3.rész

Hello.! .. (:

Hát elérkezett a 3. rész napvilágra kerülése is. Nagyon sajnálom, hogy késtem vele. Tegnap kellett volna kikerülnie, de ez nem nagyon jött össze. Igyekeztem így picit hosszabbra írni, és izgalmasra. Nem tudom, hogy mennyire jött össze, ezt nektek kellene eldöntenetek. Hálás vagytok nektek mindenért. Rengeteg kedves megjegyzést kaptam az előző részhez, de még facebook csoportba is!  - ahova még mindig lehet nyugodtan csatlakozni -> modulsávban link, a képre kattintva. Köszönöm a féliratkozókat, a bloglovin követéseket is!  Tényleg minden ilyen kis apró dolog nekem örömet tud szerezni. Nincs annál jobb érzés, amikor én firkálok nektek valami is kitalált dolgot, és Ti pozitívan értékelitek. - persze, ha valakinek van negatív észrevétele, azt is írja le nyugodtan!  
Még anynit, hogy elkészült a blog kis videója is, amit köszönök Nagy Dorinának. Ismételten egy csodálatos munkát készített el nekem. :) Modulsávban meg lehet tekinteni. Érdemes! 
Nem is szeretném felesleges fecsegésemmel húzni az időt. Véleményeket írjatok. :))

Csók:Alexa.xx

Annabell szemszöge

Ahogyan belenéztem abba a zöld szempárba, teljesen elfeledkeztem mindenről. Azt hittem, hogy csak képzelődőm, álmodom. Azt hittem, hogy egy idős, jólfésült megkövesedett ügyvédem lesz, ehelyett apám iderendelt egy fiatal, helyes, roppant helyes srácot. 

Gondolataimból apám köhögése zökkentett ki. Megráztam a fejem, ezzel visszatérve a jelenbe, a kórházi szobámba. 

- Jó napot. - köszöntem, hiába fiatal, még is ügyvéd - Annabell Brooks. - fogtam kezet vele

- Szerintem nyugodtan tegeződhetünk. Már, ha nem gond. - felelte kicsit kimérten

- Nem, nem. Persze, hogy nem gond. - hebegtem össze vissza 

- Akkor én magatokra is hagylak titeket. - mondta apa, és egy gyors csókolt lehet homlokomra, majd magunkra hagyott
- Amint azt tudod, én leszek a védőügyvéded. Nyugodtan hívj Harrynek, és ha bármi probléma lenne, hozzám fordulhatsz. - kezdett bele - Szóval, az első és a legfontosabb dolog, hogy mindig őszinte legyél velem. Én feladatom, hogy ne kerülj börtönbe. - ült le egy székre az ágyam mellett - Apád már elmondta, hogy mi is történt, mármint a rendőrök elmondása szerint. Tudomásomra jutott, hogy nincsenek emlékeid arról ami késő este, hajnalban történt. Ebben az esetben ez igen nagy hátrányt jelent neked. Viszont ami megmaradt az estével kapcsolatban, minden apró részlet, arról el kell mondanod mindent. A legjobb, ha a számodra legjelentéktelenebb dolgokat, cselekményeket is elmeséled nekem, hiszen csak így tudlak védeni. Előttem ne legyenek titkaid. Őszinteség az alapja mindennek. 

- Rendben van. 

- Akkor kérlek meséld el, hogy mi is történt pontosan. 

- Olyan 11 óra körül érkezhettem meg, Taylor apám sofőrje vitt el a szórakozóhelyre ... - kezdtem el mesélni, elejétől egészen addig, ameddig az emlékeim engedték a történéseket 

Harry csendben hallgatta végig. Szemeimbe nézett, és láttam a sajnálatot csillogni bennük, amit nem tudtam mire vélni. Talán a szánalom. Nem törődve ezzel, folytattam tovább a beszédet. 

- Tehát ha jól értem, elég rövid idő alatt kerültél olyan állapotba, ami csak ellened szól. - szólalt meg, amikor befejeztem a beszédet

- Igen. Azt hiszem. - tördeltem az ujjaim - Homályosak az emlékeim. 

- Rendben van. Természetesen megértem. - bólintott - Ha jól értettem, akkor nem vagy hozzászokva az alkoholhoz.

- Nem. Nem szoktam inni. Ez volt az első. - mondtam - Illetve, néha apámmal évenként a nagy ünnepekkor egy-egy pohár bort ittam. De annál többet soha, egészen eddig. - hajtottam le a fejemet, szégyenkezve 

- Értem. Dorogok?

- Tessék? - értetlenkedtem - Természetesen nem. - válaszoltam

- Meg kellett kérdeznem. - válaszolt egyszerűen - Emlékszel, hogy ki volt az a srác, akivel táncoltál? 

- Aaron. A sulinkba a legmenőbb srác.

- Gondolom rajong érted.

- Igen, de engem hidegen hagy. - mondtam egyszerűen 

- Az a fontos, hogy Ő érez irántad valamit. Ez fontos lehet. 

- Ó, oké. 

- A lány, akit említettél. Az Ő arcára nem emlékszel?

- Sajnálom, de nem. 

- Nem baj. Ezzel is már segítettél az ügyben. - mosolyodott el halványan - Rendőröknek mit mondtál?

- Ugyan ezt. Illetve Aaron nevét nem említettem, nem gondoltam, hogy fontos lehet az ügyben, hiszen csak táncoltunk pár dalra. - vontam vállat 

- Oké. Akkor felveszem az ügyedet vizsgáló nyomozókkal a kapcsolatot, és amint tudok valamit, jelentkezem. Illetve természetesen tartjuk a kapcsolatot. A számomat megadom, hívj ha bármi más eszedbe jut. - nyújtotta át a névjegykártyáját 

- Amint eszembe jut még valami, hívlak. - néztem fel rá

- Akkor további jó pihenést, és tudom, hogy könnyű mondani, de ne stresszeld magad feleslegesen. Megígérem, hogy minden tőlem telhetőt megteszek. 

- Köszönöm. 

- Ez a munkám. - mosolygott rám. - Kitartás. 

- Igyekszem, és köszönöm még egyszer.

- Szia. - ezzel indult meg az ajtó felé

- Szia. - köszöntem elhaló hangon, és néztem ahogyan távozik
Amint egyedül maradtam, oldalamra fordultam, miközben szavai jártak a gondolataimban. Ezekkel együtt hunytam le szemeimet, és adtam át magam az álmok világának.

****

- Kicsim, ébredj. - hallottam meg egy kellemes hangot

Lassan fordultam meg, és próbáltam meg felnyitni a szemhéjaimat. A fény kisebb fájdalmat okozott, de végül hamar hozzászoktam, és így tökéletesen megtudtam figyelni, a hang tulajdonosának arcát. 

- Jó reggelt. - csókolt homlokon

- Szia apa. - mosolyodtam el még fáradtan

- Jó hírem van. - mondta, amire szemeim felcsillantak - Egy utolsó vizsgálaton kell átesned, és ha minden eredményed rendben van, akkor még ma este hazaengednek. - újságolta el a hírt

- Ohh, remek. 

- Mi a baj?

- Semmi. - kezdtem el tördelni az ujjaim

- Kicsim, kérlek. - simított végig kezemen

- Nem akarok hazamenni. - néztem fel rá - Mármint, félek. Ha hazamegyek egyből a kapitányságra kell mennem, kihallgatások sokasága vár rám, és még kitudja. 

- Na aggódj. Minden megteszek én és Harry is, hogy semmi bántódásod ne essen. Mind a ketten melletted állunk.

- Tudom, és hálás is vagyok ezért.

Elmosolyodott, és amolyan büszke mosollyal nézett rám, amit az elmúlt pár napban nem igazán csodálhattam meg. Ezt a remek pillanatot az orvosom sikeresen megzavarta.

- Jó reggelt Ms.Brooks, Mr.Brooks. - biccentett apámnak

- Jó reggelt. - üdvözöltük 

- Megnéztem az eredményeit, és igazán javuló tendenciát mutatnak. Ma még pár kontrollvizsgálaton kell átesnie, és ha semmi probléma nem lesz, akkor már  ama estét otthon töltheti. 

- Rendben.

- Nemsokára jön egy nővér, és Ő elviszi a megfelelő vizsgálatokra. Nem én fogom elvégezni, de az eredményeket nekem adják. - magyarázta - Amint megnéztem őket, már jövök is és akkor megbeszéljük a továbbiakat.

- Rendben. - ismételtem

Pár perc múlva magunkra is hagyott az orvosom, de hamar felváltotta helyét a nővér. Elmondott pár dolgot, hogy még is mire számíthatok, majd lassan elindultunk a vizsgálók felé. Egy ajtót tárt ki előttem. Vonakodva tettem lábaimat egymás elé, de végül beléptem, és az ágyra ültem. Apa kint várt a szoba előtt. 

Első lépés az volt, hogy vérnyomásomat megmérték, majd jött egy doki aki megvizsgálta a sérüléseim. Megállapította, hogy külső nyom már nem igen van testemen. Ezután megröntgeneztek, és megállapították, hogy már a csontjaim is igen jól gyógyulnak. Ezt követte egy vérvétel, ami valamilyen okból kifolyólag igen nagy kedvencem. Valamiért szeretem, és el is határoztam, hogyha nagykorú leszek, még véradáson is részt fogok venni. Ezzel kapcsolatban beszélgettünk az orvossal, és mondta, hogy csak támogatni tud ebben. 

Amint végeztem, visszakísértek a szobámba. apával beszélgettünk mindenféléről. Átlagos dolgokról, iskola, barátok. Ha már a barátoknál tartunk, nagyon furcsálltam, hogy az állítólagos legjobb barátnőm meg sem látogatott. Apának is megemlítettem, aki egyből felvilágosított ezzel kapcsolatban.

- Be akart hozzád jönni. Már a történtek utána másnap, csak lelkiismeret furdalása van. 

- De miért? Ő semmit nem tett. . értetlenkedtem - Nem emlékszem, de biztos vagyok benne, hogy semmi köze nem volt a történtekhez. 

- Beszélgettem vele, és Ő is elmondta, hogy fogalma sincs mi történt Veled. 

- Akkor mi az oka, hogy nem jött be és így érez? 

- Ő adta kezedbe az első pohár italt. - válaszolta meg a kérdésem

- Igen, ezt tudom. De akkor se értem. - még mindig értetlenkedve néztem apámra 

- Magát hibáztatja, hogy ez az egész lavina elkezdődött. Elkezdtél inni, és elvileg onnan nem volt megállás.

- Nem, ez nem igaz. Tisztán emlékszem, hogy megittam az első pohárral, amivel annyira problémám nem is volt még. - kezdtem magyarázni - Utána jött hozzám Aaron és Ő erőltette a többit.

- Ki az az Aaron? - vont kérdőre

- Egy srác a sulinkból. Milliomos szülők, nagyképűség. Röviden így jellemezném. 

- Te is milliomos vagy. 

- Apa, nem így értettem. 

- Oké, rendben.

- Szóval ezzel a sráccal táncoltam, mert erőltette. Folyamatosan pohár volt a kezembe, amit mindig Ő kért ki nekem. Ennyire emlékszem, de ez is azt bizonyítja, hogy nem Sarah tehet az egészről. Ha lett volna, annyi bennem, ha tudtam volna nemet mondani, akkor nem lennék itt, és nem lennék a hatóság által gyanúsított személy. - fejeztem be az érvelésem, és éreztem, ahogyan egy könnycsepp folyik végig arcomon, majd egyre több 

- Kicsim, kérlek ne sírj. - törölte le a könnyeim

Halványan elmosolyodtam, hogy ne okozzak még nagyobb csalódás apámnak. Szorosan megöleltük egymást, ami igen jól esett. Már nagyon hiányzott. 

Az orvos alig egy óra múlva meg is jelent papírokkal a kezébe. Elmondta, hogy az eredményeim igen jók, és nem kell aggódnom. Mivel fájdalmaim már teljesen elmúltak, így gyógyszert sem kell magamhoz vennem. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra, és sok sikert kívánt. Igazán megkedveltem. Tudom, hogy az a munkája, hogy meggyógyítson, hiszen erre esküdött fele egész életére, de akkor is jól esett, hogy ennyire törődik velem. 

Aláírta apám a papírokat, majd az orvos végleg elbúcsúzott, és magunkra hagyott. Én kimásztam az ágyamból, és a táskámat felkapva mentem a fürdőbe. Egy zuhany után, kisminkeltem magam, és egy laza szettet vettem fel. Amint elkészültem visszamentem apához.

- Milyen szép. - nézett végig rajtam

- Ugyan, apa kérlek. 

- Csak az igazat mondom. Én kislányom vagy, és mindig az is maradsz, bár már igazi nő lettél. - mosolyodott el haloványan - Mehetünk? Taylor már kint vár.

- Igen.

Elvette a táskám - ami érdekesen nézett ki, hiszen női volt - és elindultunk kifelé. Apám udvariasságából, és abból, hogy a gyengébbik nemet mindig is tisztelte, elem is úgy bánt. Minden ajtót kinyitott, és előre engedett. Elköszöntünk a nővértől, aki szintén a gondomat viselte e röpke hét alatt, és már a kijárat felé is mentünk. Ahogy kiléptünk, bőrömet megcsípte a hideg levegő. Már közeledett a tél, ami Los Angeles-t is bekebelezi. Szél fújt, és kicsit borús is volt az idő. A fekete, lesötétített autó felé indultunk, ami mellett Taylor állt. 

- Jó napot Ms.Brooks. - köszöntött

- Üdv Taylor. - léptem hozzá, és öleltem meg 

- Örülök, hogy újra látom. - mondta, és egy alig láthatatlan mosoly húzódott szájára - Ha nem bánja kérdésem, érdeklődnék, hogy tetszik lenni? 

- Nem, nem bánom, és még mindig tartom magam ahhoz, és nyugodtan tegezzen. - néztem rá szúrósan, míg apám csak felnevetett - Köszönöm a kérdését, jól vagyok, testileg. - feleltem savanyú mosollyal

- Örülök neki. - kitárta előttem a hátsó ajtót és beültem

Apám megkerülte az autót, és csatlakozott hozzám, Taylorral együtt. Egyből indultunk is, és már a jól ismert úton száguldottunk végig, a forgalomban. 

Otthon sietve mentem a szobámba, és kezdtem el kipakolni a dolgaim. Amint kész voltam, egy forró fürdőt vettem, ami már rettentően hiányzott. Úgy egy óra áztatás után kimásztam a kádból, és amint magamra vettem egy kényelmes ruhát, lementem apámhoz. Leültünk vacsorázni, ami szintén hiányzott már. A szakácsnőnk, Dorota főztje isteni. Amint végeztem a vacsorával másra sem vágytam csak az ágyam nyugalmas rabságába esni. Felmentem a szobámba, és befészkeltem magam kényelmes ágyamba. Telefonomon még felmentem pár közösségi oldalra, és amint kilép az alkalmazásokból, csörögni kezdett. Elhúztam a képernyőn a kis ikont, és a fülemhez emeltem.

- Szia .. - köszöntem