22.rész

Annabell szemszöge

Telefon csörgés zavarta meg pihenésemet. Estét nyugodtan aludtam át, és ennek okára csak akkor ébredtem rá, amikor is tudatosult bennem, hogy pontosan hol is vagyok. Szemhéjaimat nem volt szükséges felnyitnom, ahhoz, hogy tudjam, kinek is karjaiban fekszem. Illata mámorító volt, az egyik kedvenc illatom. Arcomat jobban fedetlen mellkasának nyomtam. Karjai megfeszültek körülöttem, majd arcát hajamba temette. 

- Angyalka.. - motyogta 

Felettem lévő kezével hajamat eltüntette arcomból, s kicsit távolabb ment, hogy szemeimbe tudjon nézni. Még igen fáradt voltam, ezért vissza bújtam meleg karjai közé.

- Nem veszed fel? - kérdeztem, ezzel utalva a még hangosan csörgő készülékre

- Várhat. - csókolt homlokon, kinyomta a hívást, s lenémította a telefont 

Még mindig csukott szemmel feküdtem, és igyekeztem visszatérni az álmaimba. Harry szorosan ölelt, egy pillanatot se vesztegetett el. Reménykedtem benne, hogy Ő is vissza alszik, de csalódnom kellett. Hátamat simogatta, majd amikor megunta, maga alá fordított. Azonnal felnéztem parázsló szemeibe, de Ő csak ördögien mosolygott le rám.

- Alvás hiányban szenvedek. - motyogtam álmosan

- Pedig egyedül töltötted az eddigi estéid. 

- Lehet, hogy ez a baj. - pirultam

- Oh, bébi. - kaptam egy finom puszit ajkaimra

- Lehetetlenség, hogy aludni hagyj, igaz?

- Eltaláltad. 

- Akkor engedj. - másztam ki alóla

- Itt hagysz?

Bólintottam, és már át is vonultam a vendégszobába, ahol a ruháim is voltak. Fürdőbe siettem, gyors zuhanyt vettem, majd egy könnyed sminket tettem fel. Hajamat átfésültem, és már vissza is tértem a szobába. Hamar kiválasztottam a számomra igen kényelmes szettet, és sietve magamra kaptam. Táskámba sietve dobáltam be a fontos dolgaim, és már indultam is a konyhába.
Forraltam vizet, s egy csészébe filtert helyeztem. Ráengedtem a gőzölgő folyadékot, tejet kevertem még hozzá, cukorral párosítva, s leültem a pulthoz. Lassan kortyolgattam az italt, amikor megjelent Harry.
- Tehát egy tea miatt hagytál magamra. - ment a pulthoz, és kávét kezdett el készíteni - Nem is reggelizel? - nézett rám
- Nincs étvágyam. - magyaráztam
- Bébi, enned kell. Egyébként is a reggeli a legfontosabb étkezés, de most, hogy a fiúnkat várod, muszáj enned.
- Majd veszek valamit egy pékségben. - álltam fel, és mosogatóba helyeztem a csészém
- Lemaradtam valamiről?
- Tudomásom szerint, nem. 
- Azért, ha kérhetlek, elmondanád? - ivott bele a koffein tartalmú italba
- Fotózásom lesz. - jelentettem ki
- Ó, igen. Említetted, de reméltem, hogy el is vetetted az ötletet.
- Egyáltalán nem vetettem el, sőt izgatottan várom már. - feleltem mosolyogva - Rohanok is. - nyomtam rövid csókot arcára
- Te csak ne rohanj! - szólalt fel kicsit erőteljesebben - Veszélyeztetett terhes vagy bébi.
- Tisztában vagyok a saját állapotommal.
- Pihenned kellene.
- Már megmondtam, hogy senkitől sem szeretnék függni. Önállóan állok helyt. És biztosan élvezni is fogom, jó móka lesz.
- Ja gondolom, más pasi karjaiban lenni mennyire jó is lesz neked.
- Értsd ahogy szeretnéd, de mennem kell.
- Hé. - fogta meg kezem, és magához húzott - Reméltem, hogy nem gondoltál nélkülem elmenni.
- Őszintén? - néztem fel szemeibe - De, nagyon is.
- Veled megyek.
- Ez most komoly? - döbbentem le - Egyedül szeretnék megállni a lábaimon.
- Tudom, bébi. Tudom.
Szemforgatva indultam meg a bejárat felé, Harry-vel nyomomba. Duzzogva szálltam be az autóba, és vártam, hogy végre elinduljunk. Elmondtam a címet, és az út, míg oda nem értünk csendesen telt. Parkolóba beérkezve csak még dühösebb lettem saját magamra. Tisztában voltam azzal, hogy mindenbe bele fog szólni.
- Komolyan ilyen gyerekes leszel egész nap? - kérdezte, mikor már pár méterrel előtte sétáltam
- Megeshet. - vontam vállat
- Sziasztok. - léptem be a hatalmas stúdióba
- Szia - lépett hozzám Dan - Csodásan festesz.
- Ó, ugyan. - legyintettem
- Tudja, hogy mennyire is csodás. - lépett mellém Harry
- Nem is tudtam, hogy Te is itt leszel.
- Én is ma reggel szembesültem vele. - mosolyodtam el kínosan
- Na, fiatalok, akkor kezdjünk.  - csapta össze tenyereit Derek
Engem a sminkesek vettek kezelésbe, miután hajamat begöndörítették. Kaptam egy farmer hatású overallt, és már készen is voltam. Visszamentem a stúdióba, ahol Harry és Dan beszélgettek. Oda siettem hozzájuk, mire mind a ketten rám kapták a tekintetüket.
- Gyönyörű vagy. - mosolygott le rám Harry
- Köszönöm.
- Kezdhetjük? - kérdezte Dan
- Természetesen. - mosolyogtam
Beállított minket a fotós, és már kezdődtek is a munkálatok. Eleinte feszengtem, főleg, hogy árgus szemekkel vizslatott végig Harry. Dan könnyedén vette a feladatot. Profin viselkedett, s nekem is igyekezett segíteni, leküzdeni a feszültségem. Kis idő elteltével sikerült is neki. Könnyedén vettem a feladatot. Felszabadultan mozogtam a kamera előtt, és hajtottam végre a feladatot. Pár ölelkezős kép, egyéni, majd ruha csere, s minden kezdődött előröl.
Késő délután jelentették be, hogy végeztünk. Az öltözőbe siettem, s átvettem a saját ruháimat, amiben érkeztem. Hajamat, és sminkemet ugyan úgy hagytam. táskámat felkaptam, és kisiettem Harry-hez.
- Indulhatunk? - nézett rám
- Felőlem.
- Ana. - kiáltott utánam Dan - Amint készen lesznek a képek hívlak, hogy melyiket is tegyük ki.
- Te munkád, Rád bízom. - feleltem
- Biztos? Te véleményed is döntő.
- Nem baj, bízom benned. - mosolyogtam
- Remélem mielőbb találkozunk.
- Biztosan.

****

Fáradtan estem be Harry lakásának ajtaján. Autóban, az utat végig csukott szemmel töltöttem, igyekeztem pihenni. Még igazán állapotom elején vagyok, még is érzem magamon a fáradékonyságot. Kanapén végigdőltem, s Harry mellém ült.
- Mondtam, hogy pihenned kellene, ahelyett, hogy minden félét elvállalsz. - korholt gyengéden
- Befejezted? - néztem fel rá
- Aggódom miattad, ennyi az egész.
- Tudom, és köszönöm. Tényleg. - ültem fel mellé
- Anyáék a városba vannak, úgy volt, hogy átjönnek, de mondom nekik, hogy inkább holnap. - vette kezébe telefonját
- Ne. - néztem rá - Jöhetnek, ma is.
- Biztos vagy benne? Szükséged van a pihenésre. Vigyáznod kell.
- Ha ennyit aggódsz, hamar ráncos leszel. - nyomtam arcára egy puszit
- Így is hamar találnak majd rám, mint rád.
- Lehetséges. - kuncogtam fel
- Ha így folytatód, komolyan lemondom.
- Most miért? - néztem rá nagyokat pislogva.
Felmordult, s az ölébe húzott. Mozdulata határozott, de egyben óvatos is volt. Csókja szenvedélyes, s szerelemmel, tisztelettel, vágyakozással teli. Hajába vesztek el ujjaim, miközben nyelvének utat engedtem. Bármennyire is tisztában voltam azzal, hogy még meg kellene tartanom a tisztes távolságot, nem tudtam ellen állni a kísértésnek. Érzelmeim, a szívem vezérelt, az agyam teljesen kikapcsolt. Vágyaim irányították a testem mozgását. Csípőm teljesen az Övének feszült. Számba nyögött, amikor erősebb nyomtam ellene testem. Csípőmbe szorosan mélyesztette ujjait.
- Kicsim, biztos vagy benne? - szakadt el tőlem
Láttam arcán, hogy nehezen tette fel a kérdést. Szemei reménnyel voltak telve, én pedig eszeveszettül vágytam az érintéseire, a csókjára. Bólintottam. Telefonját kivette zsebéből, gyorsan gépelni kezdett, majd azon kaptam magam, hogy ajkai újra engem csókoltak.
Felállított, lábai között helyezkedtem el. Kigombolta a nadrágom, s teljesen levette rólam a ruhadarabot, amit a felsőm követett. Visszaültetett az ölébe, s újra csókolni kezdett. Ingétől hamar sikerült megszabadítanom, így kidolgozott testén tekintetem el is időzött.
- Reménykedem benne, hogy nem csak nézni szeretnél. - emelte meg csípőjét, ezzel nekem feszítve merevedését
Felnyögtem a kellemes érzésre, és csípőmet teljesen neki nyomtam. Combjaira ültetett, de ajkaimat egy pillanatra se hagyta el. Hallottam a cipzár árulkodó hangját. Kezeimmel igyekeztem megfogni őt, de ellenkezett. Visszavezette vállára kezem, s végül teljesen kiszabadította ágaskodó tagját. Bugyim alá nyúlt, és végighúzta szeméremajkaimon hosszú ujját.
- Hm, már is nedves vagy. - motyogta elismerően számra
Én csak vadul szája után kaptam. Érezni akartam teljesen. Bugyimat félretolta, és már belém is csúszott. Néma 'á' akadt torkomon, ahogyan megéreztem teljes hosszát magamban. Vállait markoltam, homlokomat övének támasztottam.
- Lassan, kicsim. - suttogta ajkaimra
Fogaim közé vettem alsó ajkát, majd mélyen megcsókolt, miközben csípőmet lassú mozdulatok megismétlésére késztettem. Fenekemre vezette kezeit, és úgy segített az érzéki, finom mozgásban. Új volt a helyzet számomra, hiszen eddig soha nem voltam felsőbb helyzetben. Viszont azzal teljesen tisztában voltam, hogy a domináns Ő maradt.
Mind a ketten már végzetesen kívántuk a másikat, így nem volt meglepő, amint pár perc elteltével érezni kezdtem azt az oly nagyon ismerős érzést. Nyöszörgéseim, erőteljes nyögésekké váltak. Szemei végig engem nézte, még akkor is éreztem, amikor az enyéim csukva voltak.
Pár perc elteltével megéreztem magamban élvezetét. Nem kellett sok, már is követtem a gyönyörbe. Szorosan ölelt magához, s ajkaimat gyengéd csókba hívta. Amint csillapodott a légzésünk, megszabadított a melltartómtól, majd leemelt magáról, s végigfektetett a kanapén. Megszabadította magát attól a pár ruhadarabtól, ami még takarta testét, és csatlakozott hozzám. Ránk terített egy plédet, közel vont magához, hajamba csókolt, míg én mellkasába bújtam, fáradtan.