2013. december 3., kedd

4.rész

Hi readers.! ... (:

Hát megérkezett az újabb rész, ami talán kicsit már több eseményt is tartalmaz, illetve előrehaladást. Nagyon hálás vagyok a más 30 követőért, és a bloglovin követések, kedvelésekért is! Nagyon sokat jelent nekem. Köszönöm!! 
Tettem ki a modulsávba egy chat-et, ha bármi kérdés, kérés lenne, oda írhattok nyugodtan. :) A facebook csoportba is sok szeretettel várok minden kedves olvasómat! 
Véleményeket várom a résszel kapcsolatban! 

csók.: Alexa xx




Annabell szemszöge

A vonal túl végén csend volt. Ahogyan köszöntem, Ő is megtette, majd egy szinte fájdalmas sóhajt kapott helyet. Mind kettőnknek ez nehéz volt, de ennek akkor sem volt sok értelme.
- Figyelj .. - kezdtem, de azonnal közbeszólt
- Kérlek, ne haragudj rám. - éreztem hangján a bűnbánást
- Nem a Te hibád Sarah. Apa elmondta, hogy így érzel, de nem te vagy ennek az oka.
- De igen.
- Kérlek. - sóhajtottam - Felejtsd el.
- Felejtsem el? Komolyan mondod? - akadt ki - Téged a rendőrség üldöz. 
- Nem üldöznek. - nevettem fel fájdalmasan
- Jó érted. Tudod, elég rossz érzés, ha a saját szülinapodon, a barátnőd egy gyilkosságba keveredik, és semmire sem emlékszik. Azaz megvédeni sem tudja magát.
- Ne beszélj így, tudod, hogy utálom. Egyébként, meg van egy remek ügyvédem. Apának Őt ajánlották.
- Ó igen, már találkoztam vele.
- Mikor? - faggatóztam
- Egyik nap apád beszélni akart velem, és ott volt nálatok.
- Veled? Miről?
- Csak az estéről, hogy én láttam-e valamit, ilyenek. - magyarázta - Jó fejnek tűnt. 
- Az is. Jól végzi a munkáját.
- Azt meghiszem.
- Sarah, Ő az ügyvédem. Kérlek.
- Oké,oké. Egyik nap találkozhatnánk? - kérdezte kicsit félénken
- Persze, bár nincs kedvem kimozdulni. Majd még megbeszéljük. - hebegtem össze-vissza
- Rendben van. Akkor beszélünk még. Szia.
- Szia.
Bontottuk a vonalat. Letettem magam mellé a telefonom, és a plafont igen koncentrálva fürkésztem. Nem bírtam elaludni, egy idő után forgolódni kezdtem, és egy így ment hosszú időn keresztül.
Gondolataimba minden rossz beférkőzött. A szörnyű emberek, akik a börtönben vannak, akik esetleg a cella társaim lehetnek. Hiszen tisztában vagyok a dolgok súlyával. Hiába nem én követtem el - reményem szerinte - oda fogok jutni. Arra a helyre, amire eddig még gondolni sem gondoltam igazán. Harry szavaiból a határozottság sugárzott. Az, hogy mindenképpen azon lesz, hogy megvédjen. Igen, ügyvéd, ez a feladata, de valahogy más volt, mint a családunk ismeretségében lévő ügyvédek. Ennek okát megmagyarázni magam sem tudom.
Ezekkel a gondolatokkal fordultam egyik oldalról, a másikra, és hunytam le szemhéjaim, és rejtőztem el a nyugodt álmaim világába.

****

Szemeimet hirtelen nyitottam ki, ahogyan fordultam egyet. A szobámat a kora reggeli nap fénye töltötte be. Kimásztam a kényelmes ágyamból, és úgy ahogyan voltam, pizsamámba, a papucsomban csoszogtam lefelé a lépcsőn. A ház csendes volt, talán túlságosan is. Egyből az étkezőbe mentem, ahol meg volt terítve egy személyre.
- Jó reggelt kisasszony. - lépett be a helységbe Dorota
- Magának is. - köszöntem, és egy halvány mosolyt erőltettem magamra - Apám?
- Már elment dolgozni. Szeretett volna itthon maradni Önnel, de sajnos be kellett mennie. Üzeni, hogy amint tud, jön.
- Rendben, köszönöm. - mondtam, miközben helyet foglaltam
- Hogy tetszik lenni kisasszony? - kérdezte kicsit bátortalanul
- Köszönöm, jól. - néztem fel Dorotára - Amennyire lehet, igyekszem tartani magam.
- Minden rendbe fog jönni. Édesapja igen remek ember, és mindent megtesz, hogy segítsen magán.
- Igen, tudom.
- Jó étvágyat. - mosolygott, és ezzel már távozott is
Töltöttem magamnak egy pohár narancslevet, és lassan elfogyasztottam a már odakészített reggelim.  Amint végeztem visszacsoszogtam az emeletre, a szobámba. Visszadőltem az ágyamba, de aludni nem tudtam, és igazából álmos sem voltam.
Telefonomat kivettem a párnám alól, és egyből az idő iránt kezdtem el érdeklődni. Döbbenten vettem tudomásul, hogy már dél igen közel van. Erőt vettem magamon, és a fürdőmbe vonultam.
Beálltam a zuhany alá, és csak áztattam magam. Szinte arra lettem figyelmes, hogy a bőröm már igen ráncossá vált, így gyors megmosakodtam, és kiléptem a kabinból. Magam köré tekertem egy törülközőt, és a tükör előtt kezdtem el szemlélni magam. Megmostam a fogaimat, miután megállapítottam, hogy már jobb állapotban is voltam. Amint végeztem, kimentem és a szekrényem előtt álldogálva nézegettem ruháimat. Telefonom csörgésére figyeltem fel. Ágyamhoz mentem, és a kijelzőn figyeltem, a számomra ismeretlen számot. Kis hezitálás után, elhúztam a kis ikont, és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Szia Annabell, Harry vagyok. - szólalt meg egy mély, rekedtes hang
- Ó, szia.
- Nem zavarlak?
- Nem, dehogy.
- Most végeztem a kapitányságon. Tudnánk találkozni?
- Ő, persze. - nyögtem ki zavartan
- Rendben, akkor mondjuk a főutcán a starbuckban úgy egy óra múlva? - kérdezte egy kis idő után
- Megfelel.
- Akkor ott várlak, Szia. - bontotta a vonalat
Elmentettem a számát, majd visszadobtam az ágyamra a készüléket, és a szekrényemhez siettem. Sikeresen kiválasztottam egy laza szettet és hozzá a kiegészítőket. Magamra kapkodtam őket, és a fürdőmbe siettem. Natúr sminket vittem fel, hajamat lazán, hullámosan hagytam. Visszaérve a szobámba, lábaimat neon vans cipőmbe bújtattam, táskámba beledobáltam a legfontosabb dolgaimat, majd napszemüvegemet felkapva indultam lefelé az emeletről.
Mivel Taylor apámmal a cégnél volt, így hívtam egy taxit ami hamar meg is érkezett. Bediktáltam a címet, és úgy 15 perc alatt a sofőr át is vitt a forgalmon. Útközben felhívtam apám, hogy az ügyvédemmel találkozom, és ne aggódjon. Amint megérkeztem, kifizettem, megköszöntem a fuvart, és már ki is szálltam az autóból.
Elindultam a szembelévő kávézó felé, ami igen forgalmas volt. Könnyedén átjutottam az út túloldalára, és már siettem is be a kávézóba. Szemeimmel Harry-t kerestem, akit meg is találtam egy hátsó asztalnál. Elindultam felé, és amikor odaértem fel is nézett rám.
- Szia. - állt fel
- Szia. - mosolyogtam, és leültem vele szembe
- Mit szeretnél inni? - kérdezte illedelmesen
- Egy karamellás frappuccinot. - válaszoltam
Intett a pincérlánynak, aki lelkesen sietett az asztalunkhoz. Végigmérte a göndör srácot, miközben Ő leadta a rendelést. Amint feljegyezte, távozott is.
- Jobban vagy? - kérdezte, és arcán láttam, hogy valóban érdekli, nem csak illedelmességből tette fel
- Igen, köszönöm. - feleltem
- Örülök. - mosolyodott el halványan
A szőke pincérnő visszajött a rendelt italokkal, és letette elénk. Ismételte végigmérte az ügyvéd srácot, amit Harry észre is vett. Lány zavarba jött, és vöröslő arccal hagyta el az asztalunkat. Tettem volna egy megjegyzést, de visszafogtam magam, hiszen Harry és köztem csak jogi kapcsolat van. Ő az ügyvéd, én meg az a fél, akit meg kell védenie.
- Elmondod akkor, hogy mi is volt a rendőrségen? - érdeklődtem
- Természetesen. - nézett fel a poharáról - Sok mindenre nem jutottak. Újra átvizsgáltak mindent, de a te ujjlenyomataidon kívül nem sok minden használható nyomot találtak. Bár nem mondta, mivel nem teheti a főkapitány, de érezhető volt rajta, hogy hisz neked. Hisz az ártatlanságodban.
- Az jó. Nem?
- De, ez egy remek hír. Viszont a bíró dönt. De ahhoz még sok idő kell. - magyarázta - Holnap be kell menned, természetesen velem. Nem hallgathatnak ki az én jelenlétem nélkül. - szögezte le - Ha bármi kérdést feltennének, és nem vagyok ott, ne válaszolj! - mondta határozottan
- Ó, rendben. Ezzel eddig is tisztában voltam. - motyogtam
- Oké. - nézett zavartan - Valószínű, hogy olyan kérdéseket tesznek majd fel, és olyan formában, amik megzavarhatnak, de ez a céljuk. A munkájuk. Minden egyes szavukra pontosan kell figyelned. Nem adhatsz kétértelmű választ. Ez gondolom világos.
- Igen. Igyekezni fogok.
- A te sorsod múlik rajta.
- Tudom. - sóhajtottam fájdalmasan és belekortyoltam a még gőzölgő italomba
- Figyelj, mindent megteszek, hogy megvédjelek. Viszont, neked is segítened kell. - nézett mélyen a szemeimbe - Ha bármi eszedbe jut, amit esetleg még nem tudok az üggyel kapcsolatban, akkor még a holnapi kihallgatás előtt tudasd velem. Fontos, hogy mindenről tudjak.
- Nem jutott semmi az eszembe, de természetesen szólok, ha valami tisztulni kezd. - mondtam szinte gépiesen
- Helyes. - kavargatta az italát, és úgy méregetett engem - Tudom, hogy van jogosítványod, de azzal biztosan tisztában vagy, hogy amíg nem derül ki az ártatlanságod, nem ülhetsz volán mögé. - hangsúlyozta a nem szócskát
- Nem. Nekem nincs. - néztem értetlenül
- Ez csak súlyosbítja a helyzetet. - sóhajtott - Mármint, ha bebizonyítják, hogy még is Te okoztad a balesetet, akkor még nagyobb súlya lesz a dolgoknak. Hiszen nem rendelkezel vezetői engedéllyel. Nagyobb, súlyosabb büntetésre lehet számítani. - magyarázta a dolgokat
Komor arccal ültem és hallgattam, ahogyan a szavakat ejti ki a száján. Szinte szívem szakadt meg, ahogyan sulykolta a dolgokat. Igen, tudom, tisztában vagyok azzal, hogy minden vonja maga után a megfelelő következményt, de nem én tettem. Tudom. Hiszek magamban, hogy nem öltem meg senkit.
Gondolataimból Harry érintése térített vissza, ahogyan megéreztem ujjait arcomon. Pislogtam, és csak akkor vettem észre, hogy könnyeim a napvilágra törtem, és szemtelen sebességgel folytak le arcomon.
- Héé .. Ana. - ült mellém - Ne sírj. - mondta gyengéden
Most becézett először, és szívemet melengette, ahogyan száját elhagyta a nevem. Szinte áldás volt, de megnyugodni így sem teljesen tudtam. Csak az járt a gondolataimban, hogy a börtön poros falai között fogom leélni a hátralévő éveimet.
- Ígérem, mindent megteszek, hogy ne kerülj börtönbe. - törölte le könnyeim - Ígérem.

Harry szemszöge

Ahogy mondtam, kihangsúlyoztam a fontos dolgokat, láttam rajta, mennyire elgondolkozott. Arcára a félelem ült ki, és nem szólt, nem pislogott. Az is kétséges volt számomra, hogy egyáltalán levegőt vesz-e. Már sok ügyfelem volt, de egyikükkel sem voltam közvetlen, egyikük sem volt ennyire ártatlan, mint Ő. Látszott rajta, már az első pillanatban, amikor megláttam, tudtam, éreztem, hogy senkinek nem tud ártani. Lehetetlen.
Én még mindig csak mondtam a súlyos, terhelő szavaimat, de Ő nem reagált. Kíváncsian figyeltem arcát, és amint megláttam legördülni az első könnycseppet, szívem kihagyott egy ütemet. Soha nem volt ilyen érzésem. Fájt így látni a törékeny lányt. Azonnal mozdultam, mellé ültem, és igyekeztem eltüntetni a sós könnyeket arcáról. Ahogyan ujjaimmal érintettem puha arcát, egyből pislogott párat, és visszatért a jelenbe.
- Héé .. Ana. - szólaltam meg hirtelen
Nem tudom, honnan jött a becézése, de nem törődve ezzel, figyeltem a reakcióját. Láttam a megilletődöttséget arcán, de nem bírtam nézni, ahogyan darabjaira hullik.
- Ígérem, mindent megteszek, hogy ne kerülj börtönbe. - töröltem le egy kövér könnycseppét - Ígérem. - szinte suttogtam a szavakat
- Köszönöm. - mosolyodott el erőtlenül
Talán ezzel magát is próbálta megnyugtatni, de engem nem győzött meg. Egyértelmű volt, hogy fél. Túlnőtt rajta az érzelem.
Megtörölte arcát, és elnézést kérve felállt mellőlem. Néztem, ahogyan a mosdóba sétál, és annak ajtaja mögött eltűnik.

Annabell szemszöge

Bementem a mosdóba, hogy a könnyes arcomat, kisírt szemeimet rendbe hozzam. Tükörbe félve néztem, és ahogy ezt megtettem, már értettem is, hogy miért. Azonnal kivettem táskámból a neszesszerem, és próbáltam mihamarabb helyrehozni a lefolyt festékmaradványokat.
Pár perc alatt sikerül is egy emberkinézetű személyt összehoznom. Elpakoltam a táskámba mindent, és visszasiettem.
- Ne haragudj. - esedeztem
- Semmi gond. - mosolygott - Jobban vagy?
- Talán, kicsit. - mondtam habozva
- Menjünk. Mindenki minket figyel. - mondta kis szünet után
Bólintással jeleztem egyetértésem. Harry kifizette az italokat, és együtt sétáltunk ki a kávézóból. Éppen a telefonomért nyúltam, amikor felajánlotta, hogy hazavisz. Nem volt erőm ellenkezni, így követtem a parkolóba, ahogy a fekete, lesötétített autója parkolt. Beültem, és amint Ő is beszállt, már indította is a motort.
Út közben mind ketten csendben voltunk. Kivételesen nem a börtönön, a rendőrségen járt az eszem, hanem rajta. Azon, hogy mennyire közvetlen lett, és kedves. Mintha törődne velem.




12 megjegyzés:

  1. Imádomm <3 nagyon tetszett <3

    VálaszTörlés
  2. imádomm wáohh siess a kövivelnagyonjóóóó

    VálaszTörlés
  3. Úszok soraidban.....nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire jó!!! És az a kis rész (remélem , hogy jó részre gondolok :) ) " for me" :D:D nagyon nagyon nagyon.... tetszik *O* De meg kell mondjam szomorú vagyok. Ugyanis ennek a résznek is vége lett, és most várnom kell megint keddig... ami kín szenvedés lesz érzem.:'( De a tudat, hogy lassan lesz Laters felvillanyoz...talán az enyhíti majd a hiányt. ENYHÍTI??...inkább lubickolok a gondolatban, hogy nem sokára azt is olvashatom!!! Úgy nézem megint kicsit elragadtattam magam és sokat írtam ...bár az elején azt sem tudtam most mit mondjak, úgy fel voltam pörögve a résztől!!!

    Puszi baby! Imádlak! ♥ Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. édes istenem.:D baby.. megmosolyogtattál szokás szerint. Őrült vagy. Igen, ezt a részt neked írtam. ;).. a szebb pillanatokat benne. :D Laters fele kész..jelentem. ;) imádlak Baby. puszi.! <3 xx

      Törlés
    2. Most kuncogok ..remélem szereted azt a hangot :D ^.^ ♥

      Törlés
    3. de nem most Ms.Csortos. Annak is megvan a megfelelő helye és ideje. <3

      Törlés
  4. Nagyoon imádom az írásod. Még csak 4 rész van fent, de azzal is meg fogtál. Látszik hogy van tehetséged :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, és örülök neki! :) Van másik blogom is, ha érdekel persze. :) Jobb oldalt modulsávban megtalálod, azok már több részesek. :)

      Törlés
  5. Szia! :)
    Az egyik csoportban találtam rá a blogodra.. Csak beleolvastam de annyira belemerültem hogy nem tudtam abbahagyni az olvasást. Először azt hittem hogy Harry és Ana ismerik egymást, de ez sokkal jobban tetszik hogy így kapcsolódik be a történetbe% Igazából imádok mindent a blogodon és várom a következő részt!! Csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Hát köszönöm szépen! Örülök, hogy elnyerte a tetszésed. :)

      Törlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.