2014. június 25., szerda

26.rész


Annabell szemszöge

Három hónap. Ennyi idő van hátunk mögött, mióta kisfiúnk megszületett. Csodás perceket okozott mind nekem, mind pedig Harry-nek. Nagyon csendes, jó baba. Egyetlen egy rossz szavunk se lehet. Látogatóba párom szülei, testvérének családja, és még Lauren is meglátogatott. Barátnőm sűrűn jön, ugyanis Hazza lazább beosztást adott neki, bár még így is Ő maradt az asszisztense.
Imádja Justin-t, és a kisfiú is őt, így nem volt kérdéses, hogy kereszt anyukája Ő lesz a picinek. Hírnek nagyon örült, bár eleinte igyekezett minket rávenni, hogy még is esetleg Gemma és Liam lenne a megfelelő, de mi befolyásolhatatlanok voltunk.
Anne és Des szinte minden hétvégén nálunk voltak, s elkényeztették unokájukat. Rengeteg szeretetet kapott fiúnk, amiért mi rettentő hálásak lehetünk. Nem szenved hiányt semmibe, és ez ami boldoggá tesz engem.
Amíg Ő alszik, én festek, ugyanis a kiállításnak nagyon nagy sikere volt. Újabbra kértek fel, ám ezúttal nem csak a rajzaimat, de festményeimet is láthatták az érdeklődök. Sok el is kelt, ami büszkeséggel töltött el engem, de még Harry-t is. Apám szerencsére nem jelent meg újra, viszont azt hallottuk, hogy a városban van. Ezerszer gondolkoztam azon, hogy mennyire is megváltozott, és hogy majdnem miatta vesztettem el csodás fiamat. Mind tettéért amit az elmúlt egy évben csinált, megvetéssel tekintek rá. Hiába nem helyes, s megbocsátanom, vagy legalább is beszélnem kellene vele, hajlandóságom nincs rá. Harry sem enged a közelébe, és ez még több okot ad. 
Harry sokat dolgozik, szinte egész nap az irodában van, vagy éppen egy - egy tárgyaláson. Ebéd időben igyekszik haza térni, és velünk tölteni azt a kevéske időt is. Fáradt, de nem panaszkodik. Az ellen tiltakozik, hogy folytassam az egyetemet egy másik szakon. Véleménye szerint Justin mellett a helyem. Ám egyszer Ő is eléri azt a kort, amikor is az óvoda kapuját átlépi, és akkor végérvényesen kezdenem kell valamit. Kifejtettem feléje véleményem, hogy mennyire is nem szeretnék az eltartottak sorába állni, de Ő valamilyen módon csak hárítja a dolgot.
- Kicsim. 
Lépett be gyermekünk szobájába Harry, ezzel megszakítva a pakolászásomat. Felnéztem rá a kanapéról, miközben az egyik kis rugdalózót hajtottam össze.
- Anyák fél órán belül itt lesznek. - tájékoztatott - Lesz időd elkészülni.
- Harry, kérlek. - néztem rá könyörgően - Semmi kedvem bájologni, és üres fecsegéseket hallgatni, amikor a fiammal is lehetek. 
- Ana, értsd meg, hogy számítok Rád. Ebben a három hónapban egy nyugodt estéd sem volt. - ült le, s ölébe húzott - Kicsim, elhiszem, hogy nem akarod itt hagyni Justin-t, de anyuék vigyáznak rá. Szükséged van egy kis kikapcsolódásra. Fogalmam sincs, hogy mikor is voltunk utoljára kettesben valahol, nem is beszélve a romantikáról.
- Soha nem voltál az a romantikázós pasi. - néztem rá
- Most még is arra kérlek, hogy készülj el, de előtte csomagolj be ruhát két napra.
- Tessék?
- Van egy kis meglepetésem. 
- Harry nem gondolod komolyan, hogy két napra elszakadok Tőle. - néztem rá szúrós szemekkel
- Kicsim, komolyan ennyi nem bízol anyáékban? Engem is, és Gemma-t is felneveltek. 
- Pontosan tudod mire is értettem. 
- Bébi, szükségem van arra a lányra, akibe beleszerettem. Rád van szükségem. - cirógatta meg arcom - Imádom Justin-t, Ő a mindenem, büszke apukának mondhatom magam. Viszont nagyon is szeretnék veled eltölteni egy kis időt. 
- Ez nem helyes. Önzőség. 
- Valóban, de akkor is szeretni akarlak. - csókolt nyakamba 
- Át gondolom.
- Az már régen rossz. - nevetett fel rekedtesen - Tudom, hogy neked is szükséged van rám. 
- Harry, kérlek. - hunytam le szemeim, amikor borostás arca nyakamhoz ért
- Csomagolj össze, és vonuljunk el, kettesben, erre a hétvégére. - csókolt meg finoman
Lágy csókba invitált, amit készséggel el is fogadtam. Elmosolyodott, majd egy utolsó puszit helyezett ajkaimra, amikor is fiúnk hangja töltötte be a szoba terét. Felállt, és kivette ágyából Justin-t, míg én eltettem ruháit. Csatlakoztam hozzájuk, s apró puszival hintettem be puha kis arcát. Lementünk a nappaliba, és ott töltöttünk el egy kis időt, míg Harry szülei meg nem érkeztek. 
- Annyira csodás. - áradozott Anne, amikor átvette tőlem Justin-t
- Anya, azért ne kényeztesd el. - korholta finoman Haz, édesanyját
- Szerintem nálad jobban senki sem kényezteti el. - veregette hátba Des, Harry-t
- Felmegyek pakolni. - mosolyogtam rájuk, és már szaladtam is fel a lépcsőn

****

Utolsó simításokat végeztem el a tükör előtt állva, amikor is megjelent Harry. Mögém állva igazgatta ingének gallérját ügyetlenül. Bár minden nap ilyen ruhadarabot visel, még is most küzdött az újonnan beszerzett szívecskés darabbal. Mosolyogva fordultam meg és segítettem neki. Felvette zakóját, így azt s igyekeztem a helyére igazítani, majd vissza fordultam a tükör irányába. Fújtam magamra még a parfümömből, és már ténylegesen kész is voltam.
- Csodás vagy. - mondta, amikor is szembe fordultam vele 
- Ugyan. - nevettem fel - Csak jól takar a ruha. 
- Fejezd be a hülyeségeid. - fogta kezei közé arcom, s finoman megcsókolt - Induljunk.
Kézen fogott, míg másik kezébe a bőröndöt vitte, amibe kettőnk számára pakoltam be. Lenn a nappaliban elbúcsúztunk, még én lelkükre kötöttem, ha bármi baj van hívjanak, és jövünk. Sok kis puszival, s óvatos öleléssel köszöntem el Justn-tól, aki jóllakottan pihent nagymamája karjaiban. Végén már kitessékeltek a saját házunkból minket, így indulnunk kellett.
Harry vezetett, így egyből kérdőre is vontam, hogy akkor az este folyamán alkoholt nem fog fogyasztani, Ő természetesen ezen az elven volt, így már kicsit nagyobb örömmel ültem mellette végig az utat. Elmondta, hogy az estély után megyünk le a partra egy hotelbe, ahol is egy lakosztályt bérelt nekünk.
Nagy örömömre Lauren is jelen volt. Egyből észre vettem a beszélgető embertömegben. Harry derekamra simította tenyerét, s úgy vezetett egyenesen barátnőmhöz, aki egyből megölelt.
- Csodásan festesz. - mért végig - Hogy vetted rá, hogy eljöjjön? - nézett fel Harry-re
- Nehezen, de azért sikerült. - hangja boldogan csengett
- Örülök, hogy eljöttél. Rád fért már egy kis kikapcsolódás.
- Én is ezt mondtam neki.
- Nem tehetek róla, hogy már is hiányzik Justin. - sóhajtottam fel
Tovább folytattuk a beszélgetést, majd tovább haladtunk. Rengeteg ember gratulált nekünk, amit boldogan köszöntük meg. Sok embernek mutatott be Haz, de szinte egyiknek sem tudnám visszaidézni nevét. Őszintén nem is foglalkoztattak, illetve lehetetlenség is volt megjegyezni őket. Egyáltalán nem vágytam erre, de lenyeltem a dolgot, és csak hatalmas mű mosollyal arcomon sétáltam, s álltam szerelmem mellett, míg Ő éppen valami komoly szakmájával kapcsolatos dologról társalogtak. Néha egy - egy kisebb puszival kényeztette arcom, amire őszintén, szívmelengetően mosolyogtam. Gesztusa teljesen levett lábamról, s ezzel csak még jobban belé szerettem. 
Tudomásomra jutott, hogy ez az est egy adományozó estély. Ezt a vacsora utáni beszédben ki is fejtette a fő szervező. Csodálva néztem, ahogyan minden ember egyből csekket töltött ki az idős férfi beszéde után. Harry is így tett. Mosolyogva figyeltem, s amikor felállt, kézen ragadott majd az üvegből készített dobozhoz húzott és bele dobta a kitöltött csekket, amit meg is örökített egy fotós. Lassan vissza sétáltunk, és leültünk. Lauren lépett hozzánk, s elköszönt. Szóvá tette, hogy maradna, de a főnöke másnap maximális munkát vár tőle. Harry felnevetett, s Ő is elköszönt barátnőmtől.
Éjfélhez közeledett az idő, így mi is elköszöntünk az asztalnál ülőktől, s még pár embertől kifelé menet. Autóhoz érve sietve szálltam be, s rúgtam le magas sarkú cipőmet.
- Csak nem kimerítő volt? - kérdezte vigyorogva Harry
Ilyenkor mindig annyira fiatalnak tűnt. Mintha velem egy idős lenne, s éppen egy randinkról vinne haza. Teljesen átéltem ezt a helyzetet, de aztán elvesztem tökéletes kinézetében, s gyerekesnek vélt, még is imádott szívekkel mintázott ingében.
- Nagyon is. - nevettem fel - Soha többet nem veszel rá ilyenre. Már öregszem, nem bírom.
- Még, hogy te öregszel. - nevetett fel mély, rekedtes hangján - Bébi, ezt pont nekem mondod. Még 19 se vagy.
- Egészen holnapig. - motyogtam orrom alatt - Várjunk csak. - néztem rá - Ezért hoztál el, igaz?
- Már gondolkoztam rajta egy ideje, de gondoltam, hogy ez kicsit nyomósabb ok. Szeretném veled tölteni a szülinapod, kettesben.
- És, ha én Justin-al szerettem volna eltölteni?
- Rendben, menjünk haza. - lassított le, hogy megforduljon
Átgondoltam a dolgot. Bármennyire is imádom a fiúnkat, és hiányzott is, tudtam, hogy Harry mennyire várhatta már ezt a hétvégét. Mindvégig türelmes volt velem. Kezére tettem kezem, s arcára nyomtam egy hosszú puszit.
- A tied vagyok hétvégére. - suttogtam fülébe
Elmosolyodott, miközben egybefonta ujjaink és már hajtott is tovább. Alig pár perc lehetett az út, amikor is egy hátsó parkolóba hajtott be. Ahogy leállította a kocsit visszakényszerítettem lábaim a fekete tűsarkuba, és kiszálltam. Kivette táskánkat, és már vezetett is be a recepcióhoz.
Szobánk csodálatos volt. Bár abban a városban maradtunk, ahol is élünk, még is boldogsággal töltött el, hogy vele lehetek. Erkély hatalmas ajtaja nyitva volt, s így lehetett érezni a tenger sós illatát. Hátulról átölelt, ahogyan a sötétségben álltam, újra mezítláb, s élveztem a szél enyhe csípését bőrömön.
- Fürdesz velem? - csókolt nyakamba
Aprót bólintottam, majd arra lettem figyelmes, hogy a fürdőben állunk, amit halványan világit meg a lámpa, míg a kád szélén pezsgő pihent. Ruhám könnyed anyagától hamar megszabadított, míg maga izmos testéről is könnyen ledobta az inget. Remegő kezeimmel nyúltam övcsatjához, s kicsit bátortalanul, és ügyetlenül oldottam ki. Óvatosan simított végig arcomon. Úgy éreztem magam, mintha soha nem lettünk volna együtt. Szívem eszeveszett tempót diktált ahogyan szépen lassan minden egyes ruhadarabtól megszabadultunk. Megfogta a kezem, míg beálltam a kádba, majd követett, s amint leült ölébe húzott. Kezembe adott egy pohár kellően hideg pezsgőt, s koccintottunk.
- Boldog Szülinapot. - felelte, miután órájára nézett
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, s szűzies csókot adott
Csendben beszélgettünk, miközben elkortyolgattuk az alkoholos italt. Gyengéd érintések, apró csókok csattantak el, míg végül úgy nem döntöttünk, hogy kiszállunk a már kihűlt vízből. Maga köré tekert egy törülközőt, aztán még egyet magához vett, s gondosan megtörölt a puha fehér anyaggal, míg végül testemre terítette. Kézen fogva vezetett vissza a hálóba, ahol az ágyhoz érve egyből szembe fordultam vele, s pipiskedve csókot csentem tőle. Arcomat hatalmas tenyerei közé fogta, s közben érzéki csókkal illetett. Kezeimmel megkerestem azt a részt, ahol is biztosítva volt a törülköző, Harry csípőjén, s kioldottam. Ezután sajátomhoz nyúltam, ami párjához csatlakozott igen rövid időn belül. Harry elvált tőlem és szemeimbe nézett.
- Angyalka. - hangja simogatott - Remélem tudod, hogy nem ezért hoztalak ide.
- Tudom, hogy régóta vársz rám. - feleltem - Meg kíméltél, vigyáztál rám, pedig nem is természetes úton szültem meg a kicsit. Szeretlek. - csókoltam meg
Felmásztam az ágyra, de közben csókunkat egy pillanatra sem szakítottam meg. Húztam magammal, míg végül fölöttem nem volt. Fejem mellet támaszkodott meg behajlított kezén, míg másikkal oldalamat kényeztette apró simogatásaival. Ajkai nyakamra vándoroltak ahol pár csókokkal kényeztette bőröm. Hátát simogattam, ahogyan élveztem érzési kínzását. Csípőmet felfelé billentettem, ezzel teljesen hozzá simulva. Nyögés tört fel belőle, s harapott minimálisan nyakamba, majd elmosolyodott.
Vándorló kezével egyre lejjebb haladt, míg végül elérte az akkor legérzékenyebb területem. Felnyögtem, amikor is körkörös mozdulatokat kezdett el hosszú ujjaival végezni. Ajkai sem hagyták el bőröm felületét. Testem forró volt. Szinte éreztem, ahogyan minden érintése perzselte bőröm, s egyszerre is rázott a hideg. Lábaim széjjelebb nyíltak alatta. Kinyíltam neki. Szorosan kapaszkodtam felkarjába, amikor is két ujját tüntette el bennem. Homlokát enyémének támasztotta.
- Had lássam azokat a gyönyörű szemeket. - suttogta
Teljesítettem kérését. Tekintetünk egymásba fonódott, miközben ujjai szorgosan végezték dolgukat. Ajkaim elváltak egymástól, torkomon akadt a sikítás, ami feltörekedett bennem. Nyelvével végigszántotta alsó ajkam, s apró puszit helyezett felsőre. Hátam ívbe feszült, mellkasunk egybe simult. Szemeim maguktól lecsukódtak, ahogyan testemet átjárta a gyönyör.
Kihúzta ujjait, ami egyből hatalmas űrt okozott bennem. Kicsiket pislogtam míg újra egybehabarodott túlfűtött tekintetünk. Szűzies csókkal ajándékozott meg. Felállt, s a táskánkhoz ment. kis tasakkal kezében tért vissza, aminek tartalmát fel is helyeztem rá, amikor is leültettem az ágy támlájához. Ölébe ültem, míg Ő szorosan kapaszkodott csípőmbe. Homlokunk összeért, miközben lassan magára engedett. Mindkettőnkből egy jóleső, kéjes nyögés szakadt fel. Nyaka köré fonódtak kezeim, majd lassan, érzéki tempót kezdtem el diktálni. Tekintetünk végig egymásba volt kulcsolódva, míg néha egy - egy finom csókot váltottunk.
Gyenge mosolyom visszatükrödőzött róla. Hátamat simogatta, s édes szavakat suttogott. Csípőmre feszültek hosszú ujjai, s eltartott magától, hogy könnyedén melleimnek szentelhesse figyelmét. Ez fokozta az élvezetet, s úgy éreztem nem csak az én nevemben állíthatom ezt. Mindkettőnk száját nyögések sokasága hagyta el, ahogyan élveztük egymás apró, titkos érintéseit. Csípőm érzéki köröket írt le, amit Ő hátravetett fejjel élvezett hozzám hasonlóan.Éreztem, hogy nem sok kell, így kicsit gyorsítottam, s íveltebben mozogtam, ami meg is hozta a kellő hatást. Egymás szájában halt el nyögésünk egy vad csók keretein belül amikor is átéltük orgazmusunkat.
Mellkasunk vészesen emelkedett, s süllyedt, ahogyan igyekezetünk rendbe szedni magunkat. Vállán pihentettem arcom, míg izzadt testünk egybeért. Gerincem mentén simított végig, majd homlokon csókolt, s leemelt magáról. Még ő a fürdőbe ment, én a takaró alá rejtettem gyenge testem. Szemhéjaim lecsukódtak, de szerencsére hamar megéreztem a mellém érkező izmos testet, ami szorosan magához vont.
- Még, hogy nem tervezted. - kuncogtam mellkasába
- Angyalka, csak fel vagyok készülve mindenre. - csókolt homlokon - Bár tény, hogy Justin egy kistestvér mellett már is játszó társra lelne.
- Várjunk még azzal. - feleltem már igen álmos hangon
- Aludj, bébi. - ajkaimra nyomott gyengéd csókot
- Szeretlek. - csókoltam meg csupasz mellkasát mielőtt végleg az álmaimba merültem volna

2014. június 5., csütörtök

25.rész


Harry szemszöge

Idegesen mentem Ana és apja után, ám amikor láttam, hogy a lépcsőn lefelé megbotlik, apja ráncigálásának köszönhetően. 
- Maga normális? - ordítottam rá, és már rohantam is Annabellhez
- Semmi baja nem lesz. 
- Takarodjon innen! - üvöltöttem 
- Hívtam a mentőket. - szólalt meg anyám, szerelmem mellől - Már úton vannak. 
- Nem hallotta amit mondtam? - egyre feszültebb lettem
- Hé, Haz, majd elintézem, Te menj Ana-val. - lépett elém Liam
Dühösen de teljesítettem a feladatom. Letérdeltem ájult szerelmemhez. Tehetetlenül feküdt, míg én aggódva néztem végig meggyötört testén. Azonnal pánik lett úrrá rajtam, amikor vért láttam.
- Hol van már az a kibaszott mentő? - ordítottam kétségbeesetten - Ha bármi bajuk lesz, megkeresem magát. - néztem barátnőm apjára
Fejét a lábaimra fektettem. Jobban nem mertem megmozdítani. Szerencsére pillanatok múlva meghallottuk a mentő autó vészes szirénáját. Két mentős azonnal kiszállt, és rohantak hozzánk. Elmeséltem mi történt, amíg a hordágyra fektették. Stabilizáltál, és már vitték is az autóhoz. Természetesen velük tartottam.
Nem tudtam szavakba önteni azt, hogy mit is éreztem, akkor ott. Keserű epe mardosta a torkom, míg vérnyomásom az egekben volt. Hamar megérkeztünk a kórházba, ahol is egyből orvosok várták a bejáratnál. Azonnal betolták egy terembe, de engem megállítottak.
- Elnézést, oda nem mehet be. - mondta egy nővér
- A barátnőm, és a gyerekem van oda bent.
- A legjobb kezekben vannak. Kérem jöjjön velem, felvesszük az adatait. Az szükséges.
Hitetlenkedve, s vonakodva lépkedtem végig a recepcióhoz ahol is felvették a legfontosabb adatokat. Azután visszaigyekeztem a kórterem elé. Nővér csatlakozott hozzám.
- Kismamát a műtőbe vitték. - tájékoztatott
- Mi történt? - hangom keserűen szólt
- Császárral világra hozzák a babát.
- Azt nem lehet, még csak a hetedik hónapban vannak. - értetlenkedtem
- Akkora ütés érte, hogy ez elkerülhetetlen. Ha ez nem történne meg, valószínű, hogy elveszítené mind a két személyt. Minden rendben lesz, amint vége a műtétnek a főorvos tájékoztatja mindenről.
Ezzel magamra is hagyott. Föl le járkáltam hosszú időn keresztül. Anya, Gemma és Liam is bejöttek, akiket tájékoztattam a helyzetről. Próbáltak megnyugtatni, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, de valahogyan még sem érték el a kellő hatást. Gemma próbált biztosítani arról, hogy valóban jó kezekben van Ana, hiszen Lux is itt jött a világra.
Idő tova szállt. Kezeimet már teljesen szét tördeltem, és több pohár kávét is elfogyasztottam. Senki nem tudott információval szolgálni, és ez csak tetőzte a bennem felgyülemlett dolgokat.
- Kicsim, minden rendben lesz. Előfordul a kora szülés. - ült le mellém anya
- Anya fogalmam sincs mi lesz velem, ha elveszítem őket, vagy akár csak egyiküket. - szemeim könnyel teltek meg
- Minden rendben lesz, ígérem. - ölelt magához
- Önök Annabell Brooks hozzátartozói? - jelent meg egy orvos előttünk
- A barátnőm, igen. - álltam fel - Hogy vannak?
- Nagy ütés érte a kismamát, ez miatt vérzett, és indult meg a szülés is. Császár metszést kellett végre hajtanunk. Stabil az állapota. Még alszik, de amint felébred bemehetnek hozzá. - tájékoztatott az orvos
- És a fiam? - aggódtam
- A fia, bár igen kicsi, remekül van. Kis ideig nem látogatható, csak üveg falon keresztül nézhetik, meg de egy hét múlva, ha minden rendben, haza vihetik.

****

Ahogyan az orvos is mondta, az üveg falon keresztül megpillanthattam a fiúnkat. Békésen aludt. Egyből meg tudtam állapítani, hogy Ana-ra nagyon sokban hasonlít. Anyáék is csatlakozta hozzám. Könnyes szemmel nézte az unokáját. Gratuláltak, aztán újra magamra is hagytak.
Talán egy óra telhetett el, amikor is a nővér szólt, hogy Ana felébredt, és bemehetek hozzá. alig vártam már ezt a pillanatot. Hatalmas léptekkel közelítettem meg a szobáját. Lassan nyitottam be, és léptem beljebb. Ránéztem, csodás arca fáradtságra utalt. Mellé igyekeztem. Helyet foglaltam az ágya mellett elhelyezkedő székben, míg apró kezét enyéim közé vettem. Fáradt mosollyal, csillogó szemekkel nézett rám.
- Szia Angyalka.
- Szia. Mi történt? - érdeklődött -És hol a fiúnk? - hangja tele volt aggodalommal
- Apád ráncigálni kezdett, elestél. Azonnal hívtuk a mentőket, ugyanis vérezni kezdtél. - emlékeztem vissza
- Hol a fiúnk, Harry? - tette fel újra a kérdést
- Kora szülött, de minden rendben vele. Még nem lehet látni, csupán csak egy üveg falon keresztül.
- Mikor láthatom?
- Fogalmam sincs, kicsim. Vigyáznod kell magadra.
- Látni akarom a fiamat Harry, ezt nem tagadhatod meg tőlem. - nézett rám összehúzott, könnyes szemekkel
- Bébi, beszélni fogok az orvossal, és majd Ő megmondja.
Nem szólt semmit, csupán csak könnyek folytak végig arcán. Tisztában volt azzal, hogy mennyire is fáj neki ez, de az orvos utasítása. Még ülni sem ülhet nagyon, nem hogy még járkálhat.
Arcát elfordította, s szemhéjait szorosan hunyta le. Kicsit arrébb mozdult, ami hatására egyből megrándult arca. Fájdalmai voltak. Saját magát büntette az miatt, hogy nem kelhet fel.
Végig vele maradtam, és bár nem sokat beszélgettünk, még is kitartottam mellette. Orvos többször is ellenőrizte az állapotát. Minden alkalommal szinte követelte, hogy áthassa a fiúnkat, de az orvos megtagadta, az állapotára hivatkozva. Késő este a legutolsó percekben, amikor is letelt a látogatási idő, gyengéd csókot hintettem arcára, és távoztam.
Szüleimnél maradtam minden egyes éjszaka. Támogattak, s anya jó tanácsokkal látott el, hogy is kezeljem helyén a dolgokat.
Egy héten keresztül minden napot mellette, és fiúnk mellett töltöttem. Egyre feszültebb lett, ahogyan az idő előrehaladtával még mindig nem láthatta a kicsit. Orvos türelemre intette, de Ő csak felháborodottan dühöngött magában.
- Kicsim meg kell értened, hogy a saját egészségeddel játszol. - korholtam finoman
- Tudod mennyire pocsék érzés, amikor végre láthatod a gyereked, de még sem mert minden hülyeségre hivatkozva tartanak vissza? - fakadt ki - Haza akarok menni, vele. Karjaimban akarom tartani, érted? Ő az én fiam, én vigyáztam rá 7 hónapig, amíg el nem csesződött minden. - keservesen sírt
- Kicsim, ne, kérlek ne sírj. - öleltem magamhoz
Mellkasomba fúrta arcát, s áztatta el ezzel ingemet, de ez egyáltalán nem érdekelt. Szerettem volna én is, ha már hárman, hazafelé, Brightonba tarthatnánk, de az orvos ragaszkodott még pár nap megfigyeléshez. Kezeim közé fogtam könny áztatta arcát, és gyengéden megcsókoltam. Most először érezhettem újra ajkait enyéimen, mióta bekerültek a kórházba.


Annabell szemszöge

Újabb hosszadalmas idő telt el, amikor is az orvos bejelentette, hogy elhathatjuk a kórházat. Hasam már kezdett rendbe jönni, bár néha még szükségem volt pár kisebb pirulára. Amikor először pillanthattam meg kisfiam, könnyel teltem meg szemeim. Egyből, óvatosan karjaimba vettem apró testét. Nagy szemeivel nézett fel rám. Nyugodt volt, egyáltalán nem sírt. Harry mögém állt, és onnan figyelte kicsi arcát.
Amint sikerült kijelentkeznünk már indultunk is Harry szüleinek házához. Nem sok időt töltöttünk ott, ugyanis már szerettünk volna mielőbb haza térni, és hármasban eltölteni az első közös esténket. Mindenki megcsodálta a kicsit, aki a hordozóban békésen aludt.

****

Út hosszú volt. Én hátul foglaltam helyet Justin mellett, aki szinte végig aludta az autóutat. Amikor ébren volt, akkor is édesen csak nézelődött, s ismerkedett a környezettel. Nagyszüleitől kapott apró plüss állatokat is előszeretettel méregette, bár még játszani nem játszott vele. Harry néha kérdezte, hogy mit csinál, én pedig tájékoztattam minden egyes apró kis mozdulatáról.
Kellemes érzés fogott el, ahogyan átléptük házunk küszöbét. Lepakoltunk a nappaliba, de én egyből kis is vettem Justint a hordozóból. Fotelbe foglaltam helyet, és simogattam pufi arcát. Jobban megfigyeltem, csodáltam. Hosszú szempillái arcát simogatták. Pár percig karjaimban ültem a csöppséggel, aztán lassan felálltam, és az emeletre sétáltam. Egyből a saját szobájába vittem, ahol is befektettem az ágyába, és betakargattam. Nyugodtan aludt tovább. Puszit adtam neki, aztán behajtottam az ajtót, és visszamentem a földszintre. Harry a kanapén ült.
- Alszik? - kérdezte
- Igen. - feleltem, és pakolászni kezdtem
- Kicsim, pihenned kellene.
- Jól vagyok. - motyogtam - De, ha megnyugtat elpakolok, és után lefekszem.
Felállt, megfogta a bőröndöket, és az emeletre vitte. Talán fél óra se telhetett el mire végeztem mindennel. Kihasználtam az alkalmat, és a fürdőbe igyekeztem, hogy ez forró fürdőt vegyek. Hoszadalmasabb ideig áztattam magam. Mindenem ellazult, s élveztem a párás levegőt. Miután úgy gondoltam, hogy eleget ültem a kádban, kimásztam, s magam köré csavartam egy törülközőt. Hajamat egy kontyba kötöttem, aztán kimentem a hálónkba. Harry ruháit rejtő szekrényhez léptem, és kivettem belőle egy bő pólóját. Felkaptam egy francia bugyit, és már indultam is megnézni fiam.
Ajtóban meghatódottan figyeltem, ahogyan Harry karjaiban tartja a kicsit. Felnézett rám, és elmosolyodott. Oda mentem hozzájuk, és akkor láttam, hogy Justin nagy szemekkel figyeli apját.
- Szerintem éhes. - állapította meg Haz
Leültem melléjük a kanapéra, és átvettem a kicsit. Kicsit zavartan, de végül felemeltem a póló anyagát, és szoptatni kezdtem a mohó kisfiút. Szemeit lehunyta, ahogyan falta magába az anyatejet. Apró kezeit mellemre helyezte. Harry tekintetét végig éreztem magamon. Lassan ránéztem, még Ő hálás tekintettel figyelt.
- Szerencsés vagy fiam. - simogatta meg pufók arcát
Lassan tele ette magát a fiúnk. Apja szívélyesen vette át tőlem, és büfiztette meg, amíg én megtisztítottam magam. Mire visszaértem hozzájuk, már az ágyában szundikált Justin. Lehajoltam, arcon csókoltam, és megsimogattam piciny kezét.
Harry hátam mögé állt, és óvatosan átölelte derekam. Még mindig oda figyelt, nehogy fájdalmat okozzon. Értékeltem, de reméltem, hogy tisztában volt azzal, hogy mennyire is nem vagyok egy törékeny porcelán baba. Állát vállamra tette, majd nyakamba csókolt.
- Köszönöm, hogy megajándékoztál vele. - suttogta rekedtesen - Köszönöm, hogy vagy nekem, Kicsim. Szeretlek.
Megfogtam a kezét, és egybefontam ujjainkat. Kihúztam magam után a gyerekszobából, egyenesen a miénkbe. Szembe fordultam vele, és megcsókoltam. Hiányzott az érintése, a csókja, az apró bókjai.
- Lezuhanyzom. - nyomott egy utolsó csókot ajkaimra - Sietek.
Bólintottam, és míg Ő elment tussolni, én az ágyba bújtam. Nem kellett sokat várnom rá. Végig néztem, ahogyan a komódhoz lépett, és kivett belőle egy tiszta bokszert. Törülközőt lerázta magáról, s belebújt a fekete anyagba. Bemászott mellém, én pedig egyből ajkaira tapadtam. Nyelvem utat tört az övéhez, miközben végig simítottam alsója korcán. Ajkaim közé nyögött, ahogyan kezembe vettem, s a csípőjére ültem.
- Bébi, mit csinálsz? - fogta kezei közé arcom
- Nem egyértelmű? - csókoltam meg újra
- Hé, kicsim, ne. - tolt el magától
Értetlenül néztem rá, de nem tágított döntése mellől. Könnyeimet, amik fájdalmasan törtek elő, akaratosan letöröltem, s visszafeküdtem mellé. Takarót teljesen magamra húztam, és szemhéjaimat szorosan összezártam.
- Angyalka. - suttogta a fülembe - Kérlek, ne hidd, hogy nem kívánlak.
- Aludjunk. - nyögtem ki
- Beszéljük meg. - kérlelt
- Jó éjszakát Harry.
Keserűen sóhajtott fel, de végül leoltotta a lámpát, és lefeküdt. Kezét átvetette csípőmön, majd kis idő múlva hallottam egyenletes szuszogását.