24.rész

Annabell szemszöge

Éjszaka felriadtam. Hirtelen, kapkodó lélegzettel ültem fel az ágyon, és néztem körül. Szobád sötétség borította. Csupán a hold ragyogó fénye töltötte be a helységet. Szívem ezerszer gyorsabban vert, mint az megszokott volt. Muszáj volt kiszabadulnom a környezetemből, így izzadt testemet kihámoztam a takaró birtokából, és a fürdőszobába vonszoltam. Becsuktam magam után az ajtót, hogy Harry-t ne ébresszem fel. Megszabadultam a ruháimtól, és a jéghideg vízsugár alá álltam.

Jól esett a felfrissülés. Áztattam magam, miközben gondolataim az álmomra vándoroltak vissza. Benne, apámmal voltam. Szörnyű volt. Fiamat a kezemben tartottam, Ő pedig csak támadt minket szavaival. Harry hiába is próbált minket védeni, tehetetlen volt. Már sírtam, ahogyan a pici is. Bántotta Őt is. Olyan szavakat használt a fiúnkra, amiket soha senkinek nem mondanék.
Csak álltam a homlokomat a hűvös csempének támasztottam. Mély levegőt vettem, majd lassan kifújtam. Már minimálisan gömbölyödő pocakomra simítottam kezem. Időérzékemet teljesen elvesztettem, miközben a babához beszéltem. Még nagyon apró, még is hittem abban, hogy hallja amit mondok neki, s így Ő nyugodt marad, még ha én aggódó anyuka is vagyok már most.
Két kéz fonta körbe derekam. Pocakomon állapodott meg, s kis köröket írt le rajta. Nyakamat apró, törődő puszikkal halmozta el. közelebb férkőztem hozzá, s élveztem az örömteli pillanatokat. Borostája szúrta, és egyben simogatta puha bőröm.
- Mi a baj? - kérdezte kellemesen rekedtes hangjával
- Csak rossz álmom volt, és melegem. - feleltem
- Elmondod?
- Hagyjuk. - fordultam meg karjaiban
- Vissza jössz velem az ágyunkba? - simított végig arcomon
- Persze. - mosolyogtam fel rá, majd egy apró csókot csentem tőle
Mosollyal az arcán húzott ki magával a kabinból, amint elzárta a zuhanyt. Ő csupán az én testem közelségétől lett vizes, így rám terített egy törülközőt, utána pedig magát törölte meg. Felöltöztem. Kézen fogott, leoltotta a lámpát, és lassan visszaandalogtunk a kényelmet nyújtó ágyunkba.
Ölelő karjaiba zárva feküdtem, s néztem kifelé a velem szembelévő erkélynek ajtaján. Bármennyire is igyekeztem, nem tudtam visszatérni az álmaimba. Egy részem talán rettegett is, hiszen fogalmam sem volt, hogy visszatér e a szörnyű emlék kép. Mély lélegzetet vettem, és egyből megéreztem Harry karjait szorosabban magam körül.
- Még mindig nem bírsz aludni? - kérdezte halkan
- Nem. - motyogtam - Félek. - vallottam be
- Történt valami amiről nem tudok?
- Semmi, semmi nem történt.
- Attól mitől félsz?
- Hagyjuk, aludjunk inkább. - sóhajtottam
- Angyalka, ne menekülj, kérlek. Esetleg kétségeid vannak a bizalommal?
- Dehogy. - tiltakoztam - Megbízom benned.
- Akkor avass be. Ha tudok, segítek is megoldani.
- Tartok attól, hogy nem leszek jó anya. Rettegek annak gondolatától, hogy ugyan olyan szörnyen fogok viselkedni, mint apám. - adtam be derekam, és egy szuszra kinyögtem gondolataim
- Hé, bébi. - fordított maga alá, s arcomat kezdte el cirógatni - Ne merészelj még egyszer ilyen butaságra gondolni - hangja tele volt komolysággal - Soha nem hagynám, hogy a gyermekünkkel rosszul bánj. Bár be kell vallanom, hogy teljesen  biztos vagyok abban, hogy csak is jó szívvel, s kellő szigorral fogod felnevelni. Én pedig elkényeztetem. Rossz apuka leszek, mert mindent megfogok neki adni. - mosolygott le rám
- Annyira pozitívan állsz hozzám.
- Tisztában vagyok azzal, hogy mennyire is hatalmas szíved van. A másik meg, hogy láttalak már Lux-al. Imád téged. Nyilvánvaló, hogy a saját babánkkal is remekül fogsz bánni. Csodás anya leszel, kicsim.
Szavai szívem mélyéig hatoltak. Megható volt a kis vélemény nyilvánítása. Boldogságnak könnyeim jelentek meg szemeim sarkába, s szabadultak ki napvilágra. Ujjával azonnal letörölte, de mindhiába. Már követte is egy újabb, s így tovább.
- Ugye ezek öröm könnyek? - kérdezte apró mosollyal szája sarkában
Bólintottam. Mosolya szélesebb lett, majd ajkait enyéimre helyezte. Lassú keringőre hívta szám, s nyelvem. Arcomat simogatta. Gyengédség sugárzott belőle. Nem sietettet semmit. Hagyta, hogy a maga ütemében történjenek a dolgok.
- Annyi puhák az ajkaid, és édesek. Imádom.
- Örömmel hallom. - kuncogtam fel
Visszacsúszott a helyére, és mellkasára vont. Hátamat simogatta a takaró alatt, míg én mellkasába bújva élveztem tettének közelségét. Csendben voltunk. A lélegzetvételeinket lehetett csak hallani. Megnyugtató volt számomra, és a pici számára is. Alig telt el pár perc mire sikerült újra álmaimba merülni.


Hónapok csak teltek. Már a hetedik hónapban járunk a picivel, és egyre több örömöt okoz, még így is, hogy nem tarthatom a karjaimban. Vizsgálatokra sűrűbben kellett járnom, mint az átlagos kismamáknak, bár ez cseppet sem gombozta le lelkesedésem. Többször pillanthattuk meg a picit, ami mindig mosolyt csalt arcunkra.
Harry-vel a kapcsolatunk töretlen. Szinte gyermeki lelkesedéssel várja a gyermekünk megszületését. Minden nap valami aprósággal tér haza. Szobát már sikerült kialakítanunk, berendeznünk. Játékok, és ruhák sokasága halmozódott már fel. Tökéletes, bájos hangulat uralkodik a kis helységben. Már csak a baba hiányzik, hogy tökéletes legyen minden.
Apám azóta nem jelent meg, de valamiért úgy érzem, hogy ennek a harcnak még korán sincs vége. Ismerem. Bárcsak ne így lenne.
- Bébi, indulhatunk? - hallottam meg szerelmem hangját a földszintről
Tükör előtt álltam, és utolsó simításokat végeztem. Ma hazalátogatunk Harry családjához, ugyanis Anne és Des házassági évfordulójuk alkalmából egy kis ünnepélyt szervezett Gemma, és Harry. Kerek pocakom miatt egy bővebb ruhát viseltem. Magas sarkúm kopogott ahogyan a lépcső fokain lépkedtem lefelé. Harry már bepakolt mindent az autóba, így már csak rám kellett várnia.
- A legcsodálatosabb kismama. - mért végig, s magához húzott - Gyönyörű vagy.
- Ugyan. Tisztában vagyok a nagy pocakommal, és a fenekemmel is.
- Ha hallani szeretnéd, imádom mind a kettő. - csókolt meg szűziesen - Muszáj magas sarkúban jönnöd?
- Attól még, hogy a gyerekedet várom, ne dirigálj. - néztem rá szúrós szemekkel
- Jójó. Csak nem vennem a lelkemre, ha esnél.
- Állapotos vagyok. Tudok menni a cipőimbe. - ismertettem a helyzetet - Ne kötekedj velem. - ujjammal mellkason böktem
- Oh, elnézésedet kérem. - vette fel védekezően kezeit - Induljunk bébi, mielőtt még megjárom.
Nevetve bújtam hozzá egy pillanatra, s rövid csókot loptam tőle, majd elindultunk az autóhoz.

****

Szinte végigaludtam az utat. Mostanában fáradékonyabb vagyok, ezt észrevettem én is, és Harry is. Arcomat cirógatta, aminek hatására lassan, nagy pislogások társaságában nyitottam fel szemhéjaim. Apró mosollyal néztem fel a gyönyörű, még mindig rabulejtő szempárba.
- Megérkeztünk.
- Rendben. - ültem feljebb
- Jól vagytok?
- Bébi, ne aggódj. - nevettem - Remekül vagyunk. Aludt a pici is.
- Csak nem szeretném, ha valami baj lenne.
- Minden rendben van, velük. Semmi okod az aggódásra. Ígérem, hogy vigyázom rá.
- Alig várom, hogy a karjaimba tarthassam.
- Már nem kell sokat várnod. - mosolyogtam rá
- Ó igen. Készíthetem magam, hogyha lány, akkor minden sráctól távol tartom. Ha pedig fiú lesz, biztosan be vezetem az élet rejtelmeibe.
- Hát persze. Az éjszakai klubokat fogjátok járni.
- Ismersz bébi.
- Biztosan nem fogod magaddal vinni.
- Nyugi, csak vicceltem. - nevetett, s megcsókolt - Menjünk.
Kiszállt, megkerülte az autót, és segítette nekem is. Még a csomagjainkkal ráértünk, így azokat az autóban hagytuk. Kézen fogott, s bevezetett a háznak hatalmas udvarába. Vendégek már jelen voltak. Mondhatni mi voltunk az utolsók akik megérkeztek.
Sétáltunk befelé, amikor is arra lettünk figyelmesek, hogy szőke, apró kislány rohant felénk. Lux. Harry egyből leguggolt, s karjaiba kapta keresztlányát. Felállt, karjaiban a kislánnyal. Arcon csókolta a kicsit, aki utána felém hajolt, és cuppanós puszival üdvözölt engem.
- Megsimogathatom? - kérdezte kicsit pöszén
- Hát persze. - feleltem vidám hangon
Apró kezét pocakomra simította. Bébi megmozdult hasamban, de egyáltalán nem fájdalmasan. Valamiért úgy éreztem, hogy ez amolyan viszonzás volt Lux kedvessége felé.
- Mozog. - nézett kikerekedett szemekkel a kicsi - Megmozgott a kezem alatt. - lelkesedett
- Igen, megmozgott. - kuncogtam - Érzi,hogy már most szereted.
- Jahj, alig várom, hogy már játszhassak vele.
- Sziasztok. - jött oda Gem, és Liam
- Hogy vagy Ana? - mosolygott rám Gem - Szép nagy már a pici.
- Ó igen, nagyon mozgékony is, de imádom. Jó baba azért.
- Hát az én gyerekem is, még szép, hogy jól viselkedik. - felelte Harry
- Anya, elmegyek játszani. - sóhajtott fel Lux, s elfutott
- Hogy bírjátok követni? - nevettem - Annyira eleven.
- Ó, mint a nagybátyja. - nevetett Gem is - Majd megtapasztalod Te is.
- Alig várom. - bújtam Haz karjai közé
- Menjünk keressük meg az ünnepelteket. - mondta Harry
Mind a négyen elindultunk, hogy a boldog házaspárt megtaláljuk a vendégek között. Derekamon volt végig a keze, ezzel közel tartva magához. Mosollyal arcunkon sétáltunk oda a boldog szülőkhöz, akik egyből szorosan megölelgettek, persze vigyázva a picire. Anne egyből faggatni kezdett, miután gratuláltunk nekik. Ellátott pár jó tanáccsal, amiket örömmel vettem.
Idő telt, mi pedig sodródtunk az árral. Harry bemutatott pár embernek, akik mind gratuláltak nekik. Sok mászkálásban testem elfáradt. Lábaim megduzzadtak a magas sarkúnak köszönhetően. Leültem egy székre, s onnan figyeltem a beszélgető, vagy éppen táncoló párokat. Néha egy - egy ember beszélgetésbe elegyedett velem. Kedvesen feleltem minden kérdésre, vagy éppen mondtam el a véleményem.
Volt aki itallal kínált, de elutasítottam. Az orvosom is mondta, hogy nagyon minimális egy - két korty bot nem ártalmas, de csak óvatosan. Én azonban amióta megtudtam, hogy állapotos vagyok kerülöm az effajta élvezeteket.
Éppen egy másik kismamával beszélgettünk. Egymást próbáltuk ellátni jó tanácsokkal, bár inkább csak élményeinket osztottuk meg egymással. Ő még csak a negyedik hónapban járt, de ugyan olyan lelkesedéssel várta már, hogy kezében tarthassa az apróságot, mint én. Sokat nevettem, de mindvégig szemmel tartottam páromat is. Ő is nagy beszélgetésekbe csöppent, néha pedig a pici keresztlánya is megtalálta. Egy megfelelő, megható pillanatban vezettem rájuk tekintetem. Lány, Harry karjaiban volt, s keringőztek. Igazán örömteli pillanat volt. Nem csak én, de Gem is könnyes szemmel figyelte, és lépett oda hozzám.
- Remek apa lesz belőle. - tette kezét vállamra
- Tudom. - mosolyogtam fel rá
Ám mosolyom hamar eltűnt. Harry tekintete megkeményedett. Lux-ot, Liam-nek adta, míg szemeit le nem vette arról a pontról, amit nézett. Követtem én is, s abba az irányba néztem. Viszont, ahogyan megpillantottam a személyt, egyből összeszorul a szívem, gyomrom összerándult. Gemma keze feszesebb lett vállamon. Harry rohamos léptekkel termett mellettem, míg én felálltam.
- Elintézem, maradj itt Gemmával.
- Harry. - ragadtam meg a kezét
Látta, hogy maradásra nem tud kényszeríteni, bármennyire is szerette volna. Ujjainkat egybefonta, puszit lehelt halántékomra, majd elindultunk a váratlan vendégünkhöz, akit már jó pár hónapja nem láttam. Kezemet pocakomra simítottam. A baba nagyon is felelevenedett. Erősen sújtott le rám, ami nem éppen a legjobb érzés volt. fájdalmasan fel is nyögtem, mire Harry szorosabban vont védelmező ölelésébe.
- Mit akar? - tért egyből a lényegre
- Lányomhoz jöttem, haza akarom vinni. - felelte apám
- Tessék? Nem egészen értettem, amit mondott.
- Pontosan értetted.
- Menjünk be a házba, nem itt a vendégek előtt vitassuk ezt meg. - jelent meg Anne
Apám bólintott, s Anne-t követte. Arcomat Harry vállának döntöttem. Hajamba csókolt, és elindultunk mi is befelé. Nappaliba vezetett barátom, egyenesen a fotelhez, míg én elfoglaltam, Ő a karfára ült, de kezem nem engedtél.
- Hallgatjuk. - mondta Anne
- Mint már említettem. Lányomat akarom hazavinni.
- Maga nem normális. - szólalt fel Harry - Abba az országba akarja vissza vinni, ahonnan el kellett jönnie.
- Megszöktette, Mr.Styles.
- Szeretem a lányát.
- Ó, igen. Látom annak eredményét.
- Apa, nem megyek sehova. - álltam fel - Boldog vagyok. Szeretnek, befogadtak, és nem fogom elszakítani a gyermekemet az apjától.
- Ugyan már. Majd látják egymást időnként.
- Komolyan hallod amit mondasz? - néztem rá döbbentem - Szeretek itt mindenkit. Harry a szerelmem, akitől gyermeket várok.
- Igen, ahhoz ért, hogy kiskorúakat felcsináljon. - ismerte el
Harag amely oly régóta már gyűlt fel bennem, egyszer csak szabadjára került. Határozottan mentem előre, és kezem apám arcán landolt. Megvetéssel a szemeibe nézett rám, s ragadott kézen. Húzni kezdett kifelé.
- Engedj el. - sírtam fel fájdalmasan
- Azonnal engedje el! - ordított Harry
Apám csak rángatott ki az ajtón, míg Anne és Harry követett minket, majd hirtelen lépcsőn lefelé megbotlottam, apám ujjai elengedték csuklóm, s minden elsötétült.