13.rész

Annabell szemszöge

Ajkaim égtek a csókja után. Még többre vágytam, és láttam tekintetében, hogy Ő is. Duzzadt ajkaim várták a további érzéki kínzást, de nem kaptam. Rövid puszikkal szakadt el tőlem, és meg szinte a fürdőbe menekültem. Zuhany lemosta a nyomait, amiért hálás voltam. Hirtelen nem tudtam hova tenni a közeledését, hiába is imádtam.
Felvettem egy rövidnadrágot egy fekete trikóval, hajamat kifésültem majd mély levegőt vettem és kiléptem a szobából. Harry az ágyon ült, laptopjával az ölében. Egyből mosolyogva nézett fel rám. Összecsukta a gépet, és elvonult a fürdőbe, miközben én befeküdtem az ágyba.
Nem kellett sokáig várnom, mire ismételtem láthattam tökéletes, kidolgozott testét, amit csak egy bokszerben rejtette el. Önelégülten mosolygott, ahogyan bemászott mellém a takaró alá. Egymással szembe feküdtünk, tekintetünk összefonódott.
- Elmondod, hogy hova megyünk holnap? - érdeklődtem
- Brighton-ba.
- Tessék? - ültem fel - Minek?
- Tudod, ott nincs kiadatás. Illetve egész angliai területen.
- De Harry, ez őrültség.
- Nem, nem az. - ült fel velem szembe - Megígértem, hogy nem lesz semmi bajod.
- Biztos van más megoldás is.
- Sajnálom, de nincs. - fogta meg a kezem
- És ott mihez kezdünk?
- Mint az tudod, angol vagyok. Van egy házam ott. - felelte - Én ott fogom folytatni tovább a munkám, Te pedig ha szeretnél továbbtanulhatsz.
- Ezt mikor is találtad ki?
- Amikor a második meghallgatásod volt. - mondta őszintén. - Komolyan gondoltam mindent, amit tettem és mondtam. Szeretném veled megpróbálni. Természetesen, ha te is szeretnéd. Soha senkivel kapcsolatban nem éreztem így. Tudnod kell, hogy Te vagy az első ügyfelem, akivel akár csak a magázódást, de elhagytuk. Közel állsz hozzám, és ezt nem szeretném elrontani.
- Fogalmam sincs mit mondjak. - feleltem őszintén - Miért én kellenék neked? Kislány vagyok Harry. Neked már családon és ilyen dolgokon kéne gondolkodnod. Ehelyett, meg engem pátyolgatsz. Nem, nem értelek.
- Ne butáskodj. - simított végig arcomon - Tisztában vagyok a közöttünk lévő kor különbséggel, de nem érdekel. Csak Te érdekelsz, a jövőd, a jövőnk. Ugyanis szeretném, hogy legyen. Te mit gondolsz erről? Adnál nekünk egy esélyt?
- Nehéz nekem. Elvesztettem a családom, a barátaim. Csak Te maradtál nekem.
- És szeretném, ha mindig is ez így maradna. Melletted szeretnék lenni mindig. Szeretném, ha komolyan gondolnád Te is. Bár megértem, ha nem szeretnél egy magamfajtával kezdeni.
- Miért mondod ezt?
- Ha kiderül, már pedig kifog. Akkor érdekesen veheti ki magát a dolog, hogy egy 15 évvel idősebb férfival vagy. Ítélkezni fognak, és bár engem ez teljesen hidegen fog hagyni, nem szeretném, hogy sérülj, és hogy ez gond legyen közöttünk.
- Legyen. - mondtam az egyetlen szót, kicsit bátortalanul
- Komolyan mondod? Képes lennél egy öregemberrel együtt lenni? - nevetett fel
- Talán, igen. - bólintottam - Bár tudod kell, hogy nekem ez teljesen új. - vallottam be - Még nem volt kapcsolatom. Szoknom kell, és bele kell jönnöm. - pirultam
- Tisztában vagyok vele, de nem bánom. Örülök, hogy ennyire fiatal vagy, és mondhatni tudatlan. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire fiatalabb lány fogja ellopni a szívem, de neked sikerült. Természetesen tudnod kell, hogy ez nem kötelességed, se semmi hasonló. Ha nem szeretnél velem semmilyen kapcsolatot, csupán barátit, akkor is melletted leszek. Nem foglak magadra hagyni. - simította meg kézfejem - Bár a csókod megőrjített, és éreztem, hogy számodra se volt közömbös a dolog.
- Nem, tényleg nem volt közömbös. - vallottam be rózsaszín arccal
- Aludjunk. - húzott magához - Korán megyünk. Holnap lesz időnk az utazás közben beszélgetni. 
Megadtam magam neki. Karjaiba zárt, majd eldőlt velem együtt az ágyba. Leoltotta az éjjeli szekrényen elhelyezkedő lámpát, és átölelt. Mellkasán pihent arcom. Éreztem tusfürdőjének, Harry-nek tipikus illatát, amit annyira szerettem. Jó érzéssel töltött el, hogy a karjaiban hunyhatom le szemeim, és adhatom át magam az álmaimnak. Úgy éreztem, hogy vele semmi baj nem érhet. Biztonságban, sebezhetetlennek éreztem magam. Hátamat simogatta hosszú ujjával, míg én mellkasát kényeztettem érintésemmel. Az álom hamar ránk is talált.

****

Reggel érintésekre, érzéki puszikra ébredtem fel. Puha ajkak simogattak. Nagyokat pislogtam, ahogyan próbáltam megszokni a szobát beborító fényt. Számra mosoly húzódott, amit Ő egyből viszonzott is. Lassan lehajolt hozzám, és gyengéd csókkal térített magamhoz. Elérte, hogy teljesen felébredjek.
- Jó reggelt Angyalka. - nyomott még egy puszit orromra
- Angyalka? - kérdeztem vissza az új becenévre
- Igen. Olyan vagy, mint egy angyal. Az én angyalom.
- Messze vagyok tőle.
- Ne mondj ilyet. Az vagy és kész. - csókolt meg ismételten - Készülnünk kell, ha nem szeretnénk lekésni a gépet.
Erőt vettünk magunkon és alig pár perc múlva már ki is másztunk a kényelmes ágyneműk rengetege közül. Besiettem a fürdőbe, ahol a szokásos reggeli teendőimet el is végeztem. Utoljára felvettem a kiválasztott, kényelmes ruhadarabjaimat, táskámba bepakoltam az útlevelem és minden más fontos dolgom. Szobába Harry már felöltözve, a reggeli kávéját kevergette, miközben telefonált. Háttal állt nekem, és rám se nézett. Ebből egyből tudtam, hogy nem hallotta a vissza jövetelem.
- Persze, amint oda érünk hívlak. - mondta - Nem tudom, fogalmam sincs még. Az biztos, hogy pár dolgot még el kell rendeznem. Van pár ügyem, amit eddig a távolból intéztem az utóbbi időkben. - magyarázta, majd beleivott a gőzölgő koffein tartalmú italba - Rendben van. Én is szeretlek Téged. Hiányoztok. - szívem összeszorult a szavak hallatán - Igen, igen. Szia.
Bontotta a vonalat, azt követően pedig kiitta a csészéjéből az italt. Felém fordult, és száját széles mosolyra húzta. Közelebb lépett, és karjaiba húzott, derekamat átölelte, majd ajkon csókolt.
- Indulhatunk? - kérdezte
- Persze. - feleltem feszengve
Nem tudtam, hogy kivel és beszélt, és ez aggasztott. Faggatni nem állt szándékomban, hiszen majd elmondja, ha szeretné. Összeesküvéseket nem szerettem volna szőni, így visszatartottam a szárnyaló képzeletem. Felvettem a táskám, majd bőröndöm mellé léptem, de Harry azonnal lovagiasan elvette tőlem a táskát, sajátját vállára akasztotta, és már indultunk is. Recepción kifizette a számlát. Hiába is próbáltam a saját részemet kifizetni, nem engedte. Akaratos volt, kimért. Szokásos komoly férfi.
Reptérre taxival mentünk. Csendben, egyikünk sem szólalt meg. Harry valamit a telefonján intézett, így zavarni nem akartam. Hamar átestünk a szokásos ellenőrzéseken, és már szállhattunk is fel a gépre. Elfoglaltuk a helyünket. Kényelmesen elhelyezkedtünk, majd magához húzott göndörke, és már egy képet is készített rólunk. Míg nem szálltunk fel a telefonjával volt elfoglalva, de a légutaskisérők megkérték rá, hogy kapcsolja ki a készüléket, és Ő meg is tette.
Kinéztem az ablakon, ahogyan a gép lassan emelkedni kezdett, majd elértük a megfelelő magasságot. Táskámból kihalásztam az iPodom, és zenét kezdtem el hallgatni. Harry a laptopján dolgozott valami ügyön, így gondoltam, hogy hagyom. Vállára hajtottam fejem, miközben Lea Michele - Battlefield című dalát hallgattam. Alig telhetett el pár perc, amikor szemhéjaim elnehezültek.

****

- Angyalkám, ébredj. - simított végig göndörke arcomon - Megérkeztünk. 
A lejátszóm Harry kezében volt, kikapcsolt állapotban. Nagyot nyújtóztam, miután felemelkedtem a kényelmet nyújtó vállról. Hajam megigazítottam, egy szoros copfba fogtam. Elvettem az iPodom, és táskámba tettem. Becsatoltam az övem, és a leszállást vártam. Harry is elpakolta a laptopját, ujjait összefonta enyéimmel, és arcon csókolt. 
Sikeresen mentünk át az ellenőrzéseken. Az épület előtt fogtunk egy taxit, Haz lediktálta a címet, ami órányira volt a reptértől. 
- Hogy tetszik a város eddig? - kérdezte ahogyan behajtottunk a belvárosba
- Igazán szép. - válaszoltam mosolyogva - Alig várom, hogy körbe vezess. Ügye megmutatsz mindent? - lelkesedtem
- Természetesen. Neked bármit Angyalka. - csókolt homlokon  
Az utcán boldog emberek sétáltak, üzletekből - üzletekbe mentek. Családok sétáltak, és még turisták is akadtak. Elhaladtunk a tenger mellett, ami csodálatos volt. Alig vártam, hogy lemehessek, és hogy az egész várost megismerhessem. Itt még soha nem jártam, és lelkesedtem az új dolgok megismeréséért. Nagy szemekkel figyeltem minden apró kis részletet, amikor azon kaptam magam, hogy egy hatalmas családi ház előtt parkol le a taxi. Csodálkozva néztem a mellettem ülő srácra, aki kifizette az utat, és mondta, hogy szálljunk ki. Kipakoltunk, majd kézen fogva a kapuhoz vezetett. Beütött egy kódot, és a hatalmas vaskapu nyílni kezdett. Amint beléptünk az udvarba, a kapu csukódni kezdett. Megindultunk a ház bejárata felé, aminek kulcsait Harry már előásta táskájából. Hamar kinyitotta és beljebb invitált. Egyből a nappaliba vezetett, ahova lepakoltunk mindent. 
- Ez komolyan a Te házad? - csodálkozva kérdeztem
- Igen. - felelte - Talán nem tetszik?
- Nem, nem így értettem. - ellenkezdtem egyből - Csupán hatalmas egy ház, és egy vagyon lehetett, és a fenntartása sem lehet olcsó, főleg ha nem is itt élsz. - indokoltam 
- Ügyvéd vagyok, és rengeteget dolgoztam, tanultam azért, hogy megtehessem amit csak szeretnék. - húzott magához - Eddig itt éltem. Édesapád keresett fel, és miattad utaztam a tengeren túlra. - vallotta be
- De nekem azt mondta, hogy Los Angeles legjobb ügyvédje vagy, és hogy ismerősei ajánlottak.
- Ez részben igaz is. Dolgoztam ott nagymenőknek. Előző években utazgattam pár hónapot voltam ott, amíg szükséges volt, de ide is mindig vissza kellett térnem. Legtöbb ügyem Angliában van. - válaszolta 
- Akkor az a pár nap, amit külön töltöttünk arra kellett, hogy lezárt ott az ügyeidet?
- Igen. Nem szeretnélek itt hagyni. Viszont vissza se mehetsz, mondhatni szökevény vagy, hiába nem volt még a tárgyalás, egyértelmű, hogy börtönbe juttatnak volna. Itt biztonságban vagy. Ahogyan már említettem nincs kiadatás.  
- Ez rémisztően hangzik. 
- És apáddal is beszéltem. 
- Miért? - néztem fel rá
- Elmondtam neki, hogy elviszlek a városból, természetesen a pontos helyet nem említettem. De lássuk be, hogy nem ejtették a fejére. Biztosan tudja, hogy ide hoztalak. 
- Erre miért volt szükség?
- Kiskorú vagy. Bármennyire is megszegtem már veled a törvényt, nem szerettelek volna az Ő tudta nélkül elhozni. Joga van tudni, még ha neheztelek is rá. 
 - Lehet, hogy igazad van. - sóhajtottam 
- Mint mindig. - mosolygott le rám - Gyere körbevezetlek.  
A földszinten egy hatalmas nappali volt, egy abból nyíló amerikai stílusú konyhával és ebédlővel. Egy kisebb mosdó is található volt, ami szintén a hatalmas helységből nyílt. Nappaliból indult a lépcső, ami az első szintre vezetett. Két vendégszoba, és hozzátartozó fürdők voltak, illetve egy kisebb nappali féleség. Második szinten volt Harry hálója, egy hatalmas fürdővel. 
- És én melyik szobát is kapom? - tettem fel bátortalanul az ostoba kérdést
- Remélem ezt viccnek szántad. - nézett rám - Természetesen velem alszol, a saját szobámba. Tegnap megbeszéltük, hogy esélyt adunk egymásnak. Nem kell siettetni semmit, ne érts félre. Egyszerűen szeretném, ha veled feküdthetnék, és ébredhetnék. 
Ahogy elhagyta e mondat a száját meghökkenve álltam előtte. Igen, igaza volt. Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk, de a telefonhívás, amiben elhangzott a szeretlek szó is, megrengetett. Fogalmam sem volt, hogy mit is kellene képzelnem arról a hívásról. Reméltem, hogy egy közeli szerette, barátja volt a vonal túl végén, de csupán csak remény volt. Kérdőre nem vonhattam, hiszen egy pár még sem alkotunk, hiába is adtuk meg a reményt magunkkal kapcsolatban. Nem játszhatom már az elején a féltékeny, hisztérikus kislányt. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy mellettem áll, és hogy töprengő arcomat figyeli. Hamar visszarántott a valóságban egyetlen egy kérdéssel.
- Mi a baj? - kérdezte 
- Semmi. - feleltem mosolyt erőltetve arcomra 
- Őszintén. - nyúlt állam alá, hogy szemeimbe tudjon nézni - Őszinteség egy kapcsolat alapja, úgyhogy kérlek, mondd el bármi is bánt. Ha esetleg gyors neked az együtt alvás - ami már nem lenne új - akkor szólj, és kaphatsz egy vendégszobát. Nem szeretném, ha esetleg egy percig is feszengve éreznéd magad. 
- Nem, semmi gond ezzel, tényleg. 
- És elárulod akkor a valós okot? 
- Hallottam .. - kezdtem, de egyből egy mély levegőt vettem, majd folytattam - Hallottam a beszélgetést.
- Miféle beszélgetést? - értetlenkedett
- Reggel, amikor telefonáltál. Szobába voltam, és mindent, illetve majdnem mindent hallottam. A lényeg megvolt, mondjuk így. - vallottam
- Értem. - bólintott 
- Akkor jó. 
- Hé .. Ne képzelegj semmit. - simított végig arcomon mosolyogva - Senki sem körözhet le téged. Te vagy számomra az első, és az egyetlen. 
- Örömmel hallom. - pirultam el 
- Ne legyél féltékeny, mert senki nem tudna elcsábítani mellőled. 
- Ne tegyél olyan kijelentést, ami hamar megváltozhat.
- Tudod jó érzés, hogy féltékeny vagy. - nevetett fel - Úgy hallottam, hogy ezt az érzést az okozza, hogy nem hisz magában az illető, hogy Ő elég a társának. Nos, Angyalkám csak, hogy tudd. Tökéletes vagy. Senki, ismétlem senki nem tudna elszakítani tőled. Hát nem bizonyítottam már? 
- De igen. - fúrtam arcom mellkasába
- Pakoljunk ki, aztán rendeljünk valamit. - csókolt hajamba, és kézen ragadott
Felvittük a táskáinkat, és kicsomagolásnak láttunk neki. Harry megmutatta, hogy melyik szekrénybe is pakolhatok, ami igen hamar meg is telt a ruháimmal. Fürdőbe is minden pipere dolgomat kipakoltam. Táskáinkat a nappaliban lévő hatalmas beépítettszekrénybe rejtette el. 
Úgy két óra múlva nyugodtan ültünk, és ettük a rendelt kínai ételt, miközben a tv-ben néztünk valami értelmetlen, de annál is nevetségesebb filmet. Melegséggel töltött el, hogy ölelő karjaiban lehettem, békésen,  teljesen nyugodt állapotban. A nap további részében csak pihentünk, megbeszéltük a további napokat, majd késő éjjel az emeletre mentünk. Egymás után elfoglaltuk a fürdőszobát, majd a hatalmas ágyában kötöttünk ki, és nemsokára már az álmainkat éltük át.