23.rész

Annabell szemszöge

Apró, édes csókok halmozták el arcom. Halványan, még fáradtan elmosolyodtam, s Harry mellkasába mélyedtem el. Közelebb vonta forró testemet sajátjához, s hátamat simogatta a takaró alatt. Ajkaimmal csücsörítettem, így könnyedén csókolhattam meg izmos mellkasát.

- De hiányzott már ez. - suttogta fülembe - Minden rendben veletek?

- Aggódó apuka? - néztem fel rá

- Így van, és egy aggódó szerelmes férfi. 

- Megnyugodhatsz, még én vigyázom rá. 

- Legjobb helyen van. - csókolt ajkon
- Mit terveztél mára?
- Ebédelhetnénk egy étterembe a szüleimmel, és Gemma-ékkal.
- Tudják? - néztem rá kíváncsian
- Nem. Veled szerettem volna először is rendbe hozni a dolgokat. - vallotta be - Úgy gondoltam, hogy mind a kettőnknek jelen kell lennünk, hiszen így vagyunk egy család.
- Egy család. - ízlelgettem a kifejezést
- Milyen régóta is vártam Rád.
- Ugyan már. Elég kevés esély volt arra, hogy találkozunk. Apám akár mást is felfogadhatott volna a védelmemre.
- Valóban, de Ő a legjobbat akarta.
- Sosem fogsz magadra kisebb szemmel tekinteni, igaz? - nevettem
- Tisztában vagyok a képességeimmel Angyalka.
- Imádom a képességeidet. - piruló arccal néztem szemeibe
- Soha nem fogom megérteni, hogy miért jössz zavarba még a mai napig miattam.
- Dögös pasi vagy, az én dögös pasim. - feleltem - Valószínű, hogy bele kell törődnöd, hogy soha nem fogom megszokni, hogy egy ilyen remek ember mellett kötöttem ki.
- Pedig ideje lenne, hiszen a gyermekünket várjuk.
Apró csókot adtam neki, és kimásztam mellőle. Felvettem földről az ingét, és magamra kaptam, majd az emeletre siettem. Lezuhanyoztam, hajamat megmostam. Amint megszárítottam, durván kikeféltem, és már indultam is vissza a szobába, ahol Harry-vel találtam szembe magam.
- Lehet lemondom az ebédet. - mérte végig a törülközővel takart testem
- Semmit nem fogsz lemondani. - néztem fel rá - Kicsit viselkedj a korodnak megfelelően, és ne úgy, mint egy hormonokkal telt tinédzser.
- Lehetetlen ellenállni neked.
- Örülök. Menj készülni. - csókoltam meg gyorsan
Szekrényhez siettem, míg Ő a fürdő ajtaja mögött tűnt el. Kivettem egy kényelmes ruhát, hozzá illő cipővel, kiegészítővel és táskával. Felkapkodtam mindent, és gyorsan a fürdőbe mentem. Harry már a fogait mosta, míg én mellette sminkeltem ki arcom.

****

Étterem egyáltalán nem volt nagy távolságra a házunktól. Leparkolt a bejárathoz közel, és már szálltunk is ki. Csípőmre tette hatalmas tenyerét, ujjai beborítottak. Ajtó mellett álló pincérnek elmondta, hogy milyen névre is lett foglalva az asztal. Egyből megnézte, és oda is vezetett minket.
Kinti részen volt az asztalunk, gyönyörű kert vette közbe a térkövekkel kirakott területet. Asztalunknál már Anne, Des, Gemma, Liam és még a kicsi Lux is ott volt. Egyből köszöntöttük őket, majd elfoglaltuk a helyünket. A kislány egyből keresztapja ölébe mászott.
- Olyan jó látni titeket. - lelkesedett Anne
- Mi is örülünk, hogy újra így együtt vagyunk. - mondtam udvariasan - És igazából oka is van ennek a kis ebédnek. - fogtam meg Harry kezét - Mondani szeretnénk valamit.
- Megkérte a kezed? - hitetlenkedett Gemma
- Nem. - néztem rá
- Mondjátok, ne csigázzatok tovább minket. - mondta Des
- Anya, apa. - kezdte Harry - Újra egy kisunokával lesztek gazdagabbak.
- Ez most komoly? - nézett döbbenten Gem - Úr isten, ez hihetetlen.
- Gratulálok, kicsim. - állt fel Anne, és fiához lépett. Könnyes szemekkel csókolta arcon, majd felém fordult. - Nem is kívánhatnék jobb párt Harry-nek. - ölelgetett meg - Mennyi idős?
- Két hónapos. - feleltem
- Ó istenem, gratulálok fiam. - veregette meg vállba Des, Harry-t - Édesem. - csókolt arcon - Nem is lehetne csodásabba anyukája, a második unokánknak.
- Köszönöm.
Mindenki gratulált, még Lux is egy hatalmas puszit nyomott arcomra, ami után visszamászott keresztapja ölébe. Sutyorogni kezdtek.
- Biztosan kicsim. - mosolygott rá Harry - Bébi. - szólított meg - Lux megsimogathatná a pici?
- Hát persze. - vettem át ölembe a kislányt - Még nem érzed, nagyon pici. - mondtam, amikor simogatni kezdte
- Majd sokat játszhatok vele? - nézett rám csillogó szemekkel, a pösze kislány
- Nagyon sokat játszhattok majd kicsim. - öleltem magamhoz
Lassan megebédeltünk, és közben rengeteget beszélgettünk. Gemma mellettem ült, így jó tanácsokkal látott el, ami nagyon is jól esett. Megfogadtam nagyon sok dolgot, s örömmel vettem kedvességét. Bő egy óra után kifizettük a számlát, és útnak indultunk. Átmentünk a házunkba, de előtte beugrottunk egy cukrászdába süteményt venni.

****

Nagy beszélgetésben voltunk, míg én Lux-al és Gemma-val a szőnyegen játszottunk. Harry is néha csatlakozott hozzánk, bár inkább Liam-al és Des-el társalgott.
Csengő hangja töltötte be a teret, én pedig egyből felálltam, és indultam is a váratlan vendégünk kilétét kideríteni. Megfagyva álltam a kitárt ajtó előtt, és meredten bámultam az előttem álló, egyáltalán nem kedves személyt.
- Ana, ki az? - hallottam hátam mögül Harry hangját - Mit keres itt?
- Lányomat jöttem megnézni. - válaszolta kurtán apám
- Menj, be bébi.
- Ne dirigálj a lányomnak.
- Kérlek, kicsim menj be. - mondta továbbra is nekem feszesen
Eleget tenni a kérésének egyáltalán nem állt a szándékomba.Mögé álltam, s ujjainkat egybe fontam. Apám végig követte tekintetével a tettem.
- Szóval ennyire komoly a kapcsolatotok?
- Szerinted vele élnék, ha nem lenne az? - kérdeztem vissza
- Valahogy még a mai napig nem sikerült felfognom, hogy ti ketten miért is vonzódtok ennyire egymáshoz.
- Semmi köze a lánya életéhez már. - horkant fel Harry - Ahhoz meg végképpen nincs, hogy kit is szeret.
- Szeret? - vont fel szemöldökét apám - Szereted ezt az embert, aki pénzért van veled?
- Miről beszélsz?
- Védő ügyvéded, szerinted ingyen vállalta?
- Apa, nem vagyok hülye. Egyértelmű, hogy munkájáért kapott fizetést.
- És, hogy még a mai napig kapja azt a bizonyos összeget?
- Hazudsz.
- Kérdezd meg a kedves párod.
- Bébi, kérlek menj be a nappaliba, mindjárt megyek utánad én is. - csókolt arcon
Nagyot sóhajtottam, s elengedtem kezeit, és vissza mentem a nappaliba, ahol is mindenki csendben volt. Egyből rám kapták tekintetüket, de én csak leültem a kanapéra, míg Anne szorosan megölelt. Szemeim feladták a küzdelmet, s elengedve magukat, záporozni kezdtek könnyeim.
- Minden rendben lesz. - simogatta a hátam - Maradj nyugodt, nem engedheted meg magadnak, hogy kiakadj.
Lux oda jött hozzám, s átölelt. Halvány mosolyra húztam ajkaim, és ölembe vettem a kislányt. Hasamra simította apró tenyerét. Így hallgattam a kintről beszűrődő beszélgetést. Pár pillanat elteltével lépések sokaságát lehetett hallani, s fel is bukkant apám, mögötte pedig, Harry. Amint megpillantotta barátom könny áztatta arcom, hozzám sietett.
- Még, hogy boldog itt a lányom. - jegyezte meg apám
- Igen is az vagyok. - álltam fel - Boldogabb vagyok, mint valaha. - könnyeim apadni nem akartak - Befogadtak, s úgy szeretnek, amilyen vagyok. Tisztában vannak a múltammal, s nem vetnek meg, nem úgy, mint Te. Az apám vagy, még se úgy tekintek rád!
- Kérem távozzon. - áll mellém Des - Egyáltalán nem tesz jót Ana-nek, ha itt van.
- Maga ne akarja megmondani, hogy mi tesz jót, s mi nem a lányomnak!

Harry szemszöge

Mindenki mellettünk állt. Családom erősen tartotta a lelket Ana-ban, amiért roppant hálás voltam nekik. Ana már szinte síró görcsöt kapott. Anyám hiába próbálta megnyugtatni, sikertelenül járt. Mindenki tudta, hogy mennyire is vigyáznia kell magára barátnőmnek. Szorosan vontam magamhoz gyenge testét, s próbáltam megnyugtatni én is.
- Kérem távozzon a házamból! - mondtam erőteljesen Mr.Brooks-nak
- Lányom nélkül nem megyek el.
- Pedig jobban teszi, ha távozik. Ana egyébként sem tart Önnel. - feleltem
- Menj el! soha többé nem akarlak látni! - jelentette ki igen hangosan Annabell
- Annabell, gyere ide. Azonnal. - apja szigorral szólalt meg
- Takarodj az életemből. Minden szép pillanatot tönkre teszel. - fordult Matt felé - Szeretem Harry, és a családját. Vannak barátaim, és alakul az életem. Tökéletes itt minden. Boldog vagyok Harry mellett. - esett össze sírva, míg én letérdeltem mellé, és mellkasomra vontam - Kérlek, apa hagyj el. Felejtsd el, hogy valamikor is volt egy lányod. - fejezte be elcsukló hangon
- Bébi. - emeltem fel arcát állánál fogva - Kicsim, kérlek. - szólongattam eszméletlen barátnőm
- Kérem távozzon. - ment oda apám, Matt-hez
- Gem, hívd fel az orvost. - ordítottam el magam
- Mi van a lányommal?
- Maga okozta, takarodjon a házamból, most! - parancsoltam rá, míg anyám ölelte magához Ana-t
- Mi van vele? Mi a baja?
- Semmi joga tudni!
Megindultam Matt felé, és azonnal kiparancsoltam a lakásomból. Nehezen ment, de apám is velem volt, így hamar tudhattam az ajtón kívül a hívatlan személyt.Visszasiettem barátnőmhöz, s karjaimba vettem. Lux apró ujjaival simogatta arcát, és az Ő szeméből is folytak a könnycseppek. Lépcső felé igyekeztem, és a hálóba vittem Ana-t.
Végig mellette voltam, amíg meg nem érkezett az orvos. Szerencsére már régóta ismeri a családom, s engem, így hamar meg is érkezett, és vizsgálni is kezdte barátnőmet. Erősködött, hogy távozzak a szobából, de nem tettem eleget ennek a kérésnek. Végig benn voltam, ahogyan anyám is.
- Semmi komolyabb baja nincs a fiatal hölgynek. Pihenésre van szüksége. Úgy tűnik, hogy a babával is minden a legnagyobb rendben van. Holnap azért jöjjenek be a kórházba, de nem kell aggódniuk. - mondta az orvos - Viszont kíméljék meg a kis hölgyet.
- Rendben, köszönöm.
- Sok vitamint fogyasszon, és folyadékot.
Megköszöntem a kedvességét, és kikísértem. Amint távozott, vissza is siettem a barátnőmhöz. Anya a konyhába ment, míg Liam, és apa elmentek a dolgaikért, ugyanis fejükbe vették, hogy a ma estét itt töltik.
Hálóba beérve megpillantottam az angyali arcú szerelmem, aki még mélyen álmaiban járt. Légzése egyenletes volt. Ledőltem mellé, s szorosan magamhoz vontam. Pár perc után én is hasonlóan követtem példáját, s elaludtam.

****

Hideg ujjak érintését éreztem csupasz bőrömön. Lassan felnyitottam szemhéjaim, s akkor láttam meg barátnőmet, mellkasomon pihenve. Csak göndör hajának zuhatagát láttam. Pólóm fel volt tűrve, Ő pedig kockáimat rajzolgatta körbe.
Kezemmel megkerestem övét, s egybefontam ujjainkat. Lassan felemelte gyönyörű arcát, tekintetünk egybe fonódott.
- Jobban vagy? - kérdeztem
- Igen. - mosolyodott el halványan - Ugye már nincs itt?
- Természetesen nincs.
- És elmondtad neki?
- Hogy babánk lesz? - kérdeztem, mire aprót bólintott - Természetesen nem. Ha szeretnéd a tudomására hozni, akkor Te elmondod neki.
- Köszönöm. - csókolt meg finoman
Halk kopogtatás törte meg a pillanatot. Feljebb ültem, Ana-t pedig az ölbe húztam. Pillanatok alatt nyílt ki az ajtó, s édesanyám arcával találtuk szembe magunkat.
- Kész a vacsora, gyertek le. - mosolygott ránk melegen
- Köszönjük anya, mindjárt megyünk.
Biccentett, s már az ajtó túl oldalán is volt. Újra kettesben voltam barátnőmmel, aki csak mellkasomba bújva ölelt magához.
- Menjünk le. - simítottam ki egy tincset arcából
- Mindenki itt van még?
- Itt töltik az éjszakát, igen.
- Rendben. - bólintott, s lemászott az ágyról
Követtem. Megigazítottam a felsőm, és csatlakoztam hozzá. Laza kontyba fogta haját, majd felém fordult. Ujjait enyéim közé fűzte.
Lenn már mindenki a konyhába volt, s körül ülték az asztalt. Mi is elfoglaltuk a helyünket, és már anya tálalta is a vacsorát. Gemma egyből Ana felé fordult, és állapota felől érdeklődött. Lux is megölelte, s puszit is adott neki. Kislány szívéhez nagyon is közel került barátnőm, aminek én nagyon is örülök.
Vacsora közben teljesen másról beszélgettünk. Anya felvetette, hogy van-e már ötletünk, hogy mi is legyen a neve a kicsinek.
- Igazából nem gondolkoztunk még ezen. - vallotta be Ana
- Semmi ötlet?
- Van még időnk. - mosolyodott el kedvesen
- Elhihetitek, hogy hamar a karjaitokban tarthatjátok majd. - mondta Liam
- Alig várom már, hogy elhalmozzam mindennel. - lelkesedtem
- Hát persze. - nevetett fel Ana - Azért csak ésszel kényeztesd.
- Mindent meg szeretnék adni neki.
- A legjobb apuka leszel. - csókolt meg röviden
Tovább beszélgettünk még, majd Gemma és anya lepakolták az asztalt. Annabell erősködött, hogy segíteni akar, ha már egyedül nem csinálhatja, de Ők megtagadták Tőle.
Nappaliban ültünk, s Ana vállamra hajtotta fejét, miközben egy filmet néztünk. Lux már az emeleten aludt, és Gem is fenn volt vele. Liam, apa és anya pedig lent voltak velünk. Láttam barátnőm arcán a fáradtságot, így elköszöntünk a többiektől, és az emeletre mentünk.
Gyors zuhanyt vettünk, és már be is feküdtünk az ágyunkba. Hátán feküdt, én pedig kezemen támaszkodtam, s a hasát simogattam a vékony pólója alatt.
- Alig várom, hogy már velünk legyen. - suttogtam
- Ő is alig várja, hogy veled legyen. - mosolygott fel rám
- Szeretlek. - csókoltam meg
Közelebb bújt hozzám, s alig pár perc elteltével már álmainkba is merültünk.