2013. december 23., hétfő

6.rész

Hello! .. :)

Köszönöm szépen az előző részhez érkezett megjegyzéseket! Nagyon jó volt olvasni a kedves szavakat, de természetesen, ha negatív véleményetek van, az is írjátok le! :) 
Már 36 rendszeres olvasóm van, illetve még a bloglovin követések is. Ezért is hatalmas köszönet Nektek. 
Őszinte leszek. Ezt a blogot be akartam zárni. Mielőtt félreértenétek nem olyan okok miatt, hogy írói válság..stb, hanem mert nekem úgy tűnik, nem egy népszerű blog. Úgy gondoltam, hogy ezt a részt megírom, és aztán döntök. Én szívesen végig írnám nektek, de rajtatok múlik. 
Ez a rész kicsit előreugrik az időbe, de remélem, hogy ez senkinek nem lesz ellene. Muszájnak éreztem, hogy kicsit felgyorsítsam az eseményeket.
Véleményeket várom, és feliratkozni is ér.
Ps.: Nyitottam egy újabb blogot, ami szintén Harry főszereplésében íródik majd. Fake, or real love címet kapta. Oda is várok mindenkit sok szeretettel. :)

Csók.: Alexa


Annabell szemszöge

Már egy hét is eltelt az a bizonyos nap óta, hogy Harry-vel távolságot tartunk. Okát még mindig nem sikerült megtudnom, pedig egyre jobban foglalkoztat. Se apám, sem pedig Ő nem mondd semmit. A rendőrségen érdekesen figyelik és engem is. Eleinte nem zavart, de amikor rendszeressé vált felkeltette az érdeklődésem. Természetesen erre sem kaptam semmi választ. Rendőrök járnak hozzánk, és szinte a házat is figyelik a nap 24 órájában. Nem tájékoztatnak, mindig csak ugyan azt hallom. "Amint fejlemény van az ügyében értesítjük." Iskolába természetesen nem járok, magántanuló lettem. Ha mehetnék se, hiszem, hogy ott szeretném tölteni a mindennapjaim. 
Harry-vel csak a rendőrségen találkozok, illetve apám társaságában itthon. Fontosabb fejleményekkel mindig tájékoztat, de nagy változás nincs. Eleinte kerestem, de ha fel is vette a telefon, mogorva, távolságtartó volt. Magázódásunk megmaradt. 
Gondolataim csak úgy szárnyaltak. Minden reggel végiggondoltam, hogy mit is tettem ellene, de soha semmi értelmesre, ésszerűre nem jutok. Tárgyalásom ma lesz, és ott minden eldől. Elítélhetnek, és akkor jó pár évet is kaphatok. Másik lehetőség meg sem fordult a fejemben soha, hiszen semmi nyom nincs, ami mellettem, illetve másik ember ellen szólna. 
Nagy nehezen kimásztam az ágyamból és a fürdőmbe vonultam. Zuhanyzást a fogmosás követte. Amint kész lettem ezekkel felvettem a már tegnap este kiválasztott ruhámat, ami megfelelt az alkalomhoz. Hajamat kivasaltam, egy natúr sminket tettem fel, és amint fújtam magamra a parfümömből késznek nyilvánítottam magam. Egész alakos tükör előtt álltam és végignéztem a kinézetemen. Talán utoljára lehetek ilyen ruhában, kisminkelve és még hasonló gondolatok fordultak meg a fejemben. Még élveztem egy rövidebb ideig a szabadságot és táskámat felvéve indultam a földszintre. 
Lent már Taylor várt apám társaságában. Ahogy leértem már indultunk is. Apám csak magyarázott, de nem igazán tudtam rá figyelni. Mindenre gondoltam, csak arra nem amiket apám magyarázott. Még mindig hitt abban, hogy csak egy félreértés, illetve, hogy semmi baj nem lesz, és vele jövök majd haza még a mai nap folyamán.

****

Az épület előtt Harry-t pillantottam meg. Sietősen szálltam ki az autóból, és fejvesztve indultam meg az irányába. Megálltam pár centivel előtte, és vártam valami reakciót, de hiába. Csalódnom kellett. Apám is mellém lépett, és egy rövid kézfogás után elindultunk befelé. 
Szívem vadul dobogott, könnyeimet vissza kellett tartanom. Reménykedtem, de csak minimálisan, magamban, hogy tényleg rendben lesz minden. Bementünk a terembe, és elfoglaltam Harry-vel az asztal mögött a helyünket. Másik oldalra pillantottam, ahol az elhunyt családjának ügyvédje foglalt helyet, mögötte pedig a gyászolók. Sajnáltam őket, és oda mentem volna szívem szerint, de jobbnak láttam ezt nem meg tenni. Nem én voltam, tudom, érzem, de ez kevés.
Perceken belül megérkezett a bíró, és a szokásos dolgok történtek. Ezeket Harry mesélte, hogy mire is számíthatok. Amint elmondta, hogy miért is vagyunk itt - bár ezt mindenki tökéletesen tudta - kezdődött s a tárgyalás. 
Mivel valamilyen csoda, véletlennek köszönhetően nem volt szemtanú, így csak az én szavamra, illetve a bizonyítékokra támaszkodhattak csak. Harry elmondta a mi szemszögünkből a dolgot, majd a bíró kérette az ügyemben nyomozó rendőrt. 
Ismertette a bizonyítékokat, amiben számomra új információk is tudomásomra jutottak. Mind az én javamra voltak, de valahogy nem látszott a bírón, hogy érdekli. Mintha semmi érdemlegeset nem közölt volna a nyomozó.
- Találtunk férfi ujjlenyomatokat, de még nem sikerült előkerítenünk. Meg találtak azt a személyt, aki még ott volt a helyszínen. - mondta a rendőr - Rejtélyes körülmények között hagyta el a várost. A családjával, illetve édesapjával beszéltünk, kihallgattuk. Semmit nem tud a fiáról. 
- Tehát van egy gyanúsított. - állt fel Harry - Amíg nem hallgatják ki az említett felet, addig nem tehetnek semmit Ms.Brooks-al. 
- Ezt még meglátjuk Mr.Styles - mondta a bíró
- A nyomozás folytatódik, és jelen pillanatban adtuk ki a körözést az említett félre. - mondta a rendőr
- Amíg nem sikerült kihallgatni a férfit, addig Ms.Brooks-nak be kell vonulnia a női börtönbe, itt Los Angeles külvárosában. - mondta a végszót a bíró
- Fellebbezünk. - állt fel azonnal Harry - Elnézést bíró úr, de így nem dönthet, és ezt maga is pontosan tudja. - kelt ki magából
- Kérem fogja vissza magát Mr.Styles.- határozottan jelentette ki a bíró - Természetesen meg van a joguk, hogy fellebbezést nyújtsanak be. Sok sikert kívánok. - mondta, és felállt, majd elhagyta a termet
Bármennyire is igyekeztem tartani magam, nem tudtam. Könnyeim végigfolytak arcomon. Egyre sűrűbbek, és kövérebbek lettek. Hátrapillantottam apámra, aki megtörten ült és nézett maga elé. Ő se hitte el. Itt volt a remény, de a bíró kegyetlen módon döntött még is. Felálltam, és hiába szólt utána Harry kirohantam a teremből.
Nevemet kiabálták. Ismeretlen emberek ismételgették nevem, és egy ismerős hang s felcsendült közöttük. Nem néztem hátra, csak berohantam a napi mosdóba.Hangokat hallottam, akik éppen vitatkoztak. Végül az ajtó kinyílt, és halk csapódással be is csukódott. Hallottam, ahogyan a zár kattant. A szívem vadul dübörgött. 
- Ms.Brooks. - szólalt meg a már igen ismerős hang - Kérem. 
Csak szipogtam. Tudtam, hogy hallja, de nem érdekelt. Letöröltem könnyeimet, és mély levegőt vettem. Felálltam, és lassan kinyitottam az ajtót. Tekintetünk találkozott. Fájdalmasan sóhajtót fel, miközben arcomhoz nyúlt és letörölte az egyik akaratos könnycseppem. Reszkettem. Féltem, hogy mi is lesz ezután. Mi vár rám. 
Egyik pillanatban álltam tétlenül, majd a karjaiban tudhattam magam. Szorosan ölelt, míg én mellkasába rejtettem könnyáztatta arcom. Hátamat simogatta, ami minimálisan, de nyugtató hatással volt rám. 
- Ms.Brooks. - suttogta - Ana, kérlek. 
Állam alá nyúlt, és felemelte arcom. Egymás tekintetében vesztünk el. Remegtem a sírástól, vagy talán a közelségétől. Nem tudtam, de abban biztos voltam, hogy nem akartam egy másodpercre sem elszakadni tőle. Végigsimított arcomon gyengéden. Egyikünk sem szólalt meg, csak élveztük egymás közelségét. Percekig álltunk egymást ölelve.
- Miért voltál eddig annyira távolságtartó? - kérdeztem halkan, már az ölében ülve a földön
- Ez hosszú, és igazából csodálom, hogy még nem tudsz róla. 
- Elmondod? - néztem fel rá
- Legyen. - bólintott - Megjelent a magazinokban, az interneten és igazából mindenhol a közös képeink, amikor kávézni voltunk. Olyan hírek kaptak szárnyra, hogy egy párt alkotunk. - magyarázta
- Ez komoly?
- Igen. Nekem is apukád mutatta, ami után meg is kért arra, hogy tartsam távol tőled magam. 
- De hát mi .. - kezdtem, de félbeszakított
- Mondtam én is édesapádnak, hogy csak az ügyről beszéltünk, de nem hatotta meg. - sóhajtott - Most az a lényeg, hogy fellebbezzünk és elérjük, hogy kiengedjenek. Mivel nincs bebizonyítva még, hogy Te voltál, így csak azért nem hurcolnak el innen. De ez nem maradhat így még mindig.
- Inkább maradnék bezárva, így itt veled. - szaladt ki számon
Éreztem, ahogyan arcom vörös árnyalatot vesz fel. Lehajtottam fejem, igyekeztem kerülni a tekintetét. Nem jártam sikerrel. Elérte, hogy a szemeibe nézzek, amik viszont teljesen magukkal ragadtak. Még mindig az ölében ültem, ami jobban feszélyezte a helyzetet. 
- Héé.. én nem azt mondtam, hogy fojtsd el az érzésed, csak, hogy óvatosabbnak kell lennünk. Illetve, amíg az ügyvéded vagyok nem történhet semmi, ami miatt elvennék tőlem az ügyet. - szorosabban fonta körém karjait - Én szeretném végigvinni az ügyed, nem bíználak rá másra. 
- Köszönöm. - tekintetem szemei és szája között cikázott 
- Ne kísértsd a szerencsém. - mondta fájdalmasan - Menjünk. 
Kimásztam öléből, és felálltam. Követett Ő is. Elindultam az ajtó felé, és már a záron volt a kezem, amikor visszahúzott magához. Ismételten szembe kerültem vele. Egyik keze a csípőmön, míg másik az arcomon.Nem értettem mit is szeretne, hiszen az előbb, Ő mondott nemet. Kezeimet csípőjéről, mellkasára csúsztattam, és az ingét markoltam meg. Finoman közeledett, lassan. 
- Szólj, ha nem akarod. - éreztem leheletét számon
Egy hang sem jött ki a torkomon. Hallgatás, beleegyezés alapon ajkait enyéimre helyezte. Gyengéden csókolt, mintha bármelyik pillanatban összetörhetnék az érintése alatt. Bátortalan voltam. Ő volt az első olyan srác, férfi aki ennyire közeledett felém. Nem várt el semmit, és csupán csak ajkai finom ízét éreztette velem. Alig pár pillanat múlva, ajkaim ismét szabaddá váltak. Nagyokat pislogtam fel rá.
- Vigyázok rád, mindent megteszek, hogy kiszabadulj. Ígérem. - suttogta, és még egyszer szűziesen megcsókolt
Rendbeszedtem magam. Harry elfordította a zárat, és kiléptünk a mosdóból. Már tartózkodó volt, de tudtam, ennek okát, és egyáltalán nem aggódtam.
- Mehetünk Ms.Brooks? - kérdezte az egyik őr 
- Igen, de előtte beszélhetnék apámmal? - kérdeztem
- Édesapja távozott, amint Ön bezárkózott. - világosított fel
- Tessék? Nem, nem mehetett el csak így. - hullottak ismételten könnyeim - Nem, nem lehet igaz. 
- Sajnálom. Kérem, menjünk. - mondta kimérten - Mr.Styles Ön is velünk tart? 
- Igen. - határozottan jelentette ki 
Csalódtam apámban. Megértem, hogy nem akar egy börtönben látni, hogy nem akar egy ilyen lányt. Valószínű, hogy csalódott, de hogy ennyire magamra hagy, soha nem gondoltam volna. Tudtam, főleg a percekkel ezelőtt történtek miatt, hogy Harry mellettem áll, de apám, még is csak az apám. Az Ő támogatása sokat jelentene nekem. Fájt, hogy csak így elhagyott. Magamra hagyott. 
Végigsétáltunk e hosszú folyosón, majd egy autóba ültettek. Harry ült mellém és észrevétlenül lábamra tette kezét, és gyengéden végigsimított. Ezután ismételten visszahelyezte maga mellé kezét, és az utat figyelte. Csend töltötte meg a járművet. Az út úgy két órás lehetett, mire megérkeztünk a város külvárosába arra a helyre, ahol mostantól a mindennapjaimat fogom tölteni.

****

Az igazgató irodájában vártuk, hogy felvilágosítsanak a szabályokról. Amint ez megtörtént, elmondta még az igazgató nő, hogy olyan cellába kerülök, ahol egyedül leszek. Tekintettel vannak arra, hogy csak gyanúsított vagyok, és maga az igazgató nő, sem értette, hogy miért is kerültem ide, ilyen hamar. Egy tárgyalás után.
Miután minden fontosat megtudtam megkaptam a ruhámat. Felvettem. Nem igazán állt jól a narancssárga, egyáltalán nem a kedvenc színem, de elfogadtam. Harry arcára fájdalom ült. Sajnált. Tudtam, hogy lenne választás inkább látna máshol, esetleg magával, mint itt bezárva. 
Körbevezettek az épületben. Mindent megtudtam, amit csak tudnom kellett. Végig jött velünk Harry is. egy percre sem engedett el. Utoljára a cellámat mutatták meg, ami bizonytalan ideig a 'lakásom' lesz. Az igazgató nő elköszönt, amint mindenről tájékoztatott. Egy őr maradt velem, illetve még Harry. Ketten maradtunk csak a cellába, ahol még egy szoros ölelésbe vont. Mellkasába fúrtam arcom, és beszívtam férfias illatát. Hajamba csókolt, és egy kicsit eltávolodott. 
- Minden rendben lesz. Ígérem. - suttogta 
- Tudom. - pislogtam ki könnyeim
- Nem akarlak itt hagyni. - sóhajtott fel fájdalmasan - Minden nap bejövök. - simított végig arcomon 
- Nem várhatom el ezt. - ellenkeztem
- Az ügyvéded vagyok. - nyúlt állam alá, hogy szemembe nézzen - És az a férfi, aki harcol érted. 
Szorosan öleltem magamhoz. Nem akartam elengedni. Minden vágyam az lett volna, hogy itt maradjon velem, és vigyázzon rám. 
- És különben sem tudnám elképzelni, hogy ne lássalak. - hangja őszinteséget sugárzott - Nem messze, a város szélén vagy egy hotel. Kivettem egy szobát. Amíg itt vagy ott fogok élni. Holnap első dolgom lesz, hogy beadom a fellebbezést, és bejövök. 
- Köszönöm mindent. Apámmal is beszélsz?
- Nem. Ha bármit szeretne tudni megkeres. 
- De hát ki fog kifizetni? Nem Harry, nem lehet ezt így. 
- Szerinted érdekel? Kérlek, ne aggódj. - csókolt homlokon - Mennem kell. Holnap találkozunk. Vigyázz magadra. 
Ezzel egyedül maradtam. Polcokra feltettem a könyveket, amiket behozhattam magammal. Édesanyámról egy képet és még pár fontosabb tárgyat. Mondhatni, hogy otthonosabbá tettem a dolgot. Ledőltem az ágyamba, és a plafont néztem. Elaludhattam, mert már csak arra ébredtem, hogy az ajtó nyílik, és a vacsorámat hozták be. Amint elfogyasztottam, a furcsa ízzel ellátott ételt, összeszedtem a fürdéshez szükséges dolgaim és egy őr kíséretében a zuhanyzó részleghez vonultam.
Nem akartam sokáig ott elidézni, így siettem amennyire csak tudtam. Bő 20 perc alatt, a fogmosás után kész lettem, és visszavonultam a lakóhelyemre.
Egy könyvet vettem le a polcomról, és érdekfeszítően kezdtem el olvasni. Pár oldal után az álmosság fogott el, így letettem, és az álmaim világába vonultam.

22 megjegyzés:

  1. nagyonjólett nagyon várom a kövi részt

    VálaszTörlés
  2. Úr isten nagyon imádom!!! Végre közel kerültek egymáshoz és megtörtént a első csók is!!! Jesszus nem tudom mit csinálnék ha nem lennének ezek a fantasztikus blogaid...lehet halálra unnám magamat. :D Imádlak csajszi csak így tovább!! ;D

    VálaszTörlés
  3. Határozottan ez a kedvenc részem. Megérte rá várni.:) vagy 4x egymás után elolvastam<3 hamar legyen folytatás:)) Xx

    VálaszTörlés
  4. imááádom *-* <33 már nagyon várom a következőt siess vele !!!!!:)))))) Csak így tovább :)<3 xx

    VálaszTörlés
  5. OMG*-*
    Nagyon jó lett:))!!
    És mi az hogy:"..nekem úgy tűnik, nem egy népszerű blog." Pedig népszerű;)
    Aki ezt a blogot olvassa (velem együtt) szerintem jó blognak tartja.JÓ?! FANTASZTIKUS és tényleg így gondolom;33
    És a részhez visszatérve: örülök hogy közelebb kerültek egymáshoz ;) és szerintem nem baj hogy ennyit 'ugrótál' a történetben,legalább is én nem bánom:)
    nagyon jól írsz^^ I love your blog.<333
    Így tovább, várom a kövi részt.!
    Puszii:-****

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen! :)
      örülök,hogy tetszett.. :) xx

      Törlés
  6. Ismét elfogott az a furcsa bizsergő érzés mi közbe olvastam.Izgulok,hogy mi fog történni,gondolom nehéz meg írni egy ilyen szöveget amibe igazságszolgáltatásról van szó,eszméletlenül csodállak.Gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, ez a legnehezebb történet amit írok, ha lehet így mondani. :) köszönöm szépen. xx

      Törlés
  7. Szegény Ana! :( Remélem hamar kiengedik! :) Harry milyen aranyo volt már! :) várom a kövit! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) majd kiderül minden.. de ígérhetem, hogy olyan lesz a folytatás, amire senki sem gondol.

      Törlés
  8. Áhhhhh az első csók...imádtam :D:D: nagyon jól csináltad meg!!!!!! Akárhogy is döntesz ezzel a bloggal kapcsolatban imádlak cica ♥ Xx

    VálaszTörlés
  9. Atya Úr Isten!!! ..én esküszöm libabőrös voltam miközben olvastam..anyirra jól kitalálod a történetet és benne minden mozzanatot..uristen csak gratulálni tudok és imádni a blogodat/blogjaidat (az összeset olvasom :3 X'x) Imádlak babe *-*<33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen,. örülök, hogy tetszett. :)) kis megszállott. :D én is téged, bár fogalmam sincs, hogy ki s vagy. :) mondjuk az összes olvasóm imádom.. <3 xx

      Törlés
  10. imádomm <3 <3 nagyon tetszik :))

    VálaszTörlés
  11. Áhh egyszerűen képtelenség lenne téged utánozni! Imádtam, és szerintem rendben volt ez a kis ugrás. ÉS a csók! annyira aranyosak és tökéletesen letudod írni a szituációt! Már nagyon várom a kövit!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. :) Örülök, hogy tetszik. :) xx

      Törlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.