16.rész

Annabell szemszöge

A mai napomat egyszerűen jellemezném. Szörnyű. Alig volt pár órám az egyetemen, de teljesen leszívott. Már kora reggel rosszul ébredtem, és ez megpecsételte az egész napom. Harry eljött értem, így szerencsére hamar hazaértünk. Rendeltünk egy késői ebédnek szánt ételt, és amíg vártunk a nappaliban telepedtünk le.
- Milyen napod volt? - kérdeztem
- Csak egy tárgyalás, semmi több. Nem is tudom, hogy mikor ment valami ilyen könnyen.
- Akkor sikeres. - állapítottam meg - Örülök neki.
- És neked? - húzott magához
- Ne is mondd. - sóhajtottam - Jövőhéten már vizsgázok. És mondták, hogy keressünk egy irodát, ahol szakmai tapasztalatot szerezhetünk.
- Van már ötleted, hogy kihez szeretnél menni?
- Fogalmam sincs. Majd holnap körbenézek. - feleltem egyszerűen
- Mi lenne, ha nálam lennél gyakorlaton? - szegezte nekem komolyan a kérdést
- Tessék? - kaptam rátekintetem - Harry nem szeretném, ha szárnyra kapnának a hírek, hogy kihasznállak vagy bármi ilyesmi.
- Fejezd be ezeket az ostobaságokat. - csókolt homlokon - Majd visszatérünk még rá, de ne vesd el egyből. Ennyit kérek.
- Rendben van. - adtam be a derekam

****

Harry már rég készen lehetett, ugyanis vagy tíz perce azt hallgattam, hogy mikor is végzek, illetve, hogy siessek. Az utolsó simításokat végeztem el magamon. Ruhámat megigazítottam, majd erőt vettem magamon és kiléptem a fürdőből, egyenesen a hálóba. Harry egyből felém kapta a tekintetét. Éreztem, ahogyan szemeivel végig pásztázza egész testem. Arca kifejezéstelen volt, amíg tekinteteink nem találkoztak. Kérdően, az ajkamat rágcsálva néztem fel rá. Hiába a magassarkú, még így is méretbeli különbségeink voltak.
- Nem megfelelő? - mértem végig magam - Soha nem voltam még ilyen eseményen.
- Viccelsz? - lépett hozzám és átölelte a csípőm - Gyönyörű vagy. Oda kell majd figyelnem minden emberre, aki csak a közeledbe megy majd.
- Ugyan már. - nevettem fel - Azt se értem, hogy Te mit látsz bennem.
- Azt, amit Te is énbennem.
Szorosan bújtam hozzá, majd homlokon csókolt. Kézen fogott, és már indultunk is. Lent úriember módjára segítette fel rám a kabátom, táskámat a kezembe adta. Ahogy kiléptünk a kapu előtt már egy taxi várt ránk. Kérdően néztem Harry-re.
- Lehet, hogy iszok egy keveset, természetesen. - felelte - És így kényelmesebb is.
Bólintással jeleztem, hogy megértettem amit mondott. Beszálltunk, Harry pedig egyből lediktálta a címet. Feszülten ültem, hiszen most megyek egy ilyen eseményre először. Apámmal ritkán jelentem meg, soha nem szerettem a kötelező mosolygós, bájolgós megjelenéseket.
- Van egy meglepetésem. -szólalt meg göndörke
- Tényleg? - csillantak fel szemeim, bár valami furcsa szorongás fogott el - Mi?
- Majd meglátod. - csókolt arcon
Hiába is próbáltam kiszedni belőle, nem tudtam. Úgy negyven percnyi autózás után meg is érkeztünk egy hatalmas hotel elé. Harry kifizette a fuvart, majd kiszállt, és sietve ajtót nyitott nekem. Fenekem fölé kicsivel helyezte kezét, és így vezetett az épület bejáratához. Fotósok voltak mind a két oldalon, ezzel körbefogva az üveg ajtót. Igyekeztem nem a villogó vakukra figyelni. Mihamarabb biztonságos helyen szerettem volna lenni. Harry szorosan fogott magához. Riporterek feltették a kérdéseket, de Ő kikerülve őket tette meg hatalmas lépéseit. Kis időn belül már biztonságos helyen voltunk. Ruhatárhoz mentünk, ahol leadtam a kabátom.
- Egész este ebbe kell néznem téged, belefogok őrülni. - suttogta a fülembe
Rózsaszín árnyalatú arcommal felnéztem rá, és egy szerény mosolyra húztam szám. Ujjainkat egybefonta, és már indultunk is a bálterem felé, ahol a rendezvény volt.
A terem hatalmas, ragyogó volt. Kör alakú asztalok voltak elhelyezve, amiket fehér abrosz és kisebb kiegészítők díszítették. Emberek beszélgettek, míg halkan kellemes dallamok töltötték meg a hatalmas teret. Volt kialakítva egy hely, ahol a párok nyugodtan andaloghattak.
Mindenki mosolyogva köszöntötte Hary-t. Tudtam, hogy ismerik, hiszen neves ügyvéd. Pár embernek bemutatott, de nem igazán tudtam megjegyezni egyből a neveket, és hogy mi is a foglalkozása annak a személynek.
Nyugodtan sétáltunk át a termen. Egy asztal felé vettük az irányt, ahol már páran ültek. Már csak két hely volt, így gondoltam, hogy az a mi asztalunk. Mindenki ránk kapta a tekintetét, amit odaértünk. Egy kedves nő nézett velem szembe, és boldogság tükröződött az arcáról. Viszonoztam ezt, bár fogalmam sem volt arról, hogy kis is lehet Ő pontosan. Abban viszont nem kételkedtem, hogy hamar meg fogom tudni.
- Ana, bemutatom anyukámat, Anne-t. - állt fel a mosolygós asszony
- Szia. - köszönt - Tegezz nyugodtan. - ölelt meg - Örülök, hogy végre találkozhattunk. - mosolyodott el, ahogyan elengedett - Csodásan nézel ki.
- Köszönöm. - feleltem feszélyezve
- Ő a nővérem Gemma.
- Szia. Annyit hallottam már rólad. - ölelt meg Ő is
- Örülök, én is. - feleltem zavartan
- Ő pedig édesapám. Des. - mutatta be az utolsó személyt a családjából
- Végre megismerhetem azt a lányt, aki elrabolta a fiam szívét. - vont meleg ölelésbe
- Apa, kérlek.
Mosoly szinte arcomra fagyott, ahogyan elfoglaltuk a helyünket. Egyik oldalamon Harry, míg másikon Gemma ült. Beszélgettünk. Úgy tűnt, hogy Ők mindent tudtak a kapcsolatunkról, arról hogyan is találkoztunk össze. Látszólag nem zavarta Őket. Mindegyikük kedvesen viselkedett velem, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Olyan volt, mintha Harry-vel hosszabb ideje alkotnánk egy párt.
Felszolgálták a vacsorát. Nem hétköznapi volt, igazán ünnepi. Néha elhangzott egy-egy mondat közben. Harry combomra tette a kezét és gyengéden simogatott a vékony selyem harisnyámon keresztül. Őt egyáltalán nem zavarta, hogy egy nyilvános eseményen vagyunk, méghozzá a családja társaságában. 
Amikor a pincérek sűrűségében eltűntek a tányérok, megjelent a színpadon egy idősebb férfi. Mindenki Őt figyelte, ahogyan egy kisebb beszédet mondd, amiben elhangzott Harry neve többször is, mint a támogató. Elmondta az illető, hogy melyik alapítványnak, és mi célból is gyűjtenek.
Alig tíz percig tartott a kis beszéd. Taps zárta, és már mindenki fordult is vissza a saját kis társaságához. Zene újra felcsendült. Kellemesen töltötte el a teret. Társalgás folytatódott. Gemma felém fordult és mosolyogva tette fel velem kapcsolatban a szokásos, átlagosnak mondható kérdéseit.
Elmeséltem, hogy egyetemre járok, és hogy éppen gyakornoki állást keresek valami neves cégnél. Muszáj valami igazán jó helyet találnom, ahol komolyan, tőlem telhetően tudom megoldani a feladataim.
- Felajánlottam neki, hogy nekem dolgozzon, de még átgondolja. - szólt közbe Harry
- De hát az remek lenne. - lelkesedet a fia ötletéért Anne
- Én is ezt mondtam, de ellenzi.
- Csak nem szeretném, ha felkapaszkodónak hinnének. Saját erőmből szeretném elérni a céljaim. - mondtam őszintén
- Kicsim. Úgy sem hiszem, hogy annyira sokáig tudnál dolgozni.
- Mért? - néztem értetlenül
- Mire elvégzed az egyetemet, és komolyabb karriert is befutnál, addigra már családunk lesz.
- Tessék?
- Hát ennyire komoly? - nézett ránk csillogó tekintettel Anne
- Harry, ezt hiszem beszélnünk kellene.
Ő csak beleivott az előtte lévő borospohárba. Nagyokat pislogtam. Nem tudtam elhinni amit mondott. Gondoltam, hogy majd egyszer, valamikor eljutunk odáig, de hogy Ő már tényleg ennyire előre tervezett. Meglepett. Nagyon is. Igen is szerettem volna elérni komolyabb sikereket, még mielőtt a családalapítás terve jöhetett volna.
Egyszerűen csak rám mosolygott. Felállt, majd kezét nyújtotta. Némán állt, és várta, hogy tenyérbe csúsztassam a sajátomat. Fájdalmasan sóhajtottam fel. Tudtam, hogy ezzel lezárta a témát. Felálltam. Keze egyből megtalálta a derekamat. Kecsesen lépkedett a tánctér felé. Amint beértünk a táncoló párok közé, szembefordult velem. Kezemet megfogta, míg a másikat a vállára csúsztatta. Ő szorosan húzott magához, azzal a kezével, amelyet a derekamon, a ruhám mély hátsó kivágásának alján tartott. Félig a bőrömön, félig pedig a csipke anyagon.
Lassan kezdett el vezetni. Ő irányított, és ez megmutatta, hogy valójában mennyire is uralkodó. Nem szóltunk egymáshoz, még a tekintetünk sem forrt egybe. Elegem volt ebből. Bár igen jó érzés volt a karjaiban lenni, de csendet kifejezetten nem kedveltem.
- Komolyan gondoltad, amit mondtál?
- Arról, hogy veled szeretnék családot? - kérdezett vissza, és lenézett rám - Igen. Teljesen komolyan. Soha életemben nem voltam még ennyire komoly egyetlen dologgal kapcsolatban sem. Talán más terveid vannak?
- Pontosan tudod, hogy mennyire is kötődöm hozzád.
- Igen, tudom Angyalka. - csókolta meg a halántékom
- Viszont szeretnék először diplomát szerezni, és egy állást.
- Kicsim, Te is jól tudod, hogy erre mennyire is nincsen szükséged. - hangja komolyan szólt
- Nem szeretnék rajtad élősködni. Önálló, független szeretnék lenni.
- Így is az vagy. Tudtommal nem kényszerítelek semmire. Ha szeretnél elmehetsz, elhagyhatsz.
- Eszembe se jutott. Soha. - néztem fel őszintén szemeibe
- Örömmel hallom. - mosolyodott el halványan - Tetszel a Családomnak.
- Kedves, szimpatikus a családod. - feleltem őszintén - Bár nem tagadom, meglepett. Nem gondoltam volna, hogy Őket szánod meglepetésnek. Miért nem szóltál?
- Akkor izgultál volna, és feszült hangulatodat nem nagyon tudom, és szeretem kezelni. És szerintem remekül is alakult minden.
- Attól még elmondhattad volna. - jegyeztem meg halkan
- Ne mérgelődj. - tekintete komoly volt - Ha mérges vagy, akkor máshol add ki a dühöd.
Kérdően néztem rá, de nem folytatta. Itt befejeződött a beszélgetésünk, ahogyan a tánc is. Levezetett a tánctérről, egyenesen vissza selyemabroszos asztalhoz. Elfoglaltam a helyem, majd vízzel oltottam szomjam. Kisebb beszélgetés alakult ki. Faggatták Harry-t a munkájával kapcsolatban. Felmerült a kérdés, hogy hogyan is érzem magam az új környezetben. Ezután Gem kezdett el finoman csipkelődni, hogy hogyan is bírom elviselni az öccsét.
Már későre járt, az emberek nagy része elhagyta az épületet. Mi is felálltunk és indulni készültünk. Megtudtam, hogy van egy birtok a városban, ami Harry családjáé. Szülei, és Gemma ott töltötték az estét, illetve azt a pár napot, amit itt töltöttek.

****

- Hogy érezted magad? - kérdezte már a taxiban ülve Harry
- Remekül. Csak fáradt vagyok. - válaszoltam ásítva
- Holnap átjönnek hozzánk anyáék, és érkezik Gem férje, és a lányuk, Lux is.
- Nem is mondta, hogy van családja. - néztem fel rá
- Akkor én semmit nem mondtam. - nevetett fel - Biztosan Ő szerette volna bemutatni őket. Lepődj majd meg.
- Minden tőlem telhetőt megteszek.

****

Késő éjjel ébredtem. Melegem volt, és hirtelen azt sem tudtam, hogy hol is vagyok. Körbenéztem, és sikeresen felismertem a hálószobánkat. Próbáltam kimászni az ágyból, de nem volt könnyű dolgom. Harry teljesen rám tekeredve mélyen aludt.
Alig tíz perc után sikeresen kikászálódtam a melegből. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, ahogyan a csupasz bőrömet megérintette a hűvösebb levegő. Végignéztem magamon, és akkor tudatosult bennem, hogy Harry pólója, és egy bugyi van csak rajtam. Már annak a gondolatára is, hogy Ő öltöztetett át.
Lassan sétáltam le a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Villanyt nem kapcsoltam. Az utcáról beszűrődő fény éppen elég volt. Kivettem a vizet a hűtőből, majd töltöttem egy pohárba magamnak. Kisebb kortyokba hajtottam fel, majd helyeztem vissza kancsót a helyére.
Ahogyan becsuktam az ajtaját a hűtőnek, két kezet éreztem meg a csípőm körül, a pólóm alatt. Megijedtem, és kisebb sikítás szakadt fel belőlem. Azonnal a támadómra néztem, aki csak kócos hajjal, és hatalmas mosollyal nézett le rám.
- Hiányoztál mellőlem Angyalka. - suttogta ajkaimra - Üresnek érzem az ágyam nélküled.
- Csak ittam. - feleltem halkan

Harry szemszöge

Csak néztem a szemeibe. Teljesen elvesztem bennük. Vágy eluralkodott rajtam, és tudtam, hogy ezt Ő tökéletesen érzi. Ujjaim a puha, érzéken bőrén kalandoztak a csípőjén. Ajkaira tapadtam. Egyből egy vad csókba kezdtem. Belepusztultam volna, ha megállít, de nem tette. Nyelvemmel az övét masszíroztam. Kezeimmel egyre lejjebb haladtam, egészen formás fenekéig. Belemarkoltam, ami hatására a számban halt el egy nyögése. Még lejjebb csúsztattam kezem. Combját megfogva emeltem és és ültettem a mögötte lévő pultra. Ajkaim még mindig az övéit ízlelték.
Bátorkodtam tovább lépni. Egyik kezemet kettőnk közé vezettem. Két ujjamat végighúztam a finom csipkés fehérneműjének az anyagán. Felsóhajtott, ezzel elszakadt a számtól. Kezei a hajamban voltak. Markolta, húzta.
Nyakát érzékeny, finoma csókokkal hintettem be. Bőre puhasága teljesen magával ragadt. Megharaptam minimálisan, azt követően nyelvemmel végignyaltam a pirosló foltot. Ujjaim még mindig fürgén mozogtak az érzékeny pontján. Már tisztán éreztem nedvességét, és azt, ahogyan a bokszerem kicseszett szűkké vált.
Ujjaim helyére a csípőm, illetve férfiasságom került. Dörzsöltem őt, és ezzel együtt magamat is. Mind a ketten már nehézkesen vettük a levegőt.
Magához irányított. Tudtam, hogy ez a helyzet nagyon is új neki, és próbálja elterelni a figyelmét arról, hogy éppen mit is teszek vele. Csókunk szenvedéllyel teli volt. Közben ujjaimat a csipkés anyag szélébe akasztottam és lehúztam. Földön kötött ki. Nyakamba temette az arcát, és próbálta helyrehozni a légzését.
Ismételten simogatni kezdtem. Ezúttal már semmi nem volt közöttünk. Bőr ért a bőröz. Kis nyögéseket adott ki. Szinte kétségbeesetten hangzott minden egyes kiadott kis hangja.
- Shh. - nyugtattam - Itt vagyok. Biztonságban vagy.
Úgy tűnt, hogy kicsit sikerült elérnem a célom. Már csak az izgalom hatott rá, és nem a félelem. Megnyugodtam. Tovább léptem. Egyik ujjamat felhelyeztem neki, és finoman, lassan masszírozni kezdtem belülről.
Nyakamnak szentelte a figyelmét. Amíg én igyekeztem mielőbb elérni a célom, Ő apró csókokat szórt szét a bőrömön. Még egy ujjamat tüntettem el benne. Erre megfeszült a teste, és egy kisebb fájdalmas nyögés hagyta el gyönyörű ajkait. Igyekeztem minél gyengédebben megérinteni. Nem állt szándékomba fájdalmat okozni neki.
Meglepett amikor kis kezét megéreztem a büszkeségemen. Lenéztem rá, míg Ő félénken pillantott fel rám. Simogatni kezdett a bokszeremen keresztül. Sietve tapadtam szájára, és mélyen, vágyakozva csókoltam meg. Egymás kényeztetése, és ajkaink vágyának kielégítése volt ami még jobban tetőzte a dolgokat.
Éreztem, hogy nagyon közel van már, így kihúztam ujjaimat. Szerettem volna, hogyha előbb megérint kis kezeivel. Így cselekedtem. Közrefogtam apró tenyerét és az alsónadrágom alá csúsztattam.
Szemei hatalmasak lettek, ahogyan megérintette a már igen merev részem. Megmutattam neki, hogy hogyan is kell csinálnia, Ő pedig megtette. Élesen szívtam be a levegőt. Már nem bírtam tovább. Határozott mozdulattal szabadítottam meg magam a szorító alsótól.
Azonnal arcomat kezdte vizsgálni szemeivel. Ujjai még mindig finoman fogták közre az ágaskodó nemiszervem. Megfogtam kezét, és nyakamba vezettem, miközben beálltam szorosan a két lába közé. Szinte rohamosan tette magáévá a számat, nyelvemet. Nem volt ellenemre, így megadtam neki azt, amire vágyott. Húztam párat magamon, majd beigazítottam magam és egy határozott, de apró, érzéki mozdulattal hatoltam belé. Fájdalmasan nyögött fel, és nyakamba temette az arcát. Hátát simogattam a megnyugtatása érdekében. Semmilyen mozdulatot nem tettem, vártam, hogy megszokjon. Szinte görcsösen ölelte magához a felsőtestem. Eltávolodtam tőle minimálisan, és lehúztam róla a felsőm. Még mindig kapkodta a levegőt. Igyekeztem jobbá tenni számára a dolgot. A csípőmet még mindig nem mozdítottam meg. Melleinek szenteltem a figyelmet. Egyiket ujjaimmal, míg másikat a számmal, nyelvemmel kényeztettem. Amikor elértem a megfelelő hatást, cseréltem. Nyögések sokasága szakadt fel belőle, ami bátorított. Óvatosan kihúzódtam belőle, majd lassan vissza. Felvettem egy rugalmas, kényelmes tempót. Úgy tűnt, hogy számára is megfelelt. Lábait csípőm köré fonta, karjait pedig a vállaimra tette. Kellemesen lassú csókban forrtunk össze, miközben mozogtam benne.
Nyögéseink egymásba torkollottak. Éreztem meleg leheletét bőrömön.
Felpillantott rám, és lehúzott magához egy kisebb puszira. Csak egy pillanat volt ajkaink találkozása, de megnyugtatott. Tudtam, hogy már nem érzi feszélyezve magát.Percekig egymás szemébe néztünk. Kezeit levezette a hátsó felemre, és belemarkolt. Egy férfias nyögés hagyta el a számat, amin kicsit felkuncogott.
Kicsit gyorsítottam, és nem is kellett sokat várnunk a pillanatra. Mind a ketten elmentünk. Forró, vad csókot váltottunk, majd lihegve a vállára hajtottam a fejem. Így vártuk, hogy a légzésünk helyrejöjjön. Amint sikerült kihúzódtam belőle. Felnyaláboltam és az emeletre mentem. Lefektettem az ágyra, én pedig szorosan mögé bújtam. Ujjainkat egybefonta, és így aludtunk el.

Ps.: Ez a rész dönti el, hogy a blog marad vagy sem. xx