28.rész

Annabell szemszöge

Napot Justin-al töltöttem, mint mindig. Sokat játszottam vele, majd ebédet segített főzni, ami abból állt nála, hogy mindenre rákérdezett, majd egy 'miért?'-el zárta. Elszórakosztatott addig, amíg én főztem. Ebéd után lefektettem aludni, én pedig a takarításnak álltam neki. Teljesen leköt a kicsi, és kis idő múlva még egy csöppséggel gyarapodik a családunk, ami hatalmas öröm számunkra.

Mire végeztem, már késő délután volt, s csupán pár percre tudtam leülni, amikor is Justin felkelt. Felmentem hozzá, majd levittem magammal a nappaliba. A játékok, amiket összepakoltam újra szanaszét hevertek. Játék közben mesét is nézett. Nagyon jó baba, ezt be kellett vallanom magamnak is. Egy rossz szavam nem lehet rá.

Leültem a kanapéra, és onnan figyeltem fiamat. Egy könyvet kezdtem el olvasni, és ezt egészen addig csináltam, amíg Harry haza nem ért. Justin egyből kis lábaira állt, és apjához sietett, aki karjaiba kapta, s megpuszilgatta a kicsi arcát. Lassan odasétált a kanapéhoz, és leült. Justin egyből kimászott öléből, és már újra a játékaival kezdett fogalaltoskodni. 

Harry közelebb csúszott hozzám, s lábaimat övéire tette. Könyvet letettem magam mellé, s Haza arcára néztem. 

- Jól vagytok? - simított végig hasamon - Nem voltál rosszul?

- Pontosan tudod, hogy Justin-nál is tökéletesen voltam. Most sincsenek rosszulléteim. - feleltem

- Talán baj, hogy aggódóm érted? 

- Dehogy is. Sajnálom. - mosolyodtam el halványan

- Megosztod velem, hogy mi aggaszt? 

- Ezt nekem kellene kérdeznem. - sóhajtottam - Teljesen eltávolodtál, úgy érzem titkolsz valamit.

- Bébi. - húzott ölébe - Semmit nem titkolok előled, csak egy ügyön dolgozom. 

- Mióta ideköltözünk, leköt valami. Mindent megosztasz velem, de úgy érzem, hogy ez a dolog közöttünk van. Kimondatlan az egész. Persze megértem a munkád nagy felelősséggel jár, de nem szeretnék csonka családot a piciknek. Szeretlek, és nem szeretnélek elveszíteni.
- Ne is gondolj ilyen butaságokat. Soha nem veszítesz el. Szeretlek téged, Justin-t, és még a hasadban, biztonságban lévő lányomat is.
- Elárulod?
- Ennyire érdekel?
- Évek óta azon dolgozol, ne hidd, hogy nem vettem észre. Túl jól kiismertelek már.
- Angyalka. Megelégszel annyival, hogy este a vacsoránál mindent megtudsz?
- Az még két óra minimum.
- Ígérem, hogy örülni fogsz. Vagyis remélem. - nevetett fel - Miattad dolgoztam ezen ennyi ideig.
- Kíváncsian várom.
- Megcsókolhatlak? - simított végig arcomon
- Itt a fiad is.
- Mesére koncentrál. - mosolyodott el kacéran - Csak egy aprócska csókot kérek, kicsim.
Közelebb hajoltam, s ajkaimat övéinek nyomtam. Lassú táncba hívott, s el szerette volna mélyíteni, de nem hagytam. Justin előtt nem szerettem volna ennyire közönségesen viselkedni. Utolsó apró puszit csent, s elszakadt tőlem. Vállának dőlve figyeltem fiúnkat, aki a mesét nézte tátott szájjal. Elmosolyogtam.
- Bébi. - szólítottam meg mire egyből felém kapta a kis arcát - Gyere ide apához, és anyához.
Kis lábaival odacsoszogott hozzánk, Harry pedig az ölembe ültette. Hatalmas puszit nyomtam pufók arcára, s együtt néztük tovább a mesét.
Alig nézhettük fél órája a mesét, amikor kopogtak. Harry azonnal felállt, s ajtót nyitott. Kezembe vettem Justin-t, és én is követtem Őt. Amikor megláttam az előszobában álló személyt, szemeim könnyel teltek meg. Harry kivette kezeim közül fiúnkat, hogy azonnal szorosan meg tudja ölelni az előttem álló, síró lányt. Szorosan öleltük meg egymást.
- Becca, úr isten, el sem hiszem, hogy látlak. - távolodtam el tőle egy kicsit
- Ana, te is hiányoztál. - húzott vissza magához
- Lányok menjünk be a nappaliba. - tanácsolta Harry
Besétáltunk, s elfoglaltuk a kanapét. Justin félve átmászott az ölembe, s Becca-t kémlelte. Harry másik oldalamon ült, és onnan hallgatta a beszélgetést.
- Tényleg úgy élsz, ahogy Harry mondta. - nézett körbe
- Harry?
- Nem is tudsz róla? - nézett furcsállóan - Harry hozott ki a börtönből.
- Ezt titkoltad? - néztem meghatódva az említett félre
- Szerettem volna mielőbb már itt tudni melletted, hiszen tudtam, hogy a börtönben mennyire is jóba lettetek.
- Köszönöm. - nyomtam gyors puszit ajkaira, s már vissza is fordultam Becca felé
- Gyönyörű kisfiatok van. - simogatta meg kicsi kezét
- Köszönjük. - mosolyogtam rá - Lassan még egy picivel bővül a családunk.
- Szerencsések vagytok, tényleg csodás a családotok.
- De mesélj, mi történt. Mióta vagy kinn? - érdeklődtem
- Tegnap reggel engedtek ki, azután egyből Harry segítségével repülőre ültem, és hát most itt vagyok.
- És hol laksz?
- Bébi, ez a másik amiről beszélnünk kell. - szólalt meg Harry, mire kérdően néztem rá - A lakásodat oda adtam neki.
- Értem.
- Remélem nem gond. Egyből elköltözöm, amint lesz munkám. - kezdett mentegetőzni Becca
- Dehogy is. Már el is felejtettem azt a lakást. Évek óta nem voltam ott. - mosolyogtam rá - Tiéd.
- Meg se érdemlem.
- Ne mondj ilyet. Tiéd az a lakás, nekem nincs rá szükségem.
- Köszönöm.
Tovább beszélgettünk, majd a konyhába mentem Becca-val ahol megterítettem, s lassan Harry és Justin is csatlakozott hozzánk. Leültünk az asztal köré, s elfogyasztottuk a vacsorára készített ételt. Közben még rengeteg mindent átbeszéltünk. Felhoztam, hogy maradhatna estére, de ragaszkodott ahhoz, hogy vissza menjen a kis lakásba, amit még évekkel ezelőtt vettem, amikor Harry-től elköltöztem.
Egy kis ideig tartózkodott nálunk, aztán elköszönt, de még előtte megígértettem vele, hogy holnap beülünk valahova. Amint távozott, az emeletre mentem, s Justin-t gyorsan megfürdettem, és ágyába fektettem. Felolvastam neki egy mesét, s ez idő alatt a saját meséje szereplőjévé vált. Megpusziltam, majd halkan becsuktam szobája ajtaját, s átsétáltam a sajátunkba.
Harry már végzett a fürdéssel, így én foglaltam el a fürdőnket. Fáradt voltam, így nem sokat időztem. Sietve zuhanyoztam le, és végeztem el a dolgaim. Egy rövid nadrágot és egy trikót vettem magamra, amibe visszamentem Harry-hez, s befeküdtem mellé.
Laptopján dolgozott, de ahogyan mellé feküdtem arcon csókolt. Csendben figyeltem pár percig, s akkor rájöttem, hogy ez nem volt minden. Valami van még, amit eltitkol.
- Harry.
- Tessék. - fordult felém
- Van még valami, igaz?
Sóhajtva kikapcsolta a gépét, majd letette az éjjeli szekrényre, s felém fordult. Karjaiba vont, és homlokon csókolt. Ez már jót nem jelentett. Érintései gyengédek, védelmezőek voltak.
- Angyalka, mindent meg fogsz tudni a maga idejében.
- Utálom, hogy vannak titkaid előttem. - sóhajtottam fel fájdalmasan
- Csak téged kíméllek meg.
- Ezzel csak még jobban eléred, hogy aggódjak.
- Feleslegesen teszed.
- Nem az a dolga egy szerelmes lánynak? - pislogtam rá nagyokat
- Szerelmes vagy? - hangja játékos volt
- Fülig. - pirultam - Elcsente a szívem egy férfi.
- Nagyon szerencsés személy.
- De még mennyire. - simítottam végig enyhén borostás arcán - Szóval elárulod?
- Bébi, ha évekig szemet hunytál felette, nem tennéd ezt most is?
- Elegem van abból, hogy titkolózol.
- De rólad van szó. Szeretnélek megkímélni, amíg csak lehet.
- Nagy lány vagyok, el tudom fogadni a dolgokat.
- Holnap jön egy személy, és Ő mindent elmond neked. Ígérem, hogy a teljesen igazságot megtudod.
- Utolsó esélyt kapsz.
- Szeretlek. - csókolt meg
Fölé kerekedtem, s csípőjére ültem. Ajkaink egy pillanatra sem szakadtak el. Csípőmmel köröket kezdtem el leírni, ami hatására felfelé billentette ágyékát, még közelebb hozzám. Belenyögtem a csókunkba, miről Ő kezeit fenekemre simította, rövid nadrágom szárain felcsúsztatta csupasz bőrömön, s belemarkolt.
- Mondtam már, hogy imádlak terhesen? - suttogta - Sokkal kívánósabb vagy.
- Mocskos vagy. - ütöttem felkaron
- Ha ezt tudtam volna, már előbb teherbe ejtelek.
- Most panaszkodsz?
- Soha. - fordított maga alá, s átvette az irányítást felettem

****

Reggel arra ébredtem, hogy Justin felmászott az ágyunkra, s ugrálni kezdett. Míg én álmosan a párnát fejemre húztam, Harry lehúzta közénk a kicsit, s csiklandozni kezdte. Hangos, kövér kacajok töltötték meg a helységet, amin jókat mosolyogtam magamban.
- Gyere nagyfiú. Hagyjuk anyát aludni. - mászott ki az ágyból, s vitte magával fiúnkat is
Halkan becsukódott szobánk ajtaja, én pedig ismételten álmaimba zuhantam. Az óra majdnem delet mutatott, amikor is sikerült magamhoz térnem. Kimásztam a kényelmes ágyból, majd bevetettem, s a gardróbhoz mentem, ahonnan elővettem egy kényelmes szettet. Felöltöztem, és már mentem is le a két fiúhoz. Kanapén terpeszkedtek el, és nagy mese nézésben voltak. A hétvégének köszönhetően Harry a mai napot itthon tölti, így ilyenkor van lehetőségem egy kicsit tovább aludni.
- Jó reggelt, Angyalka. - mosolygott rám
- Nektek is. - nyomtam fiam arcára egy puszit, majd Harry-t is megajándékoztam eggyel
Konyhába mentem, hogy valamit gyors egyek reggeli gyanánt. Amint végeztem vele az ebédet kezdtem el készíteni. Fiúk nem zavartak, csupán Harry nézett be párszor, s könyörgött ki egy - egy édesebbnél édesebb csókot.
Egy óra felé készen is lettem, és asztalhoz hívtam kicsiny családom. Justin torkosan falatozott, ahogyan apja is. Mosolyogva figyeltem Őket. Harry le se tagadhatná, hogy az övé.
Délután folyamán kitalálták, hogy medencébe üssük el az időt, így amint Justin a délutáni alvásából felébredt, fürdőruhába bújtunk, s kimentünk a kertbe. Egyre jobban élvezi a vizet, és apja játékait, amik miatt néha én kerülök szívinfarktus közeli állapotba. Féltem, nem tagadom, de melyik anya ne féltené gyermekét, még ha az apja karjaiban is van.
Késő délután mentünk be a házba. Fiúnk még kicsit játszott, még én a vacsorával foglalatoskodtam. Könnyed ételt ütöttem össze, így hamar kész lett, és asztalhoz is ültünk. Minden a szokásos monoton módon ment. Amikor Justin már az igazak álmát aludta, a kanapén bújtunk össze Harry-vel, s néztük a tv-t. Ilyen esténk is ritkán van, amikor csak összeölelkezve heverészünk. Ám ezt az idilli pillanatot megzavarták. Azonnal felálltam és ajtót nyitottam. Viszont akik az ajtó előtt álltak teljesen megleptek. 
Félelem, a múlt, keserűség gyülemlett fel bennem. Kezeim remegtek, ahogyan lábaim is. Pillanatok múlva jelent meg Harry, és meglepettség egyáltalán nem látszott arcán.