15.rész

Harry szemszöge

Már egy hét telt el, mióta átutaztuk az óceánt, és mondhatni összeköltöztünk Annabell-el. Nagy lépés ez mind a kettőnk számára, főleg azért, mert egyikünknek sem volt ennyire komoly, elkötelezett kapcsolata. Jó vele együtt élni, és úgy érzem, hogy az Ő számára is remekül megy a dolog. Jó érzéssel tölt el, amikor hazajövök és vár, éjjel együtt, összebújva alszunk el, illetve reggel az Ő mosolygós, gyönyörű arcára ébredtem. Mióta mellettem van, érzem, hogy élek. Nem mondom, hogy szerelem ez, de valaminek a kezdete, abban biztos vagyok.
Hirtelen váltott a művészetről. Meggondolta magát egyik napról a másikra, ami teljesen meglepett. Pár napja vacsora közben bejelentette, hogy szeretne inkább jogot tanulni, amivel biztosíthatja a jövőjét. Állítása szerint a festészettel nem állná meg a helyét, már pedig Ő komoly karriert szeretne befutni. Megpályázta egy neves egyetem karát, és sikerült bekerülnie. Büszke voltam rá, és örömmel fogadtam, nem tagadtam. 

Kora reggel, természetesen, mindenféle smink nélkül csodás látványt nyújtott. Mint mindig, ma is e látvány fogadott. Gyengéden végigsimítottam az arcán, mire Ő csak közelebb kúszott és a párnába rejtőzött el. Végigsimítottam gerince vonalán, ami hatására felkuncogott. Ez volt az egyik dolog, amit annyira imádtam benne. Bármikor mosolyt tudott csalni az arcomra, és ezt számomra jelentőségteljes volt.
Hátára fordult, és csillogó szemekkel nézett fel rám. Fölé magasodtam, arcán ujjammal végigsimítottam, majd ajkain, orrán és ismételten szája körvonalán. Lassan közelítettem és érzékién csókoltam meg. Csupán ajkaink találkoztak, de az érzés így is felülmúlhatatlan volt. Imádtam érezni ízét a számon.
Mindenhova belopta magát. Szívem már csak érte dobbant, úgy éreztem, hogy megtaláltam azt a lányt, akivel komolyan el tudnám képzelni az életem hátralévő részét. Még sok mindent meg kell tennem, hogy mosolyogni láthassam, de nem adom fel. Mihamarabb elszeretném érni, hogy teljesen boldog legyen.
- Jó reggelt. - simított végig arcomon, amikor eltávolodtam Tőle
- Mindig jó, ha velem vagy.
- Örömmel hallom. - adott egy puszit - Mit csinálsz ma?
- Elviszlek az iskolába, és be kell mennem az irodába, pár elintézni valóm van. - feleltem - Délután elmegyek érted.
- Hm.. remekül hangzik.
Kimásztunk az ágyból, és Ő már is birtokba vette a fürdőt. Egy törülköző takarta testét, amikor visszajött. Mosolyom árulkodó volt, de inkább siettem a kisebb helység felé, mielőtt rávettem volna magam.
Gyors zuhanyt vettem, meg borotválkoztam és végül megmostam a fogaimat. bokszeremet magamra kaptam, és abba mentem vissza a szobába, ami üresen várt. Szekrényemből kivettem az egyik öltönyöm, ingem és nyakkendőm, és magamra öltöttem. Amint elkészültem elindultam lefelé a lépcsőn, egyenesen a konyhába.
Az a látvány, ami ott fogadott teljesen csábító volt. Végignéztem a barátnőmöm, aki háttal állt nekem, és a szokásos reggeli teáját készítette. Öltözéke szexi, nőies, de még is kifinomult volt. Mögé álltam, szorosan átöleltem derekát, és a nyakába csókoltam.
- Angyalka, biztos, hogy ebben a ruhában kell elmenned itthonról? - suttogtam
- Mi a baj vele? - kérdezte, és megfordult karjaimban
- Mondjuk a csodás hosszú lábaidra tökéletes rálátása van mindenkinek. - simítottam végig arcán - Szeretnélek magamnak megtartani. És tudod, nem hiszem, hogy egy komoly ügyvéd így öltözne.
- Szerintem minden bírót meggyőznék.
- Te neked csak engem szabad meggyőznöd mindenről.
- Csak a Tied vagyok. - felelte - Tetszik, hogy birtokolsz, igazából izgat a dolog, de kicsit fogd vissza magad, kérlek.
- Nehéz, ha ennyire tökéletes egy lánnyal fekszem, és kelek fel minden áldott nap.
- Átköltözhetek az egyik vendégszobába.
- Meg sem hallottam. - suttogtam ajkaira - Nem engedlek el, soha! - jelentettem ki határozottan
Önelégülten mosolyodott el, és lassan kezére tekerte a nyakkendőmet. Közel rántott magához, és vadul megcsókolt. Éreztem a vágyat, az akaratot, a birtoklást nyelve hevességében. Egyértelmű volt, hogy már nem csak én kívánom őt. Derekát megfogtam és közel húztam magamhoz. Teljesen nekem nyomta a csípőjét, miközben egy morgás szakadt fel belőlem. Ő csak elmosolyodott, de azonnal birtokba vette ismételten a szám. Mindent elfeledtetett velem. Gondtalannak éreztem magam, amiért hálás voltam neki.
- Ha nem fejezzük be, vissza viszlek a hálóba. - motyogtam csukott szemmel ajkaira, homlokomat övének támasztva
- Akkor jobb, ha indulunk. - adott egy utolsó rövid csókot
Kézen fogott, felvette a táskáját és már indultunk is. Beugrottunk az egyik közeli kávézóba, ahol megvásárolt pár forró péksüteményt, én pedig egy kávét. Hamar tovább is indulhattunk. Nem kellett sok idő, hogy az egyetem parkolójába érjek. Megálltam, és barátnőmre néztem.
- Délután itt várlak. - mondtam
- Ajánlom is Mr.Styles. - mosolygott rám, és egy rövid csókot követően magamra hagyott
Végig követtem szemeimmel, ahogyan a hatalmas bejárat felé sétált a több fiatal diákkal. Amint eltűnt indítottam az autóm, és már el is hajtottam, egyenesen az irodám felé.

****

Leparkoltam a föld alatti parkolóba, ami a hatalmas épület alatt feküdt. Kivettem az aktatáskám, és már indultam is a lift felé. Sikeresen megérkeztem a megfelelő, 22. szintre. Ezen a szinten csak az én irodám volt, egy recepcióval, és váróval.
- Jó reggelt, Mr.Styles. - köszöntött az asszisztensem
- Ms.Lauren. - köszöntem vissza
Bementem az szobába, ami az irodám volt, és egyből az asztalomhoz siettem. Elfoglaltam a helyem, és kipakoltam a fontos iratokat az asztalra. Közbe bejött Ms.Lauren és helyet foglalt a velem szemben elhelyezett székek egyikére.
- Mr.Styles, tájékoztatnám, hogy a mai nap folyamán több találkozója is lesz. - kezdte - Telefonált, Ms.Kenner.
- Valóban? - néztem fel rá - Üzenetet hagyott?
- Nem. Annyit kért csupán, hogy amint tudja, keresse fel.
- Rendben. Még valami?
- Üzenetet hagyott Mr.Brooks. - nézett a jegyzeteire, és mondta - Még a mai napon szeretné, ha visszahívná.
- Nem értem miért nem adja fel. - feleltem - Rendben, ha nincs más, akkor elmehet.
Biccentett, majd felállt, és kiment, maga után az ajtót becsukta. Átolvastam a számomra most a második legfontosabb ügyet. Amint végigszaladtam a friss információkat, telefonomat a kezembe vettem és tárcsáztam. Alig pár csörgés után, már válaszolt is.
- Hello, Styles. - mondta
- Nick. - feleltem kimérten- Van valami fejlemény?
- Sajnos nem sok. Újra tárgyalják az ügyét, a következő héten. - mondta - Az édesanyát nem találják, de a lány állítása szerint nem is tudott erről, egészen addig, amíg le nem szúrta az apát.
- Így nem haladunk. - sóhajtottam - Oda kéne mennem.
- Harry, Te is tudod, hogy nem jöhetsz.
- Innen akkor sem tudom meglépni a megfelelő lépéseket.
- Minden tőlem telhetőt megteszek, Te is tudod. Sajnálom, hogy ilyen híreket kellett közölnöm.
- Nem a Te hibád. - feleltem - Ha van valami fejlemény hívj.
- Mindenképpen.
Elköszöntünk, és bontottuk a vonalat. Bekapcsoltam a laptopom, és dolgozni kezdtem. Tudtam, hogy még egy hívást el kellene intéznem, de valahogy nem tudtam rászánni magam. Már egy hete hívogat Ana édesapja. Nem adja fel egy könnyen, erre rájöttem már a harmadik nap. Annabell erről semmit nem tud, és szeretném, ha ez így is maradna.
Megérkezett az első találkozóm, így a munka teljesen elkezdődött számomra a mai napra. Egy egyszerű válóperes ügyről volt szó, így hamar sikerül megbeszélnem az ügyfelemmel megbeszélnem a dolgokat, és megírnom a szerződés alapját.
Szerencsémre a következőkkel is viszonylag hamar végezetem. Szerettem a munkám, de jelenleg csak azon a bizonyos ügyön járt az agyam. Ana itt biztonságban vagy, így felőle most nyugodt vagyok. Hiába is adták ki ellene a körözést pár napja, ide nem terjed ki az állam hatóságának köre.
Gondolataimból igen hamar visszarázódtam a jelenbe. Telefonom csörgött és nem is akart alábbhagyni. Kijelzőre meredtem, és egy számomra kellemetlen személy várt arra, hogy válaszoljak. Sóhajtottam egyet, és elhúztam a kis ikont, majd fülemhez emeltem a készüléket.
- Mr.Brooks. - szólaltam meg
- Mr.Styles. Örömmel hallom, hogy remek állapotban van a telefonja. Bizonyára nagyon elfoglalt lehetett, hogy az elmúlt egy hétben egy szabad percet sem szánt arra, hogy visszahívjon. 
- Mi akar? - tértem a lényegre
- Azon kívül, hogy elrabolta a lány?
- Nem raboltam el. Beleegyezett, hogy velem tart.
- Kiskorú. - vágta rá - Tanulnia kellene.
- Maga is tudja, hogyha ott marad, akkor a börtön vált volna otthonává.
- Az már nem az Ön dolga.
- Engem fogadott fel a védő ügyvédének. - feleltem
- Pontosan. Annak fogadtam fel, most még is magával bújik egy ágyba.
- Semmi tud a kapcsolatunkról. - jegyeztem meg - Szeretne még valamit?
- Vele beszélni.
- Elfelejtheti. - horkantam fel
- A lányom. Jogom van hozzá. De magának szerintem nem szükséges ezt elmondanom.
- Lehet, hogy az meg van, de nem akarja magát látni, ahogyan én sem. Magára hagyta, ott a börtönbe. Aztán a fejéhez vágta a megjegyzéseit az irodájában. Nem hiszem, hogy Ön lenne azaz ember, akire kíváncsi.
- Hadd döntse el Ő maga.
- Viszlát. - feleltem, és letettem a telefont
Felháborított a dolog. Úgy beszélt Los Angeles-ben Ana-val, mintha nem is a saját lánya lenne. Most meg előadja, hogy szeretné tartani a kapcsolatot, és ehhez hasonlók.
Még pár szerződést át kellett olvasnom, és papírokat kellett aláírnom. Mikor készen voltam, még az asszisztensem bejött, és elém tett két iratot, amit alá kellett írnom. Elmondta, a holnapi napom, ami nagyon is lazának ígérkezett.
- Van még valami? - kérdeztem
- Holnap este kerül megrendezésre az évi alapítványi est, amire hivatalos.
- Ó, teljesen elfelejtettem.
- Visszaigazolhatom, hogy ott lesz?
- Igen, és jelezzen egy kísérőt is.
- Rendben.
- Köszönöm.
Feleltem, majd elköszöntem és már össze is tettem az aktatáskám, és indultam a lifthez. Hamar leértem a parkolóba, a kocsimhoz. Azonnal betettem hátra a táskám. Beültem előre, és már indultam is. Egyenesen az egyetemre hajtottam, és türelmesen vártam, hogy csodás barátnőm előbukkanjon.
Nem is kellett sokat várnom, amikor is megpillantottam az autóm felé lépkedő Ana-t. Mosollyal arcán ült be mellém, táskáját egy könnyed mozdulattal a  hátsó ülésre dobta, majd visszafordult.
- Szia. - nézett rám, és arcomra nyomott egy gyors puszit
- Csak ennyit kapok? - kérdeztem egyből
- Telhetetlen vagy. - nevetett fel
- Belőled soha nem lesz elég.
Pirulva közelített, és csókolt meg. Ajkai édesek voltak, ahogyan eddig minden alkalommal. Arcomra simította kezét, és el is távolodott.
- Remélem megfelel. - mondta, ahogyan az homlokát enyémének döntötte
- Ráér otthon a többit. - feleltem, és egy utolsó puszit adtam neki
Nevetve ült vissza a helyére, és csatolta be övét. Indítottam, és könnyedén gurultunk ki a parkolóból, a főútra, ezzel besorolva a forgalomba.

Annabell szemszöge

Otthon azonnal az emeletre mentem és letettem a táskámat. Végigdőltem az ágyon és a plafont bámultam. Teljesen fáradtnak éreztem magam. Szemhéjaimat lehunytam, és pár perc nyugalmat ítéltem meg magamnak. Alig telhetett el pár perc, amikor hallottam az ajtó árulkodó hangját. Nem néztem fel, de pontosan tudtam, hogy ki az a személy, aki belépett a helyiségbe.
Az ágy besüppedt mellettem, majd forró leheletet éreztem meg az arcomon, a nyakamon, a vállamon, a kulcscsontomon, az államon. Végül ajkait enyéimre helyezte, és finoman, érzékién elégítette ki a szám vágyait. Viszonoztam a közeledését. Kezeimmel hajába túrtam, ezzel még közelebb vonva magamhoz. Egyik lábát az enyéim közé helyezte. Csókunkat nem állt szándékomban megszakítani, de Ő ezt nem így gondolta. Nyakamra tért át. Érzéki, nedves csókokkal halmozta el, amit én csukott szemmel élveztem. Szükségem volt ajkaira, az enyéimen. Visszahúztam magamhoz.
Ismételten eltávolodott, egy utolsó puszit adott az orromra, és szorosan magához vont.