25.rész

Harry szemszöge

Idegesen mentem Ana és apja után, ám amikor láttam, hogy a lépcsőn lefelé megbotlik, apja ráncigálásának köszönhetően. 

- Maga normális? - ordítottam rá, és már rohantam is Annabellhez

- Semmi baja nem lesz. 

- Takarodjon innen! - üvöltöttem 

- Hívtam a mentőket. - szólalt meg anyám, szerelmem mellől - Már úton vannak. 

- Nem hallotta amit mondtam? - egyre feszültebb lettem
- Hé, Haz, majd elintézem, Te menj Ana-val. - lépett elém Liam
Dühösen de teljesítettem a feladatom. Letérdeltem ájult szerelmemhez. Tehetetlenül feküdt, míg én aggódva néztem végig meggyötört testén. Azonnal pánik lett úrrá rajtam, amikor vért láttam.
- Hol van már az a kibaszott mentő? - ordítottam kétségbeesetten - Ha bármi bajuk lesz, megkeresem magát. - néztem barátnőm apjára
Fejét a lábaimra fektettem. Jobban nem mertem megmozdítani. Szerencsére pillanatok múlva meghallottuk a mentő autó vészes szirénáját. Két mentős azonnal kiszállt, és rohantak hozzánk. Elmeséltem mi történt, amíg a hordágyra fektették. Stabilizáltál, és már vitték is az autóhoz. Természetesen velük tartottam.
Nem tudtam szavakba önteni azt, hogy mit is éreztem, akkor ott. Keserű epe mardosta a torkom, míg vérnyomásom az egekben volt. Hamar megérkeztünk a kórházba, ahol is egyből orvosok várták a bejáratnál. Azonnal betolták egy terembe, de engem megállítottak.
- Elnézést, oda nem mehet be. - mondta egy nővér
- A barátnőm, és a gyerekem van oda bent.
- A legjobb kezekben vannak. Kérem jöjjön velem, felvesszük az adatait. Az szükséges.
Hitetlenkedve, s vonakodva lépkedtem végig a recepcióhoz ahol is felvették a legfontosabb adatokat. Azután visszaigyekeztem a kórterem elé. Nővér csatlakozott hozzám.
- Kismamát a műtőbe vitték. - tájékoztatott
- Mi történt? - hangom keserűen szólt
- Császárral világra hozzák a babát.
- Azt nem lehet, még csak a hetedik hónapban vannak. - értetlenkedtem
- Akkora ütés érte, hogy ez elkerülhetetlen. Ha ez nem történne meg, valószínű, hogy elveszítené mind a két személyt. Minden rendben lesz, amint vége a műtétnek a főorvos tájékoztatja mindenről.
Ezzel magamra is hagyott. Föl le járkáltam hosszú időn keresztül. Anya, Gemma és Liam is bejöttek, akiket tájékoztattam a helyzetről. Próbáltak megnyugtatni, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, de valahogyan még sem érték el a kellő hatást. Gemma próbált biztosítani arról, hogy valóban jó kezekben van Ana, hiszen Lux is itt jött a világra.
Idő tova szállt. Kezeimet már teljesen szét tördeltem, és több pohár kávét is elfogyasztottam. Senki nem tudott információval szolgálni, és ez csak tetőzte a bennem felgyülemlett dolgokat.
- Kicsim, minden rendben lesz. Előfordul a kora szülés. - ült le mellém anya
- Anya fogalmam sincs mi lesz velem, ha elveszítem őket, vagy akár csak egyiküket. - szemeim könnyel teltek meg
- Minden rendben lesz, ígérem. - ölelt magához
- Önök Annabell Brooks hozzátartozói? - jelent meg egy orvos előttünk
- A barátnőm, igen. - álltam fel - Hogy vannak?
- Nagy ütés érte a kismamát, ez miatt vérzett, és indult meg a szülés is. Császár metszést kellett végre hajtanunk. Stabil az állapota. Még alszik, de amint felébred bemehetnek hozzá. - tájékoztatott az orvos
- És a fiam? - aggódtam
- A fia, bár igen kicsi, remekül van. Kis ideig nem látogatható, csak üveg falon keresztül nézhetik, meg de egy hét múlva, ha minden rendben, haza vihetik.

****

Ahogyan az orvos is mondta, az üveg falon keresztül megpillanthattam a fiúnkat. Békésen aludt. Egyből meg tudtam állapítani, hogy Ana-ra nagyon sokban hasonlít. Anyáék is csatlakozta hozzám. Könnyes szemmel nézte az unokáját. Gratuláltak, aztán újra magamra is hagytak.
Talán egy óra telhetett el, amikor is a nővér szólt, hogy Ana felébredt, és bemehetek hozzá. alig vártam már ezt a pillanatot. Hatalmas léptekkel közelítettem meg a szobáját. Lassan nyitottam be, és léptem beljebb. Ránéztem, csodás arca fáradtságra utalt. Mellé igyekeztem. Helyet foglaltam az ágya mellett elhelyezkedő székben, míg apró kezét enyéim közé vettem. Fáradt mosollyal, csillogó szemekkel nézett rám.
- Szia Angyalka.
- Szia. Mi történt? - érdeklődött -És hol a fiúnk? - hangja tele volt aggodalommal
- Apád ráncigálni kezdett, elestél. Azonnal hívtuk a mentőket, ugyanis vérezni kezdtél. - emlékeztem vissza
- Hol a fiúnk, Harry? - tette fel újra a kérdést
- Kora szülött, de minden rendben vele. Még nem lehet látni, csupán csak egy üveg falon keresztül.
- Mikor láthatom?
- Fogalmam sincs, kicsim. Vigyáznod kell magadra.
- Látni akarom a fiamat Harry, ezt nem tagadhatod meg tőlem. - nézett rám összehúzott, könnyes szemekkel
- Bébi, beszélni fogok az orvossal, és majd Ő megmondja.
Nem szólt semmit, csupán csak könnyek folytak végig arcán. Tisztában volt azzal, hogy mennyire is fáj neki ez, de az orvos utasítása. Még ülni sem ülhet nagyon, nem hogy még járkálhat.
Arcát elfordította, s szemhéjait szorosan hunyta le. Kicsit arrébb mozdult, ami hatására egyből megrándult arca. Fájdalmai voltak. Saját magát büntette az miatt, hogy nem kelhet fel.
Végig vele maradtam, és bár nem sokat beszélgettünk, még is kitartottam mellette. Orvos többször is ellenőrizte az állapotát. Minden alkalommal szinte követelte, hogy áthassa a fiúnkat, de az orvos megtagadta, az állapotára hivatkozva. Késő este a legutolsó percekben, amikor is letelt a látogatási idő, gyengéd csókot hintettem arcára, és távoztam.
Szüleimnél maradtam minden egyes éjszaka. Támogattak, s anya jó tanácsokkal látott el, hogy is kezeljem helyén a dolgokat.
Egy héten keresztül minden napot mellette, és fiúnk mellett töltöttem. Egyre feszültebb lett, ahogyan az idő előrehaladtával még mindig nem láthatta a kicsit. Orvos türelemre intette, de Ő csak felháborodottan dühöngött magában.
- Kicsim meg kell értened, hogy a saját egészségeddel játszol. - korholtam finoman
- Tudod mennyire pocsék érzés, amikor végre láthatod a gyereked, de még sem mert minden hülyeségre hivatkozva tartanak vissza? - fakadt ki - Haza akarok menni, vele. Karjaimban akarom tartani, érted? Ő az én fiam, én vigyáztam rá 7 hónapig, amíg el nem csesződött minden. - keservesen sírt
- Kicsim, ne, kérlek ne sírj. - öleltem magamhoz
Mellkasomba fúrta arcát, s áztatta el ezzel ingemet, de ez egyáltalán nem érdekelt. Szerettem volna én is, ha már hárman, hazafelé, Brightonba tarthatnánk, de az orvos ragaszkodott még pár nap megfigyeléshez. Kezeim közé fogtam könny áztatta arcát, és gyengéden megcsókoltam. Most először érezhettem újra ajkait enyéimen, mióta bekerültek a kórházba.

Annabell szemszöge

Újabb hosszadalmas idő telt el, amikor is az orvos bejelentette, hogy elhathatjuk a kórházat. Hasam már kezdett rendbe jönni, bár néha még szükségem volt pár kisebb pirulára. Amikor először pillanthattam meg kisfiam, könnyel teltem meg szemeim. Egyből, óvatosan karjaimba vettem apró testét. Nagy szemeivel nézett fel rám. Nyugodt volt, egyáltalán nem sírt. Harry mögém állt, és onnan figyelte kicsi arcát.
Amint sikerült kijelentkeznünk már indultunk is Harry szüleinek házához. Nem sok időt töltöttünk ott, ugyanis már szerettünk volna mielőbb haza térni, és hármasban eltölteni az első közös esténket. Mindenki megcsodálta a kicsit, aki a hordozóban békésen aludt.

****

Út hosszú volt. Én hátul foglaltam helyet Justin mellett, aki szinte végig aludta az autóutat. Amikor ébren volt, akkor is édesen csak nézelődött, s ismerkedett a környezettel. Nagyszüleitől kapott apró plüss állatokat is előszeretettel méregette, bár még játszani nem játszott vele. Harry néha kérdezte, hogy mit csinál, én pedig tájékoztattam minden egyes apró kis mozdulatáról.
Kellemes érzés fogott el, ahogyan átléptük házunk küszöbét. Lepakoltunk a nappaliba, de én egyből kis is vettem Justint a hordozóból. Fotelbe foglaltam helyet, és simogattam pufi arcát. Jobban megfigyeltem, csodáltam. Hosszú szempillái arcát simogatták. Pár percig karjaimban ültem a csöppséggel, aztán lassan felálltam, és az emeletre sétáltam. Egyből a saját szobájába vittem, ahol is befektettem az ágyába, és betakargattam. Nyugodtan aludt tovább. Puszit adtam neki, aztán behajtottam az ajtót, és visszamentem a földszintre. Harry a kanapén ült.
- Alszik? - kérdezte
- Igen. - feleltem, és pakolászni kezdtem
- Kicsim, pihenned kellene.
- Jól vagyok. - motyogtam - De, ha megnyugtat elpakolok, és után lefekszem.
Felállt, megfogta a bőröndöket, és az emeletre vitte. Talán fél óra se telhetett el mire végeztem mindennel. Kihasználtam az alkalmat, és a fürdőbe igyekeztem, hogy ez forró fürdőt vegyek. Hoszadalmasabb ideig áztattam magam. Mindenem ellazult, s élveztem a párás levegőt. Miután úgy gondoltam, hogy eleget ültem a kádban, kimásztam, s magam köré csavartam egy törülközőt. Hajamat egy kontyba kötöttem, aztán kimentem a hálónkba. Harry ruháit rejtő szekrényhez léptem, és kivettem belőle egy bő pólóját. Felkaptam egy francia bugyit, és már indultam is megnézni fiam.
Ajtóban meghatódottan figyeltem, ahogyan Harry karjaiban tartja a kicsit. Felnézett rám, és elmosolyodott. Oda mentem hozzájuk, és akkor láttam, hogy Justin nagy szemekkel figyeli apját.
- Szerintem éhes. - állapította meg Haz
Leültem melléjük a kanapéra, és átvettem a kicsit. Kicsit zavartan, de végül felemeltem a póló anyagát, és szoptatni kezdtem a mohó kisfiút. Szemeit lehunyta, ahogyan falta magába az anyatejet. Apró kezeit mellemre helyezte. Harry tekintetét végig éreztem magamon. Lassan ránéztem, még Ő hálás tekintettel figyelt.
- Szerencsés vagy fiam. - simogatta meg pufók arcát
Lassan tele ette magát a fiúnk. Apja szívélyesen vette át tőlem, és büfiztette meg, amíg én megtisztítottam magam. Mire visszaértem hozzájuk, már az ágyában szundikált Justin. Lehajoltam, arcon csókoltam, és megsimogattam piciny kezét.
Harry hátam mögé állt, és óvatosan átölelte derekam. Még mindig oda figyelt, nehogy fájdalmat okozzon. Értékeltem, de reméltem, hogy tisztában volt azzal, hogy mennyire is nem vagyok egy törékeny porcelán baba. Állát vállamra tette, majd nyakamba csókolt.
- Köszönöm, hogy megajándékoztál vele. - suttogta rekedtesen - Köszönöm, hogy vagy nekem, Kicsim. Szeretlek.
Megfogtam a kezét, és egybefontam ujjainkat. Kihúztam magam után a gyerekszobából, egyenesen a miénkbe. Szembe fordultam vele, és megcsókoltam. Hiányzott az érintése, a csókja, az apró bókjai.
- Lezuhanyzom. - nyomott egy utolsó csókot ajkaimra - Sietek.
Bólintottam, és míg Ő elment tussolni, én az ágyba bújtam. Nem kellett sokat várnom rá. Végig néztem, ahogyan a komódhoz lépett, és kivett belőle egy tiszta bokszert. Törülközőt lerázta magáról, s belebújt a fekete anyagba. Bemászott mellém, én pedig egyből ajkaira tapadtam. Nyelvem utat tört az övéhez, miközben végig simítottam alsója korcán. Ajkaim közé nyögött, ahogyan kezembe vettem, s a csípőjére ültem.
- Bébi, mit csinálsz? - fogta kezei közé arcom
- Nem egyértelmű? - csókoltam meg újra
- Hé, kicsim, ne. - tolt el magától
Értetlenül néztem rá, de nem tágított döntése mellől. Könnyeimet, amik fájdalmasan törtek elő, akaratosan letöröltem, s visszafeküdtem mellé. Takarót teljesen magamra húztam, és szemhéjaimat szorosan összezártam.
- Angyalka. - suttogta a fülembe - Kérlek, ne hidd, hogy nem kívánlak.
- Aludjunk. - nyögtem ki
- Beszéljük meg. - kérlelt
- Jó éjszakát Harry.
Keserűen sóhajtott fel, de végül leoltotta a lámpát, és lefeküdt. Kezét átvetette csípőmön, majd kis idő múlva hallottam egyenletes szuszogását.