő, így mi is elköszöntünk az asztalnál ülőktől, s még pár embertől kifelé menet. Autóhoz érve sietve szálltam be, s rúgtam le magas sarkú cipőmet.
- Csak nem kimerítő volt? - kérdezte vigyorogva Harry
Ilyenkor mindig annyira fiatalnak tűnt. Mintha velem egy idős lenne, s éppen egy randinkról vinne haza. Teljesen átéltem ezt a helyzetet, de aztán elvesztem tökéletes kinézetében, s gyerekesnek vélt, még is imádott szívekkel mintázott ingében.
- Nagyon is. - nevettem fel - Soha többet nem veszel rá ilyenre. Már öregszem, nem bírom.
- Még, hogy te öregszel. - nevetett fel mély, rekedtes hangján - Bébi, ezt pont nekem mondod. Még 19 se vagy.
- Egészen holnapig. - motyogtam orrom alatt - Várjunk csak. - néztem rá - Ezért hoztál el, igaz?
- Már gondolkoztam rajta egy ideje, de gondoltam, hogy ez kicsit nyomósabb ok. Szeretném veled tölteni a szülinapod, kettesben.
- És, ha én Justin-al szerettem volna eltölteni?
- Rendben, menjünk haza. - lassított le, hogy megforduljon
Átgondoltam a dolgot. Bármennyire is imádom a fiúnkat, és hiányzott is, tudtam, hogy Harry mennyire várhatta már ezt a hétvégét. Mindvégig türelmes volt velem. Kezére tettem kezem, s arcára nyomtam egy hosszú puszit.
- A tied vagyok hétvégére. - suttogtam fülébe
Elmosolyodott, miközben egybefonta ujjaink és már hajtott is tovább. Alig pár perc lehetett az út, amikor is egy hátsó parkolóba hajtott be. Ahogy leállította a kocsit visszakényszerítettem lábaim a fekete tűsarkuba, és kiszálltam. Kivette táskánkat, és már vezetett is be a recepcióhoz.
Szobánk csodálatos volt. Bár abban a városban maradtunk, ahol is élünk, még is boldogsággal töltött el, hogy vele lehetek. Erkély hatalmas ajtaja nyitva volt, s így lehetett érezni a tenger sós illatát. Hátulról átölelt, ahogyan a sötétségben álltam, újra mezítláb, s élveztem a szél enyhe csípését bőrömön.
- Fürdesz velem? - csókolt nyakamba
Aprót bólintottam, majd arra lettem figyelmes, hogy a fürdőben állunk, amit halványan világit meg a lámpa, míg a kád szélén pezsgő pihent. Ruhám könnyed anyagától hamar megszabadított, míg maga izmos testéről is könnyen ledobta az inget. Remegő kezeimmel nyúltam övcsatjához, s kicsit bátortalanul, és ügyetlenül oldottam ki. Óvatosan simított végig arcomon. Úgy éreztem magam, mintha soha nem lettünk volna együtt. Szívem eszeveszett tempót diktált ahogyan szépen lassan minden egyes ruhadarabtól megszabadultunk. Megfogta a kezem, míg beálltam a kádba, majd követett, s amint leült ölébe húzott. Kezembe adott egy pohár kellően hideg pezsgőt, s koccintottunk.
- Boldog Szülinapot. - felelte, miután órájára nézett
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, s szűzies csókot adott
Csendben beszélgettünk, miközben elkortyolgattuk az alkoholos italt. Gyengéd érintések, apró csókok csattantak el, míg végül úgy nem döntöttünk, hogy kiszállunk a már kihűlt vízből. Maga köré tekert egy törülközőt, aztán még egyet magához vett, s gondosan megtörölt a puha fehér anyaggal, míg végül testemre terítette. Kézen fogva vezetett vissza a hálóba, ahol az ágyhoz érve egyből szembe fordultam vele, s pipiskedve csókot csentem tőle. Arcomat hatalmas tenyerei közé fogta, s közben érzéki csókkal illetett. Kezeimmel megkerestem azt a részt, ahol is biztosítva volt a törülköző, Harry csípőjén, s kioldottam. Ezután sajátomhoz nyúltam, ami párjához csatlakozott igen rövid időn belül. Harry elvált tőlem és szemeimbe nézett.
- Angyalka. - hangja simogatott - Remélem tudod, hogy nem ezért hoztalak ide.
- Tudom, hogy régóta vársz rám. - feleltem - Meg kíméltél, vigyáztál rám, pedig nem is természetes úton szültem meg a kicsit. Szeretlek. - csókoltam meg
Felmásztam az ágyra, de közben csókunkat egy pillanatra sem szakítottam meg. Húztam magammal, míg végül fölöttem nem volt. Fejem mellet támaszkodott meg behajlított kezén, míg másikkal oldalamat kényeztette apró simogatásaival. Ajkai nyakamra vándoroltak ahol pár csókokkal kényeztette bőröm. Hátát simogattam, ahogyan élveztem érzési kínzását. Csípőmet felfelé billentettem, ezzel teljesen hozzá simulva. Nyögés tört fel belőle, s harapott minimálisan nyakamba, majd elmosolyodott.
Vándorló kezével egyre lejjebb haladt, míg végül elérte az akkor legérzékenyebb területem. Felnyögtem, amikor is körkörös mozdulatokat kezdett el hosszú ujjaival végezni. Ajkai sem hagyták el bőröm felületét. Testem forró volt. Szinte éreztem, ahogyan minden érintése perzselte bőröm, s egyszerre is rázott a hideg. Lábaim széjjelebb nyíltak alatta. Kinyíltam neki. Szorosan kapaszkodtam felkarjába, amikor is két ujját tüntette el bennem. Homlokát enyémének támasztotta.
- Had lássam azokat a gyönyörű szemeket. - suttogta
Teljesítettem kérését. Tekintetünk egymásba fonódott, miközben ujjai szorgosan végezték dolgukat. Ajkaim elváltak egymástól, torkomon akadt a sikítás, ami feltörekedett bennem. Nyelvével végigszántotta alsó ajkam, s apró puszit helyezett felsőre. Hátam ívbe feszült, mellkasunk egybe simult. Szemeim maguktól lecsukódtak, ahogyan testemet átjárta a gyönyör.
Kihúzta ujjait, ami egyből hatalmas űrt okozott bennem. Kicsiket pislogtam míg újra egybehabarodott túlfűtött tekintetünk. Szűzies csókkal ajándékozott meg. Felállt, s a táskánkhoz ment. kis tasakkal kezében tért vissza, aminek tartalmát fel is helyeztem rá, amikor is leültettem az ágy támlájához. Ölébe ültem, míg Ő szorosan kapaszkodott csípőmbe. Homlokunk összeért, miközben lassan magára engedett. Mindkettőnkből egy jóleső, kéjes nyögés szakadt fel. Nyaka köré fonódtak kezeim, majd lassan, érzéki tempót kezdtem el diktálni. Tekintetünk végig egymásba volt kulcsolódva, míg néha egy - egy finom csókot váltottunk.
Gyenge mosolyom visszatükrödőzött róla. Hátamat simogatta, s édes szavakat suttogott. Csípőmre feszültek hosszú ujjai, s eltartott magától, hogy könnyedén melleimnek szentelhesse figyelmét. Ez fokozta az élvezetet, s úgy éreztem nem csak az én nevemben állíthatom ezt. Mindkettőnk száját nyögések sokasága hagyta el, ahogyan élveztük egymás apró, titkos érintéseit. Csípőm érzéki köröket írt le, amit Ő hátravetett fejjel élvezett hozzám hasonlóan.Éreztem, hogy nem sok kell, így kicsit gyorsítottam, s íveltebben mozogtam, ami meg is hozta a kellő hatást. Egymás szájában halt el nyögésünk egy vad csók keretein belül amikor is átéltük orgazmusunkat.
Mellkasunk vészesen emelkedett, s süllyedt, ahogyan igyekezetünk rendbe szedni magunkat. Vállán pihentettem arcom, míg izzadt testünk egybeért. Gerincem mentén simított végig, majd homlokon csókolt, s leemelt magáról. Még ő a fürdőbe ment, én a takaró alá rejtettem gyenge testem. Szemhéjaim lecsukódtak, de szerencsére hamar megéreztem a mellém érkező izmos testet, ami szorosan magához vont.
- Még, hogy nem tervezted. - kuncogtam mellkasába
- Angyalka, csak fel vagyok készülve mindenre. - csókolt homlokon - Bár tény, hogy Justin egy kistestvér mellett már is játszó társra lelne.
- Várjunk még azzal. - feleltem már igen álmos hangon
- Aludj, bébi. - ajkaimra nyomott gyengéd csókot
- Szeretlek. - csókoltam meg csupasz mellkasát mielőtt végleg az álmaimba merültem volna

25.rész

Harry szemszöge

Idegesen mentem Ana és apja után, ám amikor láttam, hogy a lépcsőn lefelé megbotlik, apja ráncigálásának köszönhetően. 

- Maga normális? - ordítottam rá, és már rohantam is Annabellhez

- Semmi baja nem lesz. 

- Takarodjon innen! - üvöltöttem 

- Hívtam a mentőket. - szólalt meg anyám, szerelmem mellől - Már úton vannak. 

- Nem hallotta amit mondtam? - egyre feszültebb lettem
- Hé, Haz, majd elintézem, Te menj Ana-val. - lépett elém Liam
Dühösen de teljesítettem a feladatom. Letérdeltem ájult szerelmemhez. Tehetetlenül feküdt, míg én aggódva néztem végig meggyötört testén. Azonnal pánik lett úrrá rajtam, amikor vért láttam.
- Hol van már az a kibaszott mentő? - ordítottam kétségbeesetten - Ha bármi bajuk lesz, megkeresem magát. - néztem barátnőm apjára
Fejét a lábaimra fektettem. Jobban nem mertem megmozdítani. Szerencsére pillanatok múlva meghallottuk a mentő autó vészes szirénáját. Két mentős azonnal kiszállt, és rohantak hozzánk. Elmeséltem mi történt, amíg a hordágyra fektették. Stabilizáltál, és már vitték is az autóhoz. Természetesen velük tartottam.
Nem tudtam szavakba önteni azt, hogy mit is éreztem, akkor ott. Keserű epe mardosta a torkom, míg vérnyomásom az egekben volt. Hamar megérkeztünk a kórházba, ahol is egyből orvosok várták a bejáratnál. Azonnal betolták egy terembe, de engem megállítottak.
- Elnézést, oda nem mehet be. - mondta egy nővér
- A barátnőm, és a gyerekem van oda bent.
- A legjobb kezekben vannak. Kérem jöjjön velem, felvesszük az adatait. Az szükséges.
Hitetlenkedve, s vonakodva lépkedtem végig a recepcióhoz ahol is felvették a legfontosabb adatokat. Azután visszaigyekeztem a kórterem elé. Nővér csatlakozott hozzám.
- Kismamát a műtőbe vitték. - tájékoztatott
- Mi történt? - hangom keserűen szólt
- Császárral világra hozzák a babát.
- Azt nem lehet, még csak a hetedik hónapban vannak. - értetlenkedtem
- Akkora ütés érte, hogy ez elkerülhetetlen. Ha ez nem történne meg, valószínű, hogy elveszítené mind a két személyt. Minden rendben lesz, amint vége a műtétnek a főorvos tájékoztatja mindenről.
Ezzel magamra is hagyott. Föl le járkáltam hosszú időn keresztül. Anya, Gemma és Liam is bejöttek, akiket tájékoztattam a helyzetről. Próbáltak megnyugtatni, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, de valahogyan még sem érték el a kellő hatást. Gemma próbált biztosítani arról, hogy valóban jó kezekben van Ana, hiszen Lux is itt jött a világra.
Idő tova szállt. Kezeimet már teljesen szét tördeltem, és több pohár kávét is elfogyasztottam. Senki nem tudott információval szolgálni, és ez csak tetőzte a bennem felgyülemlett dolgokat.
- Kicsim, minden rendben lesz. Előfordul a kora szülés. - ült le mellém anya
- Anya fogalmam sincs mi lesz velem, ha elveszítem őket, vagy akár csak egyiküket. - szemeim könnyel teltek meg
- Minden rendben lesz, ígérem. - ölelt magához
- Önök Annabell Brooks hozzátartozói? - jelent meg egy orvos előttünk
- A barátnőm, igen. - álltam fel - Hogy vannak?
- Nagy ütés érte a kismamát, ez miatt vérzett, és indult meg a szülés is. Császár metszést kellett végre hajtanunk. Stabil az állapota. Még alszik, de amint felébred bemehetnek hozzá. - tájékoztatott az orvos
- És a fiam? - aggódtam
- A fia, bár igen kicsi, remekül van. Kis ideig nem látogatható, csak üveg falon keresztül nézhetik, meg de egy hét múlva, ha minden rendben, haza vihetik.

****

Ahogyan az orvos is mondta, az üveg falon keresztül megpillanthattam a fiúnkat. Békésen aludt. Egyből meg tudtam állapítani, hogy Ana-ra nagyon sokban hasonlít. Anyáék is csatlakozta hozzám. Könnyes szemmel nézte az unokáját. Gratuláltak, aztán újra magamra is hagytak.
Talán egy óra telhetett el, amikor is a nővér szólt, hogy Ana felébredt, és bemehetek hozzá. alig vártam már ezt a pillanatot. Hatalmas léptekkel közelítettem meg a szobáját. Lassan nyitottam be, és léptem beljebb. Ránéztem, csodás arca fáradtságra utalt. Mellé igyekeztem. Helyet foglaltam az ágya mellett elhelyezkedő székben, míg apró kezét enyéim közé vettem. Fáradt mosollyal, csillogó szemekkel nézett rám.
- Szia Angyalka.
- Szia. Mi történt? - érdeklődött -És hol a fiúnk? - hangja tele volt aggodalommal
- Apád ráncigálni kezdett, elestél. Azonnal hívtuk a mentőket, ugyanis vérezni kezdtél. - emlékeztem vissza
- Hol a fiúnk, Harry? - tette fel újra a kérdést
- Kora szülött, de minden rendben vele. Még nem lehet látni, csupán csak egy üveg falon keresztül.
- Mikor láthatom?
- Fogalmam sincs, kicsim. Vigyáznod kell magadra.
- Látni akarom a fiamat Harry, ezt nem tagadhatod meg tőlem. - nézett rám összehúzott, könnyes szemekkel
- Bébi, beszélni fogok az orvossal, és majd Ő megmondja.
Nem szólt semmit, csupán csak könnyek folytak végig arcán. Tisztában volt azzal, hogy mennyire is fáj neki ez, de az orvos utasítása. Még ülni sem ülhet nagyon, nem hogy még járkálhat.
Arcát elfordította, s szemhéjait szorosan hunyta le. Kicsit arrébb mozdult, ami hatására egyből megrándult arca. Fájdalmai voltak. Saját magát büntette az miatt, hogy nem kelhet fel.
Végig vele maradtam, és bár nem sokat beszélgettünk, még is kitartottam mellette. Orvos többször is ellenőrizte az állapotát. Minden alkalommal szinte követelte, hogy áthassa a fiúnkat, de az orvos megtagadta, az állapotára hivatkozva. Késő este a legutolsó percekben, amikor is letelt a látogatási idő, gyengéd csókot hintettem arcára, és távoztam.
Szüleimnél maradtam minden egyes éjszaka. Támogattak, s anya jó tanácsokkal látott el, hogy is kezeljem helyén a dolgokat.
Egy héten keresztül minden napot mellette, és fiúnk mellett töltöttem. Egyre feszültebb lett, ahogyan az idő előrehaladtával még mindig nem láthatta a kicsit. Orvos türelemre intette, de Ő csak felháborodottan dühöngött magában.
- Kicsim meg kell értened, hogy a saját egészségeddel játszol. - korholtam finoman
- Tudod mennyire pocsék érzés, amikor végre láthatod a gyereked, de még sem mert minden hülyeségre hivatkozva tartanak vissza? - fakadt ki - Haza akarok menni, vele. Karjaimban akarom tartani, érted? Ő az én fiam, én vigyáztam rá 7 hónapig, amíg el nem csesződött minden. - keservesen sírt
- Kicsim, ne, kérlek ne sírj. - öleltem magamhoz
Mellkasomba fúrta arcát, s áztatta el ezzel ingemet, de ez egyáltalán nem érdekelt. Szerettem volna én is, ha már hárman, hazafelé, Brightonba tarthatnánk, de az orvos ragaszkodott még pár nap megfigyeléshez. Kezeim közé fogtam könny áztatta arcát, és gyengéden megcsókoltam. Most először érezhettem újra ajkait enyéimen, mióta bekerültek a kórházba.

Annabell szemszöge

Újabb hosszadalmas idő telt el, amikor is az orvos bejelentette, hogy elhathatjuk a kórházat. Hasam már kezdett rendbe jönni, bár néha még szükségem volt pár kisebb pirulára. Amikor először pillanthattam meg kisfiam, könnyel teltem meg szemeim. Egyből, óvatosan karjaimba vettem apró testét. Nagy szemeivel nézett fel rám. Nyugodt volt, egyáltalán nem sírt. Harry mögém állt, és onnan figyelte kicsi arcát.
Amint sikerült kijelentkeznünk már indultunk is Harry szüleinek házához. Nem sok időt töltöttünk ott, ugyanis már szerettünk volna mielőbb haza térni, és hármasban eltölteni az első közös esténket. Mindenki megcsodálta a kicsit, aki a hordozóban békésen aludt.

****

Út hosszú volt. Én hátul foglaltam helyet Justin mellett, aki szinte végig aludta az autóutat. Amikor ébren volt, akkor is édesen csak nézelődött, s ismerkedett a környezettel. Nagyszüleitől kapott apró plüss állatokat is előszeretettel méregette, bár még játszani nem játszott vele. Harry néha kérdezte, hogy mit csinál, én pedig tájékoztattam minden egyes apró kis mozdulatáról.
Kellemes érzés fogott el, ahogyan átléptük házunk küszöbét. Lepakoltunk a nappaliba, de én egyből kis is vettem Justint a hordozóból. Fotelbe foglaltam helyet, és simogattam pufi arcát. Jobban megfigyeltem, csodáltam. Hosszú szempillái arcát simogatták. Pár percig karjaimban ültem a csöppséggel, aztán lassan felálltam, és az emeletre sétáltam. Egyből a saját szobájába vittem, ahol is befektettem az ágyába, és betakargattam. Nyugodtan aludt tovább. Puszit adtam neki, aztán behajtottam az ajtót, és visszamentem a földszintre. Harry a kanapén ült.
- Alszik? - kérdezte
- Igen. - feleltem, és pakolászni kezdtem
- Kicsim, pihenned kellene.
- Jól vagyok. - motyogtam - De, ha megnyugtat elpakolok, és után lefekszem.
Felállt, megfogta a bőröndöket, és az emeletre vitte. Talán fél óra se telhetett el mire végeztem mindennel. Kihasználtam az alkalmat, és a fürdőbe igyekeztem, hogy ez forró fürdőt vegyek. Hoszadalmasabb ideig áztattam magam. Mindenem ellazult, s élveztem a párás levegőt. Miután úgy gondoltam, hogy eleget ültem a kádban, kimásztam, s magam köré csavartam egy törülközőt. Hajamat egy kontyba kötöttem, aztán kimentem a hálónkba. Harry ruháit rejtő szekrényhez léptem, és kivettem belőle egy bő pólóját. Felkaptam egy francia bugyit, és már indultam is megnézni fiam.
Ajtóban meghatódottan figyeltem, ahogyan Harry karjaiban tartja a kicsit. Felnézett rám, és elmosolyodott. Oda mentem hozzájuk, és akkor láttam, hogy Justin nagy szemekkel figyeli apját.
- Szerintem éhes. - állapította meg Haz
Leültem melléjük a kanapéra, és átvettem a kicsit. Kicsit zavartan, de végül felemeltem a póló anyagát, és szoptatni kezdtem a mohó kisfiút. Szemeit lehunyta, ahogyan falta magába az anyatejet. Apró kezeit mellemre helyezte. Harry tekintetét végig éreztem magamon. Lassan ránéztem, még Ő hálás tekintettel figyelt.
- Szerencsés vagy fiam. - simogatta meg pufók arcát
Lassan tele ette magát a fiúnk. Apja szívélyesen vette át tőlem, és büfiztette meg, amíg én megtisztítottam magam. Mire visszaértem hozzájuk, már az ágyában szundikált Justin. Lehajoltam, arcon csókoltam, és megsimogattam piciny kezét.
Harry hátam mögé állt, és óvatosan átölelte derekam. Még mindig oda figyelt, nehogy fájdalmat okozzon. Értékeltem, de reméltem, hogy tisztában volt azzal, hogy mennyire is nem vagyok egy törékeny porcelán baba. Állát vállamra tette, majd nyakamba csókolt.
- Köszönöm, hogy megajándékoztál vele. - suttogta rekedtesen - Köszönöm, hogy vagy nekem, Kicsim. Szeretlek.
Megfogtam a kezét, és egybefontam ujjainkat. Kihúztam magam után a gyerekszobából, egyenesen a miénkbe. Szembe fordultam vele, és megcsókoltam. Hiányzott az érintése, a csókja, az apró bókjai.
- Lezuhanyzom. - nyomott egy utolsó csókot ajkaimra - Sietek.
Bólintottam, és míg Ő elment tussolni, én az ágyba bújtam. Nem kellett sokat várnom rá. Végig néztem, ahogyan a komódhoz lépett, és kivett belőle egy tiszta bokszert. Törülközőt lerázta magáról, s belebújt a fekete anyagba. Bemászott mellém, én pedig egyből ajkaira tapadtam. Nyelvem utat tört az övéhez, miközben végig simítottam alsója korcán. Ajkaim közé nyögött, ahogyan kezembe vettem, s a csípőjére ültem.
- Bébi, mit csinálsz? - fogta kezei közé arcom
- Nem egyértelmű? - csókoltam meg újra
- Hé, kicsim, ne. - tolt el magától
Értetlenül néztem rá, de nem tágított döntése mellől. Könnyeimet, amik fájdalmasan törtek elő, akaratosan letöröltem, s visszafeküdtem mellé. Takarót teljesen magamra húztam, és szemhéjaimat szorosan összezártam.
- Angyalka. - suttogta a fülembe - Kérlek, ne hidd, hogy nem kívánlak.
- Aludjunk. - nyögtem ki
- Beszéljük meg. - kérlelt
- Jó éjszakát Harry.
Keserűen sóhajtott fel, de végül leoltotta a lámpát, és lefeküdt. Kezét átvetette csípőmön, majd kis idő múlva hallottam egyenletes szuszogását.

24.rész

Annabell szemszöge

Éjszaka felriadtam. Hirtelen, kapkodó lélegzettel ültem fel az ágyon, és néztem körül. Szobád sötétség borította. Csupán a hold ragyogó fénye töltötte be a helységet. Szívem ezerszer gyorsabban vert, mint az megszokott volt. Muszáj volt kiszabadulnom a környezetemből, így izzadt testemet kihámoztam a takaró birtokából, és a fürdőszobába vonszoltam. Becsuktam magam után az ajtót, hogy Harry-t ne ébresszem fel. Megszabadultam a ruháimtól, és a jéghideg vízsugár alá álltam.

Jól esett a felfrissülés. Áztattam magam, miközben gondolataim az álmomra vándoroltak vissza. Benne, apámmal voltam. Szörnyű volt. Fiamat a kezemben tartottam, Ő pedig csak támadt minket szavaival. Harry hiába is próbált minket védeni, tehetetlen volt. Már sírtam, ahogyan a pici is. Bántotta Őt is. Olyan szavakat használt a fiúnkra, amiket soha senkinek nem mondanék.
Csak álltam a homlokomat a hűvös csempének támasztottam. Mély levegőt vettem, majd lassan kifújtam. Már minimálisan gömbölyödő pocakomra simítottam kezem. Időérzékemet teljesen elvesztettem, miközben a babához beszéltem. Még nagyon apró, még is hittem abban, hogy hallja amit mondok neki, s így Ő nyugodt marad, még ha én aggódó anyuka is vagyok már most.
Két kéz fonta körbe derekam. Pocakomon állapodott meg, s kis köröket írt le rajta. Nyakamat apró, törődő puszikkal halmozta el. közelebb férkőztem hozzá, s élveztem az örömteli pillanatokat. Borostája szúrta, és egyben simogatta puha bőröm.
- Mi a baj? - kérdezte kellemesen rekedtes hangjával
- Csak rossz álmom volt, és melegem. - feleltem
- Elmondod?
- Hagyjuk. - fordultam meg karjaiban
- Vissza jössz velem az ágyunkba? - simított végig arcomon
- Persze. - mosolyogtam fel rá, majd egy apró csókot csentem tőle
Mosollyal az arcán húzott ki magával a kabinból, amint elzárta a zuhanyt. Ő csupán az én testem közelségétől lett vizes, így rám terített egy törülközőt, utána pedig magát törölte meg. Felöltöztem. Kézen fogott, leoltotta a lámpát, és lassan visszaandalogtunk a kényelmet nyújtó ágyunkba.
Ölelő karjaiba zárva feküdtem, s néztem kifelé a velem szembelévő erkélynek ajtaján. Bármennyire is igyekeztem, nem tudtam visszatérni az álmaimba. Egy részem talán rettegett is, hiszen fogalmam sem volt, hogy visszatér e a szörnyű emlék kép. Mély lélegzetet vettem, és egyből megéreztem Harry karjait szorosabban magam körül.
- Még mindig nem bírsz aludni? - kérdezte halkan
- Nem. - motyogtam - Félek. - vallottam be
- Történt valami amiről nem tudok?
- Semmi, semmi nem történt.
- Attól mitől félsz?
- Hagyjuk, aludjunk inkább. - sóhajtottam
- Angyalka, ne menekülj, kérlek. Esetleg kétségeid vannak a bizalommal?
- Dehogy. - tiltakoztam - Megbízom benned.
- Akkor avass be. Ha tudok, segítek is megoldani.
- Tartok attól, hogy nem leszek jó anya. Rettegek annak gondolatától, hogy ugyan olyan szörnyen fogok viselkedni, mint apám. - adtam be derekam, és egy szuszra kinyögtem gondolataim
- Hé, bébi. - fordított maga alá, s arcomat kezdte el cirógatni - Ne merészelj még egyszer ilyen butaságra gondolni - hangja tele volt komolysággal - Soha nem hagynám, hogy a gyermekünkkel rosszul bánj. Bár be kell vallanom, hogy teljesen  biztos vagyok abban, hogy csak is jó szívvel, s kellő szigorral fogod felnevelni. Én pedig elkényeztetem. Rossz apuka leszek, mert mindent megfogok neki adni. - mosolygott le rám
- Annyira pozitívan állsz hozzám.
- Tisztában vagyok azzal, hogy mennyire is hatalmas szíved van. A másik meg, hogy láttalak már Lux-al. Imád téged. Nyilvánvaló, hogy a saját babánkkal is remekül fogsz bánni. Csodás anya leszel, kicsim.
Szavai szívem mélyéig hatoltak. Megható volt a kis vélemény nyilvánítása. Boldogságnak könnyeim jelentek meg szemeim sarkába, s szabadultak ki napvilágra. Ujjával azonnal letörölte, de mindhiába. Már követte is egy újabb, s így tovább.
- Ugye ezek öröm könnyek? - kérdezte apró mosollyal szája sarkában
Bólintottam. Mosolya szélesebb lett, majd ajkait enyéimre helyezte. Lassú keringőre hívta szám, s nyelvem. Arcomat simogatta. Gyengédség sugárzott belőle. Nem sietettet semmit. Hagyta, hogy a maga ütemében történjenek a dolgok.
- Annyi puhák az ajkaid, és édesek. Imádom.
- Örömmel hallom. - kuncogtam fel
Visszacsúszott a helyére, és mellkasára vont. Hátamat simogatta a takaró alatt, míg én mellkasába bújva élveztem tettének közelségét. Csendben voltunk. A lélegzetvételeinket lehetett csak hallani. Megnyugtató volt számomra, és a pici számára is. Alig telt el pár perc mire sikerült újra álmaimba merülni.


Hónapok csak teltek. Már a hetedik hónapban járunk a picivel, és egyre több örömöt okoz, még így is, hogy nem tarthatom a karjaimban. Vizsgálatokra sűrűbben kellett járnom, mint az átlagos kismamáknak, bár ez cseppet sem gombozta le lelkesedésem. Többször pillanthattuk meg a picit, ami mindig mosolyt csalt arcunkra.
Harry-vel a kapcsolatunk töretlen. Szinte gyermeki lelkesedéssel várja a gyermekünk megszületését. Minden nap valami aprósággal tér haza. Szobát már sikerült kialakítanunk, berendeznünk. Játékok, és ruhák sokasága halmozódott már fel. Tökéletes, bájos hangulat uralkodik a kis helységben. Már csak a baba hiányzik, hogy tökéletes legyen minden.
Apám azóta nem jelent meg, de valamiért úgy érzem, hogy ennek a harcnak még korán sincs vége. Ismerem. Bárcsak ne így lenne.
- Bébi, indulhatunk? - hallottam meg szerelmem hangját a földszintről
Tükör előtt álltam, és utolsó simításokat végeztem. Ma hazalátogatunk Harry családjához, ugyanis Anne és Des házassági évfordulójuk alkalmából egy kis ünnepélyt szervezett Gemma, és Harry. Kerek pocakom miatt egy bővebb ruhát viseltem. Magas sarkúm kopogott ahogyan a lépcső fokain lépkedtem lefelé. Harry már bepakolt mindent az autóba, így már csak rám kellett várnia.
- A legcsodálatosabb kismama. - mért végig, s magához húzott - Gyönyörű vagy.
- Ugyan. Tisztában vagyok a nagy pocakommal, és a fenekemmel is.
- Ha hallani szeretnéd, imádom mind a kettő. - csókolt meg szűziesen - Muszáj magas sarkúban jönnöd?
- Attól még, hogy a gyerekedet várom, ne dirigálj. - néztem rá szúrós szemekkel
- Jójó. Csak nem vennem a lelkemre, ha esnél.
- Állapotos vagyok. Tudok menni a cipőimbe. - ismertettem a helyzetet - Ne kötekedj velem. - ujjammal mellkason böktem
- Oh, elnézésedet kérem. - vette fel védekezően kezeit - Induljunk bébi, mielőtt még megjárom.
Nevetve bújtam hozzá egy pillanatra, s rövid csókot loptam tőle, majd elindultunk az autóhoz.

****

Szinte végigaludtam az utat. Mostanában fáradékonyabb vagyok, ezt észrevettem én is, és Harry is. Arcomat cirógatta, aminek hatására lassan, nagy pislogások társaságában nyitottam fel szemhéjaim. Apró mosollyal néztem fel a gyönyörű, még mindig rabulejtő szempárba.
- Megérkeztünk.
- Rendben. - ültem feljebb
- Jól vagytok?
- Bébi, ne aggódj. - nevettem - Remekül vagyunk. Aludt a pici is.
- Csak nem szeretném, ha valami baj lenne.
- Minden rendben van, velük. Semmi okod az aggódásra. Ígérem, hogy vigyázom rá.
- Alig várom, hogy a karjaimba tarthassam.
- Már nem kell sokat várnod. - mosolyogtam rá
- Ó igen. Készíthetem magam, hogyha lány, akkor minden sráctól távol tartom. Ha pedig fiú lesz, biztosan be vezetem az élet rejtelmeibe.
- Hát persze. Az éjszakai klubokat fogjátok járni.
- Ismersz bébi.
- Biztosan nem fogod magaddal vinni.
- Nyugi, csak vicceltem. - nevetett, s megcsókolt - Menjünk.
Kiszállt, megkerülte az autót, és segítette nekem is. Még a csomagjainkkal ráértünk, így azokat az autóban hagytuk. Kézen fogott, s bevezetett a háznak hatalmas udvarába. Vendégek már jelen voltak. Mondhatni mi voltunk az utolsók akik megérkeztek.
Sétáltunk befelé, amikor is arra lettünk figyelmesek, hogy szőke, apró kislány rohant felénk. Lux. Harry egyből leguggolt, s karjaiba kapta keresztlányát. Felállt, karjaiban a kislánnyal. Arcon csókolta a kicsit, aki utána felém hajolt, és cuppanós puszival üdvözölt engem.
- Megsimogathatom? - kérdezte kicsit pöszén
- Hát persze. - feleltem vidám hangon
Apró kezét pocakomra simította. Bébi megmozdult hasamban, de egyáltalán nem fájdalmasan. Valamiért úgy éreztem, hogy ez amolyan viszonzás volt Lux kedvessége felé.
- Mozog. - nézett kikerekedett szemekkel a kicsi - Megmozgott a kezem alatt. - lelkesedett
- Igen, megmozgott. - kuncogtam - Érzi,hogy már most szereted.
- Jahj, alig várom, hogy már játszhassak vele.
- Sziasztok. - jött oda Gem, és Liam
- Hogy vagy Ana? - mosolygott rám Gem - Szép nagy már a pici.
- Ó igen, nagyon mozgékony is, de imádom. Jó baba azért.
- Hát az én gyerekem is, még szép, hogy jól viselkedik. - felelte Harry
- Anya, elmegyek játszani. - sóhajtott fel Lux, s elfutott
- Hogy bírjátok követni? - nevettem - Annyira eleven.
- Ó, mint a nagybátyja. - nevetett Gem is - Majd megtapasztalod Te is.
- Alig várom. - bújtam Haz karjai közé
- Menjünk keressük meg az ünnepelteket. - mondta Harry
Mind a négyen elindultunk, hogy a boldog házaspárt megtaláljuk a vendégek között. Derekamon volt végig a keze, ezzel közel tartva magához. Mosollyal arcunkon sétáltunk oda a boldog szülőkhöz, akik egyből szorosan megölelgettek, persze vigyázva a picire. Anne egyből faggatni kezdett, miután gratuláltunk nekik. Ellátott pár jó tanáccsal, amiket örömmel vettem.
Idő telt, mi pedig sodródtunk az árral. Harry bemutatott pár embernek, akik mind gratuláltak nekik. Sok mászkálásban testem elfáradt. Lábaim megduzzadtak a magas sarkúnak köszönhetően. Leültem egy székre, s onnan figyeltem a beszélgető, vagy éppen táncoló párokat. Néha egy - egy ember beszélgetésbe elegyedett velem. Kedvesen feleltem minden kérdésre, vagy éppen mondtam el a véleményem.
Volt aki itallal kínált, de elutasítottam. Az orvosom is mondta, hogy nagyon minimális egy - két korty bot nem ártalmas, de csak óvatosan. Én azonban amióta megtudtam, hogy állapotos vagyok kerülöm az effajta élvezeteket.
Éppen egy másik kismamával beszélgettünk. Egymást próbáltuk ellátni jó tanácsokkal, bár inkább csak élményeinket osztottuk meg egymással. Ő még csak a negyedik hónapban járt, de ugyan olyan lelkesedéssel várta már, hogy kezében tarthassa az apróságot, mint én. Sokat nevettem, de mindvégig szemmel tartottam páromat is. Ő is nagy beszélgetésekbe csöppent, néha pedig a pici keresztlánya is megtalálta. Egy megfelelő, megható pillanatban vezettem rájuk tekintetem. Lány, Harry karjaiban volt, s keringőztek. Igazán örömteli pillanat volt. Nem csak én, de Gem is könnyes szemmel figyelte, és lépett oda hozzám.
- Remek apa lesz belőle. - tette kezét vállamra
- Tudom. - mosolyogtam fel rá
Ám mosolyom hamar eltűnt. Harry tekintete megkeményedett. Lux-ot, Liam-nek adta, míg szemeit le nem vette arról a pontról, amit nézett. Követtem én is, s abba az irányba néztem. Viszont, ahogyan megpillantottam a személyt, egyből összeszorul a szívem, gyomrom összerándult. Gemma keze feszesebb lett vállamon. Harry rohamos léptekkel termett mellettem, míg én felálltam.
- Elintézem, maradj itt Gemmával.
- Harry. - ragadtam meg a kezét
Látta, hogy maradásra nem tud kényszeríteni, bármennyire is szerette volna. Ujjainkat egybefonta, puszit lehelt halántékomra, majd elindultunk a váratlan vendégünkhöz, akit már jó pár hónapja nem láttam. Kezemet pocakomra simítottam. A baba nagyon is felelevenedett. Erősen sújtott le rám, ami nem éppen a legjobb érzés volt. fájdalmasan fel is nyögtem, mire Harry szorosabban vont védelmező ölelésébe.
- Mit akar? - tért egyből a lényegre
- Lányomhoz jöttem, haza akarom vinni. - felelte apám
- Tessék? Nem egészen értettem, amit mondott.
- Pontosan értetted.
- Menjünk be a házba, nem itt a vendégek előtt vitassuk ezt meg. - jelent meg Anne
Apám bólintott, s Anne-t követte. Arcomat Harry vállának döntöttem. Hajamba csókolt, és elindultunk mi is befelé. Nappaliba vezetett barátom, egyenesen a fotelhez, míg én elfoglaltam, Ő a karfára ült, de kezem nem engedtél.
- Hallgatjuk. - mondta Anne
- Mint már említettem. Lányomat akarom hazavinni.
- Maga nem normális. - szólalt fel Harry - Abba az országba akarja vissza vinni, ahonnan el kellett jönnie.
- Megszöktette, Mr.Styles.
- Szeretem a lányát.
- Ó, igen. Látom annak eredményét.
- Apa, nem megyek sehova. - álltam fel - Boldog vagyok. Szeretnek, befogadtak, és nem fogom elszakítani a gyermekemet az apjától.
- Ugyan már. Majd látják egymást időnként.
- Komolyan hallod amit mondasz? - néztem rá döbbentem - Szeretek itt mindenkit. Harry a szerelmem, akitől gyermeket várok.
- Igen, ahhoz ért, hogy kiskorúakat felcsináljon. - ismerte el
Harag amely oly régóta már gyűlt fel bennem, egyszer csak szabadjára került. Határozottan mentem előre, és kezem apám arcán landolt. Megvetéssel a szemeibe nézett rám, s ragadott kézen. Húzni kezdett kifelé.
- Engedj el. - sírtam fel fájdalmasan
- Azonnal engedje el! - ordított Harry
Apám csak rángatott ki az ajtón, míg Anne és Harry követett minket, majd hirtelen lépcsőn lefelé megbotlottam, apám ujjai elengedték csuklóm, s minden elsötétült. 

23.rész

Annabell szemszöge

Apró, édes csókok halmozták el arcom. Halványan, még fáradtan elmosolyodtam, s Harry mellkasába mélyedtem el. Közelebb vonta forró testemet sajátjához, s hátamat simogatta a takaró alatt. Ajkaimmal csücsörítettem, így könnyedén csókolhattam meg izmos mellkasát.

- De hiányzott már ez. - suttogta fülembe - Minden rendben veletek?

- Aggódó apuka? - néztem fel rá

- Így van, és egy aggódó szerelmes férfi. 

- Megnyugodhatsz, még én vigyázom rá. 

- Legjobb helyen van. - csókolt ajkon
- Mit terveztél mára?
- Ebédelhetnénk egy étterembe a szüleimmel, és Gemma-ékkal.
- Tudják? - néztem rá kíváncsian
- Nem. Veled szerettem volna először is rendbe hozni a dolgokat. - vallotta be - Úgy gondoltam, hogy mind a kettőnknek jelen kell lennünk, hiszen így vagyunk egy család.
- Egy család. - ízlelgettem a kifejezést
- Milyen régóta is vártam Rád.
- Ugyan már. Elég kevés esély volt arra, hogy találkozunk. Apám akár mást is felfogadhatott volna a védelmemre.
- Valóban, de Ő a legjobbat akarta.
- Sosem fogsz magadra kisebb szemmel tekinteni, igaz? - nevettem
- Tisztában vagyok a képességeimmel Angyalka.
- Imádom a képességeidet. - piruló arccal néztem szemeibe
- Soha nem fogom megérteni, hogy miért jössz zavarba még a mai napig miattam.
- Dögös pasi vagy, az én dögös pasim. - feleltem - Valószínű, hogy bele kell törődnöd, hogy soha nem fogom megszokni, hogy egy ilyen remek ember mellett kötöttem ki.
- Pedig ideje lenne, hiszen a gyermekünket várjuk.
Apró csókot adtam neki, és kimásztam mellőle. Felvettem földről az ingét, és magamra kaptam, majd az emeletre siettem. Lezuhanyoztam, hajamat megmostam. Amint megszárítottam, durván kikeféltem, és már indultam is vissza a szobába, ahol Harry-vel találtam szembe magam.
- Lehet lemondom az ebédet. - mérte végig a törülközővel takart testem
- Semmit nem fogsz lemondani. - néztem fel rá - Kicsit viselkedj a korodnak megfelelően, és ne úgy, mint egy hormonokkal telt tinédzser.
- Lehetetlen ellenállni neked.
- Örülök. Menj készülni. - csókoltam meg gyorsan
Szekrényhez siettem, míg Ő a fürdő ajtaja mögött tűnt el. Kivettem egy kényelmes ruhát, hozzá illő cipővel, kiegészítővel és táskával. Felkapkodtam mindent, és gyorsan a fürdőbe mentem. Harry már a fogait mosta, míg én mellette sminkeltem ki arcom.

****

Étterem egyáltalán nem volt nagy távolságra a házunktól. Leparkolt a bejárathoz közel, és már szálltunk is ki. Csípőmre tette hatalmas tenyerét, ujjai beborítottak. Ajtó mellett álló pincérnek elmondta, hogy milyen névre is lett foglalva az asztal. Egyből megnézte, és oda is vezetett minket.
Kinti részen volt az asztalunk, gyönyörű kert vette közbe a térkövekkel kirakott területet. Asztalunknál már Anne, Des, Gemma, Liam és még a kicsi Lux is ott volt. Egyből köszöntöttük őket, majd elfoglaltuk a helyünket. A kislány egyből keresztapja ölébe mászott.
- Olyan jó látni titeket. - lelkesedett Anne
- Mi is örülünk, hogy újra így együtt vagyunk. - mondtam udvariasan - És igazából oka is van ennek a kis ebédnek. - fogtam meg Harry kezét - Mondani szeretnénk valamit.
- Megkérte a kezed? - hitetlenkedett Gemma
- Nem. - néztem rá
- Mondjátok, ne csigázzatok tovább minket. - mondta Des
- Anya, apa. - kezdte Harry - Újra egy kisunokával lesztek gazdagabbak.
- Ez most komoly? - nézett döbbenten Gem - Úr isten, ez hihetetlen.
- Gratulálok, kicsim. - állt fel Anne, és fiához lépett. Könnyes szemekkel csókolta arcon, majd felém fordult. - Nem is kívánhatnék jobb párt Harry-nek. - ölelgetett meg - Mennyi idős?
- Két hónapos. - feleltem
- Ó istenem, gratulálok fiam. - veregette meg vállba Des, Harry-t - Édesem. - csókolt arcon - Nem is lehetne csodásabba anyukája, a második unokánknak.
- Köszönöm.
Mindenki gratulált, még Lux is egy hatalmas puszit nyomott arcomra, ami után visszamászott keresztapja ölébe. Sutyorogni kezdtek.
- Biztosan kicsim. - mosolygott rá Harry - Bébi. - szólított meg - Lux megsimogathatná a pici?
- Hát persze. - vettem át ölembe a kislányt - Még nem érzed, nagyon pici. - mondtam, amikor simogatni kezdte
- Majd sokat játszhatok vele? - nézett rám csillogó szemekkel, a pösze kislány
- Nagyon sokat játszhattok majd kicsim. - öleltem magamhoz
Lassan megebédeltünk, és közben rengeteget beszélgettünk. Gemma mellettem ült, így jó tanácsokkal látott el, ami nagyon is jól esett. Megfogadtam nagyon sok dolgot, s örömmel vettem kedvességét. Bő egy óra után kifizettük a számlát, és útnak indultunk. Átmentünk a házunkba, de előtte beugrottunk egy cukrászdába süteményt venni.

****

Nagy beszélgetésben voltunk, míg én Lux-al és Gemma-val a szőnyegen játszottunk. Harry is néha csatlakozott hozzánk, bár inkább Liam-al és Des-el társalgott.
Csengő hangja töltötte be a teret, én pedig egyből felálltam, és indultam is a váratlan vendégünk kilétét kideríteni. Megfagyva álltam a kitárt ajtó előtt, és meredten bámultam az előttem álló, egyáltalán nem kedves személyt.
- Ana, ki az? - hallottam hátam mögül Harry hangját - Mit keres itt?
- Lányomat jöttem megnézni. - válaszolta kurtán apám
- Menj, be bébi.
- Ne dirigálj a lányomnak.
- Kérlek, kicsim menj be. - mondta továbbra is nekem feszesen
Eleget tenni a kérésének egyáltalán nem állt a szándékomba.Mögé álltam, s ujjainkat egybe fontam. Apám végig követte tekintetével a tettem.
- Szóval ennyire komoly a kapcsolatotok?
- Szerinted vele élnék, ha nem lenne az? - kérdeztem vissza
- Valahogy még a mai napig nem sikerült felfognom, hogy ti ketten miért is vonzódtok ennyire egymáshoz.
- Semmi köze a lánya életéhez már. - horkant fel Harry - Ahhoz meg végképpen nincs, hogy kit is szeret.
- Szeret? - vont fel szemöldökét apám - Szereted ezt az embert, aki pénzért van veled?
- Miről beszélsz?
- Védő ügyvéded, szerinted ingyen vállalta?
- Apa, nem vagyok hülye. Egyértelmű, hogy munkájáért kapott fizetést.
- És, hogy még a mai napig kapja azt a bizonyos összeget?
- Hazudsz.
- Kérdezd meg a kedves párod.
- Bébi, kérlek menj be a nappaliba, mindjárt megyek utánad én is. - csókolt arcon
Nagyot sóhajtottam, s elengedtem kezeit, és vissza mentem a nappaliba, ahol is mindenki csendben volt. Egyből rám kapták tekintetüket, de én csak leültem a kanapéra, míg Anne szorosan megölelt. Szemeim feladták a küzdelmet, s elengedve magukat, záporozni kezdtek könnyeim.
- Minden rendben lesz. - simogatta a hátam - Maradj nyugodt, nem engedheted meg magadnak, hogy kiakadj.
Lux oda jött hozzám, s átölelt. Halvány mosolyra húztam ajkaim, és ölembe vettem a kislányt. Hasamra simította apró tenyerét. Így hallgattam a kintről beszűrődő beszélgetést. Pár pillanat elteltével lépések sokaságát lehetett hallani, s fel is bukkant apám, mögötte pedig, Harry. Amint megpillantotta barátom könny áztatta arcom, hozzám sietett.
- Még, hogy boldog itt a lányom. - jegyezte meg apám
- Igen is az vagyok. - álltam fel - Boldogabb vagyok, mint valaha. - könnyeim apadni nem akartak - Befogadtak, s úgy szeretnek, amilyen vagyok. Tisztában vannak a múltammal, s nem vetnek meg, nem úgy, mint Te. Az apám vagy, még se úgy tekintek rád!
- Kérem távozzon. - áll mellém Des - Egyáltalán nem tesz jót Ana-nek, ha itt van.
- Maga ne akarja megmondani, hogy mi tesz jót, s mi nem a lányomnak!

Harry szemszöge

Mindenki mellettünk állt. Családom erősen tartotta a lelket Ana-ban, amiért roppant hálás voltam nekik. Ana már szinte síró görcsöt kapott. Anyám hiába próbálta megnyugtatni, sikertelenül járt. Mindenki tudta, hogy mennyire is vigyáznia kell magára barátnőmnek. Szorosan vontam magamhoz gyenge testét, s próbáltam megnyugtatni én is.
- Kérem távozzon a házamból! - mondtam erőteljesen Mr.Brooks-nak
- Lányom nélkül nem megyek el.
- Pedig jobban teszi, ha távozik. Ana egyébként sem tart Önnel. - feleltem
- Menj el! soha többé nem akarlak látni! - jelentette ki igen hangosan Annabell
- Annabell, gyere ide. Azonnal. - apja szigorral szólalt meg
- Takarodj az életemből. Minden szép pillanatot tönkre teszel. - fordult Matt felé - Szeretem Harry, és a családját. Vannak barátaim, és alakul az életem. Tökéletes itt minden. Boldog vagyok Harry mellett. - esett össze sírva, míg én letérdeltem mellé, és mellkasomra vontam - Kérlek, apa hagyj el. Felejtsd el, hogy valamikor is volt egy lányod. - fejezte be elcsukló hangon
- Bébi. - emeltem fel arcát állánál fogva - Kicsim, kérlek. - szólongattam eszméletlen barátnőm
- Kérem távozzon. - ment oda apám, Matt-hez
- Gem, hívd fel az orvost. - ordítottam el magam
- Mi van a lányommal?
- Maga okozta, takarodjon a házamból, most! - parancsoltam rá, míg anyám ölelte magához Ana-t
- Mi van vele? Mi a baja?
- Semmi joga tudni!
Megindultam Matt felé, és azonnal kiparancsoltam a lakásomból. Nehezen ment, de apám is velem volt, így hamar tudhattam az ajtón kívül a hívatlan személyt.Visszasiettem barátnőmhöz, s karjaimba vettem. Lux apró ujjaival simogatta arcát, és az Ő szeméből is folytak a könnycseppek. Lépcső felé igyekeztem, és a hálóba vittem Ana-t.
Végig mellette voltam, amíg meg nem érkezett az orvos. Szerencsére már régóta ismeri a családom, s engem, így hamar meg is érkezett, és vizsgálni is kezdte barátnőmet. Erősködött, hogy távozzak a szobából, de nem tettem eleget ennek a kérésnek. Végig benn voltam, ahogyan anyám is.
- Semmi komolyabb baja nincs a fiatal hölgynek. Pihenésre van szüksége. Úgy tűnik, hogy a babával is minden a legnagyobb rendben van. Holnap azért jöjjenek be a kórházba, de nem kell aggódniuk. - mondta az orvos - Viszont kíméljék meg a kis hölgyet.
- Rendben, köszönöm.
- Sok vitamint fogyasszon, és folyadékot.
Megköszöntem a kedvességét, és kikísértem. Amint távozott, vissza is siettem a barátnőmhöz. Anya a konyhába ment, míg Liam, és apa elmentek a dolgaikért, ugyanis fejükbe vették, hogy a ma estét itt töltik.
Hálóba beérve megpillantottam az angyali arcú szerelmem, aki még mélyen álmaiban járt. Légzése egyenletes volt. Ledőltem mellé, s szorosan magamhoz vontam. Pár perc után én is hasonlóan követtem példáját, s elaludtam.

****

Hideg ujjak érintését éreztem csupasz bőrömön. Lassan felnyitottam szemhéjaim, s akkor láttam meg barátnőmet, mellkasomon pihenve. Csak göndör hajának zuhatagát láttam. Pólóm fel volt tűrve, Ő pedig kockáimat rajzolgatta körbe.
Kezemmel megkerestem övét, s egybefontam ujjainkat. Lassan felemelte gyönyörű arcát, tekintetünk egybe fonódott.
- Jobban vagy? - kérdeztem
- Igen. - mosolyodott el halványan - Ugye már nincs itt?
- Természetesen nincs.
- És elmondtad neki?
- Hogy babánk lesz? - kérdeztem, mire aprót bólintott - Természetesen nem. Ha szeretnéd a tudomására hozni, akkor Te elmondod neki.
- Köszönöm. - csókolt meg finoman
Halk kopogtatás törte meg a pillanatot. Feljebb ültem, Ana-t pedig az ölbe húztam. Pillanatok alatt nyílt ki az ajtó, s édesanyám arcával találtuk szembe magunkat.
- Kész a vacsora, gyertek le. - mosolygott ránk melegen
- Köszönjük anya, mindjárt megyünk.
Biccentett, s már az ajtó túl oldalán is volt. Újra kettesben voltam barátnőmmel, aki csak mellkasomba bújva ölelt magához.
- Menjünk le. - simítottam ki egy tincset arcából
- Mindenki itt van még?
- Itt töltik az éjszakát, igen.
- Rendben. - bólintott, s lemászott az ágyról
Követtem. Megigazítottam a felsőm, és csatlakoztam hozzá. Laza kontyba fogta haját, majd felém fordult. Ujjait enyéim közé fűzte.
Lenn már mindenki a konyhába volt, s körül ülték az asztalt. Mi is elfoglaltuk a helyünket, és már anya tálalta is a vacsorát. Gemma egyből Ana felé fordult, és állapota felől érdeklődött. Lux is megölelte, s puszit is adott neki. Kislány szívéhez nagyon is közel került barátnőm, aminek én nagyon is örülök.
Vacsora közben teljesen másról beszélgettünk. Anya felvetette, hogy van-e már ötletünk, hogy mi is legyen a neve a kicsinek.
- Igazából nem gondolkoztunk még ezen. - vallotta be Ana
- Semmi ötlet?
- Van még időnk. - mosolyodott el kedvesen
- Elhihetitek, hogy hamar a karjaitokban tarthatjátok majd. - mondta Liam
- Alig várom már, hogy elhalmozzam mindennel. - lelkesedtem
- Hát persze. - nevetett fel Ana - Azért csak ésszel kényeztesd.
- Mindent meg szeretnék adni neki.
- A legjobb apuka leszel. - csókolt meg röviden
Tovább beszélgettünk még, majd Gemma és anya lepakolták az asztalt. Annabell erősködött, hogy segíteni akar, ha már egyedül nem csinálhatja, de Ők megtagadták Tőle.
Nappaliban ültünk, s Ana vállamra hajtotta fejét, miközben egy filmet néztünk. Lux már az emeleten aludt, és Gem is fenn volt vele. Liam, apa és anya pedig lent voltak velünk. Láttam barátnőm arcán a fáradtságot, így elköszöntünk a többiektől, és az emeletre mentünk.
Gyors zuhanyt vettünk, és már be is feküdtünk az ágyunkba. Hátán feküdt, én pedig kezemen támaszkodtam, s a hasát simogattam a vékony pólója alatt.
- Alig várom, hogy már velünk legyen. - suttogtam
- Ő is alig várja, hogy veled legyen. - mosolygott fel rám
- Szeretlek. - csókoltam meg
Közelebb bújt hozzám, s alig pár perc elteltével már álmainkba is merültünk.