18.rész

Annabell szemszöge

Már két hónapja, hogy Harry-vel töltöm a mindennapjaim. Munkába gyorsan betanultam, az asszisztensének köszönhetően. Igazán jó kapcsolatba is kerültünk. Már az első napon megkértem, hogy tegezzen. Soha nem viseltem el a magázódást. Tisztáztam vele, hogy a főnöke Harry, ahogyan nekem is, így nyugodtan tegezhet. Iskolában megírtam a vizsgáim, amiknek az eredményét a napokban fogom megtudni. Harry biztosított róla, hogy remekül megírtam, hiszen minden nap a jegyzeteimet és a könyveket bújtam. Ha valamit nem értettem, akkor a segítségemre volt, és türelmesen magyarázott el mindent. 

Az a bizonyos este után, amikor neki adtam mindenem, két hét elteltével elmentem egy orvoshoz, ahova Ő is elkísért. Megvizsgált, és megállapította, hogy nem vagyok állapotos. Én megkönnyebbültem, bár Harry arcán keserűség látszott. Hazafelé igyekeztem valahogyan jobb kedvre deríteni. Megnyugtattam, hogy bár idővel, de Ő lesz a legjobb apuka a világon. E gondolatra már mosolyt véltem felfedezni az arcán, és ez az enyémre is azt csalt.

Új nap, új reggel. Fáradtan ébredtem fel. Hétfő reggel soha nem tartozott a kedvenceim közé. Megfordultam a másik oldalamra, és egyből megállapítottam, hogy hiányzik mellőlem a párom. Nagy nyújtózást követően kimásztam az ágyból, és úgy ahogy voltam elindultam lefelé. Illatokat éreztem, amik a konyhába vezettek. Beléptem a világos, hatalmas helységbe, ahol meg is találtam Harry-t. Már fel volt öltözve, de még csak laza melegítő nadrágot, és egy rövid ujjút viselt. Megfordult, tekintetünk pedig találkozott.
- Jó reggelt. - mosolygott
- Reggelt. - mentem oda hozzá - Hm .. friss péksüti. - néztem a pultra
- Inkább elmentem, és hoztam reggelit. Szerintem jobban jártál Te is. - vigyorgott le rám
- Az is elfogyott volna, amit készítesz, de így is tökéletes. Köszönöm. - nyomtam egy rövid csókot ajkaira
Kibontakoztam az öleléséből és elfoglaltam a helyem.Csatlakozott hozzám Harry is, és már neki is láttunk elfogyasztani a még meleg péksüteményeket, illetve a forró koffein tartalmú italt is. Közben elhadarta, hogy mi vár ránk a mai napon. Engem is asszisztensként kezdett alkalmazni, de hamar a tárgyalásokon találtam magam. Azt vallja, hogy számomra leghasznosabb dolog, ha részt veszek egy-egy megbeszélésen. Néha igen szép ügyekkel találtam szembe magam.
Elpakoltunk magunk után, majd az emeletre siettünk, ahol én a fürdőbe zárkóztam úgy fél órára. Gyors zuhany, sminkelés, hajígazítás, és már kész is voltam. Fehérneműbe siettem végig a szobán, egyenesen a szekrényemhez, ahonnan kivettem pár ruhadarabot.
- Ha nézel, nem fogunk oda érni. - néztem rá
- Sajnálom. Meg kell szoknom, hogy egy ilyen csoda járkál a hálószobámba. - vigyorgott
Nem reagáltam rá. Felvettem a harisnyát, szoknyát és végül a felsőt is. Harry is elindult, és mire én készen lettem Ő is öltönyben állt már előttem.
- Még, hogy nem készülök el. - jegyezte meg - Vagy két perce csodállak.
- Legalább hasznosan töltöd el az időd.
- Szerény vagy. - nevetett fel, és elindult lefelé
Én még egy utolsó pillantást vetettem a tükörben ruházatomra, és amikor elkönyveltem, hogy a mai napon is kihoztam magamból a legtöbbet, felkaptam a táskám és követtem Harry-t. Bezárta a házat, majd az autójába ültünk, indultunk.

****

Délelőtti órák szinte unalmasan teltek. Lauren-el végig beszélgettük minden női dologgal kapcsolatban. Harry telefon konferenciákat bonyolított le. Néha bekérette Lauren-t, hogy segítsen neki. Én olyankor csak kinn vártam, hogy visszaérjen az új bizalmasom. Számomra már barátnő volt. Nagyon közel kerültünk egymáshoz, és bár Harry-vel kapcsolatos dolgokat nem részleteztem, megértettük egymást. Tisztában volt a múltammal, és azzal, hogyan is találtunk egymásra. Nem ítélt el, inkább támogatott mindig is, a mai napig.
- Elmehet ebédelni Lauren. - jött ki az irodájából Harry - Ana. - nyújtotta kezét
- Rendben, köszönöm. - mosolygott Lauren - Akkor egy óra múlva itt vagyok, de ha bármi kellene hívjon.
- Köszönöm. - bólintott Harry, majd behúzott az irodájába
- Én nekem nem jár a szünet? - kérdeztem, amikor rázárta az ajtót
- Ó, dehogy is nem, Angyalka. - indult meg felém
- Tudod tudnék enni. - néztem rá komolyan, amikor elfoglalta a székét
- Gyere ide.
Tettem, amit kért. Oda sétáltam, olyan kecsesen amennyire csak tudtam. Amennyire csak tudtam, magabiztosan álltam meg előtte. Két lába között kaptam helyet, Ő pedig közelebb csúszott. Kezei combomra vándoroltak. Lazán simított végig a selyem vékony anyagán, ami elfedte lábam. Egyre feljebb haladt. Szoknyám vékony anyaga egyre kevesebbet takart testemből, végül csípőmön állapodott meg. Lazán felültetett a kemény, fa asztalára. Levegőt egyre szaporábban vettem. Ő csak pimaszul mosolygott fel rám. Kezeimet nyakába tettem, majd hajába, és lehajoltam hozzá. Éreznem kellett ajkai teltségét. Azonnal nyelvét tudhattam magamban. Vadul, de még is érzéken csókolt. Keményen, de lágyán.
Téptük egymás száját, miközben egy halk reccsenést lehetett hallani. Nem szórakozott. Harisnyámat határozottan, akaratosan tépte le rólam. Szemeibe néztem, amikben a vágyat véltem felfedezni. Cipőm koppanással találkozott a padlóval, amit nem sokkal később követett a harisnyám foszlányai is.Ujjai a piros csipkés fehérneműm alá vándoroltak. Simogatni kezdett, én pedig felhúztam magamhoz.

Harry szemszöge

Felhúzott magához, miközben izgattam. Csókot kezdeményezett, amit készséggel meg is adtam neki. Kezei a vállaimon voltak, ahogyan kapaszkodott belém. Becsúsztatta a zakóm alá, és letolta rólam. Abbahagytam a simogatást, és ledobtam magamról az öltönyöm. Sietve tértem vissza hozzá. Combjait körém zárta, és teljesen nekem feszült.
Nadrágom egyre szűkebbnek bizonyult. Minden vágyam az volt, hogy örömet szerezzek mind a kettőnknek. Első szándékom nem ez volt, de hát semminek nem vagyok az elrontója. Kezei nem szórakoztak, épp ellenkezőleg. Lényegre tért igen hamar. Rám markolt, majd az övemmel kezdett el szórakozni, remegő, apró kezeivel. Tetszett, hogy minden együttlétünk bátrabbá teszi.
Kioldotta a csatot, kibontotta a cipzárom, és letolta az öltöny nadrágot. Fém hangosan érkezett meg a padlóra. Ezután én következtem. Kicsit megemelte magát, ezzel segítve nekem. Lehámoztam róla az aprócska csipkés textilt. Csodás látványt nyújtott. Előrébb csúszott, így testünk még több helyen találkozott. Egymást dörzsöltük, ahogyan én mozgattam a csípőm. Már az alsómon keresztül éreztem izgalmát. Teljesen elvesztettem a fejem. Megszabadultam az utolsó ruhadarabomtól, majd a fiókomba nyúltam. Kihalásztam a pénztárcám, és abból is a kondomot.
- Ó, minden ebéd szünetet így töltöttél előttem? - nézett rám pimasz mosolyával
- Nem. - feleltem őszintén - Mióta veled vagyok, azóta tartok magamnál. - görgettem fel a gumit
- Dicséretes. - mondta, de én azonnal belé folytattam aszót, ahogyan belé hatoltam
Szorosan kapaszkodott belém. Megfogtam az egyik lábát és jobban magamhoz húztam. Teljesen kitöltöttem. Vártam, hogy megszokjon. Tisztában voltam vele, hogy számára ez még mindig egy új dolog. Ajkai rátaláltak enyéimre, és lassú, szenvedélyes csókot kezdeményezett.
Lassan kezdtem el mozogni, és ahogyan a csók, úgy lettem én is egyre vadabb, és magasabbra vágyóbb. Többet akartam belőle. Mohó lettem, de meglett a jutalom. Nyöszörgések, hangos nyögésekké alakultak át, amiket igyekezett tompítani azzal, hogy a vállamba harapott, vagy éppen csókolt.
Mind a ketten hajszoltuk egymást, így perceken belül hangosan éltük át az euforikus érzést. Továbbra is benne maradtam, és finoman, ráérősen csókoltam. Minden érzelmemet belesűrítettem.
Amint rendeződött a lélegzetünk kihúzódtam belőle, majd leemeltem az asztalról. Ő elvonult az irodámhoz tartozó fürdőbe, én pedig megszabadultam az óvszertől, felöltöztem, és követtem. Tükör előtt állt, és éppen a sminkjét, és a haját tette helyre.
- Rendben vagy. - öleltem át hátulról, és nyakába csókoltam
- Felesleges kérdés. - mosolygott és szembe fordult velem - Imádtam, hogy a desszerttel kezdtünk, de azért a fő ételt is megkapom?
- Talán. - húztam féloldalas mosolyra szám

****

Ebédet egy közeli étteremben fogyasztottuk el. Arcunkon végig mosoly volt, egészen addig, amíg Ana, nem kapott egy emailt. Telefonján el is olvasta. Az egyetem behívatta. Komolynak tűnt, a levél hangvételétől. Ahogyan végeztünk a kis kifőzdében autóba ültünk és már indultunk is az egyetemre.
- Vajon mit akarhatnak? - kérdezte
- Amint oda érünk, és beszélünk a dékánnal, megtudjunk. - fogtam meg a kezét
- Rossz előérzetem van.
- Ne fessed az ördögöt egyből a falra, kérlek.
- Te könnyen beszélsz.
- Kicsim, itt vagyok, támogatlak. Bemegyek veled. - mondtam bíztatóan - Amíg nem tudjuk, hogy mit szeretnének, addig ne gondolj rosszra.
Úgy tűnt, hogy megnyugodott, bár tudtam, hogy csak igyekszik leplezni a félelmét. Ötletem sem volt, hogy mi lehet az oka annak, hogy ilyen sürgősen be kell mennie. Tudomásom szerint a vizsgái rendbe vannak. Rendesen tanult, és nálam is remekül teljesít. Megbeszéléseken hagyni szoktam érvényesülni. Mindig elmondja az Ő véleményét, és már nem egyszer segített helyesen dönteni.
Amint megérkeztem leparkoltam. Felém fordult ér megkért, hogy kinn várjam meg. Nehezen, de végül eleget tettem a kérésének. Rövid csók után kiszállt, és sietve indult meg a hatalmas épület felé.
Vagy fél óra is eltelhetett, mire láttam kilépni az épület ajtaján. Bár messze volt, de észrevehetően pocsék hangulat uralkodott rajta. Kiszálltam és megindultam felé. Ahogyan odaért, karjaimba vetette magát. Szorosan öleltem reszkető, kicsi testét. Könnyek azonnal felszínre törtek, és csak sír.
- Héé, bébi, mi történt? - kérdeztem
- Menjünk el innen. - szipogta
Homlokon csókoltam, majd átkísértem az Ő felére, és segítettem neki beszállni. Sietősen kerültem meg a járművet, és szálltam be mellé. Nem kérdeztem semmit. Tudtam, hogy most magában kell eldöntenie mindent, bármiről is legyen szó. Megfogtam a kezét, Ő pedig azonnal megszorította.
Nem foglalkoztam semmivel, egyszerűen csak mihamarabb haza szerettem volna érni, és tisztázni vele mindent. Bíztam benne. Tudtam, hogy mindent el fog mondani, csak idő kell neki.

****

Még mindig sírt, amikor leparkoltam az udvarba. Kiszálltam,átkaroltam a derekánál és úgy mentünk be. Nem érdekelt az iroda se semmi más. Most az első, és legfontosabb dolog az volt, hogy minden rendben legyen vele, körülötte.
Lerúgta a cipőjét, táskáját is csak ledobta, majd az emeletre rohant. Igyekeztem követni, de amire felértem, már ruhástól ült a jéghideg vízsugár alatt, a zuhany kabinba. Elzártam, és egy törülközőt köré tekertem, majd kiemeltem onnan. Sírt. Fájdalmasan zokogott.
Visszavittem a hálóba, és letettem az ágyra. Megszabadítottam a nedves ruháitól, majd egy pólómat adtam rá, és egy tiszta bugyiját. Haját is áttöröltem, és bebújtattam az ágyra. Tudtam, hogyha így folytatja, még láza is lehet. Megszabadultam mindentől, csak egy bokszerben bújtam be mellé, és öleltem magamhoz. Mellkasomba temette arcát, és görcsösen kapaszkodott belém, ahogyan hátát simogattam nyugtatásképpen. 
- Nyugodj meg Angyalka. - suttogtam - Csak magadat teszed tönkre ezzel. Kérlek. - csókoltam arcon
- Csak ölelj szorosan. - felelte - Ne engedj el.
- Soha, soha nem foglak elengedni.
- Köszönöm. - nézett fel rám
- Elmondod? - tettem fel a kérdést félénken
- Kicsaptam.
- Tessék? - emeltem meg kicsit hangom - De hát miért?
- Mert egy bűnözőből nem lehet jogász.
- Bébi, Te is tudod, hogy semmit nem követtél el.
- De. Megszöktem veled. Elmenekültem a  törvény elől. Dékán most tudta meg, és így döntött.
- Beszélek vele.
- Ne. - nézett komolyan - Hasztalannak érzem magam. Semmit nem tudok elérni az életben. Mért érdemlem ezt? - sírt fel és arcát párnába rejtette
- Felejtsd el ezt a butaságot most azonnal. - komolyan mondtam - Mindent megoldunk. Ígérem, Angyalka.