12.rész

Annabell szemszöge

Ahogyan leszállt a gépem New York-ba, egyből egy taxit fogtam, és abba a hotelbe mentem, amit Harry lefoglalt egy bizonyos Anne Cox néven. Recepción egy kedves srác volt, aki minden kérdezés nélkül, a név hallatán nyújtotta is a kulcsot. Megköszöntem, és már indultam is a lifthez, majd fel arra a szintre, ahol a szobám található. 

A szoba hatalmas volt. Mivel igen jó családból származom, így már voltam hasonlóba, de nem gondoltam, hogy ismételten egy ilyen helyen tudhatom magam, főleg apám nélkül. 

Egyből lepakoltam a táskáim, megszabadultam a kabátomtól, és a csizmámtól. Még mindig nem értettem, hogy minek kellett ide jönnöm, de Harry megígérte, hogy mindent elmond, amint csatlakozik hozzám. 

Küldtem neki egy sms-t, hogy megérkeztem. A lelkemre kötötte, hogy ezt tegyem meg. Telefonomat a kanapén hagytam, majd a fürdőbe mentem, és tele engedtem a kádat forró vízzel. Hamar elmerültem a habok között. Most az egyszer nyugodtan éreztem magam. Nem foglalkoztam semmivel. 

****

Hamar eltelt a két nap, és már izgatottan vártam, hogy Harry velem legyen. Biztonságérzetet adott mindig is, ha mellettem volt. Már délelőtt volt, így kész voltam a reggeli edzéssel, ami mostanában az egyik fontos dolog lett az életemben. Segít levezetni a feszültséget, és teljesen elfelejtem arra az időre a problémáimat is.
Zuhanyzókabinból kiszálltam, és hamar össze is kaptam magam. Nappaliban töltöttem a többi időt, bár semmi érdekes nem volt se a tv-ben, sem máshol. Kiolvastam pár magazint, és napilap is a kezembe került. Meglepődve, szinte sokkolódva olvastam végig az egyik cikket.

"A híres Matt Brooks(37), vezérigazgató lánya, Annabell Brooks(17) a napokban elhagyta Los Angeles városát. Ezt a fényképek is alátámasztják. Ügyvédje jelenlétében kapták lencsevégre, éppen amikor egy kisebb búcsúcsókot váltottak. Los Angeles kapitánysága nem nyilatkozik az üggyel kapcsolatban. Annyi információval szolgáltak csupán, hogy a várost nem hagyhatta volna el a kisasszony. Az ügyvezető édesapát felkerestük, de nem kívánt nyilatkozni az ügyben. Csupán annyit közölt velünk a szóvívőével, hogy semmit nem tudott erről a hirtelen utazásról. Rejtély fedi ezt a kis utazást, de abban mindenki biztos, hogy az ügyvéd - Harry Styles(32) - és Annabell között szoros kapcsolat alakult ki. Még arra sem derült fény, hogy a kis hölgy melyik városban is tartózkodik, de amint több információ a tudomásunkra jut, közöljük."

Döbbenet kiült az arcomra, ahogyan végigolvastam a rövid cikket, és megnéztem a hozzá csatolt képeket is. Ami először igazán meglepett, a képek, és hogy mennyire is tudnak, és igyekeznek fényt deríteni mindenre. Értetlen voltam, hiszen azt nehéz kideríteni, és nyílvánosságra hozni, ami nincs is. A következő dolog, adat, amin a szemem megakadt, Harry kora. Tudtam, hogy sokkal idősebb, de teljesen meglepett.
Még mindig értetlenül néztem az elém táruló sorokat, és képeket. Gondolataimból hamar visszatérített a jelenbe telefonom csörgése. Sietve vettem magamhoz, és vettem is fel. 
- Szia. - csendült fel a már igen ismerős hang
- Szia. - köszöntem semmitmondóan
- Láttad a cikket, igaz? - sóhajtott fel
- Igen. Most olvastam. - feleltem - Meglepett, és nem is igazán értettem.
- Ezt megbeszélhetnénk, ha már ott leszek? Tisztában vagyok, hogy mi állt a sorokban, és tudom, hogy sok mindent kell megbeszélnünk is. De kérlek, nem ezzel szeretném ezt a pár percet eltölteni.
- Rendben. - sóhajtottam beleegyezően
- Este már nálad leszek, és mindent elmondok, hogy mire is jutottam, amíg itt voltam.
- Oké.
- Ne, neheztelj rám, kérlek.
- Nem neheztelek, csak nehéz. Semmit sem értek, hogy várhatsz el tőlem dolgokat?
- Tarts ki, csak estig, kérlek szépen.
- Igyekszem, csak nehéz.
- Ígérem, hogy mindent helyrehozok az életedben. Mire oda érek csomagolj össze.
- Minek?
- Csak tedd amit kérlek.
- Semmit nem fogok mindig időben megtudni, igaz?
- Mindent pontosan a legjobb időben fogsz megtudni.
- Akkor mindent csomagoljak? - kérdeztem megadóan
- Igen. - felelte határozottan - Most le kell tennem, de sietek hozzád. Szia.
Elköszöntem én is, és már bontottuk is a vonalat. Kidobtam az újságokat, és visszaültem a kanapéra. Kis ideg néztem a tv-t, amiben valami vetélkedő ment, majd nagy nehezen rávettem magam a pakolásra. Végig azon járt az agyam, hogy vajon megint mit talált ki, hova visz. Remélem, hogy ezúttal velem tart, és egy napra sem kell külön válnunk.

Harry szemszöge

A telefonhívás után összeszedtem magam. Tudtam, hogy nehéz neki bíznia bennem, hiszen alig mondok el neki valamit. Már csak én állok mellette, és ezt Ő is pontosan tudja, talán azért s ragaszkodik annyira hozzám. Ezt én cseppet sem bánom, sőt melegséggel tölt el a közelsége. Alig vártam már, hogy újra láthassam, és biztonságba tudhassam.
Összecsomagoltam mindent, ami fontos számomra, és már indultam is. Taxi hamar kivitt a reptérre, ahol átvettem a jegyem, és már mehettem is a gépemhez. Felszállásra sem kellett sokat várnom, ami miatt nagyon is örültem. A rövid repülő út alatt, zenét hallgattam, és kis időre sikerült is elaludnom.

****

Ismételten egy taxiban foglaltam el a helyem, ami egyenesen ahhoz a hotelhez vitt, ahol Annabell-nek foglaltam szobát. Még nem értem oda, a névjegyzékben keresgéltem, és már hívtam is az általam sokat tárcsázott telefonszámot.
- Szia kicsim. - szólalt meg számomra az egyik legfontosabb személy
- Szia. - mosolyodtam el
- Mi van veled?
- Most szálltam le New York-ban. Éppen a hotelhez megyek.
- És én mikor láthatlak? - kérdezte szomorú hangon
- Igyekszem mielőbb szabaddá tenni magam, és repülőre ülni. Ígérem.
- Remélem is. - tudtam, hogy mosolyog - Hiányzol már nekünk.
- Ti is nekem. - feleltem - Most le kell tennem, de amint tudlak hívni foglak.
- Rendben van. Szeretlek.
- Én is Téged.
Véget is vetettem a hívásnak, és ahogyan leparkolt a taxi az épület előtt már szálltam is ki. Kifizettem, megköszöntem a sofőrnek, és már csomagjaimmal mentem is be. Portással pár mondatot váltottam és a lift felé igyekeztem. Hamar a megfelelő emeleten találtam magam, ahol a szobát kezdtem keresni. Nem kellett sokat várnom, amikor is kinyílt.
- Szia. - mosolyogtam a lányra
- Szia. - állt arrébb, hogy beljebb mehessek - Milyen volt az út?
- Remek. - feleltem, és lepakoltam - Ennyi közhely elég volt? - fordultam felé
- Gondoltam csak érdeklődöm. - felelte
- Veled mi van? Ugye nem olvasgattad azt a remek cikket rólunk?
- Nem. - felelte - Viszont apám nyilatkozott egy adásban, hogy semmit nem tud rólunk, és hogy számára ez mind új dolog.
- Komoly? - horkantam fel - Ez szánalmas.
- Igen, egyetértek. - ült le a kanapéra - Most már elmondod, hogy miért is kellett ide jönnünk?
- Megígértem neked, hogy biztonságban leszel, hogy nem kerülsz vissza a börtönbe. - kezdtem, és leültem mellé - Mindent megtettem, de sajnos nem sikerült elérnem ezt.
- Börtönbe megyek? - kérdezte egyből
- Nem. Megmondtam, hogy nem fogom engedni. - jelentettem ki - Azért mondtam, hogy ide kell utaznod, mert így nyugodtan eltudtam intézni, hogy csak a jövőhéten legyen a meghallgatásod. Ezzel időt nyertünk.
- És mihez is?
- Ellátogatni egy másik városba.
- Minek? És hova? - tette fel kérdéseit - Ez csak idő húzás, semmi sem fog változni.
- Mindig betartom a szavam. - mondtam határozottan
Telefonom csörögni kezdett. Kivettem a zsebemből, de egyből ki is nyomtam. Nem volt kedvem senkivel sem beszélni. Csak Ő rá szerettem fordítani minden figyelmem. Ám Ő ezt nem így gondolta. Felállt és a hálóba ment. Azonnal követtem, és mielőtt még a fürdőbe mehetett volna, derekánál fogva magamhoz húztam.
- Mi a baj?
- Semmi. - felelte - Fáradt vagyok, és szerintem neked is jót tenne a pihenés.
- Nem, nekem az tenne jót, ha elmondanád mi a gond. - suttogtam a fülébe, amitől kirázta a hideg - Már tudom. A korom. A cikkben benne volt. Igaz?
- Figyelj. - fordult felém - Meglepett, de nyílván nem haragszom érte.
- De soknak tartod a köztünk lévő különbséget?
- Nincs semmi sem közöttünk, így nem értem, hogy miért is zavarna. - felelte nyugodtan
- Ne mondj ilyet, kérlek. Te is nagyon jól tudod, hogy nem vagyunk közömbösek egymás számára.
- Nem értem, hogy miért is kellene neked egy sokkal fiatalabb lány. Egy senki vagyok, egy bűnöző Harry. - nézett szemeimbe
- Soha többet ne mondj ilyen butaságot. - simítottam végig arcán - Jelen pillanatban a legfontosabb személy vagy az életemben.
- És Anne? - vágta rá
- Anne? - kérdeztem vissza nevetve
- Talán ennyire vicceset kérdeztem?
- Nem, természetesen nem. - mosolyogva feleltem - Ő is fontos, de nem számít jelen helyzetben.
- Rendben, akkor majd megbeszéljük a dolgokat, amikor mindent el tudsz nekem mondani.
- Héé .. - húztam még közelebb magamhoz - Fejezd be, kérlek. Ne viselkedj így.
- Látod? Erről beszéltem. Minek kéne neked egy kislány?
- Ne játszd a korlátozottat. Te is tudod, hogy kellünk egymásnak. Mind a kettőnk fontosak vagyunk egymás életében. És ne is próbáld meg tagadni. Látszik rajtad is, hogy epekedsz értem, ahogyan én is érted. - nyomtam egy apró puszit arcára - Csodálatos lány vagy. És igen vannak hibáid, ahogyan nekem is, és mindenkinek. Nekem a legjobb, legédesebb hibám, hogy teljesen megkedveltelek, és nem viselném el, ha börtönbe kellene lenned. Nem szándékozlak elengedni.
- Harry, ez így akkor sem működhet.
- Ne próbálj meg egy olyan dolog elől menekülni, ami boldogságot okoz neked. Élvezd inkább. Tudom, hogy nehéz jelen helyzetünkben, de igyekszem támogatni téged, és mint már jó párszor mondtad, megakadályozom, hogy a börtön mocskos cellái mögé kerülj. Nem érdemled meg. Semmit nem tettél.
- Hogy lehetsz benne ennyire biztos? Emlékeim még mindig nem tértek vissza, sajnos.
- Hiszek benned. Mindig megérzem az ilyen dolgokat. Bízom benned, és kérlek, Te is bennem. Ez egy kapcsolat alapja.
- Kapcsolat? - hökkent meg
- Igen. - tűrtem egy akaratos tincset füle mögé - Szeretném, ha megpróbálnánk. Szerintem lenne esélyünk.
- Megfognak téged vádolni, és akár ki is rúghatnak a kamarából.
- Nem, nem tehetem meg. Bízz bennem.
- Igyekszem, hiszen eddig is ez remekül ment. - mosolyodott el halványan
- Mondtam már, hogy imádtam a mosolyod?
- Hm ... Nem emlékszem. - felelte pimaszul - De örömmel hallom.
Végigsimítottam gyengéden puha arc bőrén. Ártatlanul nézett fel rám, és éreztem, ahogyan minimálisan megremeg érintésem alatt. Tudtam, hogy neki ez új. Ezt múltkor apja irodájában is alá támasztotta. Örültem, hogy én taníthatom, és vezethetem be az érzelmes dolgokba. Soha nem voltam az a romantikus alkat, de ezt a munkámnak is köszönhetem. Mindig akadt egy - egy lány, de komolyabb kapcsolatok ritkán. Ővele nem szeretném elrontani, komolyra gondolom. Remélem, hogy sikerülni is fog. A munkámat nem féltem, inkább Őt. Nem szeretném, hogy sérüljön. Biztonságba szeretném vinni, és ezt csak egy másik városban, országban érhetem el.
Nagyokat pislogva figyelte arcom, majd tenyerembe hajtotta a sajátját. Szemeit lehunyta. Mosolyogva néztem végig gyönyörű arcán, nyakán, testén. Annyira védtelennek, törékenynek tűnt. Tudtam, hogy vigyáznom kell rá. Nem tekinthetek rá gyerekként, de igyekeznem kell megóvni őt.
Lassan, fájóan lassan kezdtem el közeledni felé.  Ajkaimat finom bőrére helyeztem, és gyengéd puszit adtam rá. Ezt követően orra hegyére, homlokára, majd ismételten orrára. Nyugodt tempóban haladtam álla vonalára, amit elhalmoztam édes csókokkal. Hagyta magát, egy cseppet sem ellenkezett, és ez bíztatott. Magabiztosan haladtam szája felé. Ajkai megremegtek, amikor megérintettem enyéimmel. Gyengéden ostromoltam telt ajkait, amíg teljesen magamévá nem tettem. Lassan, mértékkel kezdtem el mozgatni ajkaim, amíg fel nem vette a tempómat. Nem siettem, ki akartam élvezni minden másodpercet. Kezeit lassan, félve tette csípőmre, és szorította meg a rajtam lévő lezser, kockás ing anyagát. Enyéim közrefogták arcát, és közbe simogattam. Siettetni nem is próbáltam. Lassú tempóban haladtunk, de így volt tökéletes. Kis idő elteltével elakartam húzódni, de szinte azonnal szám után kapott. Mosolyogva foglaltam újra el a duzzadt területet. Érzékién húztam végig nyelvemet felső ajkán. Sóhaj hagyta el száját, így könnyedén tudtam birtokba venni.
Percekig álltunk ott a szoba közepén egymás ajkainak mámorában. Nem teltünk be egymás ízével, és ez kellően jól érintett. Siettetés nem állt szándékomba, de ahogyan nem ellenkezett, csak bátrabbá tett. Természetesen ennél tovább nem szerettem volna menni, mert tudom, hogy neki az sok lenne, és az tényleg elhamarkodott dolog.
Eltávolodtunk egymástól. Zihálva nyitotta ki gyönyörű szemeit, és nézett enyéimbe. Összemosolyogtunk. Magamhoz húztam, és szorosan öleltem.

11.rész

Harry szemszöge

Már pár nap eltelt az a bizonyos nap óta, amikor Ana édesapja mindent kitálalt a lányának. Azóta minden este álomba sírja magát. Próbáltam jobb kedvre deríteni, de hát még nekem se menne, ha az én fejemhez vágnák ezeket. Még én is magam alatt lennék, férfi létemre. Igyekeztem tartani benne a lelket, és ezt sikeresnek is tekintettem. Ahogy teltek a napok, úgy sírt egyre kevesebbet.

Szinte egész este a nappaliban, ültünk, és a tv-t bámultunk, amiben érthetetlen, ostoba műsorok mentek. Közben kínai kaját ettünk és néha, néha fel nevettünk. Már sokkal jobb színben volt Ana, bár látszott rajta, hogy még mindig eszébe jutnak apja szavai. Már egyáltalán nem sír, egy könnycseppet sem hullat az a férfi után, akinek itt, a helyemen kéne ülnie, és támogatnia Őt. Erős, nagyon erős lány, és ezt tisztelem, kedvelem benne. Nem sokan viselnék el ezt, amit neki kell, ilyen fiatalon. Ezzel engem is meglep. 

A vacsora után bementünk a hálóba, és az alváshoz kezdtünk készülődni. Miután Ő végzett, én követtem a zuhanyzásban. Hamar visszamentem hozzá, és befeküdtem mellé. Letette a telefonját az éjjeliszekrénybe, és a takaró alá húzódott. 

- Harry.. - szólalt meg halkan pár perccel később már a sötétben

- Tessék? - fordult velem szembe, ahogy feleltem

- Félek.  - suttogta, ahogyan szemeimbe nézett félénken 

- Ne, ne félj. - húzódtam közelebb hozzá - Minden rendben lesz. - simítottam végig arcán 

- Nem, most nem saját magamra gondoltam. 

- Akkor? 

- Rád. - felelte igen halk hangon - Mi lesz, ha apám tényleg feljelent? 

- Akkor valószínű, hogy börtönbe kerülök. - mondtam - Hiába nem történt közöttünk semmi, vizsgálatot indíthatnak, ha a feljelentés megtörténik és téged pedig orvosi vizsgálatnak tesznek ki. 

- Ahol egyből bebizonyosodik az ártatlanságod. - vezette le rólam tekintetét, piruló arccal 

- Ha már feljelentett volna, nem feküdnék itt melletted. Hiába nem bizonyították volna még be, hogy bűnös vagyok, akkor is őrizetben lennék. - magyaráztam neki - Ne aggódj, semmit nem tett apád. Mi különben is tudjuk az igazat, és számomra ez fontosabb. 

- Nem akarom, hogy miattam kerülj börtönbe, vagy csak vádoljanak meg.

- Semmi gond nem lesz. - csókoltam homlokon

Halvány mosolyra húzta csodás ajkait, és lehunyta szemeit. Sikerült megnyugtatnom, legalábbis remélem. Nem miattam kellene aggódnia, hanem saját sorsa miatt. Nem viselném el, ha börtönbüntetésre ítélnék. Ennyire még egyetlen egy védencem miatt sem aggódtam. Természetesen mindegyikükért kiálltam, és igyekeztem a legjobbat kihozni a dolgokból, ami sikerült is legtöbbször. 

Elgondolkoztam, hogy mit tegyek. Tudomásom szerint semmi előrehaladás nincs az ügyben, és ez a mi szempontunkból nem éppen a legjobb. Minden lehetséges variáció átfutott az agyamon, de mindig ugyan oda érkeztem vissza. Ez tűnt a legjobbnak, amit csak tehetek, hiszen nem viselném el, ha egy napra is vissza kéne mennie a börtönbe. Még egyszer átgondoltam pontosan a dolgokat, és csak azután aludtam el.

Annabell szemszöge

Kora reggel ébredtem. Harry még mélyen aludt. Hátán feküdt, így a fedetlen mellkasa, amiről az éjszaka során lecsúszott a takaró, szabadon tárult elém. Ujjaimmal finoman nyúltam bőréhez és kezdtem el átrajzolni a kedvenc mintámat testén. Éppen hogy hozzáértem a bőréhez ujjammal, de egyből egy kisebb mocorgást váltottam ki nála. Halványan mosolyogva, ahogy a következő mintára tévedtek vándorló ujjaim. Közvetlen ujjaimra figyeltem, így csak kis idő múlva vettem észre, ahogyan Harry arcán mosoly ül. Szemei még csukva voltak, de egyértelmű volt számomra, hogy ébren volt. Azonnal visszahúztam kezem, és csak arcát figyeltem. Kinyíltak szemei, és az én tekintetemet keresték.
- Jó reggelt. - mondtam halkan
- Neked is rosszaság. - mosolyodott el - Szeretsz rosszalkodni, igaz?
- Semmit nem tettem.
- Ó, dehogy is nem. - nevetett fel - De talán elnézem. - kacsintott rám, és kimászott mellőlem
Tátott szájjal bámultam, ahogyan önelégült mosollyal arcán lépett be a fürdőbe. Tudtam, hogy magabiztossága ezzel csak még jobban nőtt, de valahogy nem zavart. Élveztem.
Hallottam, ahogyan megnyitja a zuhanyt, így kimásztam én is az ágyból, és összeszedtem a ruháimat. Sietve el is készültem, és az ágyat is bevetettem. Nem kellett sokat várnom rá. Amint kijött kivette a szokás öltözetét. Öltönyt. Magára vette és már indultunk is.
- Mi lesz, ha börtönbe kerülök? - kérdeztem félve, már az úton
- Semmi, ugyanis megmondtam, hogy nem engedem még egyszer. - jelentette ki határozottan
- Harry, elhiszem, hogy az egyik, ha nem a legjobb ügyvéd vagy, de ennyire még Te sem tudod megoldani a helyzetet. Sajnos.
- Hidd el, hogy mindenre megvan a megfelelő lépés.
- Ezt hogy érted?
- Majd megtudod időben, ha szükség lesz rá.
Hiába faggatóztam tovább, semmit nem mondott. Tovább hajtott, egészen a bíróság épületéig. Leparkolt egy hátsó parkolóban, és mielőtt kiszálltunk volna magához húzott. Egy puszit adott ajkaimra, és elengedett. Nem tudtam mire vélni ezt. Már történt egy hasonlós eset, amikor puszival ajándékozott meg, de most valahogy más volt. Nem vontam kérdősre, de akkor is érdekesnek találtam.
Egyből bementünk a tárgyalóterembe és elfoglaltuk helyünket. Kivételesen a másik oldalt két ügyvéd volt, amit nem értettem. Harry odalépett hozzájuk, és köszöntötték egymást. Úgy tűnt, mintha ismernék egymást, de ez nem meglepő.
Kis idő elteltével mindenki megérkezett, és megkezdődött a tárgyalás. Szokás szerint ismertette a bíró az ügyet. Amint végzet vele a mellettünk ülő ügyvédek szólaltak fel. Harry feszülten ült mellettem. Még soha nem láttam ilyennek, és ez meglepett. Talán túlságosan is, mert Ő is észrevette, de igen halovány mosolyra húzta száját, nyugtatás képen. Ügyvédeket, az ügyet vezető nyomozó szólalt fel. Semmi új dolgot nem tudtunk meg, csupán csak, hogy a másik gyanúsítottat diplomáciai védettség illeti, így nem sokat tehetnek az ügy érdekében. Hír hallatán sokkos lettem. Nem hittem el, hogy ilyen előfordulhat velem. Harry állkapcsa, izmai feszesek voltak. Egyértelmű volt, hogy mérges.
Felmerült, hogy társa is volt az elkövetőnek, de Ő róla pontosabb információt nem tudnak. Elhangzott egy név, ami hallatára én felkaptam a fejem, míg mindenki más nyugodtan ült. Beleértve Harry-t is. Aaron. Egyértelműen hozzá kapcsoltam még egy nevet, aki a társa lehetett. Tudtam, hogy tehetős családból származik, de soha nem gondoltam volna, hogy diplomáciai védettséget élvez.
- Arra kérnem a vádlottat, hogy a következő egy hétben is látogassa a kapitányságot. Az utolsó tárgyalást két hét múlvára teszem. - mondta ki a végszót

****

Feszülten, csendben ültünk egymás mellett az autóban. Ismerős volt a hely. Túl ismerős. Egyből rájöttem, hogy felénk tartunk, aminek az okát nem tudtam. Azt hittem, hogy soha többet nem akarja látni apámat, legalábbis szavaiból ezt vettem ki, még ha konkrétan nem is hangzott el Tőle.
- Miért hoztál haza? - fordultam felé, és vontam kérdőre
- Összecsomagolsz.
Tátott szájjal meredtem rá. Nem értettem ennek okát. Egyszerűen sietve leparkolt, kiszállt, és magával húzott a lakásba. Elhadarta, hogy apám egy óra múlva ér haza nagyjából, addigra messze kell innen lennünk. Sietve vettük a lépcsőfokokat, egészen a szobámig, ahol egyből a bőröndömet tette az ágyra, és megismételte magát.
- Mindent, ami fontos, ami kell neked. Hosszú távra. - nézett rám komolyan
- Mi történik? Miért?
- Ne kérdezz, ne most! - mondta határozottan - Autóban mindent megválaszolok, kérlek siess. 

Tettem amit kért. Alig negyed óra alatt sikerült minden fontos dolgomat, ruháimat és egyéb dolgokat bepakolnom. Volt már elég sok cuccom nála, főleg a legfontosabbak, így nem értettem ezt az egészet. Mondta, hogy kényelmesen öltözzek fel. Amint elhangzott a mondat a szájából, kiment a szobámból, és hallottam ahogyan beszél. Telefonon intézett valamit sietősen. Kiválasztottam egy ennek a kérésének megfelelő szettet, és gyorsan magamra is kaptam. Mire visszaért már teljesen kész is voltam.

- Kész vagyok. - mondtam neki

- Remek. Menjünk.
Megfogta a bőröndöm és indultunk is lefelé. Ugyan olyan gyors tempóban hagytuk el a házat, mint ahogyan meg is érkeztünk. Bepakolta a táskát, és már indultunk is. Vártam, hogy magától elkezdi megmagyarázni a dolgot, de nem tette.

Harry szemszöge

Semmi más nem járt már tegnap este a gondolataimban, csak, hogy Őt biztonságban tudjam. Amikor a bíró elmondta a függőben lévő ítéletét, eldőlt minden. Tudtam, hogy cselekednem kell. Nem bírnám elviselni, hogyha szenvednie kéne. Meg szeretném óvni mindentől, és ez csak is így mehet végbe. Tudom, hogyha elmondanám neki a teljes igazságot, azt hogy mit tervezet nem menne bele. Túl tisztességes hozzá. Én is az voltam egészen addig, amíg meg nem láttam Őt aznap, ott a kórházi ágyban fekve. Akkor tudom már, hogy nekem Ő kell. Igyekeztem szabály szerint, tényleg a törvénynek megfelelően cselekedni, és úgy viselkedni vele, de nem tudtam. Egyszerűen nem ment. Minden együtt töltött perccel csak közelebb éreztem magamhoz, ami jó, de egyben rossz is. Soha nem engedtem magamhoz senkit közel. Főleg nem egy ügyfelet. Megszegtem az esküt, és mindent ami az mellett szól, hogy távolságtartás, és becsületesség. A szívem átvette az agyam fölött az uralmat. Fogalmam sincs, hogy Ana miként is érez, de egyértelmű, hogy nem annyira vagyok semleges a számára.
- Elmondod végre, hogy mi ez az egész? - törte meg a gondolataimat
- Elmész New York-ba.
- Tessék? Mi van? Viccelsz, ugye?
- Nem, ez komoly. Ma nem mehetek veled, de egy-két napon belül csatlakozom hozzád.
- Minek megyünk oda?
- Hallottad a bírót, hogy Aaron diplomáciai védettséget élvez. Carla pedig felszívódott. Senki nem tudja, hogy merre van.
- Carla?
- Te is tudod, hogy Ő volt a bűntársa. Ez nyilvánvaló. - néztem rá egy pillanatra
- Igen az de minek megyünk, illetve megyek New York-ba?
- A következő tárgyaláson biztosan elítélnének, én meg rohadtul nem viselném el. - vallottam be
- Milyen szavak tőled. Ez sem megszokott. - jegyezte meg - De semmi értelme. Van kiadatás, sőt el se hagyom az államot, így semmi értelme.
- Tudom, tisztában vagyok vele. - feleltem
- Akkor minek is megyünk?
- Amint utánad megyek mindent megtudsz. Mindent elmondok, kérlek bízz meg bennem.
- Elég nehéz így. - sóhajtott
- Kérlek. Szerintem tettem eleget azért, hogy megbízz bennem.
- Igazad van. - ismerte be
Csendben ültünk tovább. Már kifelé tartottunk a városból. Éreztem, hogy feszültséggel van tele. Zavarodott állapotban van, ami természetes, de szerettem volna, ha kicsit jobb kedvre derül. Megfogtam kezét, és összefontam ujjainkat, amire egyből rám emelte gyönyörű tekintetét. Semmi mást nem tettem, csupán megszorítottam kicsit biztatás képen, de továbbra sem engedtem el.
- Minden rendben lesz. - mondtam halkan már a reptéren
- Igyekszem elhinni.
- El kell intéznem még pár dolgot, de igyekszem és csatlakozom hozzád.
- Köszönök mindent.
- Ne, ne tedd. - feleltem
- Mindent megszegtél miattam.
- Egy olyan lány miatt szegtem meg mindent, aki iránt érzek valamit. - suttogtam, mélyen szemeibe nézve - Most pedig kérlek szállj fel a gépre, és ígérem, hogy legkésőbb péntekre ott leszek. Az két nap pontosan.
- Várlak. - nézett fel rám
Egy puszit adtam ajkaira, majd elváltunk egymástól. Megvártam még átmegy, és bemegy abba a terminálba, ahonnan már fel tud szállni egyből a gépre.

10.rész

Hi readers .. (:

Kivételesen írok nektek így előre egy pár mondatot. Első sorban szeretném megköszönni az 59 feliratkozót,illetve a 24 bloglovin követést is. Ami a legnagyobb meglepetés volt számomra, hogy több mint 10.000 megtekintés van már a blogon. Amikor megláttam, hirtelen el se hittem, hogy ennyire felkapott lett ez a történetem. Köszönöm nektek, komolyan. ♥ 

Van egy facebook csoport, amit ezen a linken érhettek el:  Csoport.  Ide folyamatosan lehet csatlakozni, már több, mint 200-an vagyunk. :) Ha bármi közlendőm van, hogy esetleg elmarad egy rész, vagy bármi ilyesmi, arról a csoportban olvashattok. Blogokra nem szokásom kiírni, így érdemes csatlakozni. :) Illetve, a többi blogom linkje is megtalálható ott, ha esetleg más történetet is olvasnátok tőlem. 

Nem is húzom tovább az időtöket a felesleges soraimmal. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket a rész. Jó olvasást. 

Csók.: Alexa S. 

Annabell szemszöge

Kipihenten ébredtem. Kivételesen semmim nem fájt. Szemhéjaimat lassan nyitottam fel, és akkor eszméltem rá arra, hogy hol is vagyok. Hatalmas ablakot egy sötétítő függöny fedte, ami meggátolta a napsugarakat, abban hogy zavarják a nyugodt alvásunkat. Szoba úgy nézett ki, mintha egy hotelben lennénk, csak annyi különbséggel, hogy pár személyes tárgy is helyet kapott. Innen tökéletesen lehetett tudni, hogy valóban egy lakásban vagyunk, és nem egy ötcsillagos hotelben. 

Lassan fordultam meg a másik oldalamra. Harry a hasán aludt, arca felém nézett. Halk szuszogása betöltötte a kis teret. Takaró le volt csúszva a csípőjéig. Ezáltal, így is tökéletesen lehetett látni a hátán lévő izmokat. Ajkai minimálisan el voltak távolodva egymástól. Közelsége nagyon jó volt, bár egyáltalán nem értünk egymáshoz. Nem volt annyira hideg, de valahogy megszokásból, hogy magamon is feljebb húzom mindig a takarót, így megtettem rajta is. Lapockájáig felhúztam a könnyű anyagot, ami egy kis nyöszörgést eredményezett nála. Elmosolyodtam még jobban, miközben arcát figyeltem. A kis szuszogásai már elmaradtak. Levegőt is elfelejtettem venni, amikor jobb kezét a takaró alatt csípőmre helyezte, és közel húzott magához. Szemei még csukva voltak, de kezdtem kételkedni abban, hogy valóban alszik-e. Addig figyeltem arcát, amíg észre nem vettem, hogy ajkai sarkát felfelé nem húzza. 

- Jó reggelt. - mondta, még mindig csukott szemmel

- Neked is. - kuncogtam fel
- Remélem teljesítettem a vágyad. - húzta féloldalas mosolyra ajkait
- Milyen vágyam?
- Kényelmes ágy. - nézett rám - Bár ha szeretnéd, mert éppen fáj valamid, szívesen megmasszírozlak.
- Ó értem. Igen, telejésítetted. Köszönöm. - feleltem pirultan 

- Örülök. - kacsintott - Tudod nem vagyok hozzászokva, hogy néznek míg alszom. 

- Sajnálom. - mondtam őszintén 

- Talán elnézem. - mosolyodott el ismételten - Hány óra? 

- Már dél is elmúlott. 

- Komolyan ennyit aludtam? - nevetett fel, és hátára fordult - Soha nem alszom eddig. 

Kimászott mellőlem és a fürdőbe vonult. Kis idő múlva visszatért hozzám, és a szekrényéhez ment. Kivett pár tiszta ruhát, és rám nézett. Mosolyogva kimásztam a még mindig kényelmet adó ágyából, és a táskámmal együtt a fürdőbe vonultam. Mielőtt elkezdtem készülődni, visszamentem hozzá.

- Megyünk valahova? - kérdeztem

- Csak a közeli kávézóba, aztán meg be kell mennünk apádhoz. 

- Tessék? Minek? - értetlenkedtem 

- Nem vagy nagykorú, és bár nem érdemel meg téged, joga van tudni, hogy hol vagy. 

- Rendben. - adtam fel, és visszamentem a fürdőbe 

Megmostam a fogaim, majd a hajamat próbáltam valami elfogadható állapotba tenni. Egy laza copf mellett maradtam végül, amit egy alap smink követett. Felvettem a ruháimat, cipőmet, és fújtam magamra a parfümömből. Utolsó pillantást vetettem magamra, és már vissza is tértem a kis ügyvédemhez.
- Indulhatunk? - mosolygott rám
- Igen.
Felvettem a táskámat, és már az ajtón kívül voltunk. Lifttel lementünk a földalatti parkolóba, ahol Harry kocsija állt. Udvariasan kinyitotta az ajtót nekem, és amint benn ültem már, sietve meg is kerülte járművét, hogy csatlakozzon hozzám. Azonnal indította az autót, és könnyedén kigurultunk a kijáraton keresztül, a forgalomba.
- Egyáltalán nem beszéltél apámmal? - érdeklődtem
- Nem. Utoljára az a beszélgetésünk volt, amiről tudsz.
- Amikor neked esett?
- Pontosan. Nem gondoltam, hogy szeretnék vele találkozni, de átgondoltam a dolgokat. A lánya vagy, és joga van tudnia felőled. Engem hiába sértegetett, téged ez nem érint.
- Mi az, hogy nem érint? - horkantam fel
- Miért lenne?
- Hagyjuk. - fordultam el tőle
- Héé .. Ana, ha elkezdted, kérlek mondd végig.
- Lényegtelen tényleg.
Felsóhajtott, és ezzel a téma lezártnak volt tekintve. Alig mehettünk pár percet, amikor Harry leparkolt egy kávézó előtt. Kiszálltam, és megvártam, hogy átjöjjön az én oldalamra. Amint ez megtörtént együtt sétáltunk be a kis épületbe. A pulthoz mentünk ahol kiválasztottuk egy-egy italt, egy-egy péksütemény társaságában. Leadtuk a rendelést, és helyet foglaltunk egy kis asztalnál. Éreztem, hogy a csend ami ránk telepedett igen kínossá kezd válni. Ez új volt, de rettentően zavart.
- Figyelj. - törte meg végül a csendet Harry - Nem gondolom, hogy miattam kéne neheztelned édesapádra.
- Hallod magad? - kérdeztem ironikusan - Elhagyott. Amikor a bírónő kimondta az ítéletet, magamra hagyott.
- Szerinted, hogy érezhette magát, amikor az egyetlen szerettét elveszítette?
- Kérlek, csak minimálisan nézd az én szemszögemből. - kérleltem, amikor kihozták a rendelt dolgokat
A fiatal lány végigmérte a jogászomat, de Ő egy pillantást sem vetett rá. Tekintete végig rajtam volt, és ez jó érzéssel töltött el. Igyekezett felhívni magára a figyelmet a szőke, hosszú hajú lány, de Harry zöld szemei csak engem néztek, és egy "köszönjük-el" le is rázta.
- Belegondoltál, hogy hogyan is érezhettem magam? Az egyetlen ember akire számíthattam cserben hagyott. Te voltál mellettem, amikor nem is ez volt a feladatod.
- Lehet, hogy nem kötelességem, de nekem is szükségem volt, és van rád.
- Tessék? - döbbentem le - Miért? Mármint, hogy érted? - tettem fel az sorba kérdéseket egymást követően
- Időben megfogod tudni. - mosolygott rám, gödröcskéi megjelentek
- Élvezed, hogy húzod az agyam, igaz?
- Milyen nyers, de egyben helyes megfogalmazás.
- Ezzel a beszédeddel, sokkal idősebbnek mondanálak. - nevettem fel
- Tudtommal, nem vagy tisztában a korommal. - kacsintott
- Nem, nem teljesem, csak sejtésem van.
- Elmondod?
- Nem . - mosolyodtam el gúnyosan - Talán megtudod, majd valamikor.
Itt hagytuk is a témát, és a késői reggelink elfogyasztásával kezdtünk el foglalkozni. Néha összemosolyogtunk, és ez többet ért, mintha csak egy szimpla beszélgetésbe keveredtünk volna. Nem érezhettem volna ezt, de még is boldogság árasztotta el testem.

****

Fogalmam sem volt, hogy mire is számítsak, az apámmal való találkozásnál. Legrosszabbra kezdtem el végül felkészíteni magam, hiszen soha nem lehet tudni. Harry biztatott, de nem sokra ment vele. Hasam görcsbe rándult,a ahogyan az irodaház mély parkolójába hajtottunk be, és parkoltunk le. Harry kiszállt, és könnyed léptekkel sétált az én oldalamra. Kitárta az ajtót, és segített kiszállni. Kézen fogott és egyből a lifthez vezetett. Abban biztos voltam, hogyha nem vezetett volna, akkor még mindig az autója mellett ácsorognék. Csendben vártuk, amíg a megfelelő emeltre nem értünk. Szó nélkül haladtunk el a recepciós lány mellett, akit már évek óta ismerek. Azonnal apám irodája elé sétáltunk. Harry kopogtatott, majd amint kiszólt apám, beléptünk a helységbe.
- Sziasztok. - nézett ránk - Kicsim. - állt fel a helyéről
Ösztönösen Harry mögé léptem, kezét szorosabban fogtam. Nem tudtam hová tenni, a hirtelen jött félelmem, de egyszerűen biztosabban éreztem magam, az ügyvédemmel, mint apámmal.
- Mr.Brooks. - mondta Harry - Gondoltam látni szeretné, hogy sikerült elérnem a célom. Lánya kint van.
- Ennek nagyon örülök. - kerülte meg asztalát - Kicsim, gyere ide. - tárta ki karjait
- Hogy várhatod el Tőlem, amikor magamra hagytál? - tettem fel a kérdést
- Sajnálom. - felelte egyszerűen - Nem tudtam, a helyén valóan kezelni a helyzetet.
- Ennyivel meg van oldva?
- Mit vársz Tőlem? Elnézést, sajnálom, hogy fájdalmat okoztam.
- Fájdalmat okoztál? Hallod magad ilyenkor? - léptem Harry mellé - Egyszerűen eldobtál magadtól, mint valami tárgyat.
- Fogalmad sincs milyen, amikor az utolsó embert elveszíted, aki fontos neked.
- De, pontosan tudom. - feleltem, és egy könnycsepp tőrt felszínre - Elvesztettem az utolsó embert, akit szerettem, akire felnéztem, akit tiszteltem. - hangom egyre magasabb szintet ütött meg - Soha nem gondoltam volna, hogy egy olyan személy, aki alig ismer, jobban ki áll mellettem, mint a saját apám.
Nem szólt, csak engem nézett. Arca érzelem mentes, rezdületlen volt. Mintha egy robottal, vagy egy viaszbábúval beszélnék. Hülyének éreztem magam, hogy itt hagyom elgyengülni mindenem, míg Ő csak pislogva figyel engem, és Harry-t, végül az összefűzött ujjainkra terelődött figyelme. Egy gúnyos hang szalad fel torkán, amit mondhatni nevetésnek is.
- Egy párt alkottok? - kérdezte
- Semmi közöd hozzá. - horkantam fel
- Én felelek érted. Igen is közöm van mindenhez, ami veled kapcsolatos! - erősödött fel a hangja
- Ezt akkor cseszted el, amikor magamra hagytál. Ha ott lettél volna velem, nem lenének kételyeim ezzel szemben.
- Normális vagy? Komolyan kérdem kislányom. - akadt ki teljesen - Közelebb áll hozzám korban, mint hozzád. Egy ilyennel kezdesz? Kitudja, hogy hány szerencsétlen védencével szűrte össze a levet.
Éreztem, ahogyan ujjaim körül megfeszültek Harry-é. Felnéztem arcára. Álla feszes, merev volt, ahogyan teste is. Minden izma tökéletes volt, így is látszott. Ha nem fogta volt a kezem szorosan, akkor már biztosan apámnak esett volna. Viszont ezt én sem hagyhattam szó nélkül. Nem mondom, hogy egy pillanatig nem gondolkoztam el ezen, de inkább félre tettem, hiszen semmi sincs közöttünk.
- Befejeznéd? Nem érdekel, a véleményed, nem emlékszem, hogy kértem volna. - rezzent össze hirtelen hangomtól a mellettem álló srác
- Egy védencemmel sem kerültünk közelebbi viszonyba. - szűrte fogai között - Lánya, az első akivel jó kapcsolatom lett, és nem a hivatalos formát tartjuk.
- Csak, hogy tudd feljelenthetlek kiskorú megrontásáért, illetve, hogy közeli viszonyba kerültél a védenceddel. - nézett rá apám bosszúsan
- Kihagyhatnánk Harry-t? Nem Ő tehet arról, hogy magamra hagytál. - akadtam ki már teljesen
- Tegyen amit akar, én legalább nem hagytam magára.
- Meg is fogom tenni az első lépést. - bólintott
- Bizonyítsd. - mondtam - Ha annyira fel akarod jelenteni, bizonyítsd, hogy valósak a vádjaid.
- Szerintem nem szeretnéd, ha orvos elé cibálnálak, majd ismételten a bíróságon kötnél ki.
- Semmit nem tudsz bizonyítani. - töröltem le könnyeimet dühösen - Maximum, csak hogy még egyetlen srác sem ért hozzám. Nem folytatok viszonyt senkivel. Sem fiatalabbal, sem öregebbel, sem velem egykorúval, senkivel. Remélem örülsz neki.
- Anyád nem érdemelte meg, hogy egy ilyen lány miatt haljon meg. - mondta ki hirtelen, határozottan
- Tessék? - hitetlenkedtem
- Jól hallottad. - felelete - Úgy tudod, hogy balesetet szenvedett, de ez nem így történt. Szülés közben vesztette életét, miattad. Egy olyan lány miatt, aki csak zűrbe keveredik, aki nem bír viselkedni. Bármennyire is szörnyen hangzik, de örülök, hogy nem láthatja, hogy mivé lettél.
Nem hittem el a szavait. Nem akartam elhinni, sem pedig felfogni. Nagyokat pislogtam, miközben könnyeim gyorsabban törtek napvilágra. Térdeim feladták, és a földre rogytam. Harry azonnal karjaiba vont, ahogyan leguggolt mellém. Mellkasába temettem arcom, és egyáltalán nem nőiesen kezdtem sírni.
- Önző egy ember. Hogy mondhat ilyet a saját lányának? - hallottam meg a rekedtes hangot - Ahelyett, hogy támogatná, hogy próbálná segíteni. Ellene van. Éppen ezt kéne elkerülni, és csak a jelenre koncentrálnia. Tudja a lánya  tisztességes. Semmilyen kapcsolat nincs közöttünk. Feljelenthet, állok elébe, de fejezze be Ana kínzását.
- Semmit nem tudsz a családomról. Sem arról, hogy miken mentem keresztül. Kicseszettül senki nem tudja, milyen nehéz is felnevelni egy gyereket, minden segítség nélkül. - ordított apám - Próbáltam segíteni, ameddig lehetett. Viszont azon az estén minden megváltozott. Bebizonyosodott, hogy mennyire is hasonlít az anyjára. Igen, Ő is ilyen lázadó volt, de sikerült jó útra térnie. Teljesen megváltozott, és mire Annabell-el állapotos lett megkomolyodott. Amikor a legjobban szerettük egymást, veszítettem el. Ne várjon el Tőlem senki semmit.
- Éppen ezért kéne a lányával törődnie. Ő az aki a feleségéből maradt. Aki emlékezteti, hogy kit is szeretett.
- Nem akarom, hogy egy olyan személy emlékeztessen rá, aki miatt elveszítettem.
Ez volt az utolsó amit hallani akartam. Erőt véve magamon felálltam. Kiszakadtam a rám vigyázó karokból, és apám felé indultam. Ahogy megfelelő távolságban voltunk kezem lendült. Apám arca még dühösebbé vált. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet teszek, főleg nem apám felé, de kihozta belőlem. Szavai mélyen hatoltak belém, és érték el céljukat. Már lendült az Ő keze is, de hirtelen megakadt. Harry megfogta, majd másik kezével engem, és elhúzott előle.
Újabb sírásba kezdtem, vagy csak folytattam. Már magam sem tudom. Azon kaptam magam, hogy Harry kifelé lépked velem, és már a liftben vagyunk. Teljesen magához húzott, miközben nyugtatásképpen a hátamat simogatta. Lassan sétáltunk ki a liftből, az autóhoz. Bemásztam, és vártam, hogy végre elhagyjuk azt a helyet, ahova soha többet nem szerettem volna betenni a lábam. 

9.rész

Annabell szemszöge

Remegtem, az izmaim feszesek voltak. Izgalom uralkodott szét a testemen, ahogyan egyre közelebb kerültem a bíróság épületéhez. Tudtam, hogy a mai napon dől el az életem. Próbáltam pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, de nem nagyon sikerült. Csak a cellámat láttam ismételten magam előtt, ahogyan ott fekszem és már sokadszorra olvasom ugyan azt a könyvem. Harry-vel minden nap találkoznék a látogató helységben, és beszélgetnénk ameddig csak lehetséges. Becca, igen közel kerülne hozzám, szinte legjobb barátként tekintenék rá. 

Gyorsan kivertem a fejemből ezeket a dolgokat. Harry megígérte, hogy kiszabadít, és bár nehéz, de próbálok adni a szavára. Eddig soha nem csapott be, mindig segítőkész volt. Apám ellenére is mellettem maradt. Ő az egyetlen ember akiben teljes mértékben megbízom. 

Amint megérkeztünk az épület elé, mély lélegzetet vettem. Az egyik őr, aki velem tartott kinyitotta a kocsi ajtaját, és amint mellette álltam elindultunk az épület bejárata felé. Szívem őrjítően gyors tempót diktált. Féltem, és ezt nem tagadtam, hiszen ki nem félne egy ilyen fontos tárgyalás előtt. Lassan tettem egyik lábam a másik elé, még végül el nem értem a terem bejáratához. Harry-t pillantottam meg, aki komoly arccal figyelte közeledésem. 

- Jó napot Ms.Brooks. - köszönt illemtudóan, mint ügyvéd a védencéhez

- Jó napot. 

- Készen áll? 

- Fogjuk rá.

Feleltem illedelmesen, cseppet sem kiakadva azon, hogy magázódunk. Tisztában voltam azzal, hogy az ügyvéd és védenc között semmi kapcsolat nem lehet, legalábbis az ügy menete alatt biztosan nem.  Az őr magunkra hagyott, egyben Harry egy lépést tett felém. Megfogta kezem, és biztatóan megszorította. 

- Minden rendben lesz, remélem tudod. - mondta kicsit halkabban

- Igen, tudom. - feleltem, halvány mosollyal az arcomon

- Megígérem, hogy az estédet egy kényelmes ágyban töltheted majd. - mosolyodott el 

Elnevettem magam. Körbenézett, majd amikor senki nem figyelt egy puszit nyomott arcomra. Elvált tőlem és bementünk a terembe. Elfoglaltuk a helyünket, és már kezdetét is vette a tárgyalás. Bíró bejött, elmondta a bűncselekményt. Minden információt elismételt, amit az előző tárgyaláson már tudtunk. Végül az ügyemben nyomozó rendőrt szólította, aki ismertette a jelen lévőket az előrehaladásról. 

- Mint az előző tárgyaláson is már említettem, sikerült egy újabb nyomot találnunk. Egy ujjlenyomatról van szó, ami az autóban kívül és belül is megtalálható volt. - kezdte - A tulajdonos egy igen neves ember fia, így nehezen sikerült elérnünk a fiatal férfit. Az államokon kívül tartózkodott, de ismételten a városba jött. Sikerült kihallgatnunk, és jelenleg is a kapitányságon van. Mivel még nincs elég bizonyítékunk ellen, így nem hozhattuk ide, de minden erőnkkel azon vagyunk, hogy mielőbb kiderítsük, hogy mi is történt azon az éjszakán. 

Miközben beszélt a magas, testes férfi egy csekély reményt éreztem meg. Viszont, ahogy ahhoz a részhez ért, hogy nincs még elegendő bizonyíték, mindent feladtam. Tudtam, hogy visszakerülők, és ha sikerül is valaha kijutnom, az nem mostanában lesz. Őrjítően féltem ettől a gondolattól. Meglepődtem, amikor egy kezet éreztem meg enyémen. Egyből a tulajdonosára néztem, aki csak komor arccal hallgatta, figyelte a nyomozó beszédét. Végigsimítottam ujjammal kézfején, de arcvonalai továbbra is mozdulatlanok maradtak. Irigyeltem ezért. Megszorította ismételten biztatóan kezem, és Ő is végigsimított enyémen. Pillanatokon belül csak a hiányára lettem figyelmes, de egyetlen egy rossz gondolatom sem lehetett, hiszen mellettem áll, még mindig és próbál biztatni. 

- Tehát, ha jól értelmezem nyomozó, akkor van egy gyanúsított, aki igen befolyásos családi háttérrel rendelkezik. - összegezte a bíró

- Pontosan. 

- Ezek alapján nem ítélhetik el ismételten Ms.Brooks-ot. - állt fel mellőlem Harry - Amíg nem bizonyosodik be, hogy Ő a tettes, nem tartóztathatják le. - mondta határozottan 

- Igen Mr.Styles. Tisztában vagyok az emberek jogaival, köszönöm. - válaszolt a bíró

- Még is börtönbe záratta, ha még csak pár napra is. Törvénytelen. 

- Kérem, fogja vissza magát. - figyelmeztette Harry-t - Kérem üljön vissza a helyére, pár perc türelmet kérek. 

- Minden rendben lesz. - suttogta, míg visszaült mellém 

Bíró a papírjait nézte. Láttam az arcán, hogy nagyon elgondolkozott. Nem látszott jószívű bírónak, bár igazából nem az érzései alapján kell ítélnie, hanem a bizonyítékoknak megfelelően. Mellettem, Harry is igen feszült volt, de próbált higgadt maradni. Legjobbakat reméltem, amiket csak lehetett. Hittem abban, hogy kimehetek és végre egy nyugodt napom lehet, és nem azon kell gondolkoznom, hogy hogyan is kerüljem el az embereket az udvarban. 

- Megszületett az ítéletem, erre a tárgyalásra. Mielőtt bármit is mondanék, tudniuk kell valamit. - kezdte a bíró - Következő tárgyalás egy hét múlva lesz. Akkor szeretném, ha az új bizonyítékok is előttem lennének, azzal a férfival együtt, aki jelenleg a kapitányságon van. - nézett a nyomozóra - Ms.Brooks távozhat. Viszont természetesen magának is meg kell jelennie, és a kapitányságon is le kell jelentkeznie minden második nap, hogy nem hagyta el a várost. 

Felszabadultam mosolyodtam el, ahogyan a bíró szavai elhangoztak. Boldogan pillantottam a mellettem helyet foglaló fiúra, aki halvány mosollyal válaszolt. Bíró elhagyta a termet, ahogyan szépen lassan mindenki más is. Harry is összepakolta az iratait, majd ketten indultunk ki.

- Ms.Brooks. - állított meg az őr, aki elkísért a tárgyalásra - Itt van a csomagja. - nyújtotta át a táskám

- Köszönöm. - indultam is tovább Harry autója felé, ami a parkoló másik felében állt

- Majd én viszem. - vette ki a kezemből 

Beszálltunk a nagy fekete, lesötétített autóba, és indultunk el egy irányba. Átnyújtotta a telefonom, ami fel is volt töltve. Tényleg sokkal tartozom neki. Egy puszit nyomtam arcára, és visszahelyezkedtem a helyemre.
- Ezt miért kaptam? - kérdezte mosolyogva
- Köszönöm, hogy mellettem vagy, és gondolsz mindenre. - hálálkodtam
- Szívesen. - ennyit mondott, és tovább figyelte az utat
- Egyébként hova megyünk? - kérdeztem
- Hozzád, összepakolni.
- Tessék? Miért? Tudtommal nem zártak be. - értetlenkedtem
- Nem, de nem engedem, hogy az iszákos apáddal legyél. - felelte egyszerűen
- És elmondanád, hogy még is hova megyek akkor?
- Hozzám. - mondta nemes egyszerűséggel
- Mi van?
- Jól hallottad. Nálam leszel.
- Nem is ismerlek.
- Kérlek, ne játszd a korlátozottat. - nevetett
Elhallgattam. Telefonomon néztem meg az üzeneteket. Senkitől nem kaptam, ami meglepő volt, hiszen legalább Sarah-tól vártam valamit, hiszen meg sem látogatott. Felmentem twitterre, majd a fontosabb leveleimre válaszoltam. Végül eltettem a készüléket és az utat figyeltem.

Harry szemszöge

Megleptem Ana-t, a kijelentésemmel, ez egyértelmű volt, de nem tehetek máshogy. Nem hagyhatom a más ittas apjával kettesben. Tudom, hogy nem ártana neki, de ennél Ő sokkal jobbat érdemel. Főleg az elmúlt napok után ráfér egy kis pihenés, egy nyugodt helyen.
Leparkoltam a házuk előtt, és kiszálltam. Ana is csatlakozott hozzám, és együtt mentünk be a házba. Senki nem volt lenn, így könnyedén mentünk az emeletre és azonnal a pakolásnak is láttunk. Hamar összecsukta a táskát és rám nézett.
- Ennyi? - kérdeztem
- Gondoltam, hogy csak a legfontosabbakat viszem.
- Jó gondolat. - kivettem a kezéből a táskát
Kézen fogtam és lesiettünk az emeletről. Kint az épület előtt a paparazzók megjelentek, így sietve szálltunk be az autóba, és már indítottam is. Csend telepedett ránk. Úgy éreztem, hogy zavarban van, de ezt a fotósok 'tömege' miatt tudtam be. Hamar a lakásomhoz értünk. Leparkoltam a mélygarázsba, és azonnal felfelé is indultunk a lifttel. Még mindig csendben volt, bár a kezét fogtam, és nem is szerettem volna elengedni. Ahogyan felértünk a megfelelő emeltre, kihúztam a kis helységből, egyenesen a lakásom felé. Kitártam előtte ajtaját, és bátortalanul beljebb is lépett. Lepakoltam a nappaliban, míg Ő annak ajtajából figyelt.
- Gyere beljebb. - mondtam
- Szép lakás. - nézett körbe
- Köszönöm. De remélem, nem ott szeretnél álldogálni egész este.
Sikeresen megtört a feszültsége a mondatom hallatán. Beljebb lépett, megszabadult a kabátjától, és cipőjétől. Táskában kotorászott, majd megmutattam neki a fürdőt, ahova be is zárkózott. Táskáját a hálóba vittem, és az ottani fotelbe helyeztem. Kivettem egy tiszta alsót magamnak, és vártam, hogy végezzen.

****

Zuhanyzás végeztével megmostam a fogaim, magamra vettem az alsóm, majd utolsóként hajamba túrtam, igazítás képen. Kiléptem a helységből, és az ágy felé vettem az irányt, amin félve foglalt helyet. Biztatóan mosolyogtam rá.
- Ha szeretnéd alszom a nappaliban. - ajánlottam fel neki
- Nem túrlak ki az ágyadból. - egyből ellenkezett
- Akkor feküdj le.
Tette amit kértem. Elrejtette testét a takaró alá, míg én lekapcsoltam a villanyt, és társultam mellé. Mind ketten a hátunkon feküdtünk, és a plafon bámulásával töltöttük az időt.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyi tetoválásod van. - szólalt meg kis idő elteltével
- Én is ember vagyok, attól még, hogy diplomám van. - néztem rá
- Akkor se gondoltam volna. - mondta őszintén - Elmondod most már, hogy mennyire is vagy öreg?
- Tudod fiatal én is voltam, de szemtelen soha. - mosolyogtam rá - Ezért most nem.
- És mikor fogom megtudni?
- Amikor eljön az ideje.
- Akkor jó éjt. - felelte egyszerűen, és hátat fordított nekem
- Jó éjszakát. - ennyit mondtam, és én is hátat fordítottam neki
Elaludni még nem tudtam. Nyilván nem hülye, és tudja, körülbelül a korom, de nem akarom még elmondani neki. Tartottam attól, hogyha pontosan megtudja, ez a közelebbi kapcsolat egyből megszűnik közöttünk, már pedig nekem szükségem van Rá. Szükségem a közelségére, az érintéseire, arra, hogy velem legyen, csak is velem.

Ps.: Véleményeket ne felejtsétek el! Negatív is jöhet! xx 

8.rész

Hello.!  ... :)

Most előre szeretnék nektek írni pár mondatot. Mint azt láthatjátok új kinézetet kapott a blog. Ez a történet menetének köszönhető. Nem szeretnék nagyon elárulni semmit sem, de a remek megfigyelők talán rájöhetnek dolgokra.. :) - Egyébként, majd kíváncsian várom a megjegyzésekbe, hogy, hogyan is viszonyultok az új kinézethez. 

Véleményeket várom, és ha tetszik a blog, nyugodtan iratkozz fel. ;)

Csók.: Alexa S. 

Meggyötörten ébredtem fel. Cellám undorító falait világosság borította be. Erőt véve magamon fordultam másik oldalamra. Mindenem fájt. Nem vagyok egy kényes lány, de a kényelmes ágyat mindig is előnybe részesítettem. Még a plafon bámulásával töltöttem az időm, amikor egy őr jelent meg a rácsok előtt. Érdeklődve figyeltem, miközben ülő helyzetbe tornáztam magam.
- Ms.Brooks, látogatója érkezett. - ennyit mondott kimérten, és már nyitotta is az ajtót
Lassan sétáltam. Előttem, és mögöttem is egy őr haladt. Nem árulták el, hogy ki is jött. Szívem mélyén reménykedtem, hogy nem apám. Hiába szeretem, tisztelem, jelen pillanatban nem bírnám elviselni, hogy lássam. Egyre közelebb kerültem ahhoz a teremhez, ahol a látogatókat fogadni lehet. Félve tettem egyik lábam, a másik elé. Az őr benyitott, és megkönnyebbülést éreztem, amikor a magas, göndör hajú, öltönybe bújtatott srácot láttam meg. Halvány mosoly terült el arcomon. Az őrök kiléptek a teremből, és amikor becsukódott az ajtó, nyakába borultam. Szorosan öleltem. Derekam köré fonta karjait, és úgy tartott szorosan testéhez. Jó volt érezni az illatát, a közelségét. Megnyugtatott. Erőt adott abban, hogy higgyek. Hajamba csókolt, és eltávolodott, majd leültünk.
- Hogy vagy? - érdeklődött
- Kiadós alvás, egy kényelmes ágyban már igazán rám férne. - nevettem - Fáj mindenem, de élek. - És Te?
- Ígérem, hogy teljesítem a vágyad. - nevetett Ő is, majd komoly hangnemre váltott. - Tegnap voltam apádnál.
- Micsoda? - értetlenkedtem
- Elmentem hozzá. - felelte - Igen szép állapotban volt. Beszéltünk.
- Mit mondott? - kérdeztem félve
- Igazából engem ócsárolt. - vont vállat egyszerűen
- Téged? De hát miért? Semmi oka rá.
- Hidd el, hogy van. - nézett mélyen szemeimbe - Fejemhez vágta, hogy semmi esélyem kijuttatni Téged. Természetesen ez nem így van!
- Harry, nem kell magad fárasztanod. Tudom, hogy innen már soha nem jutok ki. - mondtam elkeseredve - Ha még is, egy újabb tárgyalás folyamán visszazárnak.
- Ne mondd ezt. Nem engedem!
- Örülök, hogy bízol az ártatlanságomba, de ha minden ellenem szól, Te sem tudsz mit tenni.
- Fejezd be, kérlek. - fogta kezei közé arcom - Nem engedem, hogy itt tartsanak. Kitalálom a módját.
Elmosolyodtam az igyekezetén. Jó volt érezni, hogy valakire ennyire számíthatok. Vállára hajtottam a fejem, és úgy hallgattam, ahogy még nagy vonalakban elmesélte, hogy mi is volt apámmal. Fogalmam sincs, hogy már miben is kéne hinnem. Hiszen saját apám hagyott magamra, akire egész életemben számíthattam, még is a legnehezebb időkben hagyott magamra.
- Holnap a tárgyaláson a bíró dönteni fog. Reméljük, hogy nem egy végleges döntést hoz. - mondta - Beszéltem a nyomozóval, aki elmondta, hogy semmi eredmény nincsen még. Egy részlege ujjlenyomatot találtak, de jelenleg nem tudnak mit kezdeni vele, ugyan a tulajdonosa elhagyta az országot.
- Ez csak egy rossz vicc, igaz? - néztem rá
- Sajnos nem.
- Végre van haladás, és még az is mindhiába.
- Minden rendben lesz. Egy kicsit bízz bennem, kérlek. Megvédlek. - nézett mélyen szemeimbe
- Bízok benned, szerintem ez észrevehető, de Te sem védhetsz meg mindentől. - nevettem kicsit pirulva
- De megpróbálhatom. - tekintetem nem engedte
Megszólalni nem tudtam. Szavai mélyrehatóak voltak. Semmi nagy jelentőségűt nem mondott, egyszerűen csak őszintén csengtek. Amolyan birtoklóan. Gondolat, hogy tényleg ennyire kiáll értem szeretettel teli volt.
- Megkértem a bírót, hogy engedélyezze, hogy veled menjek holnap, de sajnos nem lehet. Ott foglak várni. - simított végig kézfejemen
- Rendben van. - húztam halvány mosolyra szám
- Sajnos mennem kell. - nézett rám bocsánatkérően - Visszamegyek a városba, és dolgozom az ügyeden. Holnap találkozunk.
- Akkor holnap. - mondtam, és álltam fel
- Vigyázz magadra kérlek. - magasodott fölém, miközben lelkemre kötötte - Holnap már nem egyedül, egy poros cellában fogsz lenni. - suttogta, és gyengéden arcon csókolt
Mosolyogva néztem a távolodó alakot. Pár perc múlva egy őr jelent meg, aki kikísért az udvarra. Jó érzés volt a levegőre kilépni. Körbenéztem, és egy padon megpillantottam Beccát. Elindultam felé, majd helyet foglaltam mellette.
- Szia. - nézett rám
- Szia.
- A barátod volt?
- Tessék? Ki? - értetlenkedtem
- Az a szexi öltönyös srác. - mosolygott
- Ügyvédem.
- Ohh, pedig azt hittem, hogy a barátod. Meg az elmondások, újságok szerint ... - mondta, de félbeszakítottam
- Újságok? Elmondások? - kérdeztem vissza
- Megjelent egy cikk, hogy egy párt alkottok. Illetve, pontosabban, hogy a híres Mr.Styles a védencével szűrte össze a levet. - felelte - És igazából, itt is azt mondják, hogy a kihallgatóban is igen közeli viszonyban viselkedtek.
- Csak jó a viszonyunk, de semmi nincs. - mondtam a kézen fogható dolgokat
- Ahogy gondolod. - mosolygott rám
- És neked, van barátod? - érdeklődtem
- Volt. Amikor bekerültem szakítottam vele. Mindig mellettem állt, így is kitartott volna, de nem akartam az Ő életét is tönkretenni.
- Sajnálom. - mondtam őszintén - Mennyi idő is vagy?
- 19. És te?
- 17.
- Akkor nem kéne itt lenned. Mármint, nem ezen a helyen. - nézett értetlenül
- Igen, én is tudom, és Harry is.
- Harry? - kérdezett vissza
- Styles.
- Az ügyvéded. - állapította meg
- Igen. Az ügyvédem.
- Mikor lesz az újabb tárgyalásod? - kérdezte
- Holnap.
- Remélem minden jól alakul.
- Köszönöm. Legalább valaki pozitívan állt hozzá.
- Neked is úgy kéne.
- Nem megy. Beletörődtem abba, hogy itt fogok tölteni jó pár évet. És különben sem tudnék hova menni. - mosolyogtam igen halványan rá
- Ennyire rossz apáddal a viszony?
- Tudod, semmi kedvem együtt élni egy olyan emberrel, aki megvet. Tegnap elment hozz Harry, és Őt is csak kiosztotta. Nem hisz az ártatlanságomban.
- Talán nem is ismer akkor igazán Téged.
- Igazából, már csak az bánt, ahogyan Harry-vel viselkedett. Én a lánya vagyok, megalázhat, de Őt ne.
- Észrevetted, hogy mennyire véded? - mosolygott
- Nem, nem védem. - néztem értetlenül. - Na jó, talán. De Ő tesz szívességet nekünk, vagyis nekem.
- Szívességet? Ez a munkája.
- Apám nem fizet már neki. Lemondott rólam.
- És még, hogy semmi sincs közöttetek.
- Lelkiismeretes.
- Egyetlen ügyvéd sem lelkiismeretes ennyire. Még ha kijelöl az állam egyet, az sem. Pedig Őt kifizetik. - vázolta a helyzetet
- Nem tudom. - feleltem - Egyszerűen jó érzés, hogy valakivel beszélhetek, és Ő próbál segíteni.
- Fontos vagy neki.
- Ha Te mondod.
- Ölelget téged, meghallgat, törődik az érzéseiddel, és ígérgeti, hogy kivisz innen. - sorolta fel - Ennyire egyik jogász sem foglalkozik a védencével.
- Lehet igazad van.
- Nem lehet, hanem biztos. - mosolygott - Ha kimész innen holnap, biztos vagyok abban, hogy nem enged el maga mellől soha.
- Miért vagy ennyire pozitív? - kérdeztem nevetve már
- Csak van szemem és látok. Ez pedig a véleményem, amit az elmondottak alapján hoztam össze.
- Köszönöm.
- Természetes. Valakinek fel kell nyitnia a szemed. - lökött meg kicsit a vállával
Felnevettem. Még jó ideig beszélgettünk. Teljesen kitárgyaltuk Harry-t, az ügyemet, majd Ő került sorra. Elmesélt sok mindent az életéből.
Jó volt vele beszélgetni. Ő volt az egyetlen olyan ember, aki még törődött velem, Harry-n kívül. Meghallgatott, tanácsot adott, próbált segíteni. Ez kölcsönös volt. Szinte a délután nagy részét együtt töltöttük az udvaron, így az unalom kivételesen nem emésztett meg. Még szóba kerültek a tipikus női dolgok, amik csak jobban gyötörtek.
Este egy gyors zuhany után visszamentem a jelenlegi szállásomra, és a már jól megszokott könyveim közül lekaptam egyet.
Alig olvashattam el pár oldalt, mire azon kaptam magam, hogy az álmosság eluralkodott rajtam. Letettem a könyvet, és oldalamra fordulva álmaimba menekültem.

****

Kora reggel hangokra ébredtem. Morcosan másztam ki az ágyból, és léptem cellám ajtajához. Két őr éppen egy lányt vonszolt magával, aki igen hangosan szidta őket. Nem tudtam mire vélni, és igazából egyből el is felejtettem, ahogy bevillant, hogy a tárgyalásom ma lesz.
Visszaültem az ágyamba, és elkezdtem összepakolni azt a pár dolgot, amit magammal hozhattam. Éppen készen lettem, amikor a börtön igazgatónője egy őr társaságában lépett be hozzám.
- Jó reggelt Ms.Brooks. - mosolygott kedvesen
- Jó reggelt. - álltam fel
- Készen áll?
- Igen.
- Kérem hozza a hölgy dolgait. - mondta az őrnek, aki készséggel nyújt a kis táskámért
Kiléptünk a cellámból, és lassú, de határozott léptekkel követtem az előttem haladó őrt. Az igazgatónő mellettem jött, csendben. Egészen addig a szobáig mentünk, ahol mindig Harry-vel találkoztam. Okát nem tudtam, hogy miért is jöttünk ide, ám amikor az ajtó kinyílt az igazgatónő mosolyogva invitált befelé. Ahogy beléptem az ajtó becsukódott, én pedig leültem. A terem üres volt, csak az asztalon volt egy szett. Felismertem minden ruhadarabot. Az enyémek voltak. Abban biztos voltam, hogy nem apám ötlete volt, és nem Ő hozta be ezeket. Csak is Harry-nek köszönhető. Elmosolyogtam a gondolaton, majd öltözni kezdtem. Amint készen voltam, kiléptem az ajtón.
- Kész vagy? - kérdezte az igazgatónő
- Igen. - mosolyogtam - Köszönöm. - mondtam pár perc után, mér kifelé az épületből
- Ne nekem köszönd. - mosolygott rám - Igazán lelkes a védőügyvéded. - jegyezte meg - Remélem sikerrel jártok. És találkozunk még, természetesen az utcán. Viszlát.
- Viszlát. - köszöntem el és beültem az autóba
Csendben figyeltem, ahogyan egyre távolabb kerülök a fogságtól. Attól a helytől, ahova soha többet nem szeretnék visszatérni. Tudom, hogy ennek az esélye igen kicsi, de valahogy ma pozitív gondolkodásom tört utat magának. Bízok Harry szavában. Bízok benne, hogy tényleg nem enged vissza erre a helyre, és, hogy talán megvéd.