9.rész

Annabell szemszöge

Remegtem, az izmaim feszesek voltak. Izgalom uralkodott szét a testemen, ahogyan egyre közelebb kerültem a bíróság épületéhez. Tudtam, hogy a mai napon dől el az életem. Próbáltam pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, de nem nagyon sikerült. Csak a cellámat láttam ismételten magam előtt, ahogyan ott fekszem és már sokadszorra olvasom ugyan azt a könyvem. Harry-vel minden nap találkoznék a látogató helységben, és beszélgetnénk ameddig csak lehetséges. Becca, igen közel kerülne hozzám, szinte legjobb barátként tekintenék rá. 

Gyorsan kivertem a fejemből ezeket a dolgokat. Harry megígérte, hogy kiszabadít, és bár nehéz, de próbálok adni a szavára. Eddig soha nem csapott be, mindig segítőkész volt. Apám ellenére is mellettem maradt. Ő az egyetlen ember akiben teljes mértékben megbízom. 

Amint megérkeztünk az épület elé, mély lélegzetet vettem. Az egyik őr, aki velem tartott kinyitotta a kocsi ajtaját, és amint mellette álltam elindultunk az épület bejárata felé. Szívem őrjítően gyors tempót diktált. Féltem, és ezt nem tagadtam, hiszen ki nem félne egy ilyen fontos tárgyalás előtt. Lassan tettem egyik lábam a másik elé, még végül el nem értem a terem bejáratához. Harry-t pillantottam meg, aki komoly arccal figyelte közeledésem. 

- Jó napot Ms.Brooks. - köszönt illemtudóan, mint ügyvéd a védencéhez

- Jó napot. 

- Készen áll? 

- Fogjuk rá.

Feleltem illedelmesen, cseppet sem kiakadva azon, hogy magázódunk. Tisztában voltam azzal, hogy az ügyvéd és védenc között semmi kapcsolat nem lehet, legalábbis az ügy menete alatt biztosan nem.  Az őr magunkra hagyott, egyben Harry egy lépést tett felém. Megfogta kezem, és biztatóan megszorította. 

- Minden rendben lesz, remélem tudod. - mondta kicsit halkabban

- Igen, tudom. - feleltem, halvány mosollyal az arcomon

- Megígérem, hogy az estédet egy kényelmes ágyban töltheted majd. - mosolyodott el 

Elnevettem magam. Körbenézett, majd amikor senki nem figyelt egy puszit nyomott arcomra. Elvált tőlem és bementünk a terembe. Elfoglaltuk a helyünket, és már kezdetét is vette a tárgyalás. Bíró bejött, elmondta a bűncselekményt. Minden információt elismételt, amit az előző tárgyaláson már tudtunk. Végül az ügyemben nyomozó rendőrt szólította, aki ismertette a jelen lévőket az előrehaladásról. 

- Mint az előző tárgyaláson is már említettem, sikerült egy újabb nyomot találnunk. Egy ujjlenyomatról van szó, ami az autóban kívül és belül is megtalálható volt. - kezdte - A tulajdonos egy igen neves ember fia, így nehezen sikerült elérnünk a fiatal férfit. Az államokon kívül tartózkodott, de ismételten a városba jött. Sikerült kihallgatnunk, és jelenleg is a kapitányságon van. Mivel még nincs elég bizonyítékunk ellen, így nem hozhattuk ide, de minden erőnkkel azon vagyunk, hogy mielőbb kiderítsük, hogy mi is történt azon az éjszakán. 

Miközben beszélt a magas, testes férfi egy csekély reményt éreztem meg. Viszont, ahogy ahhoz a részhez ért, hogy nincs még elegendő bizonyíték, mindent feladtam. Tudtam, hogy visszakerülők, és ha sikerül is valaha kijutnom, az nem mostanában lesz. Őrjítően féltem ettől a gondolattól. Meglepődtem, amikor egy kezet éreztem meg enyémen. Egyből a tulajdonosára néztem, aki csak komor arccal hallgatta, figyelte a nyomozó beszédét. Végigsimítottam ujjammal kézfején, de arcvonalai továbbra is mozdulatlanok maradtak. Irigyeltem ezért. Megszorította ismételten biztatóan kezem, és Ő is végigsimított enyémen. Pillanatokon belül csak a hiányára lettem figyelmes, de egyetlen egy rossz gondolatom sem lehetett, hiszen mellettem áll, még mindig és próbál biztatni. 

- Tehát, ha jól értelmezem nyomozó, akkor van egy gyanúsított, aki igen befolyásos családi háttérrel rendelkezik. - összegezte a bíró

- Pontosan. 

- Ezek alapján nem ítélhetik el ismételten Ms.Brooks-ot. - állt fel mellőlem Harry - Amíg nem bizonyosodik be, hogy Ő a tettes, nem tartóztathatják le. - mondta határozottan 

- Igen Mr.Styles. Tisztában vagyok az emberek jogaival, köszönöm. - válaszolt a bíró

- Még is börtönbe záratta, ha még csak pár napra is. Törvénytelen. 

- Kérem, fogja vissza magát. - figyelmeztette Harry-t - Kérem üljön vissza a helyére, pár perc türelmet kérek. 

- Minden rendben lesz. - suttogta, míg visszaült mellém 

Bíró a papírjait nézte. Láttam az arcán, hogy nagyon elgondolkozott. Nem látszott jószívű bírónak, bár igazából nem az érzései alapján kell ítélnie, hanem a bizonyítékoknak megfelelően. Mellettem, Harry is igen feszült volt, de próbált higgadt maradni. Legjobbakat reméltem, amiket csak lehetett. Hittem abban, hogy kimehetek és végre egy nyugodt napom lehet, és nem azon kell gondolkoznom, hogy hogyan is kerüljem el az embereket az udvarban. 

- Megszületett az ítéletem, erre a tárgyalásra. Mielőtt bármit is mondanék, tudniuk kell valamit. - kezdte a bíró - Következő tárgyalás egy hét múlva lesz. Akkor szeretném, ha az új bizonyítékok is előttem lennének, azzal a férfival együtt, aki jelenleg a kapitányságon van. - nézett a nyomozóra - Ms.Brooks távozhat. Viszont természetesen magának is meg kell jelennie, és a kapitányságon is le kell jelentkeznie minden második nap, hogy nem hagyta el a várost. 

Felszabadultam mosolyodtam el, ahogyan a bíró szavai elhangoztak. Boldogan pillantottam a mellettem helyet foglaló fiúra, aki halvány mosollyal válaszolt. Bíró elhagyta a termet, ahogyan szépen lassan mindenki más is. Harry is összepakolta az iratait, majd ketten indultunk ki.

- Ms.Brooks. - állított meg az őr, aki elkísért a tárgyalásra - Itt van a csomagja. - nyújtotta át a táskám

- Köszönöm. - indultam is tovább Harry autója felé, ami a parkoló másik felében állt

- Majd én viszem. - vette ki a kezemből 

Beszálltunk a nagy fekete, lesötétített autóba, és indultunk el egy irányba. Átnyújtotta a telefonom, ami fel is volt töltve. Tényleg sokkal tartozom neki. Egy puszit nyomtam arcára, és visszahelyezkedtem a helyemre.
- Ezt miért kaptam? - kérdezte mosolyogva
- Köszönöm, hogy mellettem vagy, és gondolsz mindenre. - hálálkodtam
- Szívesen. - ennyit mondott, és tovább figyelte az utat
- Egyébként hova megyünk? - kérdeztem
- Hozzád, összepakolni.
- Tessék? Miért? Tudtommal nem zártak be. - értetlenkedtem
- Nem, de nem engedem, hogy az iszákos apáddal legyél. - felelte egyszerűen
- És elmondanád, hogy még is hova megyek akkor?
- Hozzám. - mondta nemes egyszerűséggel
- Mi van?
- Jól hallottad. Nálam leszel.
- Nem is ismerlek.
- Kérlek, ne játszd a korlátozottat. - nevetett
Elhallgattam. Telefonomon néztem meg az üzeneteket. Senkitől nem kaptam, ami meglepő volt, hiszen legalább Sarah-tól vártam valamit, hiszen meg sem látogatott. Felmentem twitterre, majd a fontosabb leveleimre válaszoltam. Végül eltettem a készüléket és az utat figyeltem.

Harry szemszöge

Megleptem Ana-t, a kijelentésemmel, ez egyértelmű volt, de nem tehetek máshogy. Nem hagyhatom a más ittas apjával kettesben. Tudom, hogy nem ártana neki, de ennél Ő sokkal jobbat érdemel. Főleg az elmúlt napok után ráfér egy kis pihenés, egy nyugodt helyen.
Leparkoltam a házuk előtt, és kiszálltam. Ana is csatlakozott hozzám, és együtt mentünk be a házba. Senki nem volt lenn, így könnyedén mentünk az emeletre és azonnal a pakolásnak is láttunk. Hamar összecsukta a táskát és rám nézett.
- Ennyi? - kérdeztem
- Gondoltam, hogy csak a legfontosabbakat viszem.
- Jó gondolat. - kivettem a kezéből a táskát
Kézen fogtam és lesiettünk az emeletről. Kint az épület előtt a paparazzók megjelentek, így sietve szálltunk be az autóba, és már indítottam is. Csend telepedett ránk. Úgy éreztem, hogy zavarban van, de ezt a fotósok 'tömege' miatt tudtam be. Hamar a lakásomhoz értünk. Leparkoltam a mélygarázsba, és azonnal felfelé is indultunk a lifttel. Még mindig csendben volt, bár a kezét fogtam, és nem is szerettem volna elengedni. Ahogyan felértünk a megfelelő emeltre, kihúztam a kis helységből, egyenesen a lakásom felé. Kitártam előtte ajtaját, és bátortalanul beljebb is lépett. Lepakoltam a nappaliban, míg Ő annak ajtajából figyelt.
- Gyere beljebb. - mondtam
- Szép lakás. - nézett körbe
- Köszönöm. De remélem, nem ott szeretnél álldogálni egész este.
Sikeresen megtört a feszültsége a mondatom hallatán. Beljebb lépett, megszabadult a kabátjától, és cipőjétől. Táskában kotorászott, majd megmutattam neki a fürdőt, ahova be is zárkózott. Táskáját a hálóba vittem, és az ottani fotelbe helyeztem. Kivettem egy tiszta alsót magamnak, és vártam, hogy végezzen.

****

Zuhanyzás végeztével megmostam a fogaim, magamra vettem az alsóm, majd utolsóként hajamba túrtam, igazítás képen. Kiléptem a helységből, és az ágy felé vettem az irányt, amin félve foglalt helyet. Biztatóan mosolyogtam rá.
- Ha szeretnéd alszom a nappaliban. - ajánlottam fel neki
- Nem túrlak ki az ágyadból. - egyből ellenkezett
- Akkor feküdj le.
Tette amit kértem. Elrejtette testét a takaró alá, míg én lekapcsoltam a villanyt, és társultam mellé. Mind ketten a hátunkon feküdtünk, és a plafon bámulásával töltöttük az időt.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyi tetoválásod van. - szólalt meg kis idő elteltével
- Én is ember vagyok, attól még, hogy diplomám van. - néztem rá
- Akkor se gondoltam volna. - mondta őszintén - Elmondod most már, hogy mennyire is vagy öreg?
- Tudod fiatal én is voltam, de szemtelen soha. - mosolyogtam rá - Ezért most nem.
- És mikor fogom megtudni?
- Amikor eljön az ideje.
- Akkor jó éjt. - felelte egyszerűen, és hátat fordított nekem
- Jó éjszakát. - ennyit mondtam, és én is hátat fordítottam neki
Elaludni még nem tudtam. Nyilván nem hülye, és tudja, körülbelül a korom, de nem akarom még elmondani neki. Tartottam attól, hogyha pontosan megtudja, ez a közelebbi kapcsolat egyből megszűnik közöttünk, már pedig nekem szükségem van Rá. Szükségem a közelségére, az érintéseire, arra, hogy velem legyen, csak is velem.

Ps.: Véleményeket ne felejtsétek el! Negatív is jöhet! xx