30.rész ~ Epilógus

Annabell szemszöge

Forgolódtam, vergődtem a kényelmes ágyamba amely oly ismerősként érintette meg testemet. Forróság lüktetett bennem. Verítékben úszott testem, s végtagjaim fájdalmasan mondtak ellent minden mozdulatomnak. Fejem széthasadt, s hajam tapadt arcom nedves bőréhez. Nyöszörögve fordultam a másik oldalra, és rejtettem el szenvedő testem a takaró alatt. Fáztam, és egyre jobban melegem is volt. Újra fordultam, ezúttal a másik oldalamra, s ahogyan bordáim találkoztak a matrac anyagával, fájdalmasan felnyögtem. 

Lassan aprókat pislogtam, hogy megszokjam a sötétítő mellett beszűrődő halovány fényt, amely még így is zavarta szemeimet. Szemeim égtek. Sok, kicsit pislogtam, hogy a látásom a megfelelő legyen, s, hogy felismerjem hol is vagyok. Ismerős volt, túlságosan is a szoba, ahol felébredtem. Pontosan tudtam, hol is vagyok, még is reménykedtem benne, hogy álmodom. Semmit sem értettem.
Takarót lassan húztam le fáradt testemről. Óvatosan próbáltam felülni, ami sikerült is kis időn belül, bár néha bele nyilat az oldalamba a fájdalom, de akaratom nagyobb volt annál, mint hogy visszafeküdtem volna. Mezítelen talpaim szőnyegem puha anyagával találkozott. Lábaim remegtek. Mély levegőt vettem. Mellkasom rohamosan emelkedett, s süllyedt. Kezeimen támaszkodtam, ahogyan igyekeztem felállni. Lábaim igen nehezen teljesítették testem, agyam parancsát. Akaratosan mondtak ellent nekem, de végül kisebb küszködés után két lábra álltam.
Ablak felé vettem az irányt. Határozott léptekkel közelítettem meg a nyílászárót, és a sötétítő függönyt. Ahogyan sikeresen elhúztam fény áradt be a helységbe. Nap sütött, s ahogy az üvegen keresztül érintette bőröm, meleggel árasztotta el. Kinyitottam, s egyből megcsapott a kellemes melegség. Nyár. Egyértelműen ebben az évszakban tartunk. Furcsállóan néztem továbbra is a kertünket, ahol a bokrok, és a fák virágoztak, a kertész szorgosan gondozta a növényeket, miközben a medencénket tisztították.
Még mindig zavarodottan álltam a kézzel fogható dolgok előtt, s nem akartam el hinni, és nem is értettem mit keresek a régi szobámba, ahol már évek óta nem jártam. Megfordultam. Egyenesen, mondhatni sietős léptekkel, már amennyire ezt a rosszullét engedte, tettem meg a távolságot.
Hideg fém kilincsre helyeztem kezemet, s nyomtam le. Fa ajtó azonnal kinyílt, így hamar kint találhattam magam a folyosón. Házat csend uralta. Minden ugyan úgy volt, ahogyan azt évekkel ezelőtt hagytam. Lépcső felé vezetett utam.
Lépcsőfokokat fogcsikorgatva tettem meg. Soha nem ápoltam jó barátságot a lépcsőkkel, de most még jobban elleneztem azokat. Szorosan fontam ujjaimat a korlátba, s kapaszkodtam minden egyes lépésnél. Lábaim, s egész szervezetem gyenge volt, s a veríték még mindig verdesett. Felvettem a harcot a fokokkal, s pár perc elteltével, igaz fájdalmasan, de leértem a földszintre. Mint ahogyan az emeleten, itt is csend uralkodott. Abban reménykedtem, hogy apámat az irodájában találom, így a szoba felé vettem az irányt. Nappalin könnyebben átjutott. Küzdelem nem volt olyan fájdalmas, mint a lépcsőn lejövetel. Kopogtatás nélkül nyomtam le a hatalmas barna, kézzel kimunkált fa ajtó kilincsét, s tártam kis. Apám egyből felkapta tekintetét a laptopjáról. Szemeiben az aggodalom tükröződött. Óvatosan beljebb léptem, míg magam mögött visszacsuktam az ajtót. Beljebb csoszogtam. Hideg kövön talpaim fáztak, így az asztalával szemben elhelyezett fotelbe foglaltam helyet, és húztam magam alá végtagjaim.
- Kicsim, aludnod kellene. - szólalt meg
- Felébredtem. - hangom remegett
- Beteg vagy. Szükséged van a pihenésre.
- Apa, kérlek. Nagy lány vagyok.
- Valóban. - bólintott - 17 évesen sokkal érettebb vagy, mint a kordbeliek.
Ahogyan kiejtette száján a koromat, teljes döbbenet uralkodott el rajtam. Akárhogy is szoroztam, s osztottam nekem 22 évesnek kellene lennem. Semmit nem értettem. Zavarodott voltam. Levegőt kapkodtam, de apám visszafordította figyelmét a laptopjára, így mit sem sejtett az én értetlenségemről.
- Pár perc múlva jön egy jó barátom érkezik.
- Ismerem?
Ám válaszolni nem tudott. Kopogtatásra lettünk figyelmesek, majd amint apám szólt, hogy "szabad", már nyílt is az ajtó. Ajkaimra mosoly húzódott, s szívem hevesebben kezdett el verni. Felálltam, és amint bezárult a vendég mögött az ajtó, oda sétáltam, és megöleltem. Teste feszes volt, és tartózkodott is a közelségemtől, de végül óvatosan magához ölelt.
- Harry. - suttogtam mellkasába
- Ti ismeritek egymást?
Apám hangja csapta meg a fülemet. Hátra pillantottam rá. Értetlen, zavarodott voltam. Kezek lekerültek rólam, és már csak álltam, mint egy élettelen dolog a szoba közepén.
- Találkoztunk már valahol? - szólalt fel Harry kellemesen rekedtes hangján
- Nem emlékszel? - hangom megtört volt
- Sajnálom, de fogalmam sincs miről beszélsz.
- Justin. Mi van Justin-al? - szemeimből már könnycseppek folytak
- Ki az a Justin? - kérdezte apám
- A fiam.
- Kicsim, gyere, kérlek. - fogott kézen, s vezetett fel lassan a szobámba
Befektetett az ágyba, és betakart. Úgy kezelt, mintha valóban egy kisgyerek lennék. Könnyeim még mindig nem apadtak el.
- Mi folyik itt? 22 évesnek kellene lennem, és .. - kezdtem de ő egyből csendre intett
- Ana, beteg vagy, és az éjszaka folyamán lázálmok gyötörtek téged.
Akkor fogalmazódott, állt össze bennem minden. Sírás, vészes zokogás rázta testem, s apámat megkértem, hagyjon magamra. Nehezen, de teljesítette kérésem. Oldalamra fordultam, lehunytam szemeim, s a takaróm alá temetkeztem. Mindent elvesztettem, s egy álom volt az egész. Csodaszép álom, ahol szerelembe estem egy olyan férfiba, aki jelenleg őrültnek tart.

29.rész

Annabell szemszöge

Harry körém fonta kezét, s beljebb húzott, hogy a számomra már jól ismert nyomozó, és az apám beljebb tudjanak lépni. Nappaliba invitálta Őket, s engem is. Lábaim nehezen teljesítették az utasítást, de kisebb erőfeszítéssel, s Harry támaszával elértem a helységbe, és helyet foglaltam a fotelben, míg a karfára Haz ült. 

- Ms.Brooks arckifejezéséből arra következtetek, hogy nem említette meg az érkezésem.

- Pontosan én sem tudtam, hogy mikor érkeznek. - felelte Harry

- Értem. - biccentett a nyomozó - Tehát, akkor az én feladatom, hogy ismertessem, hogy mi az oka jelenlétemnek.

- Hallgatom. - hangom halk volt

- Sikerült megtalálnunk két személyt, akik látták magát azon a bizonyos estén, amikor a baleset történt. 

- Tanúskodtak?

- Nem. - felelte - Bíró kijelentette, hogy magának is jelen kell lennie.

- Tessék? - döbbentem meg - Lehetetlenség, hogy én visszatérjek az államokban. Szökésért is akár elítélhetnek.

- Igazán okos hölgy maga Ms.Brooks.

- Ana, muszáj jönnöd. 

- Felejtsétek el. Nem fogok börtönbe menni. Itt a fiam. - estem kétségbe
- Kicsim, kérlek. Szerinted hagynám, hogy vissza menj az államokba, hogy börtön büntetésre ítéljenek? - kérdezte Harry, miközben szorosan fogta kezem
- Lezárják az ügyet, de ahhoz Önnek is jelen kell lennie Ms.Brooks.
- Ha ragaszkodsz hozzá, Harry is velünk jöhet.
- Természetesen. A várost sem hagyom el nélküle. - feleltem egyből határozottan - De Justin nem jöhet velünk. - néztem fel Hazza-ra
- Anyuék vigyáznak rá addig, ne aggódj.
- Holnap reggel indul a gép, amire szól a jegyük. - tájékoztatott a nyomozó - Én is azzal megyek.
- A szállás miatt ne aggódjatok. A házamba jöhettek. - mondta apám
- Köszönjük, de inkább egy hotelben szállnának meg. - utasította vissza Harry
- Ahogy gondoljátok.
- Még annyi lenne, hogy csak holnap után reggel lesz a tárgyalás. - mondta a nyomozó
- Van egy fiam. Nem hagyhatom csak úgy magára.
- Sajnálom, de most ezt az ügyet kell szem előtt tartania.
- Remélem, hogy nincs gyereke. - horkantam fel
Szerencsére még pár percig kellett élveznem a társaságukat, azután el köszöntek, s távoztak. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel amikor az ajtó becsukódott mögöttük. Harry sietve tért vissza hozzám s ölelt magához.
- Miért nem közölted velem? - vontam kérdőre
- Beengedted volna őket?
- Oké, igazad van. Viszont az akkor sem megoldás, hogy ilyenekből zársz ki. Rólam van szó Harry.  A jövőmről, a családunk jövőjéről. Tudod most várom a második babánkat.
- Ne beszélj úgy velem, mintha fogalmam sem lenne az állapotodról. - nézett szemembe - Végtére is az apa én vagyok.
- Akkor viselkedj is úgy mintha fontos lenne a családod. - álltam fel és az emeletre indultam
Hálónkban egyből a fürdőszobát vettem célba, s amint magamra zártam az ajtót, megszabadultam ruháimtól, és beálltam a forró vízsugár alá. Féltem, rettegtem visszamenni az államokba, hiszen pontosan tisztában voltam annak következményeiről amik várhatnak rám, az miatt, hogy Harry-vel ide szöktem. Igen, ezt nevezhetjük így is, hiszen valóban ez történt. Az, hogy a kapcsolatunk így alakult, az teljesen más dolog. Valóban szeretem Őt, és örülök, hogy egy ilyen férfi mellett élhetem az életem, s ajándékozhatom meg gyermekekkel. Bár sok negatív véleményt kaptunk miszerint a kor különbség igen nagy, s nem tudjuk kezelni ezt a kapcsolatot megfelelően. Harry segítségével leperegtek rólam a dolgok, s igen is bebizonyítottuk másoknak, de legfőképpen magunknak, hogy mennyire s jól tudunk együtt működni. Természetesen kisebb viták minden kapcsolatban akadnak, így az miatt egyáltalán nem becsültem alább a mienkét. Szeretem Őt nagyon, és tudom, hogyha elveszíteném, abba belehelnék. Számomra Ő, és Justin, illetve a jövőben érkező kicsi a mindenem.
Gondolataimból egy kopogtatás zökkentett vissza a sivár valóságba.
- Ana, minden rendben? - hangja kétségbeesettnek tűnt
- Persze, miért?
- Jó ideje benn vagy, soha nem szoktál ennyit időzni.
- Mindjárt megyek. - zártam el a zuhanyt
Testem köré tekertem egy puha törülközőt, és kiszálltam a kabinból. Mosdóhoz mentem, ahol még az egyéb szokásos dolgaimat elvégeztem, majd visszatértem a szobába. Harry egyből rám kapta tekintetét. Felállt, s hamar meg is szüntette a közöttünk lévő kis távolságot. Magához ölelt, és halántékon csókolt.
- Rendben vagy?
Aprót bólintottam. Ajkaimra is egy finom csókot nyomott, majd Ő tűnt el fürdőnk ajtaja mögött. Szekrényéhez léptem, és a kedvenc pólómat vettem ki az övéi közül. Rég bújtam az Ő ruhájába, de amikor ezt megtettem biztonságban éreztem magam, és most erre volt szükségem. Amint felöltöztem bemásztam az ágyunkba, közel Harry térfelére, a párnájára fektettem arcom. Mélyen szívtam be mámorító illatát, s hunytam le pilláim. Gyér fény, amit az éjjeli lámpa okozott, töltötte meg a teret, de ahogy Harry megjelent, s leoltotta, sötétség öltötte be a helységet. Bemászott mellém, és szorosan magához vont. Arcomat nyakhajlatába temettem, míg kezemmel derekánál öleltem át szorosan.
- Félek. - törtem meg a csendet kis idő múlva
- Angyalka. - simított végig arcomon, s lejjebb csúszott hozzám, hogy szemeimbe nézhessen - Ígérem neked, hogy senki sem választhat el Justin-tól. Érted? Senkinek nem engedem meg, hogy elvegyenek tőlünk.
- Ugye Te fogsz képviselni? - hangom megremegett
- Szerinted hagynám másnak? - hagyott orromon egy apró puszit - Másra nem bíználak. Még, ha ez önző, és nagyképű dolog is.
- Szeretlek. - fúrtam mellkasába arcom, s szorosan öleltem magamhoz
- Én is téged Bébi, én is téged.

****

Kora reggeli órákban egyedül ébredtem. Bármennyire is tapogatóztam csak a hideg ágyneműt éreztem tenyerem alatt. Nyögve fordultam hátamra és nyitottam fel szemeim. Amint sikeresen kimásztam az ágyból, beágyaztam, s a fürdőszobába vonultam. Keserves lassúsággal kezdtem el készülődni, s a neszesszeres táskámba bepakolni. Miután azzal készen lettem, a bőrönd bepakolásával kezdtem el foglalatoskodni. Harry-nek és magamnak is bepakoltam minden szükséges dolgot. Talán egy órámba telt mindent összeszedni. Újra a fürdőbe kötöttem ki, ahol ellenőriztem a sminkem, s a ruháimba bújtam.
A földszintre tartva benéztem fiamhoz, aki még békésen szuszogott. Beljebb sétáltam halkan, nem fölkeltve őt, s vissza helyeztem rá a lecsúszott takarót. Nyomtam kis arcára egy puszit, majd magam után behajtva az ajtót tovább folytattam utamat. Konyhába érve szembe találtam magam Harry-vel, szüleivel, s testvérével és annak családjával. Mindenkit megöleltem, megpusziltam, majd párom mellett foglaltam el helyem egy forró csésze gyümölcs tea társaságában.
- Minden rendben lesz. - bíztatott Anne
- Legalább rajtam kívül mindenki így gondolkozik. - feleltem kevergetve italom
- Próbálj Te is így hozzá állni. Sietsz haza Justin-hoz. - bíztatott Gemma
- Igyekszem. - kortyoltam gőzölgő italomból - Lux merre van?
- Szüleimnél. Ott tölt egy kis időt. - felelte Liam
- Sokkal tartozunk nektek.
- Ana, kérlek ne beszélj hülyeségeket. - szólalt fel Des
- Bébi, azért van a család, hogy segítsenek, ha baj van. - kulcsolta egybe ujjainkat Harry - Lassan indulnunk kell.
- Rendben. - bólintottam - Már összepakoltam. Justin még alszik. - tájékoztattam a nagyszülőket
Harry.vel az emeletre mentünk, ahol is elbúcsúztunk fiúnktól, majd Ő a bőröndöt magához vette, s indultunk is.Elköszöntünk Harry családjától és már szálltunk is be a taxiba, ami egyenesen a reptérre vitt minket.
Útközben végig szótlanul ültem, Hazza kezét szorongatva. Hamar sikerült felkerülnünk a gépre, amin a nyomozó és apám is utazott. Annyi kérésem volt, hogy mi külön, messze tőlük ülhessünk. Szerencsére ezt tiszteletben is tartották, így ők a gép elején, még mi a gép végén foglaltunk helyet. Vállára hajtottam fejem, s igyekeztem pihenni. Harry nyugtató édes szavakat suttogott fülembe, ami sok esetben igen nagy mosolyt csalt arcomra. Néha egy-egy kisebb csókot csent tőlem, s kézfejemet simogatta. Mielőtt leszálltunk komolyabbra vette a dolgokat, és megosztott velem néhány információt, aminek köszönhetően tisztábban láttam a dolgokat, ám volt néhány rész, ami homályban maradt.

****

Hotelbe hosszú órák után sikerült megérkeznünk. Recepción egyből megkaptuk a kulcsot, és már mentünk is fel a megfelelő emeletre, hogy megtaláljuk a szobánkat. Ahogy beléptünk az ajtón magas sarkú cipőmtől egyből megszabadultam, s a háló felé vezetett utam. Megszabadultam minden ruhámtól, és fehérneműben zuhantam be az ágyba, a takaró rejtekébe. Pár perccel később csatlakozott hozzám Harry is. Magához vont, s nyugtatóan hátamat kezdte simogatni.
Apró puszikkal halmozta el arcom Harry. Ébredés csodás volt, ám amikor megláttam rajta a fehér inget, s nyakkendőt egyből elkomorodtam. Lehúztam magamhoz, s hevesen megcsókoltam. Reménykedtem benne, hogy erőt ad. Eltávolodott tőlem, majd finoman közölte velem, hogy egy óra múlva kezdődik a tárgyalás, és fél órán belül már indulnunk kell, így azonnal kikecmeregtem az ágyból, és a fürdőbe vonszoltam meggyötört, remegő testem. Sietve készültem el, s kaptam magamra egy igen visszafogott szettet. Nappaliban, a kanapén találtam rá Harry-re, aki dokumentumokat olvasott. Ahogy meglátott, félre tette öléből az iratokat, s magára rántott. Vállára hajtottam a fejem.
- Az ügyemmel kapcsolatos információk? - érdeklődtem
- Igen. Évek során segített egy munkatársam, és így mindig lépést tudtam tartani az ügy haladtával.
- És erről se beszéltél nekem. - jegyeztem meg
- Bébi, nem szeretnék veszekedni.
- Én sem, csak egy megjegyzés volt. - feleltem - Mikor indulunk?
- Összepakolom az iratokat, és mehetünk.

****

Bíróságon kivételesen nagy csend uralkodott. Ahogy beléptem a hatalmas épületbe egyből emlékek sorozata tört rám. Közelebb húzódtam Harry-hez, aki egyből védelmezően helyezte kezét csípőmre, s vont még jobban magához. A tárgyaló terem előtt találkoztunk apámmal, és a nyomozóval. Bevezettek a terembe, s a jobb oldali asztalnál Harry-vel helyet is foglaltunk. Nem sokkal később a bíró is megérkezett, s kezdetét vette a tárgyalás. Hozzám eleinte csak annyit intézett, hogy megemlítette az elköltözésem.
Váratlanul ért, amikor is Carla és Aaron vonult be őrök kíséretében, bilinccsel kezeiken. Harry-re pillantottam, aki csak megszorította a kezem az asztal alatt.
- Ms.Brooks-ot kérem a vádlottak padjára.
Felálltam, s a bíró kérését teljesítettem. A két általam jól ismert személyt védő ügyvéd állt meg velem szembe, s halmozott el kérdésekkel. Remegtek kezeim, így lábaimon összekulcsoltam azokat, s igyekeztem minden feltett kérdésre koncentrálni, s a megfelelő választ adni.

28.rész

Annabell szemszöge

Napot Justin-al töltöttem, mint mindig. Sokat játszottam vele, majd ebédet segített főzni, ami abból állt nála, hogy mindenre rákérdezett, majd egy 'miért?'-el zárta. Elszórakosztatott addig, amíg én főztem. Ebéd után lefektettem aludni, én pedig a takarításnak álltam neki. Teljesen leköt a kicsi, és kis idő múlva még egy csöppséggel gyarapodik a családunk, ami hatalmas öröm számunkra.

Mire végeztem, már késő délután volt, s csupán pár percre tudtam leülni, amikor is Justin felkelt. Felmentem hozzá, majd levittem magammal a nappaliba. A játékok, amiket összepakoltam újra szanaszét hevertek. Játék közben mesét is nézett. Nagyon jó baba, ezt be kellett vallanom magamnak is. Egy rossz szavam nem lehet rá.

Leültem a kanapéra, és onnan figyeltem fiamat. Egy könyvet kezdtem el olvasni, és ezt egészen addig csináltam, amíg Harry haza nem ért. Justin egyből kis lábaira állt, és apjához sietett, aki karjaiba kapta, s megpuszilgatta a kicsi arcát. Lassan odasétált a kanapéhoz, és leült. Justin egyből kimászott öléből, és már újra a játékaival kezdett fogalaltoskodni. 

Harry közelebb csúszott hozzám, s lábaimat övéire tette. Könyvet letettem magam mellé, s Haza arcára néztem. 

- Jól vagytok? - simított végig hasamon - Nem voltál rosszul?

- Pontosan tudod, hogy Justin-nál is tökéletesen voltam. Most sincsenek rosszulléteim. - feleltem

- Talán baj, hogy aggódóm érted? 

- Dehogy is. Sajnálom. - mosolyodtam el halványan

- Megosztod velem, hogy mi aggaszt? 

- Ezt nekem kellene kérdeznem. - sóhajtottam - Teljesen eltávolodtál, úgy érzem titkolsz valamit.

- Bébi. - húzott ölébe - Semmit nem titkolok előled, csak egy ügyön dolgozom. 

- Mióta ideköltözünk, leköt valami. Mindent megosztasz velem, de úgy érzem, hogy ez a dolog közöttünk van. Kimondatlan az egész. Persze megértem a munkád nagy felelősséggel jár, de nem szeretnék csonka családot a piciknek. Szeretlek, és nem szeretnélek elveszíteni.
- Ne is gondolj ilyen butaságokat. Soha nem veszítesz el. Szeretlek téged, Justin-t, és még a hasadban, biztonságban lévő lányomat is.
- Elárulod?
- Ennyire érdekel?
- Évek óta azon dolgozol, ne hidd, hogy nem vettem észre. Túl jól kiismertelek már.
- Angyalka. Megelégszel annyival, hogy este a vacsoránál mindent megtudsz?
- Az még két óra minimum.
- Ígérem, hogy örülni fogsz. Vagyis remélem. - nevetett fel - Miattad dolgoztam ezen ennyi ideig.
- Kíváncsian várom.
- Megcsókolhatlak? - simított végig arcomon
- Itt a fiad is.
- Mesére koncentrál. - mosolyodott el kacéran - Csak egy aprócska csókot kérek, kicsim.
Közelebb hajoltam, s ajkaimat övéinek nyomtam. Lassú táncba hívott, s el szerette volna mélyíteni, de nem hagytam. Justin előtt nem szerettem volna ennyire közönségesen viselkedni. Utolsó apró puszit csent, s elszakadt tőlem. Vállának dőlve figyeltem fiúnkat, aki a mesét nézte tátott szájjal. Elmosolyogtam.
- Bébi. - szólítottam meg mire egyből felém kapta a kis arcát - Gyere ide apához, és anyához.
Kis lábaival odacsoszogott hozzánk, Harry pedig az ölembe ültette. Hatalmas puszit nyomtam pufók arcára, s együtt néztük tovább a mesét.
Alig nézhettük fél órája a mesét, amikor kopogtak. Harry azonnal felállt, s ajtót nyitott. Kezembe vettem Justin-t, és én is követtem Őt. Amikor megláttam az előszobában álló személyt, szemeim könnyel teltek meg. Harry kivette kezeim közül fiúnkat, hogy azonnal szorosan meg tudja ölelni az előttem álló, síró lányt. Szorosan öleltük meg egymást.
- Becca, úr isten, el sem hiszem, hogy látlak. - távolodtam el tőle egy kicsit
- Ana, te is hiányoztál. - húzott vissza magához
- Lányok menjünk be a nappaliba. - tanácsolta Harry
Besétáltunk, s elfoglaltuk a kanapét. Justin félve átmászott az ölembe, s Becca-t kémlelte. Harry másik oldalamon ült, és onnan hallgatta a beszélgetést.
- Tényleg úgy élsz, ahogy Harry mondta. - nézett körbe
- Harry?
- Nem is tudsz róla? - nézett furcsállóan - Harry hozott ki a börtönből.
- Ezt titkoltad? - néztem meghatódva az említett félre
- Szerettem volna mielőbb már itt tudni melletted, hiszen tudtam, hogy a börtönben mennyire is jóba lettetek.
- Köszönöm. - nyomtam gyors puszit ajkaira, s már vissza is fordultam Becca felé
- Gyönyörű kisfiatok van. - simogatta meg kicsi kezét
- Köszönjük. - mosolyogtam rá - Lassan még egy picivel bővül a családunk.
- Szerencsések vagytok, tényleg csodás a családotok.
- De mesélj, mi történt. Mióta vagy kinn? - érdeklődtem
- Tegnap reggel engedtek ki, azután egyből Harry segítségével repülőre ültem, és hát most itt vagyok.
- És hol laksz?
- Bébi, ez a másik amiről beszélnünk kell. - szólalt meg Harry, mire kérdően néztem rá - A lakásodat oda adtam neki.
- Értem.
- Remélem nem gond. Egyből elköltözöm, amint lesz munkám. - kezdett mentegetőzni Becca
- Dehogy is. Már el is felejtettem azt a lakást. Évek óta nem voltam ott. - mosolyogtam rá - Tiéd.
- Meg se érdemlem.
- Ne mondj ilyet. Tiéd az a lakás, nekem nincs rá szükségem.
- Köszönöm.
Tovább beszélgettünk, majd a konyhába mentem Becca-val ahol megterítettem, s lassan Harry és Justin is csatlakozott hozzánk. Leültünk az asztal köré, s elfogyasztottuk a vacsorára készített ételt. Közben még rengeteg mindent átbeszéltünk. Felhoztam, hogy maradhatna estére, de ragaszkodott ahhoz, hogy vissza menjen a kis lakásba, amit még évekkel ezelőtt vettem, amikor Harry-től elköltöztem.
Egy kis ideig tartózkodott nálunk, aztán elköszönt, de még előtte megígértettem vele, hogy holnap beülünk valahova. Amint távozott, az emeletre mentem, s Justin-t gyorsan megfürdettem, és ágyába fektettem. Felolvastam neki egy mesét, s ez idő alatt a saját meséje szereplőjévé vált. Megpusziltam, majd halkan becsuktam szobája ajtaját, s átsétáltam a sajátunkba.
Harry már végzett a fürdéssel, így én foglaltam el a fürdőnket. Fáradt voltam, így nem sokat időztem. Sietve zuhanyoztam le, és végeztem el a dolgaim. Egy rövid nadrágot és egy trikót vettem magamra, amibe visszamentem Harry-hez, s befeküdtem mellé.
Laptopján dolgozott, de ahogyan mellé feküdtem arcon csókolt. Csendben figyeltem pár percig, s akkor rájöttem, hogy ez nem volt minden. Valami van még, amit eltitkol.
- Harry.
- Tessék. - fordult felém
- Van még valami, igaz?
Sóhajtva kikapcsolta a gépét, majd letette az éjjeli szekrényre, s felém fordult. Karjaiba vont, és homlokon csókolt. Ez már jót nem jelentett. Érintései gyengédek, védelmezőek voltak.
- Angyalka, mindent meg fogsz tudni a maga idejében.
- Utálom, hogy vannak titkaid előttem. - sóhajtottam fel fájdalmasan
- Csak téged kíméllek meg.
- Ezzel csak még jobban eléred, hogy aggódjak.
- Feleslegesen teszed.
- Nem az a dolga egy szerelmes lánynak? - pislogtam rá nagyokat
- Szerelmes vagy? - hangja játékos volt
- Fülig. - pirultam - Elcsente a szívem egy férfi.
- Nagyon szerencsés személy.
- De még mennyire. - simítottam végig enyhén borostás arcán - Szóval elárulod?
- Bébi, ha évekig szemet hunytál felette, nem tennéd ezt most is?
- Elegem van abból, hogy titkolózol.
- De rólad van szó. Szeretnélek megkímélni, amíg csak lehet.
- Nagy lány vagyok, el tudom fogadni a dolgokat.
- Holnap jön egy személy, és Ő mindent elmond neked. Ígérem, hogy a teljesen igazságot megtudod.
- Utolsó esélyt kapsz.
- Szeretlek. - csókolt meg
Fölé kerekedtem, s csípőjére ültem. Ajkaink egy pillanatra sem szakadtak el. Csípőmmel köröket kezdtem el leírni, ami hatására felfelé billentette ágyékát, még közelebb hozzám. Belenyögtem a csókunkba, miről Ő kezeit fenekemre simította, rövid nadrágom szárain felcsúsztatta csupasz bőrömön, s belemarkolt.
- Mondtam már, hogy imádlak terhesen? - suttogta - Sokkal kívánósabb vagy.
- Mocskos vagy. - ütöttem felkaron
- Ha ezt tudtam volna, már előbb teherbe ejtelek.
- Most panaszkodsz?
- Soha. - fordított maga alá, s átvette az irányítást felettem

****

Reggel arra ébredtem, hogy Justin felmászott az ágyunkra, s ugrálni kezdett. Míg én álmosan a párnát fejemre húztam, Harry lehúzta közénk a kicsit, s csiklandozni kezdte. Hangos, kövér kacajok töltötték meg a helységet, amin jókat mosolyogtam magamban.
- Gyere nagyfiú. Hagyjuk anyát aludni. - mászott ki az ágyból, s vitte magával fiúnkat is
Halkan becsukódott szobánk ajtaja, én pedig ismételten álmaimba zuhantam. Az óra majdnem delet mutatott, amikor is sikerült magamhoz térnem. Kimásztam a kényelmes ágyból, majd bevetettem, s a gardróbhoz mentem, ahonnan elővettem egy kényelmes szettet. Felöltöztem, és már mentem is le a két fiúhoz. Kanapén terpeszkedtek el, és nagy mese nézésben voltak. A hétvégének köszönhetően Harry a mai napot itthon tölti, így ilyenkor van lehetőségem egy kicsit tovább aludni.
- Jó reggelt, Angyalka. - mosolygott rám
- Nektek is. - nyomtam fiam arcára egy puszit, majd Harry-t is megajándékoztam eggyel
Konyhába mentem, hogy valamit gyors egyek reggeli gyanánt. Amint végeztem vele az ebédet kezdtem el készíteni. Fiúk nem zavartak, csupán Harry nézett be párszor, s könyörgött ki egy - egy édesebbnél édesebb csókot.
Egy óra felé készen is lettem, és asztalhoz hívtam kicsiny családom. Justin torkosan falatozott, ahogyan apja is. Mosolyogva figyeltem Őket. Harry le se tagadhatná, hogy az övé.
Délután folyamán kitalálták, hogy medencébe üssük el az időt, így amint Justin a délutáni alvásából felébredt, fürdőruhába bújtunk, s kimentünk a kertbe. Egyre jobban élvezi a vizet, és apja játékait, amik miatt néha én kerülök szívinfarktus közeli állapotba. Féltem, nem tagadom, de melyik anya ne féltené gyermekét, még ha az apja karjaiban is van.
Késő délután mentünk be a házba. Fiúnk még kicsit játszott, még én a vacsorával foglalatoskodtam. Könnyed ételt ütöttem össze, így hamar kész lett, és asztalhoz is ültünk. Minden a szokásos monoton módon ment. Amikor Justin már az igazak álmát aludta, a kanapén bújtunk össze Harry-vel, s néztük a tv-t. Ilyen esténk is ritkán van, amikor csak összeölelkezve heverészünk. Ám ezt az idilli pillanatot megzavarták. Azonnal felálltam és ajtót nyitottam. Viszont akik az ajtó előtt álltak teljesen megleptek. 
Félelem, a múlt, keserűség gyülemlett fel bennem. Kezeim remegtek, ahogyan lábaim is. Pillanatok múlva jelent meg Harry, és meglepettség egyáltalán nem látszott arcán.

27.rész

Annabell szemszöge

Csodás volt a hétvége Harry-vel. Utolsó reggelen ágyba hozta a reggelit, s mondhatni romantikusan fogyasztottuk el. Kedves szavak, édes csókok, s kecses érintések. Ezekkel tudnám jellemezni kapcsolatunkat. Úgy érzem töretlen, s ez az érzés felülmúlhatatlan. Szeretem Harry-t, teljes szívemből. Amikor elhozott magával nem gondoltam volna, hogy ez a kapcsolat ennyire mély, s ilyen hosszútávra fog szólni. Családját is nagyon szeretem, s szülei úgy tekintenek rám, mintha saját gyermekük lennék.
Justin aki szorosabbra fűzte közöttünk ezt az oly bonyolult kapcsolatot. Fiam olyan érzéseket keltett, s kelt bennem, amit soha nem gondoltam volna. Mérhetetlenül ragaszkodom hozzá. Nem tudom elképzelni, hogy egyszer felnő, és ugyan olyan bánásmódba részesítsem, mint engem, apám. Rettegek, hogy rossz anya vagyok, leszek. Ám Harry mellettem áll, és támogat mindenem, amiért nagyon hálás vagyok.
Fürdőben, az utolsó simításokat végeztem el. Ruhámat megigazítottam, s cipőmbe bújtattam lábfejem. Fújtam magamra parfümömből, mielőtt mindent visszapakoltam volna a neszesszeres táskámba. Bőröndbe süllyesztettem, s lezártam.
- Indulhatunk? - hallatszott azaz általam oly imádott rekedtes hang
- Igen, kész vagyok. - mosolyogtam fel rá
Lehajolt, és egy szűzies csókban részesített. Elmosolyodtam, ami hatására Ő is vonzó mosolyra húzta ajkait. Kivette kezem közül a táskát, míg másik kezét enyémbe kulcsolta, s indultunk is haza, fiúnkhoz. Rettentően hiányzott, ám még is jó volt kicsit kettesben lenne Harry-vel.
Autóba kényelmesen elfoglaltam szokásos helyem, ahogy Haz is. Már jóval dél is elmúlott, így abban biztosak voltunk, hogy Justin az igazak álmát alussza. Úgy érzetem feltöltődtem e hétvége alatt, s nehezen, de be kellett vallanom, hogy valóban igaza volt Harry-nek. Szükségünk volt már egy kis kikapcsolódásra. Hiába is alapítottunk családot, kettőnkre is fordítanunk kell némi energiát.
Ahogyan leparkoltunk a házunk udvarába, már szálltam is ki. Harry is követett, s illedelmesen előre engedve, utánam lépett be a házunkba. Lepakoltunk az előszobába, majd lassan beljebb mentünk. Nappaliban olyan kép fogadott, ami meglepett, ám igen is hatalmas mosolyt varázsolt ajkaimra. Des halkan nézte a tv-t, még unokája a mellkasán feküdt, s mélyen aludt, miközben nagyapja a hátát simogatta. A büszke nagypapa egyből felénk kapta a tekintetét, és elmosolyodott. Nem szerettem volna felkelteni a kicsit, így tovább haladtam, míg Harry a fiúk táborát erősítette meg.
Anne-t a konyhában találtam, ahol éppen egy könnyed késői ebédet, vagy éppen korai vacsorát készített. Mosolyogva kapta rám tekintetét, s egyből odasietett hozzám, és megölelt.
- Hogy éreztétek magatokat? - érdeklődött
- Remekül. - feleltem - Tényleg jót tett egy kis idő kettesben.
- Igen, ez minden kapcsolatnak az alapja. Fontos, hogy legyen kettőtök között egy kis romantika is.
- Justin jó fiú volt?
- Mint egy kis angyal. - hangja boldogsággal volt telve - Megmondtam, hogy nem kell aggódnod. Szívem, két gyereket felneveltem.
- Ó, nem benned kételkedtem. - vágtam rá egyből zavarodottan
- Tudom. - simított végig karomon - Én is féltettem őket amikor még picik voltak, de be kellett látnom, hogy az anyósom, vagy éppen az én anyukám is remekül gondjukat tudta viselni.
- Megy a pletykálkodás? - jelent meg Harry - Szia anya. - nyomott egy puszit Anne arcára
- Ma még maradtok, ugye? - kérdeztem
- Csak, ha nem zavarunk.
- Ne beszélj butaságot anyu.
- Valóban úgy terveztük, hogy csak reggel indulunk haza.
- Rendben. - mosolyogtam - Kicsomagolok, és átöltözök valami kényelmesebbe.
Napot együtt családiasan töltöttük. Kiültünk a kertbe, s élveztük a napsütést.Tényleg meleg volt, így fürdőnadrágott vett Harry, és Justin-al a medencébe ment. Együtt pancsoltak, bár még véleményem szerint ráért volna, de szerelmem megállíthatatlan volt. Én is fürdőruhába bújtam, és a medence szélére ülve figyeltem apát, s fiát. Nagyszülők is csatlakoztak. Des is a medencébe kötött ki.
Este egy közös vacsora zárta a napot, amit Anne készített. Nagyon finom volt, bár soha nem okozott csalódást semmivel, így ez várható is volt.

Három évvel később

Fáradtan fordultam másik oldalamra. Semmit nem tudtam aludni a vihar miatt. Harry békésen szuszogott mellettem, míg én forgolódtam.
Ez a három év alatt rengeteg minden történt. Apám többször is meglátogatott minket, és Justin-t is elhalmozta minden aprósággal. Beszélő viszonyt még mindig nem ápolunk, s nem is fogunk. Soha többet nem fogok tudni úgy tekinteni rá, mint ahogyan azelőtt. Kettesben sem hagyjuk Őket, sőt csak is úgy léphet be a házba, hogyha Harry is itthon tartózkodik. Egyáltalán nem szeretnék vele a kelleténél többet találkozni, és beszélgetni. Havonta egy napot se tölt nálunk, csupán pár órát. Justin nagyapjaként tekint rá, aminek apám kifejezetten örül.
Harry-vel a kapcsolatunk töretlen. Minden a legnagyobb rendben van, és néha egy - egy hétvégére elutazunk, s kettesben töltünk némi kis minőségi időt. Hétköznapok szükség telnek, s látom Harry-n, hogy valami nagyon is foglalkoztatja jó ideje, de bármikor rákérdeztem tagadta. Volt amikor hazajött, Justin-al játszott egy keveset, és már el is tűnt a dolgozó szobájába, majd kora hajnalba feküdt be mellém. Fájt, hogy titkai vannak előttem. Régebben, amikor volt egy - egy komplikáltabb ügye megosztotta velem, s tanácsot is kért, ám most teljesen elzárkózik ez elől. Nem taszít el magától teljesen, mert vannak édes gesztusai, tettei, de akkor is rosszul esik.
Gondolataimból apró motoszkálás zökkentett vissza a viharos éjszakába. Szobánk ajtaja lassan, kisebb nyikorgást hagyva maga után tárult ki, s akkor pillantottam már fiúnkat. Óvatosan behajtotta maga után a fa ajtót, s az ágy végét megközelítve mászott fel, egyenesen közénk. Felültem, s kezem nyújtottam felé.
- Mi a baj, bébi? - simítottam végig kicsiny orcáján
- Félek. - hangja pöszén volt meggyötört
Magamhoz húztam, s a takarót felemelve fektettem be magunk közé, s takartam be. Átöleltem, míg ő szorosan hozzám bújt. Hátát simogattam, hogy megnyugodjon, és hamar vissza aludjon. Sikerrel is jártam igen hamar. Piciny tenyerét derekamra tette, s édesen szuszogása töltötte be a teret.
Másik felén mocorgást érzékeltem, így Hazza felé pillantottam, aki óvatosan megfordult, s szemeivel fiúnkat kémlelte. Lassan megsimogatta a kicsit, majd rám emelte még mindig gyönyörű szemeit.
- Félt? - kérdezte halkan, mire egy bólintással válaszoltam
Kinyújtotta karját, s az én arcomon is érzékien végigsimított. Közelebb húzódott, és hatalmas kezével Justin-t és engem is védelmezően átölelt. Minimálisan megemelkedett, s apró csókkal hintette be ajkaim. Visszahanyatlott a párnára, és csípőmet simogatva hunyta le szemhéjait.
Kora reggel ébredtem fel. Ahhoz képest, hogy az éjszaka folyamán alig aludtam, kipihentnek éreztem magam. Justn elterülve feküdt, míg Harry karja védelmezően ölelte át a picit. Kimásztam halkan mellőlük, és a fürdőbe mentem pár ruhadarabbal. Amint elvégeztem a reggeli rutinos dolgaim, már magamra is vettem a könnyed szettet, és a konyhába indultam. Kikevertem a tésztát, és sütni kezdtem a reggelinek szánt ételt. Justin imádja a palacsintát, szinte minden reggel azt kér, így most előre elkezdtem készíteni.
Még csak az első tészta kisütésével végeztem, amikor erős karok fonódtak körém, s borostás arc csiklandozta vállamat. Apró puszikkal hintette be nyakam.
- Jó reggelt, Angyalka. -hangja szokás szerint mély, rekedtes volt
- Neked is. - feleltem, miközben folytattam tovább a reggeli készítését
- Hogy vannak a hercegnőim? - simította még alig gömbölyű pocakomra
- Remekül, de még pár hónapot várnod kell, hogy biztos lehess benne. - feleltem - A kis herceg, még alszik?
- Igen. - fordított maga felé
- Oda fog égni a palacsinta.
- Csak egy csókot kérek.
- Történt valami? - szemei fájdalmasan csillogtak - Tettem valamit? Bántottalak?
- Semmi gond, Harry. - feleltem - Kérlek, had csináljam meg a reggelit, utána pedig mennem kell vizsgálatra.
- Justin is megy?
- Nem, itthon nagyon a három éves fiam.
- A fiúnk. - javított - Elviszlek benneteket, és haza is hozlak.
- Dolgoznod kell. - mondtam, s tovább folytattam a sütögetést
Hallottam mélyről jövő sóhaját, de végül nem fűzött hozzá semmi mást. Oldalra pillantottam, és akkor vettem észre az apró lábain csoszogó fiúnkat. Szemeit dörzsölte. Harry azonnal oda sietett hozzá, és karjaiba vette.
- Jó reggelt nagyfiú.
- Apa. - hajtotta vállára arcát
- Köszönjünk anyunak is.
- Szép reggelt bébi. - pusziltam meg, míg Ő nyakamba kapaszkodott - Maradj apánál. Megcsinálom a reggelit, ti pedig a kakaót, rendben? - simítottam ki haját homlokából
Harry leültette az asztalhoz fiúnkat, majd a kakaó elkészítésével kezdett el foglalatoskodni. Utolsó darab palacsintát sütöttem, s amint végeztem a tányért az asztalra helyeztem. Tányérokat tettem ki, és elfoglaltam helyem Justin mellett. Megtöltöttem neki kakaóval, azután pedig felvágtam, s villa segítségével ügyesen enni is kezdett. Harry is letette a kellemesen meleg kakaót a kicsi elé, és Ő maga is reggelizni kezdett. Csendben fogyasztottuk el az édességet, majd elkezdtem pakolászni. Justin és Harry az emeletre mentek. Mire végeztem Ők is visszatértek már felöltözve.
- Indulhatunk? - kérdezte Harry
- Igen. - feleltem, s táskámat magamhoz vettem, míg Justin kezét megfogtam
Az autóhoz érve Harry felemelte és a gyerek ülésbe ültette a fiút, míg én előre ültem. Haz is hamar csatlakozott hozzám, s indultunk is. Csend volt az autóban, Justin pedig békésen játszott hátul. Kórház nem volt messze, így igen hamar odaértünk. Kiszálltam, Harry pedig karjaiba vette fiúnkat, s indultunk is befelé. Váróban foglaltunk helyet. Jus hozta magával a kis plüss figuráját, így azzal játszadozott Haz ölében. Nagyjából fél órát kellett várnunk, mire sikeresen bejutottunk a rendelőbe. Orvosom jókedvűen üdvözölt minket, még fiúnkat is. Lefeküdtem az ágyra, Ő pedig elkezdte a vizsgálatot. Pár percet vett igénybe, s egyből megnyugodtam, amikor mondta, hogy remekül van a baba.
Megkaptuk a fényképet, meg még pár papírt és receptet, amivel különböző vitaminokat tudtam kiváltani. Harry egyből haza vitt minket. Kiszálltam, s sietve vettem ki hátulról a kicsit. Váratlanul ki szállt Ő is, és még Justin-tól egy puszival, tőlem egy finom csókkal köszönt el, és már indult is dolgozni.