7.rész

Annabell szemszöge

Fülledt nyári napon ébredtem. Egy ismeretlen helyen voltam, egy hotel szobában. Egyáltalán nem egy lepukkant, éppen ellenkezőleg. Igen elegáns szoba. Ágynemű fekete-fehér selyem volt, igazán finom anyag. Nyöszörögve másztam ki a kényelmet nyújtó ágytakaró fogságából, és indultam meg a nyitott erkély ajtó felé. Hangok, boldog hangok szűrődtek be. 

Ahogy kiléptem megcsapott a tenger illata. Meleg, kellemesen meleg idő volt kin. A hűs tengeri szél fújt, a parton boldog, gondtalan családok voltak. A selyem köntösömet összébb húztam a csipkés fehérneműm felett, és úgy figyeltem, ahogyan a gyerekek mosolyogva játszanak, szaladgálnak, kacarásznak. 

Percek telhettek el, amikor két erős kart éreztem meg derekam körül. Szorosan húzott magához, amíg hátam egy izmos mellkashoz nem simult teljesen. Éreztem kidolgozott testét, finom, férfias illatát. Megfordultam az ölelő karok között, és szembe találtam magam egy tökéletes, csillogó, smaragdzöld szempárral. Arcán mosoly játszott, amely által tökéletesen megmutatkoztak gödröcskéi, amit annyira szeretek. Elmosolyodtam, miközben felnéztem rá. Kezemet félénken simítottam arcára, amibe könnyedén dőlt, simult bele. Kezét, kezemre tette, majd lassan, szájához emelte és finoman tenyerembe csókolt. Jóleső borzongás futott végig testemen. Másik keze csípőmön pihent, amivel könnyedén húzott magához még közelebb. Egyre jobban csökkent a közöttünk lévő távolság, ami hatására szemeim lecsukódtak. Ajkai vészesen közel voltak. Éreztem mentolos leheletét a számon. Kezei közé fogta arcom, és még közelebb vont magához. Testünk teljesen egybesimult. Már csak milliméterek választottak el egymástól minket ... 

Hirtelen ültem fel az egyáltalán nem kényelmes ágyamba. Még sötét volt a szobába, és az utcán is. Visszadőltem a párnámra, és a plafont kezdtem el vizsgálni. Rá kellett jönnöm, hogy csak egy szép álom volt, ami soha nem fog bekövetkezni. Bármennyire is vágynék rá, velem soha nem történhet majd meg. Fájdalmas sóhaj kíséretében fordultam a tégla fal felé, és hunytam le szemeim. Reménykedtem benne, hogy esetleg ha csak pár percre is visszatérhetek az álmomba. Oda, ahol semmi problémám nincs, és egy igen helyes, fess, göndör hajú, szép mosolyú sráccal lehetek.

Bármennyire is szerettem volna, nem sikerült visszakerülnöm a napsütéses tengerparti erkélyre. Egyik oldalról fordultam a másikra, majd vissza. Ez ment úgy egy órán keresztül, mire végre világosodni kezdett. Megszólalt egy csengőszerű valami, ami jelezte, hogy a reggeli megkezdődött. Minden rab elindult az étkező felé, így én is követtem példájukat.
Ahogy beléptem az étkezőbe minden szempár rám szegeződött. Feszélyezett a dolog, de próbáltam kizárni Őket. Elvettem egy tálcát, és amint megkaptam a reggelimül szolgáló, felismerhetetlen ételt leültem egy hátsó asztalhoz. Sietősen fogyasztottam el, és amint végeztem, vissza is indultam a cellámba. Nem akartam senkivel sem beszélni, sem bajba keveredni. Ahogy visszaértem, levettem a tegnap este elkezdett könyvemet a polcról és olvasni kezdtem.
Egy szerelmes, csöpögős történet volt, amiért soha nem rajongtam, de valahogy most még is erre vágytam. Már bőven a felénél voltam, igen izgalmas dolgok történtek a két fő hőssel. 
Délután folyamán kilehetett menni sétálni az udvarra. Én is csatlakoztam a többi rabhoz, és sétálni indultam. Szerencsére semmi zűr nem volt, ami meglepett. Jó pár filmet láttam, ami börtönben játszódott. Szinte mindennaposak voltak a verekedések. Leültem egy padra, és onnan figyeltem. Pár perc után egy lány ült le mellém, aki velem egy idős lehetett.
- Szia, Becca vagyok. - mutatkozott be kedvesen
- Ana. - mondtam
- Tegnap jöttél, igaz?
- Igen. - sóhajtottam - Te?
- Egy hónapja. - felelte - Mit tettél?
- Semmit.
- Mindenki ezt mondja. - mosolygott rám
- Tényleg semmit, legalábbis nem emlékszem. - kezdtem mesélni - Egy buliban voltam, barátnőm szülinapját ünnepeltük .. - mindent elmeséltem az estével kapcsolatban, és nagy vonalakban a lényeget
- Ez durva. - ennyit mondott - Hát sajnálom. Nekem nem tűnsz bűnözőnek, főleg nem gyilkosnak.
- Hát a bíró nem így gondolja. De nem hibáztatom.
- Miért vagy nekem annyira ismerős? - szólalt meg pár perc csend után
- Valószínű apám miatt. Matt Brooks.
- Ó, igen. A nagymenő vállalkozó.
- Igen, Ő lenne az.
- Volt már benn nálad?
- Nem, a bíróságról elment, és az ügyvédemmel jöttem be. És nem is hiszem, hogy látni szeretne. Állította, hogy mellettem fog állni mindig, és most amikor szükségem lenne rá, elhagyott.
- Sajnálom.
- Nem szükséges. - mosolyogtam halványan - Na de mesélj most Te.
- Én leszúrtam a nevelő apámat. Évek óta kényszerített dolgokra, amikből elegem lett. Féltem tőle, így megtettem mindent amit kért. Aztán egy nap léptem.
- Édesanyád?
- Semmit nem tett. Soha nem voltunk jó kapcsolatban. Elvileg nem tudott ezekről, bár kétlem. - merengett el - Soha nem volt benn nálam, de nem is bánom. Nem bírnám látni.
- Mennyit kaptál?
- Két évet. - felelte egyszerűen - És te?
- Lesz egy újabb tárgyalásom, ott dől el.
Ms.Brooks kérem fáradjon a kihallgatóba. Ms.Brooks kérem fáradjon a kihallgatóba - hallottuk meg a hangszóróból a női hangot
- Majd még beszélünk. - mosolygott
Elköszöntünk egymástól, és elindultam az épületbe. Egy Őr kíséretében mentem a kihallgatóba, ahová belépve megpillantottam Harry-t. Megálltam, Ő pedig lassan szembefordult velem. Elmosolyodott, ahogyan tekintetünk találkozott. Az Őr távozott, így pillanatokon belül ketten maradtunk.
- Szia. - köszöntem halkan
- Szia. - vont karjaiba
Szorosan ölelt. Azt hittem, hogy ismételten távolságtartó lesz, de nem. Mellkasába fúrtam arcom, és mélyen szívtam be finom illatát, ami már hiányzott. Kicsit eltávolodott, homlokon csókolt.
- Üljünk le. - suttogta, és még egy gyengéd puszit adott arcomra
Mosolyogva foglaltam el az egyik széket, még Ő mellém húzta a másikat, és helyet foglalt. Megfogta a kezem, és úgy kezdett el, a szemeimbe nézve beszélni.
- Voltam a bíróságon. - kezdte - Sikerült beszélnem a bíróval, bár sok nehézség árán, de végül meghallgatott. Elmondtam mindent, amit eddig tudunk. Ismételten. Arra jutott, hogy három nap múlva lesz egy újabb tárgyalás.
- Az jó, nem? - néztem rá reménykedve
- De, igen. Addig bármi előkerülhet. Ez számodra jó lehet. - mosolygott bíztatóan - Megmondtam, hogy nem hagylak itt.
- Igen, de Te is csak egy ügyvéd vagy. Tudom, hogy mindent megteszel értem, de Te is ember vagy Harry. - szorítottam meg kezét - Én is csak egy védenced vagyok a sok közül.
- Mi ? - emelte fel állam, hogy rá nézzek - Nem. Te nem csak egy védencem vagy. Ezt neked kell tudnod a legjobban. Szerinted ha most innen elmegyek intézni más ügyet, akkor hozzájuk is így viszonyulok?
- Nem tudhatom.
- Ne beszélj ostobaságokat, kérlek. - nézett mélyen szemeimbe- Te vagy az egyetlen ember akivel tegeződök. És a többit szerintem részleteznem sem kell. Ezt nem itt szeretném megbeszélni veled. Egy jobb helyen, időben mindent átbeszélünk. Még ez a három nap, és kint leszel. - simított végig gyengéden arcomon
- Miért vagy ennyire biztos abban, hogy nem kerülök vissza?
- Nem engedem, hogy elszakítsanak Tőlem.
Szívem kihagyott egy ütemet, levegőt elfelejtettem venni. Szemeim csak Őt nézték, szavak nem jöttek ki torkomon. Nem hittem el, amit mondott. Újra és újra hallottam szavait. 'Nem engedem, hogy elszakítsanak Tőlem'. 
- Ne mondj ilyeneket. - néztem le összekulcsolt kezeinkre
- Majd megbeszélünk mindent, amikor eljön az ideje. - csókolt homlokon - Inkább mesélj.
- Semmi érdekfeszítő nem történt velem. - vontam vállat - Veled álmodtam. - néztem félénken rá
- Tényleg? - mosolyodott el - És elmeséled?
- Nem. - ellenkeztem
- Kérlek. Érdekel, hogy mire is vágysz.
- Nem történt semmi. Reggel felébredtem egy igen szép hotel szobában, selyem ágyneműben.
- Igazán jól hangzik. - mosolygott
- Felvettem egy selyem köntöst, és az erkélyre mentem. Egy tengerpartra nézett az ablak. Lent boldog emberek voltak. Aztán megjelentél. Hátulról átöleltél. Csak egy rövid farmert viseltél. Remek látvány volt. - pirultam el
- Alig várom, hogy ilyen helyzetben lehessünk. Tetszik, hogy zavarba jössz. - fülig érő mosollyal nézett rám - És mit csináltam? - érdeklődött
- Igazából semmi nem történt. Valószínű, hogy megcsókoltál volna, de felébredtem, így semmi sem történt.
- Éppen a legrosszabb pillanatban. - nevetett - Ígérem, egyszer megkapod az első, igazi csókod Tőlem. - simított végig kézfejemen
- Vicces vagy. - pirultam tovább - Nem kellett volna elmondanom.
- Dehogyis nem. Jó volt hallgatni. - mondta bíztatóan - És itt benn megismerkedtél valakivel? Ugye nem kötöttek beléd?
- Nem, senki nem piszkál. - néztem fel rá - Egy Becca nevű lánnyal voltam, mielőtt jöttél. Beszélgettünk. Igazán kedves lány. Velem egykorú lehet.
- Örülök, hogy azért nem annyira magányosan töltöd a napod.
- Ha már a koroknál tartunk. - emeltem rá kíváncsi tekintetem - Te mennyi idős is vagy?
- Beleszerettél egy srácba, akinek a korát sem tudod? - íncselkedett
- Hé .. én nem is. - ellenkeztem
- Nyugi. - nevetett - Nem kell tagadni, ami nyilvánvaló. - kacsintott, ami teljesen szokatlan volt Tőle
- Ha átgondolom. - kezdtem - Gimi, egyetem és gondolom pár év gyakorlatod már van. - vázoltam fel - 28 körül biztosan vagy, ha nem több.
- Okos kislány. - csókolt arcon, majd fülemhez hajolt - Talán egyszer megtudod.
- Gonosz vagy. - nevettem
- Minimum tíz évvel vagyok nálad idősebb, megtehetem.
- Ahogy gondolod. - feleltem - Apámmal beszéltél? - tértem a következő témára
- Igen. Este felhívtam, de nem sokra jutottam. Otthon van, és a házvezetőnőtök azt mondta, hogy az alkoholba menekült.
- Ez csak egy rossz vicc, ugye?
- Sajnos nem. Teljesen magába fordult.
- Anya halála óta nem ivott, illetve évente 1-2 pohár bort, de annál többet soha.
- Ha gondolod meglátogatom. - ajánlotta fel Harry
- Nem várhatom el Tőled. - ellenkeztem - Nekem kéne mellette lennem. - folyt le egy könnycsepp arcomon
- Héé ... ne ostorozd magad. - törölte le arcom - Neki kéne itt lennie, és támogatnia téged mindenben. Ő az apád, akinek feladata, hogy vigyázzon rád.
- De Harry .. - kezdtem újra az ellenkezést
- Semmi Harry, ez az igazság. - húzott magához
Derekánál öleltem át, miközben arcomat mellkasába rejtettem el. Teljesen eláztattam fehér ingét, de Őt ez egy cseppet sem zavarta. Hátamat simogatta nyugtatás képen. Csend telepedett ránk. Néha a hajamba csókolt, ami igazán jóleső érzést eredményezett nálam. Úgy éreztem, hogy Őt igen is érdekli, hogy mi van velem. Nem azért mert az ügyvédem, mert ez a feladata, hanem mert fontos vagyok neki.
- Elnézést. - szólalt meg egy hang - Mr.Styles letelt az idő. - mondta kimérten az Őr
- Rendben, egy percet kérek még.
Az őr bólintott, és kiment. Felálltunk. Harry letörölte arcomat, megigazította zilált hajam. Elmosolyodtam halványan, ahogyan felnéztem rá.
- Minden rendben lesz. Holnap is jövök. - csókolt arcon, és az őr már vissza is tért
Búcsút vettünk egymástól, és engem visszakísértek a cellámba. Leültem az ágyamra, és másra sem vágytam, csak hogy aludhassak, és hogy minél előbb elteljen ez a három nap.

Harry szemszöge

A gáz pedált csak nyomtam, hogy mielőbb Ana-ék házánál lehessek. Beszélnem kellett az apjával. Nem bírom elviselni, hogy szenvedni látom Ana-t. Már csak pár sarokra voltam.
Ahogy lefékeztem, lezártam autóm, és szinte rohanva mentem be az épületbe. Az házvezető nő nyitott ajtót, és elmondta, hogy a dolgozó szobájában van Mr.Brooks.
- Jó estét Mr.Styles. Minek köszönhetem a látogatását? - mondta, és áradt belőle az alkohol szaga
- A lánya össze van törve. Sír, és magát akarja. Saját magát okolja azért, hogy ön elhagyta. 18 éves a lánya. Támogatásra van szüksége.
- Mennyire nyílt lett hirtelen. - mondta arrogánsan - Tudja, ha nem szeretett volna bele Ana-ba, akkor nem harcolna ennyire érte.
- Ha az a problémája, hogy nem hagyom magára, hát sajnálom. Feladatom megvédeni Őt.
- Maga szerelmes belé. Nem a védenceként néz rá, hanem a szeretett lányként. - kiáltott
- És ez magának mért fáj?Legalább én törődöm vele, nem pedig iszom.
- Ön 30 éves, és egy 18 éves lány után epedezik, aki a lányom. Elítélt, megbélyegzett élete van. Mit akart Tőle? - állt fel székéből, de megbillent, így hamar vissza is ült - Inkább felejtsd el.
- Hogy mondhat ilyet? Magát egyáltalán nem érdekli a lánya? - akadtam ki
- Tudod jól, hogy semmi esélye onnan kikerülni. - horkant fel
- De van. Én nem adom fel.
- Remélem tudod, hogy én nem kérek a szolgálatodból.
- Nem érdekel a mocskos pénze. - ezzel faképnél hagytam
Kirohantam a házból és az autómba ültem. Soha többé nem akarom látni azt az embert. Fájt, hogy így beszélt a lányáról. Nem érdekelt, hogy engem mennyire szid, miket gondol. Viszont, hogy a lánya ellen megy, nem bírtam.
Nem figyelve a sebesség korlátozásra hajtottam tovább, egészen a város széléig, abba a hotelba, ahol megszálltam.

ps.: Hát nem lett valami fergetegesen remek rész, de egynek talán elmegy. Véleményeket várom. xx

6.rész

Hello! .. :)

Köszönöm szépen az előző részhez érkezett megjegyzéseket! Nagyon jó volt olvasni a kedves szavakat, de természetesen, ha negatív véleményetek van, az is írjátok le! :) 

Már 36 rendszeres olvasóm van, illetve még a bloglovin követések is. Ezért is hatalmas köszönet Nektek. 

Őszinte leszek. Ezt a blogot be akartam zárni. Mielőtt félreértenétek nem olyan okok miatt, hogy írói válság..stb, hanem mert nekem úgy tűnik, nem egy népszerű blog. Úgy gondoltam, hogy ezt a részt megírom, és aztán döntök. Én szívesen végig írnám nektek, de rajtatok múlik. 

Ez a rész kicsit előreugrik az időbe, de remélem, hogy ez senkinek nem lesz ellene. Muszájnak éreztem, hogy kicsit felgyorsítsam az eseményeket.

Véleményeket várom, és feliratkozni is ér.

Ps.: Nyitottam egy újabb blogot, ami szintén Harry főszereplésében íródik majd. Fake, or real love címet kapta. Oda is várok mindenkit sok szeretettel. :)

Csók.: Alexa

Annabell szemszöge

Már egy hét is eltelt az a bizonyos nap óta, hogy Harry-vel távolságot tartunk. Okát még mindig nem sikerült megtudnom, pedig egyre jobban foglalkoztat. Se apám, sem pedig Ő nem mondd semmit. A rendőrségen érdekesen figyelik és engem is. Eleinte nem zavart, de amikor rendszeressé vált felkeltette az érdeklődésem. Természetesen erre sem kaptam semmi választ. Rendőrök járnak hozzánk, és szinte a házat is figyelik a nap 24 órájában. Nem tájékoztatnak, mindig csak ugyan azt hallom. "Amint fejlemény van az ügyében értesítjük." Iskolába természetesen nem járok, magántanuló lettem. Ha mehetnék se, hiszem, hogy ott szeretném tölteni a mindennapjaim. 

Harry-vel csak a rendőrségen találkozok, illetve apám társaságában itthon. Fontosabb fejleményekkel mindig tájékoztat, de nagy változás nincs. Eleinte kerestem, de ha fel is vette a telefon, mogorva, távolságtartó volt. Magázódásunk megmaradt. 

Gondolataim csak úgy szárnyaltak. Minden reggel végiggondoltam, hogy mit is tettem ellene, de soha semmi értelmesre, ésszerűre nem jutok. Tárgyalásom ma lesz, és ott minden eldől. Elítélhetnek, és akkor jó pár évet is kaphatok. Másik lehetőség meg sem fordult a fejemben soha, hiszen semmi nyom nincs, ami mellettem, illetve másik ember ellen szólna. 

Nagy nehezen kimásztam az ágyamból és a fürdőmbe vonultam. Zuhanyzást a fogmosás követte. Amint kész lettem ezekkel felvettem a már tegnap este kiválasztott ruhámat, ami megfelelt az alkalomhoz. Hajamat kivasaltam, egy natúr sminket tettem fel, és amint fújtam magamra a parfümömből késznek nyilvánítottam magam. Egész alakos tükör előtt álltam és végignéztem a kinézetemen. Talán utoljára lehetek ilyen ruhában, kisminkelve és még hasonló gondolatok fordultak meg a fejemben. Még élveztem egy rövidebb ideig a szabadságot és táskámat felvéve indultam a földszintre. 

Lent már Taylor várt apám társaságában. Ahogy leértem már indultunk is. Apám csak magyarázott, de nem igazán tudtam rá figyelni. Mindenre gondoltam, csak arra nem amiket apám magyarázott. Még mindig hitt abban, hogy csak egy félreértés, illetve, hogy semmi baj nem lesz, és vele jövök majd haza még a mai nap folyamán.

****

Az épület előtt Harry-t pillantottam meg. Sietősen szálltam ki az autóból, és fejvesztve indultam meg az irányába. Megálltam pár centivel előtte, és vártam valami reakciót, de hiába. Csalódnom kellett. Apám is mellém lépett, és egy rövid kézfogás után elindultunk befelé. 

Szívem vadul dobogott, könnyeimet vissza kellett tartanom. Reménykedtem, de csak minimálisan, magamban, hogy tényleg rendben lesz minden. Bementünk a terembe, és elfoglaltam Harry-vel az asztal mögött a helyünket. Másik oldalra pillantottam, ahol az elhunyt családjának ügyvédje foglalt helyet, mögötte pedig a gyászolók. Sajnáltam őket, és oda mentem volna szívem szerint, de jobbnak láttam ezt nem meg tenni. Nem én voltam, tudom, érzem, de ez kevés.

Perceken belül megérkezett a bíró, és a szokásos dolgok történtek. Ezeket Harry mesélte, hogy mire is számíthatok. Amint elmondta, hogy miért is vagyunk itt - bár ezt mindenki tökéletesen tudta - kezdődött s a tárgyalás. 

Mivel valamilyen csoda, véletlennek köszönhetően nem volt szemtanú, így csak az én szavamra, illetve a bizonyítékokra támaszkodhattak csak. Harry elmondta a mi szemszögünkből a dolgot, majd a bíró kérette az ügyemben nyomozó rendőrt. 

Ismertette a bizonyítékokat, amiben számomra új információk is tudomásomra jutottak. Mind az én javamra voltak, de valahogy nem látszott a bírón, hogy érdekli. Mintha semmi érdemlegeset nem közölt volna a nyomozó.

- Találtunk férfi ujjlenyomatokat, de még nem sikerült előkerítenünk. Meg találtak azt a személyt, aki még ott volt a helyszínen. - mondta a rendőr - Rejtélyes körülmények között hagyta el a várost. A családjával, illetve édesapjával beszéltünk, kihallgattuk. Semmit nem tud a fiáról. 

- Tehát van egy gyanúsított. - állt fel Harry - Amíg nem hallgatják ki az említett felet, addig nem tehetnek semmit Ms.Brooks-al. 

- Ezt még meglátjuk Mr.Styles - mondta a bíró

- A nyomozás folytatódik, és jelen pillanatban adtuk ki a körözést az említett félre. - mondta a rendőr

- Amíg nem sikerült kihallgatni a férfit, addig Ms.Brooks-nak be kell vonulnia a női börtönbe, itt Los Angeles külvárosában. - mondta a végszót a bíró

- Fellebbezünk. - állt fel azonnal Harry - Elnézést bíró úr, de így nem dönthet, és ezt maga is pontosan tudja. - kelt ki magából

- Kérem fogja vissza magát Mr.Styles.- határozottan jelentette ki a bíró - Természetesen meg van a joguk, hogy fellebbezést nyújtsanak be. Sok sikert kívánok. - mondta, és felállt, majd elhagyta a termet

Bármennyire is igyekeztem tartani magam, nem tudtam. Könnyeim végigfolytak arcomon. Egyre sűrűbbek, és kövérebbek lettek. Hátrapillantottam apámra, aki megtörten ült és nézett maga elé. Ő se hitte el. Itt volt a remény, de a bíró kegyetlen módon döntött még is. Felálltam, és hiába szólt utána Harry kirohantam a teremből.

Nevemet kiabálták. Ismeretlen emberek ismételgették nevem, és egy ismerős hang s felcsendült közöttük. Nem néztem hátra, csak berohantam a napi mosdóba.Hangokat hallottam, akik éppen vitatkoztak. Végül az ajtó kinyílt, és halk csapódással be is csukódott. Hallottam, ahogyan a zár kattant. A szívem vadul dübörgött. 

- Ms.Brooks. - szólalt meg a már igen ismerős hang - Kérem. 

Csak szipogtam. Tudtam, hogy hallja, de nem érdekelt. Letöröltem könnyeimet, és mély levegőt vettem. Felálltam, és lassan kinyitottam az ajtót. Tekintetünk találkozott. Fájdalmasan sóhajtót fel, miközben arcomhoz nyúlt és letörölte az egyik akaratos könnycseppem. Reszkettem. Féltem, hogy mi is lesz ezután. Mi vár rám. 

Egyik pillanatban álltam tétlenül, majd a karjaiban tudhattam magam. Szorosan ölelt, míg én mellkasába rejtettem könnyáztatta arcom. Hátamat simogatta, ami minimálisan, de nyugtató hatással volt rám. 

- Ms.Brooks. - suttogta - Ana, kérlek. 

Állam alá nyúlt, és felemelte arcom. Egymás tekintetében vesztünk el. Remegtem a sírástól, vagy talán a közelségétől. Nem tudtam, de abban biztos voltam, hogy nem akartam egy másodpercre sem elszakadni tőle. Végigsimított arcomon gyengéden. Egyikünk sem szólalt meg, csak élveztük egymás közelségét. Percekig álltunk egymást ölelve.

- Miért voltál eddig annyira távolságtartó? - kérdeztem halkan, már az ölében ülve a földön

- Ez hosszú, és igazából csodálom, hogy még nem tudsz róla. 

- Elmondod? - néztem fel rá

- Legyen. - bólintott - Megjelent a magazinokban, az interneten és igazából mindenhol a közös képeink, amikor kávézni voltunk. Olyan hírek kaptak szárnyra, hogy egy párt alkotunk. - magyarázta

- Ez komoly?

- Igen. Nekem is apukád mutatta, ami után meg is kért arra, hogy tartsam távol tőled magam. 

- De hát mi .. - kezdtem, de félbeszakított

- Mondtam én is édesapádnak, hogy csak az ügyről beszéltünk, de nem hatotta meg. - sóhajtott - Most az a lényeg, hogy fellebbezzünk és elérjük, hogy kiengedjenek. Mivel nincs bebizonyítva még, hogy Te voltál, így csak azért nem hurcolnak el innen. De ez nem maradhat így még mindig.

- Inkább maradnék bezárva, így itt veled. - szaladt ki számon

Éreztem, ahogyan arcom vörös árnyalatot vesz fel. Lehajtottam fejem, igyekeztem kerülni a tekintetét. Nem jártam sikerrel. Elérte, hogy a szemeibe nézzek, amik viszont teljesen magukkal ragadtak. Még mindig az ölében ültem, ami jobban feszélyezte a helyzetet. 

- Héé.. én nem azt mondtam, hogy fojtsd el az érzésed, csak, hogy óvatosabbnak kell lennünk. Illetve, amíg az ügyvéded vagyok nem történhet semmi, ami miatt elvennék tőlem az ügyet. - szorosabban fonta körém karjait - Én szeretném végigvinni az ügyed, nem bíználak rá másra. 

- Köszönöm. - tekintetem szemei és szája között cikázott 

- Ne kísértsd a szerencsém. - mondta fájdalmasan - Menjünk. 

Kimásztam öléből, és felálltam. Követett Ő is. Elindultam az ajtó felé, és már a záron volt a kezem, amikor visszahúzott magához. Ismételten szembe kerültem vele. Egyik keze a csípőmön, míg másik az arcomon.Nem értettem mit is szeretne, hiszen az előbb, Ő mondott nemet. Kezeimet csípőjéről, mellkasára csúsztattam, és az ingét markoltam meg. Finoman közeledett, lassan. 

- Szólj, ha nem akarod. - éreztem leheletét számon

Egy hang sem jött ki a torkomon. Hallgatás, beleegyezés alapon ajkait enyéimre helyezte. Gyengéden csókolt, mintha bármelyik pillanatban összetörhetnék az érintése alatt. Bátortalan voltam. Ő volt az első olyan srác, férfi aki ennyire közeledett felém. Nem várt el semmit, és csupán csak ajkai finom ízét éreztette velem. Alig pár pillanat múlva, ajkaim ismét szabaddá váltak. Nagyokat pislogtam fel rá.

- Vigyázok rád, mindent megteszek, hogy kiszabadulj. Ígérem. - suttogta, és még egyszer szűziesen megcsókolt

Rendbeszedtem magam. Harry elfordította a zárat, és kiléptünk a mosdóból. Már tartózkodó volt, de tudtam, ennek okát, és egyáltalán nem aggódtam.

- Mehetünk Ms.Brooks? - kérdezte az egyik őr 

- Igen, de előtte beszélhetnék apámmal? - kérdeztem

- Édesapja távozott, amint Ön bezárkózott. - világosított fel

- Tessék? Nem, nem mehetett el csak így. - hullottak ismételten könnyeim - Nem, nem lehet igaz. 

- Sajnálom. Kérem, menjünk. - mondta kimérten - Mr.Styles Ön is velünk tart? 

- Igen. - határozottan jelentette ki 

Csalódtam apámban. Megértem, hogy nem akar egy börtönben látni, hogy nem akar egy ilyen lányt. Valószínű, hogy csalódott, de hogy ennyire magamra hagy, soha nem gondoltam volna. Tudtam, főleg a percekkel ezelőtt történtek miatt, hogy Harry mellettem áll, de apám, még is csak az apám. Az Ő támogatása sokat jelentene nekem. Fájt, hogy csak így elhagyott. Magamra hagyott. 

Végigsétáltunk e hosszú folyosón, majd egy autóba ültettek. Harry ült mellém és észrevétlenül lábamra tette kezét, és gyengéden végigsimított. Ezután ismételten visszahelyezte maga mellé kezét, és az utat figyelte. Csend töltötte meg a járművet. Az út úgy két órás lehetett, mire megérkeztünk a város külvárosába arra a helyre, ahol mostantól a mindennapjaimat fogom tölteni.

****

Az igazgató irodájában vártuk, hogy felvilágosítsanak a szabályokról. Amint ez megtörtént, elmondta még az igazgató nő, hogy olyan cellába kerülök, ahol egyedül leszek. Tekintettel vannak arra, hogy csak gyanúsított vagyok, és maga az igazgató nő, sem értette, hogy miért is kerültem ide, ilyen hamar. Egy tárgyalás után.

Miután minden fontosat megtudtam megkaptam a ruhámat. Felvettem. Nem igazán állt jól a narancssárga, egyáltalán nem a kedvenc színem, de elfogadtam. Harry arcára fájdalom ült. Sajnált. Tudtam, hogy lenne választás inkább látna máshol, esetleg magával, mint itt bezárva. 

Körbevezettek az épületben. Mindent megtudtam, amit csak tudnom kellett. Végig jött velünk Harry is. egy percre sem engedett el. Utoljára a cellámat mutatták meg, ami bizonytalan ideig a 'lakásom' lesz. Az igazgató nő elköszönt, amint mindenről tájékoztatott. Egy őr maradt velem, illetve még Harry. Ketten maradtunk csak a cellába, ahol még egy szoros ölelésbe vont. Mellkasába fúrtam arcom, és beszívtam férfias illatát. Hajamba csókolt, és egy kicsit eltávolodott. 

- Minden rendben lesz. Ígérem. - suttogta 

- Tudom. - pislogtam ki könnyeim

- Nem akarlak itt hagyni. - sóhajtott fel fájdalmasan - Minden nap bejövök. - simított végig arcomon 

- Nem várhatom el ezt. - ellenkeztem

- Az ügyvéded vagyok. - nyúlt állam alá, hogy szemembe nézzen - És az a férfi, aki harcol érted. 

Szorosan öleltem magamhoz. Nem akartam elengedni. Minden vágyam az lett volna, hogy itt maradjon velem, és vigyázzon rám. 

- És különben sem tudnám elképzelni, hogy ne lássalak. - hangja őszinteséget sugárzott - Nem messze, a város szélén vagy egy hotel. Kivettem egy szobát. Amíg itt vagy ott fogok élni. Holnap első dolgom lesz, hogy beadom a fellebbezést, és bejövök. 

- Köszönöm mindent. Apámmal is beszélsz?

- Nem. Ha bármit szeretne tudni megkeres. 

- De hát ki fog kifizetni? Nem Harry, nem lehet ezt így. 

- Szerinted érdekel? Kérlek, ne aggódj. - csókolt homlokon - Mennem kell. Holnap találkozunk. Vigyázz magadra. 

Ezzel egyedül maradtam. Polcokra feltettem a könyveket, amiket behozhattam magammal. Édesanyámról egy képet és még pár fontosabb tárgyat. Mondhatni, hogy otthonosabbá tettem a dolgot. Ledőltem az ágyamba, és a plafont néztem. Elaludhattam, mert már csak arra ébredtem, hogy az ajtó nyílik, és a vacsorámat hozták be. Amint elfogyasztottam, a furcsa ízzel ellátott ételt, összeszedtem a fürdéshez szükséges dolgaim és egy őr kíséretében a zuhanyzó részleghez vonultam.

Nem akartam sokáig ott elidézni, így siettem amennyire csak tudtam. Bő 20 perc alatt, a fogmosás után kész lettem, és visszavonultam a lakóhelyemre.

Egy könyvet vettem le a polcomról, és érdekfeszítően kezdtem el olvasni. Pár oldal után az álmosság fogott el, így letettem, és az álmaim világába vonultam.

5.rész

Annabell szemszöge

Korán reggel ébredtem, arra ahogyan apám telefonál. Nem a szobámba volt, még is tökéletesen hallottam minden egyes dühös szavát. Soha senkivel nem beszélt még így - legalábbis előttem nem -, és ez megijesztett. Azonnal kimásztam a kényelmet nyújtó ágyamból, és elindultam a hang irányába. Feldúlt apámat a nappaliban találtam, és éppen a telefonba üvöltözött. Még mindig a pizsamának használt nadrágjában és felsőjében volt. Amint észrevett, lejjebb vette a hangerejét, és kicsit nyugodtabbá vált. Vonásai meglágyultak, és egy mélyebb levegőt vett, majd fojtatta. Leültem a kanapéra, és hallgattam, ahogyan visszafogottan győzköd valakit. Valami ma megjelenő újságcikkről volt szó, és annak megcáfolásáról. Semmit nem értettem. Ennél többet nem árult el a beszélgetés, de valahogy furcsa érzésem volt. Pár perc után köszönés nélkül bontotta a vonalat, majd a készüléket az asztalra dobta, és leült mellém.

- Mi történt? - kérdeztem 

- Semmi kicsim, mindent elintézek. - mosolygott rám halványan

- Apa, kérlek. 

- Te csak ne aggódj semmiért. - csókolt homlokon - Gyere. Menjünk reggelizni. 

Nem faggatóztam tovább. Az évek során tudtam, hogyha valamit elsőre nem mondd el, akkor az már az Ő titka marad. Ez csak néhány alkalommal fordult elő, de azokat a dolgokat a mai napig sötétség fedi. Talán jobb is így. 

Elfoglaltuk egymás mellett, szokásos helyünket, és neki is láttunk a Dorota által készített reggeli elfogyasztásának. Csend uralkodott a helységen, és ez most kivételesen furcsa volt. Nem nagyon szoktunk beszélgetni reggeli közbe, de ez a csend más volt. Láttam, hogy apám feszültem ül, és csak kavargatta a kávéját. Az ételhez alig nyúlt, és teljesen gondolataiba feledkezett. Tudni akartam ennek okát, de inkább mással törtem meg ezt a helyzetet.

- Hogy-hogy még itthon vagy? - néztem rá

- Tessék? 

- Még pizsamában vagy, és már 10 óra is elmúlott. Nálad ez egyáltalán nem megszokott. - magyaráztam

- Ma kell bemenned a rendőrségre. Szerinted dolgozni megyek, ahelyett, hogy melletted lennék? 

- Természetesen nem. - mosolyogtam rá 

- Minden rendben lesz. - simított végig kezemen

Nem válaszoltam, csak egy kicsit erőteljesebb mosolyt varázsoltam arcomra, és fejeztem be a reggelim elfogyasztását. Megköszöntem Dorotának, és az emeletre siettem. Készülődni kezdtem. Amint mindennel elkészültem, magamra kaptam a kiválasztott ruhadarabokat, táskámba bepakoltam és elindultam lefelé.

****

Kapitányság előtt állt meg Taylor, majd azonnal indult nekem ajtót nyitni, de megelőztem. Kicsit bosszúsan sóhajtott, de nem tett megjegyzést. Apám jól szórakozott rajtunk. Tisztában van a mi "viszonyunkkal."
Besétáltunk az épületbe, ahol a földszinten már Harry-t pillantottam meg a távolba. Felé vettük az irányt, miközben arcomra egy kisebb mosolyt festettem.
- Szia. - köszöntem
- Ms.Brooks. - ejtette nevem kimérten - Mr.Brooks. - fogott kezet apámmal
Kérdően néztem rá, de egyáltalán nem úgy tűnt, mintha ezt valamiféle módon meg szeretné magyarázni. Annyira hideg volt, míg talán a legelső találkozásunkkor sem volt ilyen.  Apám is keményebb lett. Mind a ketten feszültek voltak, és éreztem, hogy valamit is eltitkolnak.
- Rendben, akkor melyikőtök mondja el, hogy mi is történt? - szakítottam meg beszélgetésüket
- Tessék? - értetlenkedett Harry
- Jól hallottad. Reggel feszült voltál apa, és látom most is, hogy mind ketten aggódtok valami miatt.
- Természetes, hogy aggódok a lányom miatt.
- Mondjátok el. - szűrtem fogaim között a szavakat
- Mr.Styles, kérem jöjjenek. - szakította félbe a beszélgetésünket a nyomozó
Elindultunk egy kihallgatószoba felé, ami már kívülről is igen rosszul nézett ki. Ahogy beléptem az érzés csak rosszabb lett. Leültem, mellettem pedig az ügyvédem foglalt helyett. Apám nem jöhetett be.
- Üdvözlöm Ms.Brooks. - ült le velem szembe a nyomozó
- Jó napot.
- Tudnia kell, hogy ami ebben a szobában elhangzik, az felhasználható a védelmében, de akár Ön ellen is. - kezdte
- Csak arra a kérdésre válaszoljon, amire szeretne. - fordult felém Harry
- Először is szeretném, ha elmondana mindent. Amint befejezte, pár kérdésem lenne Önhöz. - magyarázta
- Rendben. - jeleztem, hogy megértettem, majd bele is kezdtem a mesélésbe
Új dolgot nem igazán tudtam mondani, sőt inkább semmit. Ugyan azzal az információkkal tudtam szolgálni, mint a kórházban. Emlékekkel nem gazdagodtam, ami számomra csak rosszat jelenthet, ezt már megjegyeztem. Megemlítettem egy személyt, akit a nyomozóknak eddig nem, erre egyből felfigyelt.
- Tehát ez az Aaron Scott nevezetű fiatalember közeledett Maga felé? - kérdezte
- Igen.
- Több eseményen is megtörtént?
- Nem. Számomra ezt volt az első ilyen parti. - magyaráztam
- Régebbről ismerik egymást?
- Évfolyamtársak vagyunk, a fővárosi gimnáziumban.
- Volt maguk között bármilyen kapcsolat is? - tette fel a következő kérdést - Ez magába foglalja a baráti, vagy esetleg estét kalandokat  is.
- Ne válaszoljon, ha nem akar. - csattan Harry - Elnézést, de ne legyen tapintatlan.
- Csak a munkámat végzem.
- Semmi gond. - néztem a védőmre - Nem, természetesen semmilyen kapcsolatban nem álltam vele.
- Értem. Tudnia kell, hogy bármilyen, bármennyi személy neve hangzik el, Ők is kihallgatáson fognak részt venni. - jelentette ki - Még valakire emlékszik?
- Nem igazán.
- Rendben van. Tehát azt állítja, hogy a megnevezett fiatalember többször is közeledett maga felé, de elutasította.
- Igen.
- Ez sok mindent jelenthet. Találtunk részleges lenyomatokat a bűncselekményben használt járművön, kívül, egy újabb vizsgálat során. Ha bebizonyosodik, hogy a helyszínen volt az említett, sokat javíthat a helyzetén. - magyarázta a nyomozó
- Ez nekem jó. - mondtam, de inkább csak hangosan gondolkodtam
- Igen, ez Önnek reményt adhat. - mondta, és mintha egy igen halovány mosoly jelent volna meg száján
- Végeztünk? - kérdezte meg Harry
- Még egy kis türelmet kérnék. - válaszolta - Aaron-nak, a közelében volt, a hétköznapok folyamán egy olyan hölgy a közelébe, aki esetleg féltékeny lehet magára?
- Van egy lány, de nem hinném, hogy ott lett volna. Bár Aaron is igen meglepő volt számomra.
- Kérem nevezze meg, fontos lehet.
- Carla Devin.
- Ms.Devin is egy intézménybe járt Magukkal?
- Igen.
- Ő milyen kapcsolatban állt Mr.Scott-al?
- Ha jól tudom, baráti.
- Nem biztos benne?
- Nem.
- Ezekkel talán már többre tudunk jutni, az eddigieknél. Köszönöm, hogy befáradt. Értesítjük Mr.Styles-t az ügy menete folyamán. Tőle bármit megtudhat.
- Rendben, köszönöm.
- Kérem. - biccentett
Felálltunk , és kimentünk a kis sötét szobából. Apám egyből felém indult, és faggatni kezdett. Harry is csatlakozott hozzánk.
- Minden rendben volt Uram. - mondta Harry - Lánya remekül felelt a kérdésekre.
- Köszönök mindent.
- Ez a munkám. - mondta gépiesen
- Mehetünk? - nézett le rám apa
- Igen.
- Viszlát. - köszönt el Harry-től
- Köszönök mindent. - mondtam, és apám mellett indultam meg a kijárat felé

****

Este az ágyamon feküdtem és a mai nap emlékei jártam a gondolataimban. Nem értettem, mi lett ez a hirtelen hangulatváltozás, távolságtartás Harry-nek. Szó szerint egyik napról, a másikra változott meg. Eleinte arra fogtam, hogy mégis csak a kapitányságon voltunk, de ezzel akkor sem lehet megmagyarázni.
Már este 9 óra is elmúlott, de egyáltalán nem érdekelt. Annyira foglalkoztatott a dolog, hogy telefonomat kezembe vettem, és csak arra lettem figyelmes, hogy egy rekedtes hang szólalt meg.
- Jó estét Ms.Brooks. - köszönt - Valami baj van?
- Estét. - köszöntem - Beszélhetnénk?
- Történt valami? - faggatózott tovább
- Találkozhatnánk? - kerültem ki kérdését
- Mi ennyire sürgős? Eszébe jutott még valami?
- Kérlek. - suttogtam szinte már
Pár pillanatnyi csend állt be. Én csak az ágyneműm gyűrögettem, és vártam, hogy végre mondjon valamit. Egy sóhajt hallottam, majd megszólalt.
- Ma este, vagy holnap?
- Ma.- vágtam rá egyből
- Akkor 20 perc és a házatok előtt találkozunk. - ezzel bontotta a vonalat
Önelégülten mosolyogtam, majd órámra nézve másztam ki ágyamból, és kerestem valami kényelmes szettet. Fejemre húztam egy sapkát. Sminkelni nem sminkeltem, hiszen este van, és egyébként se hittem, hogy valami nyilvános helyre megyünk. Telefonomat felkaptam, és lassan nyitottam ki az ajtóm. Lakásban sötétség uralkodott. Ebből arra következtettem, hogy már mindenki alszik, illetve apám még dolgozik.
Lassan lépkedtem, igyekeztem nem felkeltem Dorotat vagy Taylort. Halkan sikerült kijutnom, és azonnal a kapu felé indultam. Kiléptem rajta, és nem messze megláttam a más ismerős fekete, lesötétített autót. Elindultam felé, és azonnal az anyósülésre be is másztam.
- Szia. - köszöntem
- Estét. - mondta - Miről szeretne beszélni? - nézett rám
- Itt beszélünk?
- Menni szeretne valahova?
- Fejezd már be. - néztem rá szúrósan
- Nem értem a problémát.
- A probléma itt Te vagy. - mondtam - Mi a bajod?
- Semmi.
- Na jó figyelj, ha így legyen így. - vettem egy mély levegőt - Magának és az apámnak is valami problémája van. Reggel óta csak ezen kattog az agyam, de se apám sem pedig Ön nem mondja el. Most már megtisztelhetne valaki azzal, hogy mi is történt egy este leforgása alatt.
- Semmi olyan dolog nem történt, ami miatt aggódnia kéne. - mondta kimérten
- Tudod mit, felesleges volt idehívnom téged. - sóhajtottam
- Végre belátja.
- Fejezd már be ezt a magázódást. - mondtam, úgy hogy fogalmam sem volt, honnan is jött a hirtelen bátorság
- Távolság az védő és a védett között természetes. És maga és közöttem, ez tökéletesen megfelel.
Mély levegőt vettem, és már nyitottam is az ajtót. Kimásztam és szinte dühödten csaptam be magam után. Nagy, sietős léptekkel indultam meg a házunk felé.
Szobámba érve bedőltem az ágyamba, és a párnába rejtettem arcom. Nem is értettem, miért gondoltam, hogy majd jól kijövünk. Annyira közvetlen volt, és hirtelen fordult a világ. Mintha nem is egy huszonévessel beszélgettem volna. Persze, idősebb nálam, diplomás, remek, sőt a legjobb ügyvéd a városban apám elmondása szerint. Pedig Los Angeles-ben még jó pár jogász található. Szinte szánalmasnak érzem magam, amiért hagytam, hogy behálózzon. Valahogy megbíztam benne, erre csak a bunkóskodását kaptam. Ennek okát nem tudom, de mindenképpen kiderítem!...

Harry szemszöge

Ahogy megláttam a kijelzőn szereplő nevet, szívem összeszorult. Tudtam, hogy semmit nem mondhatok neki, hiszen az édesapja akarata ez. Én elakartam mondani neki, hiszen ha csak akár az internet elé leül megtalálhatja könnyen a dolgokat.
Nagyon nehezen vettem fel a telefont, és vele a hideg, érzéstelen énemet. Hangja kétségbeesett volt. Tudtam, hogy ez miatt hív, de próbáltam valahogy kibújni a találkozás alól. Ez nem sikerült, így végül belementem.
Házuktól kicsit arrébb álltam meg, és vártam. Pár perc után megjelent, és ahogy észrevette a kocsim már indult is, és be ült mellém. Éreztem a feszültséget közöttünk, de tartottam magam a szerepemhez. Erősen kellett koncentrálnom kivételesen, hogy tényleg ne zökkenjek ki belőle.
Sikerült a terv. Alig 5 percet, ha velem volt, már feldúltan távozott is. Fájt így látni, de talán az apjának igaza van, és nem kell tudnia arról, hogy mi is történt.
Nyilván nem hülye, okos, értelmes lány, így ráfog jönni. Nem a négy fal között él, és akár az emberek is megtalálhatják a feléje intézett ostoba kérdéseikkel.
Amint bement az udvarba, indítottam és hazafelé vettem az irányt. Szívem szerint elmondtam volna neki, és talán megbeszélhettük volna normálisan, de erre várnom kell. Ha megtudja egyértelműen fel fog háborodni, és teljes joggal.
Otthon töltöttem egy pohár Jack Daniel's-t és leültem. Nem akartam lerészegedni, és semmi  hasonló, csak egy pohárkát kívántam. Amint eltüntettem, beálltam a zuhany alá, és ismételten feljött bennem, hogy mekkora egy barom vagyok. Mindent elrontok.
Fürdő után az ágyamba dőltem, és igyekeztem mihamarabb elaludni, és nem az ostobaságaimon agyalni.

Ps.:Véleményeket várom. - tartom magam a csoportba tett kiírásomhoz! - xx

4.rész

Hi readers.! ... (:

Hát megérkezett az újabb rész, ami talán kicsit már több eseményt is tartalmaz, illetve előrehaladást. Nagyon hálás vagyok a más 30 követőért, és a bloglovin követések, kedvelésekért is! Nagyon sokat jelent nekem. Köszönöm!! 

Tettem ki a modulsávba egy chat-et, ha bármi kérdés, kérés lenne, oda írhattok nyugodtan. :) A facebook csoportba is sok szeretettel várok minden kedves olvasómat! 

Véleményeket várom a résszel kapcsolatban! 

csók.: Alexa xx

Annabell szemszöge

A vonal túl végén csend volt. Ahogyan köszöntem, Ő is megtette, majd egy szinte fájdalmas sóhajt kapott helyet. Mind kettőnknek ez nehéz volt, de ennek akkor sem volt sok értelme.

- Figyelj .. - kezdtem, de azonnal közbeszólt

- Kérlek, ne haragudj rám. - éreztem hangján a bűnbánást

- Nem a Te hibád Sarah. Apa elmondta, hogy így érzel, de nem te vagy ennek az oka.

- De igen.

- Kérlek. - sóhajtottam - Felejtsd el.

- Felejtsem el? Komolyan mondod? - akadt ki - Téged a rendőrség üldöz. 

- Nem üldöznek. - nevettem fel fájdalmasan

- Jó érted. Tudod, elég rossz érzés, ha a saját szülinapodon, a barátnőd egy gyilkosságba keveredik, és semmire sem emlékszik. Azaz megvédeni sem tudja magát.

- Ne beszélj így, tudod, hogy utálom. Egyébként, meg van egy remek ügyvédem. Apának Őt ajánlották.

- Ó igen, már találkoztam vele.

- Mikor? - faggatóztam

- Egyik nap apád beszélni akart velem, és ott volt nálatok.

- Veled? Miről?

- Csak az estéről, hogy én láttam-e valamit, ilyenek. - magyarázta - Jó fejnek tűnt. 

- Az is. Jól végzi a munkáját.

- Azt meghiszem.
- Sarah, Ő az ügyvédem. Kérlek.
- Oké,oké. Egyik nap találkozhatnánk? - kérdezte kicsit félénken
- Persze, bár nincs kedvem kimozdulni. Majd még megbeszéljük. - hebegtem össze-vissza
- Rendben van. Akkor beszélünk még. Szia.
- Szia.
Bontottuk a vonalat. Letettem magam mellé a telefonom, és a plafont igen koncentrálva fürkésztem. Nem bírtam elaludni, egy idő után forgolódni kezdtem, és egy így ment hosszú időn keresztül.
Gondolataimba minden rossz beférkőzött. A szörnyű emberek, akik a börtönben vannak, akik esetleg a cella társaim lehetnek. Hiszen tisztában vagyok a dolgok súlyával. Hiába nem én követtem el - reményem szerinte - oda fogok jutni. Arra a helyre, amire eddig még gondolni sem gondoltam igazán. Harry szavaiból a határozottság sugárzott. Az, hogy mindenképpen azon lesz, hogy megvédjen. Igen, ügyvéd, ez a feladata, de valahogy más volt, mint a családunk ismeretségében lévő ügyvédek. Ennek okát megmagyarázni magam sem tudom.
Ezekkel a gondolatokkal fordultam egyik oldalról, a másikra, és hunytam le szemhéjaim, és rejtőztem el a nyugodt álmaim világába.

****

Szemeimet hirtelen nyitottam ki, ahogyan fordultam egyet. A szobámat a kora reggeli nap fénye töltötte be. Kimásztam a kényelmes ágyamból, és úgy ahogyan voltam, pizsamámba, a papucsomban csoszogtam lefelé a lépcsőn. A ház csendes volt, talán túlságosan is. Egyből az étkezőbe mentem, ahol meg volt terítve egy személyre.
- Jó reggelt kisasszony. - lépett be a helységbe Dorota
- Magának is. - köszöntem, és egy halvány mosolyt erőltettem magamra - Apám?
- Már elment dolgozni. Szeretett volna itthon maradni Önnel, de sajnos be kellett mennie. Üzeni, hogy amint tud, jön.
- Rendben, köszönöm. - mondtam, miközben helyet foglaltam
- Hogy tetszik lenni kisasszony? - kérdezte kicsit bátortalanul
- Köszönöm, jól. - néztem fel Dorotára - Amennyire lehet, igyekszem tartani magam.
- Minden rendbe fog jönni. Édesapja igen remek ember, és mindent megtesz, hogy segítsen magán.
- Igen, tudom.
- Jó étvágyat. - mosolygott, és ezzel már távozott is
Töltöttem magamnak egy pohár narancslevet, és lassan elfogyasztottam a már odakészített reggelim.  Amint végeztem visszacsoszogtam az emeletre, a szobámba. Visszadőltem az ágyamba, de aludni nem tudtam, és igazából álmos sem voltam.
Telefonomat kivettem a párnám alól, és egyből az idő iránt kezdtem el érdeklődni. Döbbenten vettem tudomásul, hogy már dél igen közel van. Erőt vettem magamon, és a fürdőmbe vonultam.
Beálltam a zuhany alá, és csak áztattam magam. Szinte arra lettem figyelmes, hogy a bőröm már igen ráncossá vált, így gyors megmosakodtam, és kiléptem a kabinból. Magam köré tekertem egy törülközőt, és a tükör előtt kezdtem el szemlélni magam. Megmostam a fogaimat, miután megállapítottam, hogy már jobb állapotban is voltam. Amint végeztem, kimentem és a szekrényem előtt álldogálva nézegettem ruháimat. Telefonom csörgésére figyeltem fel. Ágyamhoz mentem, és a kijelzőn figyeltem, a számomra ismeretlen számot. Kis hezitálás után, elhúztam a kis ikont, és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Szia Annabell, Harry vagyok. - szólalt meg egy mély, rekedtes hang
- Ó, szia.
- Nem zavarlak?
- Nem, dehogy.
- Most végeztem a kapitányságon. Tudnánk találkozni?
- Ő, persze. - nyögtem ki zavartan
- Rendben, akkor mondjuk a főutcán a starbuckban úgy egy óra múlva? - kérdezte egy kis idő után
- Megfelel.
- Akkor ott várlak, Szia. - bontotta a vonalat
Elmentettem a számát, majd visszadobtam az ágyamra a készüléket, és a szekrényemhez siettem. Sikeresen kiválasztottam egy laza szettet és hozzá a kiegészítőket. Magamra kapkodtam őket, és a fürdőmbe siettem. Natúr sminket vittem fel, hajamat lazán, hullámosan hagytam. Visszaérve a szobámba, lábaimat neon vans cipőmbe bújtattam, táskámba beledobáltam a legfontosabb dolgaimat, majd napszemüvegemet felkapva indultam lefelé az emeletről.
Mivel Taylor apámmal a cégnél volt, így hívtam egy taxit ami hamar meg is érkezett. Bediktáltam a címet, és úgy 15 perc alatt a sofőr át is vitt a forgalmon. Útközben felhívtam apám, hogy az ügyvédemmel találkozom, és ne aggódjon. Amint megérkeztem, kifizettem, megköszöntem a fuvart, és már ki is szálltam az autóból.
Elindultam a szembelévő kávézó felé, ami igen forgalmas volt. Könnyedén átjutottam az út túloldalára, és már siettem is be a kávézóba. Szemeimmel Harry-t kerestem, akit meg is találtam egy hátsó asztalnál. Elindultam felé, és amikor odaértem fel is nézett rám.
- Szia. - állt fel
- Szia. - mosolyogtam, és leültem vele szembe
- Mit szeretnél inni? - kérdezte illedelmesen
- Egy karamellás frappuccinot. - válaszoltam
Intett a pincérlánynak, aki lelkesen sietett az asztalunkhoz. Végigmérte a göndör srácot, miközben Ő leadta a rendelést. Amint feljegyezte, távozott is.
- Jobban vagy? - kérdezte, és arcán láttam, hogy valóban érdekli, nem csak illedelmességből tette fel
- Igen, köszönöm. - feleltem
- Örülök. - mosolyodott el halványan
A szőke pincérnő visszajött a rendelt italokkal, és letette elénk. Ismételte végigmérte az ügyvéd srácot, amit Harry észre is vett. Lány zavarba jött, és vöröslő arccal hagyta el az asztalunkat. Tettem volna egy megjegyzést, de visszafogtam magam, hiszen Harry és köztem csak jogi kapcsolat van. Ő az ügyvéd, én meg az a fél, akit meg kell védenie.
- Elmondod akkor, hogy mi is volt a rendőrségen? - érdeklődtem
- Természetesen. - nézett fel a poharáról - Sok mindenre nem jutottak. Újra átvizsgáltak mindent, de a te ujjlenyomataidon kívül nem sok minden használható nyomot találtak. Bár nem mondta, mivel nem teheti a főkapitány, de érezhető volt rajta, hogy hisz neked. Hisz az ártatlanságodban.
- Az jó. Nem?
- De, ez egy remek hír. Viszont a bíró dönt. De ahhoz még sok idő kell. - magyarázta - Holnap be kell menned, természetesen velem. Nem hallgathatnak ki az én jelenlétem nélkül. - szögezte le - Ha bármi kérdést feltennének, és nem vagyok ott, ne válaszolj! - mondta határozottan
- Ó, rendben. Ezzel eddig is tisztában voltam. - motyogtam
- Oké. - nézett zavartan - Valószínű, hogy olyan kérdéseket tesznek majd fel, és olyan formában, amik megzavarhatnak, de ez a céljuk. A munkájuk. Minden egyes szavukra pontosan kell figyelned. Nem adhatsz kétértelmű választ. Ez gondolom világos.
- Igen. Igyekezni fogok.
- A te sorsod múlik rajta.
- Tudom. - sóhajtottam fájdalmasan és belekortyoltam a még gőzölgő italomba
- Figyelj, mindent megteszek, hogy megvédjelek. Viszont, neked is segítened kell. - nézett mélyen a szemeimbe - Ha bármi eszedbe jut, amit esetleg még nem tudok az üggyel kapcsolatban, akkor még a holnapi kihallgatás előtt tudasd velem. Fontos, hogy mindenről tudjak.
- Nem jutott semmi az eszembe, de természetesen szólok, ha valami tisztulni kezd. - mondtam szinte gépiesen
- Helyes. - kavargatta az italát, és úgy méregetett engem - Tudom, hogy van jogosítványod, de azzal biztosan tisztában vagy, hogy amíg nem derül ki az ártatlanságod, nem ülhetsz volán mögé. - hangsúlyozta a nem szócskát
- Nem. Nekem nincs. - néztem értetlenül
- Ez csak súlyosbítja a helyzetet. - sóhajtott - Mármint, ha bebizonyítják, hogy még is Te okoztad a balesetet, akkor még nagyobb súlya lesz a dolgoknak. Hiszen nem rendelkezel vezetői engedéllyel. Nagyobb, súlyosabb büntetésre lehet számítani. - magyarázta a dolgokat
Komor arccal ültem és hallgattam, ahogyan a szavakat ejti ki a száján. Szinte szívem szakadt meg, ahogyan sulykolta a dolgokat. Igen, tudom, tisztában vagyok azzal, hogy minden vonja maga után a megfelelő következményt, de nem én tettem. Tudom. Hiszek magamban, hogy nem öltem meg senkit.
Gondolataimból Harry érintése térített vissza, ahogyan megéreztem ujjait arcomon. Pislogtam, és csak akkor vettem észre, hogy könnyeim a napvilágra törtem, és szemtelen sebességgel folytak le arcomon.
- Héé .. Ana. - ült mellém - Ne sírj. - mondta gyengéden
Most becézett először, és szívemet melengette, ahogyan száját elhagyta a nevem. Szinte áldás volt, de megnyugodni így sem teljesen tudtam. Csak az járt a gondolataimban, hogy a börtön poros falai között fogom leélni a hátralévő éveimet.
- Ígérem, mindent megteszek, hogy ne kerülj börtönbe. - törölte le könnyeim - Ígérem.

Harry szemszöge

Ahogy mondtam, kihangsúlyoztam a fontos dolgokat, láttam rajta, mennyire elgondolkozott. Arcára a félelem ült ki, és nem szólt, nem pislogott. Az is kétséges volt számomra, hogy egyáltalán levegőt vesz-e. Már sok ügyfelem volt, de egyikükkel sem voltam közvetlen, egyikük sem volt ennyire ártatlan, mint Ő. Látszott rajta, már az első pillanatban, amikor megláttam, tudtam, éreztem, hogy senkinek nem tud ártani. Lehetetlen.
Én még mindig csak mondtam a súlyos, terhelő szavaimat, de Ő nem reagált. Kíváncsian figyeltem arcát, és amint megláttam legördülni az első könnycseppet, szívem kihagyott egy ütemet. Soha nem volt ilyen érzésem. Fájt így látni a törékeny lányt. Azonnal mozdultam, mellé ültem, és igyekeztem eltüntetni a sós könnyeket arcáról. Ahogyan ujjaimmal érintettem puha arcát, egyből pislogott párat, és visszatért a jelenbe.
- Héé .. Ana. - szólaltam meg hirtelen
Nem tudom, honnan jött a becézése, de nem törődve ezzel, figyeltem a reakcióját. Láttam a megilletődöttséget arcán, de nem bírtam nézni, ahogyan darabjaira hullik.
- Ígérem, mindent megteszek, hogy ne kerülj börtönbe. - töröltem le egy kövér könnycseppét - Ígérem. - szinte suttogtam a szavakat
- Köszönöm. - mosolyodott el erőtlenül
Talán ezzel magát is próbálta megnyugtatni, de engem nem győzött meg. Egyértelmű volt, hogy fél. Túlnőtt rajta az érzelem.
Megtörölte arcát, és elnézést kérve felállt mellőlem. Néztem, ahogyan a mosdóba sétál, és annak ajtaja mögött eltűnik.

Annabell szemszöge

Bementem a mosdóba, hogy a könnyes arcomat, kisírt szemeimet rendbe hozzam. Tükörbe félve néztem, és ahogy ezt megtettem, már értettem is, hogy miért. Azonnal kivettem táskámból a neszesszerem, és próbáltam mihamarabb helyrehozni a lefolyt festékmaradványokat.
Pár perc alatt sikerül is egy emberkinézetű személyt összehoznom. Elpakoltam a táskámba mindent, és visszasiettem.
- Ne haragudj. - esedeztem
- Semmi gond. - mosolygott - Jobban vagy?
- Talán, kicsit. - mondtam habozva
- Menjünk. Mindenki minket figyel. - mondta kis szünet után
Bólintással jeleztem egyetértésem. Harry kifizette az italokat, és együtt sétáltunk ki a kávézóból. Éppen a telefonomért nyúltam, amikor felajánlotta, hogy hazavisz. Nem volt erőm ellenkezni, így követtem a parkolóba, ahogy a fekete, lesötétített autója parkolt. Beültem, és amint Ő is beszállt, már indította is a motort.
Út közben mind ketten csendben voltunk. Kivételesen nem a börtönön, a rendőrségen járt az eszem, hanem rajta. Azon, hogy mennyire közvetlen lett, és kedves. Mintha törődne velem.