12.rész

Annabell szemszöge

Ahogyan leszállt a gépem New York-ba, egyből egy taxit fogtam, és abba a hotelbe mentem, amit Harry lefoglalt egy bizonyos Anne Cox néven. Recepción egy kedves srác volt, aki minden kérdezés nélkül, a név hallatán nyújtotta is a kulcsot. Megköszöntem, és már indultam is a lifthez, majd fel arra a szintre, ahol a szobám található. 

A szoba hatalmas volt. Mivel igen jó családból származom, így már voltam hasonlóba, de nem gondoltam, hogy ismételten egy ilyen helyen tudhatom magam, főleg apám nélkül. 

Egyből lepakoltam a táskáim, megszabadultam a kabátomtól, és a csizmámtól. Még mindig nem értettem, hogy minek kellett ide jönnöm, de Harry megígérte, hogy mindent elmond, amint csatlakozik hozzám. 

Küldtem neki egy sms-t, hogy megérkeztem. A lelkemre kötötte, hogy ezt tegyem meg. Telefonomat a kanapén hagytam, majd a fürdőbe mentem, és tele engedtem a kádat forró vízzel. Hamar elmerültem a habok között. Most az egyszer nyugodtan éreztem magam. Nem foglalkoztam semmivel. 

****

Hamar eltelt a két nap, és már izgatottan vártam, hogy Harry velem legyen. Biztonságérzetet adott mindig is, ha mellettem volt. Már délelőtt volt, így kész voltam a reggeli edzéssel, ami mostanában az egyik fontos dolog lett az életemben. Segít levezetni a feszültséget, és teljesen elfelejtem arra az időre a problémáimat is.
Zuhanyzókabinból kiszálltam, és hamar össze is kaptam magam. Nappaliban töltöttem a többi időt, bár semmi érdekes nem volt se a tv-ben, sem máshol. Kiolvastam pár magazint, és napilap is a kezembe került. Meglepődve, szinte sokkolódva olvastam végig az egyik cikket.

"A híres Matt Brooks(37), vezérigazgató lánya, Annabell Brooks(17) a napokban elhagyta Los Angeles városát. Ezt a fényképek is alátámasztják. Ügyvédje jelenlétében kapták lencsevégre, éppen amikor egy kisebb búcsúcsókot váltottak. Los Angeles kapitánysága nem nyilatkozik az üggyel kapcsolatban. Annyi információval szolgáltak csupán, hogy a várost nem hagyhatta volna el a kisasszony. Az ügyvezető édesapát felkerestük, de nem kívánt nyilatkozni az ügyben. Csupán annyit közölt velünk a szóvívőével, hogy semmit nem tudott erről a hirtelen utazásról. Rejtély fedi ezt a kis utazást, de abban mindenki biztos, hogy az ügyvéd - Harry Styles(32) - és Annabell között szoros kapcsolat alakult ki. Még arra sem derült fény, hogy a kis hölgy melyik városban is tartózkodik, de amint több információ a tudomásunkra jut, közöljük."

Döbbenet kiült az arcomra, ahogyan végigolvastam a rövid cikket, és megnéztem a hozzá csatolt képeket is. Ami először igazán meglepett, a képek, és hogy mennyire is tudnak, és igyekeznek fényt deríteni mindenre. Értetlen voltam, hiszen azt nehéz kideríteni, és nyílvánosságra hozni, ami nincs is. A következő dolog, adat, amin a szemem megakadt, Harry kora. Tudtam, hogy sokkal idősebb, de teljesen meglepett.
Még mindig értetlenül néztem az elém táruló sorokat, és képeket. Gondolataimból hamar visszatérített a jelenbe telefonom csörgése. Sietve vettem magamhoz, és vettem is fel. 
- Szia. - csendült fel a már igen ismerős hang
- Szia. - köszöntem semmitmondóan
- Láttad a cikket, igaz? - sóhajtott fel
- Igen. Most olvastam. - feleltem - Meglepett, és nem is igazán értettem.
- Ezt megbeszélhetnénk, ha már ott leszek? Tisztában vagyok, hogy mi állt a sorokban, és tudom, hogy sok mindent kell megbeszélnünk is. De kérlek, nem ezzel szeretném ezt a pár percet eltölteni.
- Rendben. - sóhajtottam beleegyezően
- Este már nálad leszek, és mindent elmondok, hogy mire is jutottam, amíg itt voltam.
- Oké.
- Ne, neheztelj rám, kérlek.
- Nem neheztelek, csak nehéz. Semmit sem értek, hogy várhatsz el tőlem dolgokat?
- Tarts ki, csak estig, kérlek szépen.
- Igyekszem, csak nehéz.
- Ígérem, hogy mindent helyrehozok az életedben. Mire oda érek csomagolj össze.
- Minek?
- Csak tedd amit kérlek.
- Semmit nem fogok mindig időben megtudni, igaz?
- Mindent pontosan a legjobb időben fogsz megtudni.
- Akkor mindent csomagoljak? - kérdeztem megadóan
- Igen. - felelte határozottan - Most le kell tennem, de sietek hozzád. Szia.
Elköszöntem én is, és már bontottuk is a vonalat. Kidobtam az újságokat, és visszaültem a kanapéra. Kis ideg néztem a tv-t, amiben valami vetélkedő ment, majd nagy nehezen rávettem magam a pakolásra. Végig azon járt az agyam, hogy vajon megint mit talált ki, hova visz. Remélem, hogy ezúttal velem tart, és egy napra sem kell külön válnunk.

Harry szemszöge

A telefonhívás után összeszedtem magam. Tudtam, hogy nehéz neki bíznia bennem, hiszen alig mondok el neki valamit. Már csak én állok mellette, és ezt Ő is pontosan tudja, talán azért s ragaszkodik annyira hozzám. Ezt én cseppet sem bánom, sőt melegséggel tölt el a közelsége. Alig vártam már, hogy újra láthassam, és biztonságba tudhassam.
Összecsomagoltam mindent, ami fontos számomra, és már indultam is. Taxi hamar kivitt a reptérre, ahol átvettem a jegyem, és már mehettem is a gépemhez. Felszállásra sem kellett sokat várnom, ami miatt nagyon is örültem. A rövid repülő út alatt, zenét hallgattam, és kis időre sikerült is elaludnom.

****

Ismételten egy taxiban foglaltam el a helyem, ami egyenesen ahhoz a hotelhez vitt, ahol Annabell-nek foglaltam szobát. Még nem értem oda, a névjegyzékben keresgéltem, és már hívtam is az általam sokat tárcsázott telefonszámot.
- Szia kicsim. - szólalt meg számomra az egyik legfontosabb személy
- Szia. - mosolyodtam el
- Mi van veled?
- Most szálltam le New York-ban. Éppen a hotelhez megyek.
- És én mikor láthatlak? - kérdezte szomorú hangon
- Igyekszem mielőbb szabaddá tenni magam, és repülőre ülni. Ígérem.
- Remélem is. - tudtam, hogy mosolyog - Hiányzol már nekünk.
- Ti is nekem. - feleltem - Most le kell tennem, de amint tudlak hívni foglak.
- Rendben van. Szeretlek.
- Én is Téged.
Véget is vetettem a hívásnak, és ahogyan leparkolt a taxi az épület előtt már szálltam is ki. Kifizettem, megköszöntem a sofőrnek, és már csomagjaimmal mentem is be. Portással pár mondatot váltottam és a lift felé igyekeztem. Hamar a megfelelő emeleten találtam magam, ahol a szobát kezdtem keresni. Nem kellett sokat várnom, amikor is kinyílt.
- Szia. - mosolyogtam a lányra
- Szia. - állt arrébb, hogy beljebb mehessek - Milyen volt az út?
- Remek. - feleltem, és lepakoltam - Ennyi közhely elég volt? - fordultam felé
- Gondoltam csak érdeklődöm. - felelte
- Veled mi van? Ugye nem olvasgattad azt a remek cikket rólunk?
- Nem. - felelte - Viszont apám nyilatkozott egy adásban, hogy semmit nem tud rólunk, és hogy számára ez mind új dolog.
- Komoly? - horkantam fel - Ez szánalmas.
- Igen, egyetértek. - ült le a kanapéra - Most már elmondod, hogy miért is kellett ide jönnünk?
- Megígértem neked, hogy biztonságban leszel, hogy nem kerülsz vissza a börtönbe. - kezdtem, és leültem mellé - Mindent megtettem, de sajnos nem sikerült elérnem ezt.
- Börtönbe megyek? - kérdezte egyből
- Nem. Megmondtam, hogy nem fogom engedni. - jelentettem ki - Azért mondtam, hogy ide kell utaznod, mert így nyugodtan eltudtam intézni, hogy csak a jövőhéten legyen a meghallgatásod. Ezzel időt nyertünk.
- És mihez is?
- Ellátogatni egy másik városba.
- Minek? És hova? - tette fel kérdéseit - Ez csak idő húzás, semmi sem fog változni.
- Mindig betartom a szavam. - mondtam határozottan
Telefonom csörögni kezdett. Kivettem a zsebemből, de egyből ki is nyomtam. Nem volt kedvem senkivel sem beszélni. Csak Ő rá szerettem fordítani minden figyelmem. Ám Ő ezt nem így gondolta. Felállt és a hálóba ment. Azonnal követtem, és mielőtt még a fürdőbe mehetett volna, derekánál fogva magamhoz húztam.
- Mi a baj?
- Semmi. - felelte - Fáradt vagyok, és szerintem neked is jót tenne a pihenés.
- Nem, nekem az tenne jót, ha elmondanád mi a gond. - suttogtam a fülébe, amitől kirázta a hideg - Már tudom. A korom. A cikkben benne volt. Igaz?
- Figyelj. - fordult felém - Meglepett, de nyílván nem haragszom érte.
- De soknak tartod a köztünk lévő különbséget?
- Nincs semmi sem közöttünk, így nem értem, hogy miért is zavarna. - felelte nyugodtan
- Ne mondj ilyet, kérlek. Te is nagyon jól tudod, hogy nem vagyunk közömbösek egymás számára.
- Nem értem, hogy miért is kellene neked egy sokkal fiatalabb lány. Egy senki vagyok, egy bűnöző Harry. - nézett szemeimbe
- Soha többet ne mondj ilyen butaságot. - simítottam végig arcán - Jelen pillanatban a legfontosabb személy vagy az életemben.
- És Anne? - vágta rá
- Anne? - kérdeztem vissza nevetve
- Talán ennyire vicceset kérdeztem?
- Nem, természetesen nem. - mosolyogva feleltem - Ő is fontos, de nem számít jelen helyzetben.
- Rendben, akkor majd megbeszéljük a dolgokat, amikor mindent el tudsz nekem mondani.
- Héé .. - húztam még közelebb magamhoz - Fejezd be, kérlek. Ne viselkedj így.
- Látod? Erről beszéltem. Minek kéne neked egy kislány?
- Ne játszd a korlátozottat. Te is tudod, hogy kellünk egymásnak. Mind a kettőnk fontosak vagyunk egymás életében. És ne is próbáld meg tagadni. Látszik rajtad is, hogy epekedsz értem, ahogyan én is érted. - nyomtam egy apró puszit arcára - Csodálatos lány vagy. És igen vannak hibáid, ahogyan nekem is, és mindenkinek. Nekem a legjobb, legédesebb hibám, hogy teljesen megkedveltelek, és nem viselném el, ha börtönbe kellene lenned. Nem szándékozlak elengedni.
- Harry, ez így akkor sem működhet.
- Ne próbálj meg egy olyan dolog elől menekülni, ami boldogságot okoz neked. Élvezd inkább. Tudom, hogy nehéz jelen helyzetünkben, de igyekszem támogatni téged, és mint már jó párszor mondtad, megakadályozom, hogy a börtön mocskos cellái mögé kerülj. Nem érdemled meg. Semmit nem tettél.
- Hogy lehetsz benne ennyire biztos? Emlékeim még mindig nem tértek vissza, sajnos.
- Hiszek benned. Mindig megérzem az ilyen dolgokat. Bízom benned, és kérlek, Te is bennem. Ez egy kapcsolat alapja.
- Kapcsolat? - hökkent meg
- Igen. - tűrtem egy akaratos tincset füle mögé - Szeretném, ha megpróbálnánk. Szerintem lenne esélyünk.
- Megfognak téged vádolni, és akár ki is rúghatnak a kamarából.
- Nem, nem tehetem meg. Bízz bennem.
- Igyekszem, hiszen eddig is ez remekül ment. - mosolyodott el halványan
- Mondtam már, hogy imádtam a mosolyod?
- Hm ... Nem emlékszem. - felelte pimaszul - De örömmel hallom.
Végigsimítottam gyengéden puha arc bőrén. Ártatlanul nézett fel rám, és éreztem, ahogyan minimálisan megremeg érintésem alatt. Tudtam, hogy neki ez új. Ezt múltkor apja irodájában is alá támasztotta. Örültem, hogy én taníthatom, és vezethetem be az érzelmes dolgokba. Soha nem voltam az a romantikus alkat, de ezt a munkámnak is köszönhetem. Mindig akadt egy - egy lány, de komolyabb kapcsolatok ritkán. Ővele nem szeretném elrontani, komolyra gondolom. Remélem, hogy sikerülni is fog. A munkámat nem féltem, inkább Őt. Nem szeretném, hogy sérüljön. Biztonságba szeretném vinni, és ezt csak egy másik városban, országban érhetem el.
Nagyokat pislogva figyelte arcom, majd tenyerembe hajtotta a sajátját. Szemeit lehunyta. Mosolyogva néztem végig gyönyörű arcán, nyakán, testén. Annyira védtelennek, törékenynek tűnt. Tudtam, hogy vigyáznom kell rá. Nem tekinthetek rá gyerekként, de igyekeznem kell megóvni őt.
Lassan, fájóan lassan kezdtem el közeledni felé.  Ajkaimat finom bőrére helyeztem, és gyengéd puszit adtam rá. Ezt követően orra hegyére, homlokára, majd ismételten orrára. Nyugodt tempóban haladtam álla vonalára, amit elhalmoztam édes csókokkal. Hagyta magát, egy cseppet sem ellenkezett, és ez bíztatott. Magabiztosan haladtam szája felé. Ajkai megremegtek, amikor megérintettem enyéimmel. Gyengéden ostromoltam telt ajkait, amíg teljesen magamévá nem tettem. Lassan, mértékkel kezdtem el mozgatni ajkaim, amíg fel nem vette a tempómat. Nem siettem, ki akartam élvezni minden másodpercet. Kezeit lassan, félve tette csípőmre, és szorította meg a rajtam lévő lezser, kockás ing anyagát. Enyéim közrefogták arcát, és közbe simogattam. Siettetni nem is próbáltam. Lassú tempóban haladtunk, de így volt tökéletes. Kis idő elteltével elakartam húzódni, de szinte azonnal szám után kapott. Mosolyogva foglaltam újra el a duzzadt területet. Érzékién húztam végig nyelvemet felső ajkán. Sóhaj hagyta el száját, így könnyedén tudtam birtokba venni.
Percekig álltunk ott a szoba közepén egymás ajkainak mámorában. Nem teltünk be egymás ízével, és ez kellően jól érintett. Siettetés nem állt szándékomba, de ahogyan nem ellenkezett, csak bátrabbá tett. Természetesen ennél tovább nem szerettem volna menni, mert tudom, hogy neki az sok lenne, és az tényleg elhamarkodott dolog.
Eltávolodtunk egymástól. Zihálva nyitotta ki gyönyörű szemeit, és nézett enyéimbe. Összemosolyogtunk. Magamhoz húztam, és szorosan öleltem.