18.rész

Annabell szemszöge

Már két hónapja, hogy Harry-vel töltöm a mindennapjaim. Munkába gyorsan betanultam, az asszisztensének köszönhetően. Igazán jó kapcsolatba is kerültünk. Már az első napon megkértem, hogy tegezzen. Soha nem viseltem el a magázódást. Tisztáztam vele, hogy a főnöke Harry, ahogyan nekem is, így nyugodtan tegezhet. Iskolában megírtam a vizsgáim, amiknek az eredményét a napokban fogom megtudni. Harry biztosított róla, hogy remekül megírtam, hiszen minden nap a jegyzeteimet és a könyveket bújtam. Ha valamit nem értettem, akkor a segítségemre volt, és türelmesen magyarázott el mindent. 

Az a bizonyos este után, amikor neki adtam mindenem, két hét elteltével elmentem egy orvoshoz, ahova Ő is elkísért. Megvizsgált, és megállapította, hogy nem vagyok állapotos. Én megkönnyebbültem, bár Harry arcán keserűség látszott. Hazafelé igyekeztem valahogyan jobb kedvre deríteni. Megnyugtattam, hogy bár idővel, de Ő lesz a legjobb apuka a világon. E gondolatra már mosolyt véltem felfedezni az arcán, és ez az enyémre is azt csalt.

Új nap, új reggel. Fáradtan ébredtem fel. Hétfő reggel soha nem tartozott a kedvenceim közé. Megfordultam a másik oldalamra, és egyből megállapítottam, hogy hiányzik mellőlem a párom. Nagy nyújtózást követően kimásztam az ágyból, és úgy ahogy voltam elindultam lefelé. Illatokat éreztem, amik a konyhába vezettek. Beléptem a világos, hatalmas helységbe, ahol meg is találtam Harry-t. Már fel volt öltözve, de még csak laza melegítő nadrágot, és egy rövid ujjút viselt. Megfordult, tekintetünk pedig találkozott.
- Jó reggelt. - mosolygott
- Reggelt. - mentem oda hozzá - Hm .. friss péksüti. - néztem a pultra
- Inkább elmentem, és hoztam reggelit. Szerintem jobban jártál Te is. - vigyorgott le rám
- Az is elfogyott volna, amit készítesz, de így is tökéletes. Köszönöm. - nyomtam egy rövid csókot ajkaira
Kibontakoztam az öleléséből és elfoglaltam a helyem.Csatlakozott hozzám Harry is, és már neki is láttunk elfogyasztani a még meleg péksüteményeket, illetve a forró koffein tartalmú italt is. Közben elhadarta, hogy mi vár ránk a mai napon. Engem is asszisztensként kezdett alkalmazni, de hamar a tárgyalásokon találtam magam. Azt vallja, hogy számomra leghasznosabb dolog, ha részt veszek egy-egy megbeszélésen. Néha igen szép ügyekkel találtam szembe magam.
Elpakoltunk magunk után, majd az emeletre siettünk, ahol én a fürdőbe zárkóztam úgy fél órára. Gyors zuhany, sminkelés, hajígazítás, és már kész is voltam. Fehérneműbe siettem végig a szobán, egyenesen a szekrényemhez, ahonnan kivettem pár ruhadarabot.
- Ha nézel, nem fogunk oda érni. - néztem rá
- Sajnálom. Meg kell szoknom, hogy egy ilyen csoda járkál a hálószobámba. - vigyorgott
Nem reagáltam rá. Felvettem a harisnyát, szoknyát és végül a felsőt is. Harry is elindult, és mire én készen lettem Ő is öltönyben állt már előttem.
- Még, hogy nem készülök el. - jegyezte meg - Vagy két perce csodállak.
- Legalább hasznosan töltöd el az időd.
- Szerény vagy. - nevetett fel, és elindult lefelé
Én még egy utolsó pillantást vetettem a tükörben ruházatomra, és amikor elkönyveltem, hogy a mai napon is kihoztam magamból a legtöbbet, felkaptam a táskám és követtem Harry-t. Bezárta a házat, majd az autójába ültünk, indultunk.

****

Délelőtti órák szinte unalmasan teltek. Lauren-el végig beszélgettük minden női dologgal kapcsolatban. Harry telefon konferenciákat bonyolított le. Néha bekérette Lauren-t, hogy segítsen neki. Én olyankor csak kinn vártam, hogy visszaérjen az új bizalmasom. Számomra már barátnő volt. Nagyon közel kerültünk egymáshoz, és bár Harry-vel kapcsolatos dolgokat nem részleteztem, megértettük egymást. Tisztában volt a múltammal, és azzal, hogyan is találtunk egymásra. Nem ítélt el, inkább támogatott mindig is, a mai napig.
- Elmehet ebédelni Lauren. - jött ki az irodájából Harry - Ana. - nyújtotta kezét
- Rendben, köszönöm. - mosolygott Lauren - Akkor egy óra múlva itt vagyok, de ha bármi kellene hívjon.
- Köszönöm. - bólintott Harry, majd behúzott az irodájába
- Én nekem nem jár a szünet? - kérdeztem, amikor rázárta az ajtót
- Ó, dehogy is nem, Angyalka. - indult meg felém
- Tudod tudnék enni. - néztem rá komolyan, amikor elfoglalta a székét
- Gyere ide.
Tettem, amit kért. Oda sétáltam, olyan kecsesen amennyire csak tudtam. Amennyire csak tudtam, magabiztosan álltam meg előtte. Két lába között kaptam helyet, Ő pedig közelebb csúszott. Kezei combomra vándoroltak. Lazán simított végig a selyem vékony anyagán, ami elfedte lábam. Egyre feljebb haladt. Szoknyám vékony anyaga egyre kevesebbet takart testemből, végül csípőmön állapodott meg. Lazán felültetett a kemény, fa asztalára. Levegőt egyre szaporábban vettem. Ő csak pimaszul mosolygott fel rám. Kezeimet nyakába tettem, majd hajába, és lehajoltam hozzá. Éreznem kellett ajkai teltségét. Azonnal nyelvét tudhattam magamban. Vadul, de még is érzéken csókolt. Keményen, de lágyán.
Téptük egymás száját, miközben egy halk reccsenést lehetett hallani. Nem szórakozott. Harisnyámat határozottan, akaratosan tépte le rólam. Szemeibe néztem, amikben a vágyat véltem felfedezni. Cipőm koppanással találkozott a padlóval, amit nem sokkal később követett a harisnyám foszlányai is.Ujjai a piros csipkés fehérneműm alá vándoroltak. Simogatni kezdett, én pedig felhúztam magamhoz.

Harry szemszöge

Felhúzott magához, miközben izgattam. Csókot kezdeményezett, amit készséggel meg is adtam neki. Kezei a vállaimon voltak, ahogyan kapaszkodott belém. Becsúsztatta a zakóm alá, és letolta rólam. Abbahagytam a simogatást, és ledobtam magamról az öltönyöm. Sietve tértem vissza hozzá. Combjait körém zárta, és teljesen nekem feszült.
Nadrágom egyre szűkebbnek bizonyult. Minden vágyam az volt, hogy örömet szerezzek mind a kettőnknek. Első szándékom nem ez volt, de hát semminek nem vagyok az elrontója. Kezei nem szórakoztak, épp ellenkezőleg. Lényegre tért igen hamar. Rám markolt, majd az övemmel kezdett el szórakozni, remegő, apró kezeivel. Tetszett, hogy minden együttlétünk bátrabbá teszi.
Kioldotta a csatot, kibontotta a cipzárom, és letolta az öltöny nadrágot. Fém hangosan érkezett meg a padlóra. Ezután én következtem. Kicsit megemelte magát, ezzel segítve nekem. Lehámoztam róla az aprócska csipkés textilt. Csodás látványt nyújtott. Előrébb csúszott, így testünk még több helyen találkozott. Egymást dörzsöltük, ahogyan én mozgattam a csípőm. Már az alsómon keresztül éreztem izgalmát. Teljesen elvesztettem a fejem. Megszabadultam az utolsó ruhadarabomtól, majd a fiókomba nyúltam. Kihalásztam a pénztárcám, és abból is a kondomot.
- Ó, minden ebéd szünetet így töltöttél előttem? - nézett rám pimasz mosolyával
- Nem. - feleltem őszintén - Mióta veled vagyok, azóta tartok magamnál. - görgettem fel a gumit
- Dicséretes. - mondta, de én azonnal belé folytattam aszót, ahogyan belé hatoltam
Szorosan kapaszkodott belém. Megfogtam az egyik lábát és jobban magamhoz húztam. Teljesen kitöltöttem. Vártam, hogy megszokjon. Tisztában voltam vele, hogy számára ez még mindig egy új dolog. Ajkai rátaláltak enyéimre, és lassú, szenvedélyes csókot kezdeményezett.
Lassan kezdtem el mozogni, és ahogyan a csók, úgy lettem én is egyre vadabb, és magasabbra vágyóbb. Többet akartam belőle. Mohó lettem, de meglett a jutalom. Nyöszörgések, hangos nyögésekké alakultak át, amiket igyekezett tompítani azzal, hogy a vállamba harapott, vagy éppen csókolt.
Mind a ketten hajszoltuk egymást, így perceken belül hangosan éltük át az euforikus érzést. Továbbra is benne maradtam, és finoman, ráérősen csókoltam. Minden érzelmemet belesűrítettem.
Amint rendeződött a lélegzetünk kihúzódtam belőle, majd leemeltem az asztalról. Ő elvonult az irodámhoz tartozó fürdőbe, én pedig megszabadultam az óvszertől, felöltöztem, és követtem. Tükör előtt állt, és éppen a sminkjét, és a haját tette helyre.
- Rendben vagy. - öleltem át hátulról, és nyakába csókoltam
- Felesleges kérdés. - mosolygott és szembe fordult velem - Imádtam, hogy a desszerttel kezdtünk, de azért a fő ételt is megkapom?
- Talán. - húztam féloldalas mosolyra szám

****

Ebédet egy közeli étteremben fogyasztottuk el. Arcunkon végig mosoly volt, egészen addig, amíg Ana, nem kapott egy emailt. Telefonján el is olvasta. Az egyetem behívatta. Komolynak tűnt, a levél hangvételétől. Ahogyan végeztünk a kis kifőzdében autóba ültünk és már indultunk is az egyetemre.
- Vajon mit akarhatnak? - kérdezte
- Amint oda érünk, és beszélünk a dékánnal, megtudjunk. - fogtam meg a kezét
- Rossz előérzetem van.
- Ne fessed az ördögöt egyből a falra, kérlek.
- Te könnyen beszélsz.
- Kicsim, itt vagyok, támogatlak. Bemegyek veled. - mondtam bíztatóan - Amíg nem tudjuk, hogy mit szeretnének, addig ne gondolj rosszra.
Úgy tűnt, hogy megnyugodott, bár tudtam, hogy csak igyekszik leplezni a félelmét. Ötletem sem volt, hogy mi lehet az oka annak, hogy ilyen sürgősen be kell mennie. Tudomásom szerint a vizsgái rendbe vannak. Rendesen tanult, és nálam is remekül teljesít. Megbeszéléseken hagyni szoktam érvényesülni. Mindig elmondja az Ő véleményét, és már nem egyszer segített helyesen dönteni.
Amint megérkeztem leparkoltam. Felém fordult ér megkért, hogy kinn várjam meg. Nehezen, de végül eleget tettem a kérésének. Rövid csók után kiszállt, és sietve indult meg a hatalmas épület felé.
Vagy fél óra is eltelhetett, mire láttam kilépni az épület ajtaján. Bár messze volt, de észrevehetően pocsék hangulat uralkodott rajta. Kiszálltam és megindultam felé. Ahogyan odaért, karjaimba vetette magát. Szorosan öleltem reszkető, kicsi testét. Könnyek azonnal felszínre törtek, és csak sír.
- Héé, bébi, mi történt? - kérdeztem
- Menjünk el innen. - szipogta
Homlokon csókoltam, majd átkísértem az Ő felére, és segítettem neki beszállni. Sietősen kerültem meg a járművet, és szálltam be mellé. Nem kérdeztem semmit. Tudtam, hogy most magában kell eldöntenie mindent, bármiről is legyen szó. Megfogtam a kezét, Ő pedig azonnal megszorította.
Nem foglalkoztam semmivel, egyszerűen csak mihamarabb haza szerettem volna érni, és tisztázni vele mindent. Bíztam benne. Tudtam, hogy mindent el fog mondani, csak idő kell neki.

****

Még mindig sírt, amikor leparkoltam az udvarba. Kiszálltam,átkaroltam a derekánál és úgy mentünk be. Nem érdekelt az iroda se semmi más. Most az első, és legfontosabb dolog az volt, hogy minden rendben legyen vele, körülötte.
Lerúgta a cipőjét, táskáját is csak ledobta, majd az emeletre rohant. Igyekeztem követni, de amire felértem, már ruhástól ült a jéghideg vízsugár alatt, a zuhany kabinba. Elzártam, és egy törülközőt köré tekertem, majd kiemeltem onnan. Sírt. Fájdalmasan zokogott.
Visszavittem a hálóba, és letettem az ágyra. Megszabadítottam a nedves ruháitól, majd egy pólómat adtam rá, és egy tiszta bugyiját. Haját is áttöröltem, és bebújtattam az ágyra. Tudtam, hogyha így folytatja, még láza is lehet. Megszabadultam mindentől, csak egy bokszerben bújtam be mellé, és öleltem magamhoz. Mellkasomba temette arcát, és görcsösen kapaszkodott belém, ahogyan hátát simogattam nyugtatásképpen. 
- Nyugodj meg Angyalka. - suttogtam - Csak magadat teszed tönkre ezzel. Kérlek. - csókoltam arcon
- Csak ölelj szorosan. - felelte - Ne engedj el.
- Soha, soha nem foglak elengedni.
- Köszönöm. - nézett fel rám
- Elmondod? - tettem fel a kérdést félénken
- Kicsaptam.
- Tessék? - emeltem meg kicsit hangom - De hát miért?
- Mert egy bűnözőből nem lehet jogász.
- Bébi, Te is tudod, hogy semmit nem követtél el.
- De. Megszöktem veled. Elmenekültem a  törvény elől. Dékán most tudta meg, és így döntött.
- Beszélek vele.
- Ne. - nézett komolyan - Hasztalannak érzem magam. Semmit nem tudok elérni az életben. Mért érdemlem ezt? - sírt fel és arcát párnába rejtette
- Felejtsd el ezt a butaságot most azonnal. - komolyan mondtam - Mindent megoldunk. Ígérem, Angyalka.

17.rész

Annabell szemszöge

Nap a szemembe sütött. Ezt annak köszönhetem, hogy a sötétítőt elfelejtettük behúzni. Morcosan fordultam másik oldalamra, hogy háttal legyen annak a forró gömbnek. Szemeimet szorosan zártam össze, és igyekeztem mihamarabb visszatérni az álmaimba. 

Alig telhetett el pár perc, amikor egy meleg kezet éreztem meg csupasz hátamon, a takaró alatt. Gyengéden simított végig rajtam. Jól esett az érzés. Gondolataim egyből a ma hajnali eseményekhez kapcsolódtak. El kellett kicsit gondolkoznom, hogy valóban oda adtam-e magam Harry-nek, vagy csak álmodtam. 

Közelebb bújtam hozzá, bár szemeimet még mindig nem fedtem fel. Mellkasába rejtettem el arcom, az Ő keze pedig automatikusan záródott szorosabban körém. Takaró védelmet nyújtott, de tisztán éreztem testének melegét. Szorosan olvadtunk egybe. Mind a ketten fedetlenek voltunk a védelmező anyag alatt. 

Apró, érzéki puszikat kaptam arcomra, államra és a nyakam hajlatába. Megborzongtam ahogyan ajkai és a bőröm találkozott. Kezemet felemeltem és csípőjére csúsztattam. Ezáltal még közelebb kerültünk egymáshoz. Azt hittem, hogy ez már lehetetlen, de tévedtem.

- Angyalka. - suttogta, és hajamat elvezette az arcomból - Jó reggelt. 

- Hány óra? 

- Milyen morcos vagy. - nevetett fel rekedtesen - Lassan dél. 

- Aludhatok még? - motyogtam kidolgozott mellkasába

- Talán nem kifárasztottalak? - kérdezte, és tudtam, hogy ajkai perverz mosolyra húzódtak 

Levezettem kezemet formás, igen formás fenekére, és finoman, de annál is határozottabban megcsíptem. Talán túlságosan alábecsültem. Ahogy megtettem, Ő maga alágyűrt. Kezeimet fogságba ejtette fejem fölött. Teljesen az Ő irányítása alá kerültem. Nagyokat pislogtam. Igyekeztem a legártatlanabb arcomat elővenni, de ez nem igazán ment. Megéreztem lábaim között őt.

- Rosszalkodunk? - kérdezte mosollyal arcán 

- Imádok veled rosszalkodni. - csúszott ki a számon, arcom pedig egyből vörösleni kezdett 

- Ohh, bébi. - tapadt ajkaimra

Vadul csókolt. Nem kért, hanem elvette amit csak akart. Mindent amit adhattam neki. Lábaimat szétfeszítette sajátjaival, ezzel teljesen kitárulkoztam előtte. Kezeimet még mindig rabságban tartotta. Nyelve sürgetően fedezte fel a számat, míg meg nem találta enyémet. Viszonoztam, hiszen eszembe sem volt neki ellent mondani.

****

Egy óra múlva már a forró zuhany alatt álltunk. Mind a kettőnk arcáról a boldogság sugárzott. Most először éreztem azt, hogy igazán élek, hogy tiszta szívből szeretnek. Nem mondtuk ki, de a tettek jobban bizonyítanak, mint a szavak.

Amint végeztünk, sietve feltettem egy könnyed sminket, majd a szobába siettem, ahol kiválasztottam egy kényelmes, de még is csinos szettet. Harry még mindig a fürdőben volt. Visszamentem hozzá, és megnéztem, hogy mit is csinál.

- Mondjad Angyalka. - emelte rám a smaragdzöld szempárját a tükörön keresztül

- Csak nézem, hogy mit is csinálsz. - feleltem, és mellé léptem 

- Borotválkozni készülök. - felelte, és maga elé húzott - Talán nem szeretnéd? 

- Nekem bejössz így is. - mosolyogtam fel rá, ahogyan végighúztam ujjaim a borostáján 

- Mertem remélni. - csókolt meg röviden
Kisétáltunk a fürdőből, és egy határozott mozdulattal rántotta le magáról a törülközőt, majd a szekrényhez lépett. Keresgélni kezdett benne, miközben én hátizmait figyeltem, de tekintetem egyre lejjebb kalandozott el. Fenek csábítóan szexi látvány volt. Alsó ajkamat harapdáltam, és csak akkor tértem magamhoz, amikor megszólalt a csengő.
- Nyitom. - mondtam Harry-nek, aki csak bólintott
Sietve lépkedtem lefelé a lépcsőn egyenesen a bejárathoz. Kitártam azt, és egy mosolygós családdal találtam szembe magam. Egyből beljebb invitáltam Őket. Nappaliba mentünk, ahol Gem lépett oda hozzám, egy gyönyörű kislánnyal a karjaiban.
- Ő itt a szemem fénye, Lux. - mondta
- Szia. - mosolyogtam a csöppségre - Nagyon aranyos.
- Ő pedig a férjem, Liam.
- Szia, örülök, hogy végre találkozunk. - nyomott két puszit az arcomra
- Hasonlóan. - mosolyogtam rá - Harry mindjárt jön.
- Harry már itt is van. - lépett mellém - És a kis szerelmem is megérkezett. - vette ki nővére kezéből a kislányt - Bébi, Ő a keresztlányom.
- Már volt szerencsém megcsodálni. - simítottam végig pufók arcán
Mindenki elfoglalta a helyét a nappaliban. Beszélgetni kezdtünk, és igazán jól szórakoztunk. Örültem, hogy megismerhettem a családját annak a férfinak, akit annyira nagyon szeretek.
Kislány kacarászott Harry karjaiban. Édesek voltak együtt. Eszembe jutott, hogy vajon a saját gyerekeink iránt is így fog-e érezni, hiszen tegnap felhozta a témát. Amint ez a gondolat átszaladt bennem, bevillant, hogy mennyire is felelőtlenek voltunk. Legalább is én. Se tegnap, se pedig ma reggel nem akadályoztuk meg, hogy állapotos lehessek. Tisztában voltam azzal, hogy Haz mennyire is szeretne már babát, de még nagyon fiatal vagyok, és igazság szerint még csak nem régi a kapcsolatunk sem.
- Ana, minden rendben? - kérdezte Anne
- Tessék? Elnézést, elgondolkoztam. - feleltem kedvesen
Harry furcsálló tekintettel nézett rám. Mellettem ült, és tudtam, hogy szavak nélkül is mennyire megért engem. Láttam rajta, hogy tudja, min is agyaltam éppen. Közelebb hajolt hozzám, arcon csókot.
- Este megbeszéljük. - suttogta

****

Egész délután családi mesélés volt. Rengeteg mindent megtudtam Harry gyermekkoráról. Arról, hogy Gemma-val mennyire is rosszak voltak, és hogy mindig szívatták egymást. Bár nincs testvérem, de tudom, gondolom, hogy ezt minden testvérpár átél. 
Lux elaludt Haz karjaiban a sok játék után, amit játszottak, így Gem elvette tőle a kislányt és az emeletre ment, ahol lefektette. Vele tartottam én is.
- Annyira örülök nektek. - fordult felém, amint letette Lux-ot - Úgy érzem, hogy megváltozott. Eddig csak a munkájának élt, alig volt magánélete.
- Igen, már említette, hogy a tartós kapcsolatokat nem részesítette előnybe.
- Hát igen. Maximum egy estére, ha volt valakije. Általában a családi ünnepeken is egyedül jelent meg, és anyáéktól mindig hallgathatta, hogy miért nem kötelezi már el magát. Azért lássuk be, hogy 32 évesen az ember legalább egy több éves kapcsolatban benne kéne, hogy legyen.
- Nekem Ő az első barátom, párom, nem is tudom, hogyan kéne fogalmaznom. - nevettem fel kínosan
- Ezt nem tudtam. Mindent megbeszélünk, de ezt az apró részletet elfelejtette megemlíteni. - mosolygott rám - Tegnap mindenkit meglepett, hogy már babáról beszélt. Soha nem hozta fel ezt a témát. Főleg, hogy mindenki tisztában van a koroddal is.
- Elhiheted, hogy engem is váratlanul ért, főleg, hogy .. - gyorsan hallgattam el
- Főleg, hogy mi..?  - kérdezte kíváncsian, de elég hamar kapcsolta - Tehát nem voltatok mér együtt. - reakcióm, csak annyi volt, hogy a kezeimet bámultam, vöröslő arccal. Hiába Harry nővére, csendbe kellett volna maradnom. - Ó, tehát már megtörtént. - vigyorgott rám - Figyelj, nem faggatlak, ne aggódj. De tudd, bármi gond van, vagy ha csak megbánt hozzám jöhetsz, aztán megkapja a magáét.
- Köszönöm. - öleltem meg
Jól este a szavai, és az, hogy tudtam, van akire számíthatok még Harry-n kívül. Megígérte, hogy bármit elmesélek, nem adja tovább azt az öccsének. Éppen engedtük el egymást, amikor kinyílt az ajtó, és Haz lépet be rajta.
- Mi folyik itt? - mosolygott le ránk - Már is elrabolod a barátnőm?
- Ugyan öcsi, Tőlem nem kell féltened.
- Gyertek le, mindenki rátok vár.
Gemma felállt, nyomott egy puszit Harry arcára, majd elhagyta a szobát. Haz kérdően nézett rám, de nem feleltem. Kézen fogtam, és levezettem a lépcsőn.
Délután folyamán még igen sok minden történt. Felhozták a gyakornoki munkámat is, és addig nyaggattak, amíg tényleg be nem adtam a derekam. Elvállaltam Harry ajánlatát. Tudtam, hogy ezt még egyszer nagyon megfogom bánni, de hagytam magam.
Közösen készítettünk vacsorát Anne-vel és Gemma-val. Közben természetesen nem maradhatott el a család férfi tagjainak a kibeszélése. Jókat nevettünk közbe. Sok kisebb titkot árultak el nekem Harry-vel kapcsolatban, amiért roppant hálás voltam.
Lux is felkelt, de ő a nappaliban találta meg helyét keresztapjánál. Gem elmondása szerint ritkán látják egymást, de még is amikor együtt vannak elválaszthatatlanok.

****

Vacsora gyorsan lezajlott. Mindenkitől kaptunk egy - egy dicséretet, hogy mennyire is remeket alkottunk. Gemma segítségével szedtem le az asztalt. Anne is segíteni szeretett volna, de Őt nem hagytuk. Gem segítségét sem szerettem volna elfogadni, hiszen ha azt nézzük én vagyok az aki Őket vendégül látja.
Nappaliban telepedtünk le ismételten, és Harry addig civakodott Gemmával, amíg azt a filmet nem néztük meg, amit Ő akart. Anne egyből szóvá is tette, hogy mindig így viselkednek már kiskorúk óta. Késő estig néztük az a vígjátékot. Karjaimba volt Lux, még én Harry-ébe. Amint vége lett felmentünk az emeletre, ahol Gem átvette a kislányt. Elköszöntünk mindenkitől, és Hazzával a hálónkba mentünk.
Gyorsan zuhanyoztam le Harry előtt, és másztam be az ágyba. Félhomályban, amit az éjjeliszekrényen lévő lámpa nyújtott vártam rá. Nem is telt el sok idő, amikor megjelent. Bemászott mellém, és amint lekapcsolta a fényforrást magához húzott.
- Harry.. - kezdtem, de egyből közbevágott
- Tudom. - mondta - Tudom, hogy mi jutott az eszedbe.
- Akkor tisztában vagy azzal, hogy nem szedek gyógyszert.
- Igen, teljes mértékben. - csókot hajamba - Nem szándékos volt, felelőtlenség, tudom. De csak, hogy tudd, nem bánnám, ha egy élet növekedne benned.
- Mielőtt egy babát hozok a világra neked, szeretném befejezni az iskolát. - mondtam - Ha már dolgozni nem is engednél, legalább a diplomám had legyen meg.
- Remélem nem fordult meg a fejedben, hogy elvetesd, ha még is terhes lennél.
- Természetesen nem.
Homlokon csókolt, majd mellkasára vont, és így aludtunk el. 

16.rész

Annabell szemszöge

A mai napomat egyszerűen jellemezném. Szörnyű. Alig volt pár órám az egyetemen, de teljesen leszívott. Már kora reggel rosszul ébredtem, és ez megpecsételte az egész napom. Harry eljött értem, így szerencsére hamar hazaértünk. Rendeltünk egy késői ebédnek szánt ételt, és amíg vártunk a nappaliban telepedtünk le.
- Milyen napod volt? - kérdeztem
- Csak egy tárgyalás, semmi több. Nem is tudom, hogy mikor ment valami ilyen könnyen.
- Akkor sikeres. - állapítottam meg - Örülök neki.
- És neked? - húzott magához
- Ne is mondd. - sóhajtottam - Jövőhéten már vizsgázok. És mondták, hogy keressünk egy irodát, ahol szakmai tapasztalatot szerezhetünk.
- Van már ötleted, hogy kihez szeretnél menni?
- Fogalmam sincs. Majd holnap körbenézek. - feleltem egyszerűen
- Mi lenne, ha nálam lennél gyakorlaton? - szegezte nekem komolyan a kérdést
- Tessék? - kaptam rátekintetem - Harry nem szeretném, ha szárnyra kapnának a hírek, hogy kihasznállak vagy bármi ilyesmi.
- Fejezd be ezeket az ostobaságokat. - csókolt homlokon - Majd visszatérünk még rá, de ne vesd el egyből. Ennyit kérek.
- Rendben van. - adtam be a derekam

****

Harry már rég készen lehetett, ugyanis vagy tíz perce azt hallgattam, hogy mikor is végzek, illetve, hogy siessek. Az utolsó simításokat végeztem el magamon. Ruhámat megigazítottam, majd erőt vettem magamon és kiléptem a fürdőből, egyenesen a hálóba. Harry egyből felém kapta a tekintetét. Éreztem, ahogyan szemeivel végig pásztázza egész testem. Arca kifejezéstelen volt, amíg tekinteteink nem találkoztak. Kérdően, az ajkamat rágcsálva néztem fel rá. Hiába a magassarkú, még így is méretbeli különbségeink voltak.
- Nem megfelelő? - mértem végig magam - Soha nem voltam még ilyen eseményen.
- Viccelsz? - lépett hozzám és átölelte a csípőm - Gyönyörű vagy. Oda kell majd figyelnem minden emberre, aki csak a közeledbe megy majd.
- Ugyan már. - nevettem fel - Azt se értem, hogy Te mit látsz bennem.
- Azt, amit Te is énbennem.
Szorosan bújtam hozzá, majd homlokon csókolt. Kézen fogott, és már indultunk is. Lent úriember módjára segítette fel rám a kabátom, táskámat a kezembe adta. Ahogy kiléptünk a kapu előtt már egy taxi várt ránk. Kérdően néztem Harry-re.
- Lehet, hogy iszok egy keveset, természetesen. - felelte - És így kényelmesebb is.
Bólintással jeleztem, hogy megértettem amit mondott. Beszálltunk, Harry pedig egyből lediktálta a címet. Feszülten ültem, hiszen most megyek egy ilyen eseményre először. Apámmal ritkán jelentem meg, soha nem szerettem a kötelező mosolygós, bájolgós megjelenéseket.
- Van egy meglepetésem. -szólalt meg göndörke
- Tényleg? - csillantak fel szemeim, bár valami furcsa szorongás fogott el - Mi?
- Majd meglátod. - csókolt arcon
Hiába is próbáltam kiszedni belőle, nem tudtam. Úgy negyven percnyi autózás után meg is érkeztünk egy hatalmas hotel elé. Harry kifizette a fuvart, majd kiszállt, és sietve ajtót nyitott nekem. Fenekem fölé kicsivel helyezte kezét, és így vezetett az épület bejáratához. Fotósok voltak mind a két oldalon, ezzel körbefogva az üveg ajtót. Igyekeztem nem a villogó vakukra figyelni. Mihamarabb biztonságos helyen szerettem volna lenni. Harry szorosan fogott magához. Riporterek feltették a kérdéseket, de Ő kikerülve őket tette meg hatalmas lépéseit. Kis időn belül már biztonságos helyen voltunk. Ruhatárhoz mentünk, ahol leadtam a kabátom.
- Egész este ebbe kell néznem téged, belefogok őrülni. - suttogta a fülembe
Rózsaszín árnyalatú arcommal felnéztem rá, és egy szerény mosolyra húztam szám. Ujjainkat egybefonta, és már indultunk is a bálterem felé, ahol a rendezvény volt.
A terem hatalmas, ragyogó volt. Kör alakú asztalok voltak elhelyezve, amiket fehér abrosz és kisebb kiegészítők díszítették. Emberek beszélgettek, míg halkan kellemes dallamok töltötték meg a hatalmas teret. Volt kialakítva egy hely, ahol a párok nyugodtan andaloghattak.
Mindenki mosolyogva köszöntötte Hary-t. Tudtam, hogy ismerik, hiszen neves ügyvéd. Pár embernek bemutatott, de nem igazán tudtam megjegyezni egyből a neveket, és hogy mi is a foglalkozása annak a személynek.
Nyugodtan sétáltunk át a termen. Egy asztal felé vettük az irányt, ahol már páran ültek. Már csak két hely volt, így gondoltam, hogy az a mi asztalunk. Mindenki ránk kapta a tekintetét, amit odaértünk. Egy kedves nő nézett velem szembe, és boldogság tükröződött az arcáról. Viszonoztam ezt, bár fogalmam sem volt arról, hogy kis is lehet Ő pontosan. Abban viszont nem kételkedtem, hogy hamar meg fogom tudni.
- Ana, bemutatom anyukámat, Anne-t. - állt fel a mosolygós asszony
- Szia. - köszönt - Tegezz nyugodtan. - ölelt meg - Örülök, hogy végre találkozhattunk. - mosolyodott el, ahogyan elengedett - Csodásan nézel ki.
- Köszönöm. - feleltem feszélyezve
- Ő a nővérem Gemma.
- Szia. Annyit hallottam már rólad. - ölelt meg Ő is
- Örülök, én is. - feleltem zavartan
- Ő pedig édesapám. Des. - mutatta be az utolsó személyt a családjából
- Végre megismerhetem azt a lányt, aki elrabolta a fiam szívét. - vont meleg ölelésbe
- Apa, kérlek.
Mosoly szinte arcomra fagyott, ahogyan elfoglaltuk a helyünket. Egyik oldalamon Harry, míg másikon Gemma ült. Beszélgettünk. Úgy tűnt, hogy Ők mindent tudtak a kapcsolatunkról, arról hogyan is találkoztunk össze. Látszólag nem zavarta Őket. Mindegyikük kedvesen viselkedett velem, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Olyan volt, mintha Harry-vel hosszabb ideje alkotnánk egy párt.
Felszolgálták a vacsorát. Nem hétköznapi volt, igazán ünnepi. Néha elhangzott egy-egy mondat közben. Harry combomra tette a kezét és gyengéden simogatott a vékony selyem harisnyámon keresztül. Őt egyáltalán nem zavarta, hogy egy nyilvános eseményen vagyunk, méghozzá a családja társaságában. 
Amikor a pincérek sűrűségében eltűntek a tányérok, megjelent a színpadon egy idősebb férfi. Mindenki Őt figyelte, ahogyan egy kisebb beszédet mondd, amiben elhangzott Harry neve többször is, mint a támogató. Elmondta az illető, hogy melyik alapítványnak, és mi célból is gyűjtenek.
Alig tíz percig tartott a kis beszéd. Taps zárta, és már mindenki fordult is vissza a saját kis társaságához. Zene újra felcsendült. Kellemesen töltötte el a teret. Társalgás folytatódott. Gemma felém fordult és mosolyogva tette fel velem kapcsolatban a szokásos, átlagosnak mondható kérdéseit.
Elmeséltem, hogy egyetemre járok, és hogy éppen gyakornoki állást keresek valami neves cégnél. Muszáj valami igazán jó helyet találnom, ahol komolyan, tőlem telhetően tudom megoldani a feladataim.
- Felajánlottam neki, hogy nekem dolgozzon, de még átgondolja. - szólt közbe Harry
- De hát az remek lenne. - lelkesedet a fia ötletéért Anne
- Én is ezt mondtam, de ellenzi.
- Csak nem szeretném, ha felkapaszkodónak hinnének. Saját erőmből szeretném elérni a céljaim. - mondtam őszintén
- Kicsim. Úgy sem hiszem, hogy annyira sokáig tudnál dolgozni.
- Mért? - néztem értetlenül
- Mire elvégzed az egyetemet, és komolyabb karriert is befutnál, addigra már családunk lesz.
- Tessék?
- Hát ennyire komoly? - nézett ránk csillogó tekintettel Anne
- Harry, ezt hiszem beszélnünk kellene.
Ő csak beleivott az előtte lévő borospohárba. Nagyokat pislogtam. Nem tudtam elhinni amit mondott. Gondoltam, hogy majd egyszer, valamikor eljutunk odáig, de hogy Ő már tényleg ennyire előre tervezett. Meglepett. Nagyon is. Igen is szerettem volna elérni komolyabb sikereket, még mielőtt a családalapítás terve jöhetett volna.
Egyszerűen csak rám mosolygott. Felállt, majd kezét nyújtotta. Némán állt, és várta, hogy tenyérbe csúsztassam a sajátomat. Fájdalmasan sóhajtottam fel. Tudtam, hogy ezzel lezárta a témát. Felálltam. Keze egyből megtalálta a derekamat. Kecsesen lépkedett a tánctér felé. Amint beértünk a táncoló párok közé, szembefordult velem. Kezemet megfogta, míg a másikat a vállára csúsztatta. Ő szorosan húzott magához, azzal a kezével, amelyet a derekamon, a ruhám mély hátsó kivágásának alján tartott. Félig a bőrömön, félig pedig a csipke anyagon.
Lassan kezdett el vezetni. Ő irányított, és ez megmutatta, hogy valójában mennyire is uralkodó. Nem szóltunk egymáshoz, még a tekintetünk sem forrt egybe. Elegem volt ebből. Bár igen jó érzés volt a karjaiban lenni, de csendet kifejezetten nem kedveltem.
- Komolyan gondoltad, amit mondtál?
- Arról, hogy veled szeretnék családot? - kérdezett vissza, és lenézett rám - Igen. Teljesen komolyan. Soha életemben nem voltam még ennyire komoly egyetlen dologgal kapcsolatban sem. Talán más terveid vannak?
- Pontosan tudod, hogy mennyire is kötődöm hozzád.
- Igen, tudom Angyalka. - csókolta meg a halántékom
- Viszont szeretnék először diplomát szerezni, és egy állást.
- Kicsim, Te is jól tudod, hogy erre mennyire is nincsen szükséged. - hangja komolyan szólt
- Nem szeretnék rajtad élősködni. Önálló, független szeretnék lenni.
- Így is az vagy. Tudtommal nem kényszerítelek semmire. Ha szeretnél elmehetsz, elhagyhatsz.
- Eszembe se jutott. Soha. - néztem fel őszintén szemeibe
- Örömmel hallom. - mosolyodott el halványan - Tetszel a Családomnak.
- Kedves, szimpatikus a családod. - feleltem őszintén - Bár nem tagadom, meglepett. Nem gondoltam volna, hogy Őket szánod meglepetésnek. Miért nem szóltál?
- Akkor izgultál volna, és feszült hangulatodat nem nagyon tudom, és szeretem kezelni. És szerintem remekül is alakult minden.
- Attól még elmondhattad volna. - jegyeztem meg halkan
- Ne mérgelődj. - tekintete komoly volt - Ha mérges vagy, akkor máshol add ki a dühöd.
Kérdően néztem rá, de nem folytatta. Itt befejeződött a beszélgetésünk, ahogyan a tánc is. Levezetett a tánctérről, egyenesen vissza selyemabroszos asztalhoz. Elfoglaltam a helyem, majd vízzel oltottam szomjam. Kisebb beszélgetés alakult ki. Faggatták Harry-t a munkájával kapcsolatban. Felmerült a kérdés, hogy hogyan is érzem magam az új környezetben. Ezután Gem kezdett el finoman csipkelődni, hogy hogyan is bírom elviselni az öccsét.
Már későre járt, az emberek nagy része elhagyta az épületet. Mi is felálltunk és indulni készültünk. Megtudtam, hogy van egy birtok a városban, ami Harry családjáé. Szülei, és Gemma ott töltötték az estét, illetve azt a pár napot, amit itt töltöttek.

****

- Hogy érezted magad? - kérdezte már a taxiban ülve Harry
- Remekül. Csak fáradt vagyok. - válaszoltam ásítva
- Holnap átjönnek hozzánk anyáék, és érkezik Gem férje, és a lányuk, Lux is.
- Nem is mondta, hogy van családja. - néztem fel rá
- Akkor én semmit nem mondtam. - nevetett fel - Biztosan Ő szerette volna bemutatni őket. Lepődj majd meg.
- Minden tőlem telhetőt megteszek.

****

Késő éjjel ébredtem. Melegem volt, és hirtelen azt sem tudtam, hogy hol is vagyok. Körbenéztem, és sikeresen felismertem a hálószobánkat. Próbáltam kimászni az ágyból, de nem volt könnyű dolgom. Harry teljesen rám tekeredve mélyen aludt.
Alig tíz perc után sikeresen kikászálódtam a melegből. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, ahogyan a csupasz bőrömet megérintette a hűvösebb levegő. Végignéztem magamon, és akkor tudatosult bennem, hogy Harry pólója, és egy bugyi van csak rajtam. Már annak a gondolatára is, hogy Ő öltöztetett át.
Lassan sétáltam le a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Villanyt nem kapcsoltam. Az utcáról beszűrődő fény éppen elég volt. Kivettem a vizet a hűtőből, majd töltöttem egy pohárba magamnak. Kisebb kortyokba hajtottam fel, majd helyeztem vissza kancsót a helyére.
Ahogyan becsuktam az ajtaját a hűtőnek, két kezet éreztem meg a csípőm körül, a pólóm alatt. Megijedtem, és kisebb sikítás szakadt fel belőlem. Azonnal a támadómra néztem, aki csak kócos hajjal, és hatalmas mosollyal nézett le rám.
- Hiányoztál mellőlem Angyalka. - suttogta ajkaimra - Üresnek érzem az ágyam nélküled.
- Csak ittam. - feleltem halkan

Harry szemszöge

Csak néztem a szemeibe. Teljesen elvesztem bennük. Vágy eluralkodott rajtam, és tudtam, hogy ezt Ő tökéletesen érzi. Ujjaim a puha, érzéken bőrén kalandoztak a csípőjén. Ajkaira tapadtam. Egyből egy vad csókba kezdtem. Belepusztultam volna, ha megállít, de nem tette. Nyelvemmel az övét masszíroztam. Kezeimmel egyre lejjebb haladtam, egészen formás fenekéig. Belemarkoltam, ami hatására a számban halt el egy nyögése. Még lejjebb csúsztattam kezem. Combját megfogva emeltem és és ültettem a mögötte lévő pultra. Ajkaim még mindig az övéit ízlelték.
Bátorkodtam tovább lépni. Egyik kezemet kettőnk közé vezettem. Két ujjamat végighúztam a finom csipkés fehérneműjének az anyagán. Felsóhajtott, ezzel elszakadt a számtól. Kezei a hajamban voltak. Markolta, húzta.
Nyakát érzékeny, finoma csókokkal hintettem be. Bőre puhasága teljesen magával ragadt. Megharaptam minimálisan, azt követően nyelvemmel végignyaltam a pirosló foltot. Ujjaim még mindig fürgén mozogtak az érzékeny pontján. Már tisztán éreztem nedvességét, és azt, ahogyan a bokszerem kicseszett szűkké vált.
Ujjaim helyére a csípőm, illetve férfiasságom került. Dörzsöltem őt, és ezzel együtt magamat is. Mind a ketten már nehézkesen vettük a levegőt.
Magához irányított. Tudtam, hogy ez a helyzet nagyon is új neki, és próbálja elterelni a figyelmét arról, hogy éppen mit is teszek vele. Csókunk szenvedéllyel teli volt. Közben ujjaimat a csipkés anyag szélébe akasztottam és lehúztam. Földön kötött ki. Nyakamba temette az arcát, és próbálta helyrehozni a légzését.
Ismételten simogatni kezdtem. Ezúttal már semmi nem volt közöttünk. Bőr ért a bőröz. Kis nyögéseket adott ki. Szinte kétségbeesetten hangzott minden egyes kiadott kis hangja.
- Shh. - nyugtattam - Itt vagyok. Biztonságban vagy.
Úgy tűnt, hogy kicsit sikerült elérnem a célom. Már csak az izgalom hatott rá, és nem a félelem. Megnyugodtam. Tovább léptem. Egyik ujjamat felhelyeztem neki, és finoman, lassan masszírozni kezdtem belülről.
Nyakamnak szentelte a figyelmét. Amíg én igyekeztem mielőbb elérni a célom, Ő apró csókokat szórt szét a bőrömön. Még egy ujjamat tüntettem el benne. Erre megfeszült a teste, és egy kisebb fájdalmas nyögés hagyta el gyönyörű ajkait. Igyekeztem minél gyengédebben megérinteni. Nem állt szándékomba fájdalmat okozni neki.
Meglepett amikor kis kezét megéreztem a büszkeségemen. Lenéztem rá, míg Ő félénken pillantott fel rám. Simogatni kezdett a bokszeremen keresztül. Sietve tapadtam szájára, és mélyen, vágyakozva csókoltam meg. Egymás kényeztetése, és ajkaink vágyának kielégítése volt ami még jobban tetőzte a dolgokat.
Éreztem, hogy nagyon közel van már, így kihúztam ujjaimat. Szerettem volna, hogyha előbb megérint kis kezeivel. Így cselekedtem. Közrefogtam apró tenyerét és az alsónadrágom alá csúsztattam.
Szemei hatalmasak lettek, ahogyan megérintette a már igen merev részem. Megmutattam neki, hogy hogyan is kell csinálnia, Ő pedig megtette. Élesen szívtam be a levegőt. Már nem bírtam tovább. Határozott mozdulattal szabadítottam meg magam a szorító alsótól.
Azonnal arcomat kezdte vizsgálni szemeivel. Ujjai még mindig finoman fogták közre az ágaskodó nemiszervem. Megfogtam kezét, és nyakamba vezettem, miközben beálltam szorosan a két lába közé. Szinte rohamosan tette magáévá a számat, nyelvemet. Nem volt ellenemre, így megadtam neki azt, amire vágyott. Húztam párat magamon, majd beigazítottam magam és egy határozott, de apró, érzéki mozdulattal hatoltam belé. Fájdalmasan nyögött fel, és nyakamba temette az arcát. Hátát simogattam a megnyugtatása érdekében. Semmilyen mozdulatot nem tettem, vártam, hogy megszokjon. Szinte görcsösen ölelte magához a felsőtestem. Eltávolodtam tőle minimálisan, és lehúztam róla a felsőm. Még mindig kapkodta a levegőt. Igyekeztem jobbá tenni számára a dolgot. A csípőmet még mindig nem mozdítottam meg. Melleinek szenteltem a figyelmet. Egyiket ujjaimmal, míg másikat a számmal, nyelvemmel kényeztettem. Amikor elértem a megfelelő hatást, cseréltem. Nyögések sokasága szakadt fel belőle, ami bátorított. Óvatosan kihúzódtam belőle, majd lassan vissza. Felvettem egy rugalmas, kényelmes tempót. Úgy tűnt, hogy számára is megfelelt. Lábait csípőm köré fonta, karjait pedig a vállaimra tette. Kellemesen lassú csókban forrtunk össze, miközben mozogtam benne.
Nyögéseink egymásba torkollottak. Éreztem meleg leheletét bőrömön.
Felpillantott rám, és lehúzott magához egy kisebb puszira. Csak egy pillanat volt ajkaink találkozása, de megnyugtatott. Tudtam, hogy már nem érzi feszélyezve magát.Percekig egymás szemébe néztünk. Kezeit levezette a hátsó felemre, és belemarkolt. Egy férfias nyögés hagyta el a számat, amin kicsit felkuncogott.
Kicsit gyorsítottam, és nem is kellett sokat várnunk a pillanatra. Mind a ketten elmentünk. Forró, vad csókot váltottunk, majd lihegve a vállára hajtottam a fejem. Így vártuk, hogy a légzésünk helyrejöjjön. Amint sikerült kihúzódtam belőle. Felnyaláboltam és az emeletre mentem. Lefektettem az ágyra, én pedig szorosan mögé bújtam. Ujjainkat egybefonta, és így aludtunk el.

Ps.: Ez a rész dönti el, hogy a blog marad vagy sem. xx