14.rész

Annabell szemszöge

Korán ébredtem egy olyan férfi karjaiban, aki a legfontosabb helyet tölti be az életembe. Mosolyogva figyeltem, ahogyan minimálisan elnyílt ajkakkal szuszog. Haja keretezte arcát, hosszú szempillái pedig a szemeit.

Kisebb nehézségek árán, de sikerült karjai közül úgy kimásznom, hogy nem ébresztettem fel. Nem tudtam magammal mit kezdeni a hatalmas házban, így kivettem a rajz mappámat táskámból és elfoglaltam az ággyal szemközti kanapét. Azonnal rajzolni kezdtem. Ceruza csak úgy sercegett a papíron, ahogyan rajzoltam a körvonalakat. Nem volt konkrét tervem, egyszerűen csak hagytam, hogy a kezem élje saját életét. Teljesen belemerültem a satírozásba, árnyékolásba, nem is figyeltem semmi másra. Csak a lap, ceruza és én voltunk. Harry még mindig az álmaiban élt, így gond nélkül fejezhettem be a művem. Soha nem tartottam magam jónak, de ez most felettébb tetszett. Talán a képen szereplő személy miatt. Mosolyogva igazítottam még a rajzomon, hogy a végső, tökéletes formáját vehesse fel.
Forgolódni kezdett az ágyban, ami arra engedett következtetni, hogy már ébredezik. Figyeltem ahogyan lassan kezével tapogatózni kezdett, majd amikor rájött, hogy üres az ágy, felült. Tekintetünk találkozott. Aggódó tekintete eltűnt, és fáradt mosolyra húzta ajkait.
- Mit csinálsz? - kérdezte még álmos, rekedtes hangján
Letettem a füzetet a kanapéra, és lassan visszasétáltam hozzá. Bebújtam a takaró alá, ahol egyből közel húzott magához. Arcomat puszival ajándékozta meg, majd kérdően nézett rám, a válaszra várva.
- Nem bírtam aludni, és gondoltam lefoglalom magam. Rajzoltam. - feleltem
- Megnézhetem?
- Semmi nagy dolog. - vontam vállat
- Biztos csodás. - csókolt hajamba - Mit szeretnél ma csinálni?
- Megmutatod a várost? - néztem fel rá 
- Neked bármit.
- Ezt megjegyzem.
Nevetve megcsókolt, majd kimászott mellőlem és a fürdőbe ment. Pár perc múlva tét vissza hozzám, és a szekrényéből kihalászott pár ruhadarabot, amit magára is kapott. Kanapéhoz ment, és kezébe vette a füzetem. Arcáról az érzelmet nem lehetett leolvasni. Csak nézte a rajzomat, és semmit nem szólt, egyik izma nem rándult meg. Felálltam és félve tette meg a lépéseket felé. Szemben álltam meg vele, és néztem az arcát. Szemeit rám vezette. Csillogtak, de most az egyszer sejtelmem sem volt, hogy ennek mi az oka.
- Ez neked nem nagy dolog? - kérdezte nyugodt, lassú hangnemben
- Csak egy rajz Harry.
- Így látsz engem?
- Igen. Számomra Te vagy az őrangyalom. Az a személy, aki a világot jelent számomra barátilag, emberileg.
- És a másik oldala az érmének? Mi az? - simított ki egy tincset arcomból
- A szerelem. - suttogtam bátortalanul - De ezzel még magam sem jutok egyről, a kettőre.
- Idővel minden elrendeződik. - tette le a füzetem, és magához húzott - Egyszer minden rendbe jön, semmi nem fogja nyomni a szíved, és teljesen az enyém lesz. El szeretném, és el is fogom érni. - mondta magabiztosan
Lábujjhegyre álltam, nyaka köré fontam a kezeim, és lejjebb, közelebb húztam magamhoz. Finoman kebelezte be ajkaim. Érzéki volt, nem mohó, nem kívánt többet, mint amit nyújtottam. Ujja csípőm finom bőrébe mélyedtek, ezzel teljesen saját mellkasához vonva. Teljesen egybeolvad mellkasunk. Érezni lehetett a vadul verő szívdobogását, és nincs kétségem afelől sem, hogy az enyémét Ő érezte. Percekig kényeztettük egymás ajkait, mielőtt elváltunk egymástól. Szemeimbe nézett, egy utolsó puszit adott orrom hegyére, és átölelt.
- Ha elkészültél indulunk. A közelben van egy kávézó. - tájékoztatott, majd homlokon csókolt és elengedett
Összeszedtem pár ruhát, és már el is vonultam a fürdőbe. Zuhany után egy kis sminket tettem fel. Hajamat egy szoros copfba kötöttem, végül magamra vettem a kiválasztott ruhákat. Fújtam magamból a parfümömből, és már mentem is vissza Harry-hez. Szobában már nem láttam, de az feltűnt, hogy a füzetemből a rajzom eltűnt. Kíváncsian sétáltam le a földszintre, a nappaliba, ahol meg is találtam a keresett személyt. Laptopjával az ölében ült a kanapén.
- Hova tüntetted a rajzom? - érdeklődtem
- Eltettem magamnak. - felelte komoran - Mehetünk? - kérdezte anélkül, hogy felnézett volna
- Persze.
Lecsukta a gépe tetejét, felállt és kézen ragadott. A bejárattal szemben távoztunk egy ajtón, ami a garázsba vezetett. Beültünk a fekete Range Rover-be és már indultunk is. Mosolyogva jegyeztem meg magamban, hogy ez az autó márkája a kedvence. Parton mentünk végig, így tökéletes rálátásom volt a vízre, és az ott sétáló emberekre, családokra. Alig tíz perc autózás után megálltunk. Kívülről igen kellemes hangulatúnak tűnő kávézó előtt. Kint fa asztalok, székekkel voltak. Virágok díszítették, még így az őszi időszak ellenére is. Csodás volt. Kiszálltunk, és Harry egyből mellém lépett. Kezét a csípőmre vezette és birtoklóan ölelt.
- Tetszik a szoknyád. - csókolt meg halántékomat, miközben befelé mentünk - Bár kicsit rövid, de tetszik. Ne hajolj le.
Hangja komolyan, fenyegetően, rabulejtően csengett fülemben. Felnéztem rá, de Ő egy pillantást sem vetett felém. Leültünk egy asztalhoz, ahol mellém ült. Pincér már lépett is hozzánk, és felvette a rendelést, ami Harry egyből már le is adott. Választási lehetőségem nem volt, de annyira nem csüggedtem miatta.
- Szereted ezt a  helyet. - szólaltam meg
- Igen. Békés, és jó a kiszolgálás is.
- Azért az ételt se feledjük el. Gondolom az is remek.
- Így van.
- Kérdezhetek valamit?
- Akármit Angyalka, jól tudod. - nézett mélyen a szemeimbe
- Miért lettél hirtelen távolság tartó? Olyan hideg?
- Nem vagyok az. - nézett rám értetlenül - Óvlak. Nem szeretném, ha a magazinok címlapján kötnénk ki, mint a milliárdos Ana és az esküjét megszegő ügyvéd.
- Nyers vagy.
- Csak kimondom, amit gondolok. Két külön dolog.
Felsóhajtottam, és ráhagytam a dolgot. Tudtam, hogy nem jutnánk közös nevezőre. Csendben vártam a reggelim érkeztét, amire nem is kellett szerencsére sokat várnom. Harry remekül választott, bár ez soha nem volt kérdéses. Hamar elfogyasztottam mindent ami a tányéromon volt, majd pár korttyal tüntettem el a gőzölgő epres teám.
Amikor mind a ketten befejeztük, Harry fizetett, majd kézen fogott. Meglepett a cselekedete, főleg kijelentése után.
- Hova megyünk? - kérdeztem, amikor gyalog indultunk befelé a városba
- Megmutatom neked a környéked. Ez volt a kívánságod.
- Ha nem akarod, nem muszáj. - néztem rá
Semmit nem feleltem, csak ment tovább hatalmas lépteivel. Igyekeztem követni, már amennyire tudtam. Keze szinte rabul ejtette enyémet, így sok választásom nemigen volt. Főutcán sétáltunk végig, ahol kirakodó árusok voltak. Partot tisztán lehetett látni, ahol a rossz idő ellenére is jó pár család jelen volt.
Lesétáltunk a tenger mellé, szinte csak pár méter választott el tőle. A sós illatot lehetett érezni, ahogyan a szél kellemesen fújta felénk. Harry haja megadta magát, és a széllel együtt kelt életre.
Arra lettem figyelmes, hogy ujjával kézfejemet simogatja. Ez a gesztus melengette a szívem. Felnéztem rá, és tekintetünk találkozott. Bíztató mosolyt küldött felém. Tovább sétáltunk egy móló felé, majd végig rajta. Végében egy pad volt, ahova leült, és az ölébe húzott. Nem tudtam hova tenni ezt a hirtelen kedély változást. Vállára hajtottam a fejem, és csak néztem a hullámzó tengert.
- Amikor ide költöztem, és volt szabadidőm, mindig ide jöttem, és ültem órákon át. - törte meg a csendet - Megnyugtatott a környezet, a csend. Csak egyszerűen néztem a tengert és gondolkoztam. Általában, ha volt egy nehéz, igazán komoly ügyem, itt mindig megtaláltam a kiutat, a megoldást.
Elmerültem figyeltem. Szinte ittam a szavait, és Ő ezt pontosan tudta, hiába is nem nézett rám. Tengerben veszett el smaragdzöld szemei.Végigsimítottam arcán, de kezemet szinte reflexszerűen kapta el. Tenyerembe csókolt, és összekulcsolva ujjainkat ölembe helyezte.
- Megrémiszt amit irántad érzek. Félek attól, hogy nem tudom megadni azt a szeretetet, amit érdemelsz. - sóhajtott fel fájdalmasan - Tudom, hogy a kor különbség is ki fog ütközni, de hiszek. Legalább is szeretnék hinni abban, hogy átvészeljük, és remekül fog alakulni a dolog. Minden kapcsolatban vannak nehézségek. Az elmondások szerint.
- Csak elmondások? Mesék?
- Igen. - nézett rám - Tudod, soha nem volt kapcsolatom. Munkám, az utazás. Minden egy normális kapcsolat ellen szólt. Nem is nagyon vágytam rá. Volt olyan lány, akit a barátnőmnek neveztem társaságban, de magunk között igazán csak a hálóban voltunk. Családom sem ismerte, csupán a bulvár által. Szeretném, ha téged, természetesen csak akkor, ha te is szeretnéd, és már biztosak vagyunk a dolgokban, hogy találkozol velük.
Letaglózott az őszintesége. Tetszett, hogy ennyire nyíltan tud, és mer is beszélni. Bár a munkájából kifolyólag, nem esik nehezére, úgy érzem, hogy az érzelmeit félti. Örültem annak, hogy már ennyire előre tervezett, és hogy nem fél bemutatni a családjának.
- Igazából nem bírnálak elengedi, és nem is szeretnélek. - folytatta - Persze, ha te menni szeretnél, és csak a barátságomat választod, nem utasítom el. Nem szeretném, hogy szenvedj mellettem. Ha egy fiatalabbra, partiképesebb srácra vágysz, csak szólj és kiszállok az életedből.
- Hallod Te magad? - kérdeztem döbbenten, bár nyugodt hangnemben - Miért választanék egy fiatalabb pasit? - tettem fel a költői kérdést - Te elég partiképes vagy nekem. - löktem meg finoman vállát, hogy oldjam a hangulatot - Figyelj. Nem tudom, hogy mennyire is ismertél ki, de a pénz nem érdekel. Nekem is van. Rohadtul nem érdekel a pénzed, se a korod, se a családod körülménye, se azt hogy hol élsz. Semmi. Egyedül ez. - tettem szívére kezemben, a kezét - Te kellesz, a lelked, az eszed, a tested. Az irántam érzett érzéseid.
- Annyira más vagy. - simított végig gyengéden arcomon - Korodhoz képest, intelligens, türelmes. Ami velem szemben nagy előny. - nevette el magát
- Kérdezhetek valamit? - nézetem szemeibe
- Angyalka, tudod, hogy bármit, bármikor megkérdezhetsz.
- Telefonhívás, múltkor a hotelben. Kivel beszéltél? - kérdeztem
- Szóval még mindig itt tartunk. - mosolygott rám
- Tudom, hogy nem tartozik rám. Nem is szeretnék faggatózni, csak az azóta is érdekel. Már elmondtad, hogy nem volt komoly kapcsolatod, így ez megnyugtat, hogy nem valami eltitkolt családod van. - nevettem el a végét
- Féltékeny vagy Angyalka? - mosolyogott rám, és gödröcskéi megjelentek - Senkinek nincs esélye veled szemben. - csókolt meg, majd fojtatta - Édesanyámmal beszéltem.
- Ohh. - ennyit sikerült kinyögnöm
- Remélem, túltetted magad a féltékenységen.
- Ő Anne?
- Igen.
- Miért az Ő nevén foglaltad NewYork-ban a hotel szobát?
- Így volt biztonságos.
- Biztonságos?
- Túl sokat kérdezel. - csókolt homlokon - Menjünk vissza.
Felálltam az öléből, és megvártam amíg csatlakozott hozzám. Lassan andalogtunk visszafelé, egészen az autóig. Csendben. Egyikünk sem szólalt meg. Pár ember felismerte Harry-t, akiknek köszönt, volt akikkel kezet fogott. Beszálltunk az autóba, és már indultunk is visszafelé.
- Sok barátod van. - állapítottam meg
- Itt élek 20 éves korom óta. Páran ismernek. - vont vállat - Barátaimmal még nem találkoztál, de ígérem, hogy fogsz, hamarosan.
- Előtte azért adjál időt, hogy felkészülhessek.
- Mire? - nevetett - Nem esznek kislányokat.
- Vicces vagy. Igazi humor Harold.
- Azért látom Te se felejtettek Los Angelesben a humor érzéked.
Alig mehettünk pár percet, amikor leparkolt egy bevásárló központ előtt. Gyorsan elhadarta, hogy be kell vásárolni. Bementünk, ahol páran szintén ismerték. Váltott pár szót egy - két emberrel, miközben pakoltunk be minden fontos dolgot a kosárba. Sikerült pár érdességet is becsempésznem, míg Ő a borokat vette szemügyre.
Negyed óra múlva már kifelé tartottunk. Bepakoltunk az autóba, és már indultunk is haza. Már nem voltunk messze Harry házától, így hamar meg is érkeztünk. Kipakoltunk és mindent a konyhába vittünk. Magamra hagyott, így egyedül kezdtem elpakolni a dolgokat. Amikor visszatért segített befejezni.
Miután minden a megfelelő helyre került, a pultnak szegezett. Testünk teljesen egybeért. Felnéztem rá, hiszen alakja felém magasodott. Kezei közé fogta arcom. Homlokomra, orromra, arcomra, állam vonalára, majd a szám sarkára adott puszit. Szemeimet becsuktam, és úgy élveztem az érzéki kínzást. Apró puszikat szór számra, és már besokalltam. Elegem volt a játszadozásából. Megmarkoltam az ingét, és magamhoz húztam. Ajkaink egybeforrtak.
Kezei csípőmre vándoroltak, és még közelebb húzott magához. Már semmi hely nem volt közöttünk. Felültetett a pultra, és lábaim közé állt. Közrefogtam csípőjét, így teljesen nekem feszült. Számról nyakamra tért át, amit finoman megszívott, csak annyira, hogy nyomot ne hagyjon rajta. Szemeimbe nézett, majd egy utolsó puszit helyezett duzzadt ajkaimra.
- El kell mennem egy megbeszélésre, de sietek vissza. - ígérte - Érezd magad otthon.
- Oké. - nyögtem ki két levegővétel között
Leemelt a pultról, majd elhagyta a helységet. Hallottam, az ajtó árulkodó hangját, ami jelezte, hogy már nincs a házban. Átsétáltam a nappaliba, és a laptopját az ölembe vettem. Miután betöltött felmentem a böngészőre, és iskolákat kezdtem el nézegetni. Több irány is érdekelt, így sokat megnéztem. Művészet felé nézelődtem legfőképpen. Sikerült egy remek kart találnom. Átolvastam minden fontos tudnivalót, és lementettem az oldalt.
Miután végeztem, összecsuktam a gépet, és visszatettem az asztalra. Mindent áttanulmányoztam. A nappaliban, a polcokon képek voltak. Mindegyiket megnéztem. Egyiken Harry volt, egy idősebb, és egy fiatalabb nővel. Soha nem mesélt arról, hogy van testvére, de le se tagadhatta volna, hogy a képen szereplő csinos lány az lenne.
Bő egy óra után gondoltam, hogy összedobok valami egyszerű, még is finom ételt. Szerencsémre hamar kiismertem magam a még új konyhában. Volt amit kicsit tovább kerestem, de végül meglett. Már az utolsó simításokat végeztem el, amikor hallottam, hogy Harry megérkezett.
- Milyen remek illatok. - lépett be a konyhába, azonnal átölelt, és egy rövid csókot adott - Látom sikerült felszabadulnod.
- Gondoltam készítek valamit, mire hazajössz. - feleltem
Egy puszit adott, majd közölte, hogy gyorsan lezuhanyzik, és már jön is. Addigra teljesen elkészült a vacsora, és meg is terítettem. Amikor visszatért hozzám, a hűtőhöz lépett, amiből kivett egy palack vörös bort, és kinyitotta. Két borospohárral és üveggel a kezében ült le mellém. Töltött mind a kettőnknek, és már neki is láttunk az ételnek.
- Képzeld találtam egy remek iskolát. - mondtam a remek hírt
- Komolyan? - nézett rám boldogan - Ennek gazán örülök. És minek fogsz tanulni.
- Sok mindenen gondolkoztam, és több kart is megnéztem, de végül a művészet, festészet mellett döntöttem.
- Remek választás. Tehetséges vagy benne. Bár nem kétlem, hogy másban is tökéletesen megállnád a helyed. Mikor kezded?
- Ha minden jól megy, akkor már jövőhéten mehetek. Persze, ha neked is megfelel.
- Fontos, hogy azt tanuld, és csináld, amit szeretsz. - mondta - Nekem minden tökéletes, amíg mellettem vagy. 
Amint befejeztük a vacsorát elpakoltunk, és a nappaliba mentem. Harry még a konyhában telefonált, én pedig a tv-t kezdtem el kapcsolgatni. Egy műsornál álltam meg, ami valamilyen valóság show volt. Soha nem érdekeltek az ilyesfajta dolgok, de most valamiért lekötött.
Pár perc elteltével megérkezett Harry. Végigmértem minden egyes centiét. Testét csak egy fekete selyemnadrág takarta. Kidolgozott, kitetovált felsőtestére tökéletes rálátásom volt. Ha így láttam volna elsőre, meg nem mondtam volna, hogy Ő egy komoly, sikeres ügyvéd. Kecsesen közeledett, majd foglalta el mellettem a helyét. Kezét átlendítette vállamon, magához húzott, majd hajamba csókolt.
- Élvezted a műsort? - nevetett fel
Tudhattam volna, hogy észreveszi ahogyan végigmérem tökéletes testét. Arcom pirult, de szerencsére nem láthatta, mert mellkasán pihentettem.
- Mint mindig. - feleltem

ps.: véleményeket elfogadok. :) xx