1.rész

Hello ... (:

Sok szeretettel köszöntök minden kedves olvasót, aki idetévedt. Egy újabb blogba kezdtem, ahogy ezt láthatjátok. Hogy honnan is jött a történet? Fogalmam sincs, egyszer csak beugrott egy apró részlet, és így meglett a teljes, kerek történet a fejemben. Igen, jól olvassátok, már az epilógus is megfogalmazódott bennem. Nem egy átlagos történet, én nem olvastam még ehhez hasonlót sem, de ha van ilyen, és esetleg olvastatok, akkor elnézést. Igyekszem izgalmasra, és eseménydúsra megírni. Megfogalmazásilag hasonlóra számíthattok, mint a Laters baby című blogom. Hogy hány részes lesz, fogalmam sincs, de igyekszem hosszúra, de még sem annyira nyújtottra, vontatottra megírni. 

Az első részt - mint ahogy minden blogom múlt időben írom - DE az utolsó kis szakasz jelenidőben van, ennek meg van a jelentősége. Abban az utolsó kis szakaszban van a blog egész lényege, amit igazából még nem fogtok megtudni, majd szép lassan részről - részre. :) 

Köszönöm szépen a már 13 feliratkozót és az 5 bloglovin követést. Na nem is húzom tovább a felesleges fecsegésemmel az időt! Véleményeket írjatok, hiszen az fontos. Ha tetszik iratkozzatok fel. :) Fb csoportba, pedig nyugodtan belehet lépni. ;) 

Jó olvasást!

Szasza. xx

Annabell szemszöge

Reggeli órákban arra ébredtem, hogy a nap sugarai járják be szobámat. Egy nagy nyújtózás után kimásztam az ágyamból, majd bevetettem azt. Sietősen léptem be a fürdőmbe, és kezdtem el a szokásos reggeli teendőimet. Gyors zuhany, natúr smink, haj és végül a felöltözés. 

Még egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben, és már indultam is lefelé. Hamar átszeltem azt a pár lépcsőfokot, és mentem az étkező irányába. Ahogyan már megszoktam, apám már az asztalfőnél ült, és a reggeli kávéját szürcsölgetve olvasta a lapokat. 

- Jó reggelt - köszöntem vidáman.

- Jó reggelt kicsim - tette le az asztalra a napilapot. - Mi ez a felettébb jókedv? 

- Péntek van - foglaltam el apám mellettem a helyem, és töltöttem egy pohár narancslevet. - Holnap végre nincs suli. 

- Igen, már mindent értek - nevetett fel - Este mész Sarah szülinapjára? 

- Elméletileg igen. 

- És gyakorlatilag?

- Mehetek?

- Kicsim 17 éves vagy, és a legjobb barátnőd meghívott. Helyt állsz az iskolában és itthon is. Több felelősség van benned, mint azt valaha is gondolni mertem volna.

- Ezt igennek vehetem?

- Természetesen - mosolyodott el.

- Köszönöm apa - pattantam fel, és átöleltem nyakát.
Visszaültem a helyemre, miután hajamba csókolt. Csendben fejeztük be a szokásos közös reggelinket. 

***

Iskolába menet nem sokat tudtam beszélgetni apámmal. Folyamatosan telefonált. Igen elfoglalt, hiszen hatalmas vállalatot irányít, de ilyenkor nagyon tud hiányozni. Tudom, hogy nem lehetek telhetetlen, csak szeretek vele beszélgetni. Bármiről kérdezhetek, mesélhetek neki, mindig készséggel segít. Éppen leparkolt a sofőr az iskola előtt, amikor apám letette a telefont.

- Délután még találkozunk?

- Sajnálom, bent kell maradnom az irodában. Egy kis gond adódott.

- Súlyos?

- Nem, megoldható - mosolyogott. - Jó tanulást.

- Köszönöm, meglesz.
- Akkor jó szórakozást az estéhez, de csak ésszel!
Csak elmosolyodtam az utolsó kijelentésén. Egy gyors puszit nyomtam arcára, és már ki is szálltam mellőle. Elindultam befelé, és feltűnően mindenki nézett. Nem tudtam mire vélni, így csak lábaimat késztettem gyorsabb tempóra. Egyből a szekrényemhez igyekeztem, kisebb küszködés árán sikerült a zárral megbirkóznom.

- Szia Ana - jelent meg mellettem Sarah.
- Szia - mosolyogtam rá, és közben a könyveimet kezdtem pakolászni.
- Este, akkor jössz, ugye?
- Elméletileg.
- Utálom, amikor ezt mondod. - forgatta meg szemeit - Ott lesz Aaron is. Muszáj jönnöd.
- Nagyon jól tudod, hogy mennyire is hagy hidegen az a srác.
- Minden lány Őt akarja, Te meg itt kelletted magad. Ez most komoly?
- Figyelj. Nem az esetem. Tipikusan az a pasi, aki mellé egy plázacica kell. Én nem vagyok az.
- Tudom, hogy nem vagy az, de nézd már, hogy bámul.
- Sarah, nem érdekel. Komolyan.
- Inkább hagyod Carla-nak? Nézd meg, hogy figyeli. Mint egy ragadozó madár.
- Pontosan. Teljesen összeillenek.
- Milyen jó fej vagy még az ellenségeidhez is. - nevetett fel
A mai nap folyamán szinte minden órán írtunk vagy feleltünk. Tanárok soha nem kímélnek minket, főleg nem a mi osztályunkat. Ebédszünetben Sarah tovább folytatta a kis monológját Aaron-al kapcsolatban, de leállítottam. Szerencsére feladta, és nem próbálkozott tovább.
Amint vége lett az utolsó órámnak, elköszöntem barátnőmtől, és rohantam kifelé. Az épület előtt már várt rám a sofőr.
- Üdv Taylor. - köszöntem mosolyogva
- Ms.Brooks. - biccentett, és kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját
Hazáig a telefonomon hallgattam zenét, és néztem kifelé az ablakon. Gondolataim már az esténél jártak. Voltam már bulikban, de ez más lesz. Barátnőm nagykorúságát ünnepli, és ennek megrendezésére szülei kibérelték Los Angeles legmenőbb helyét. Fogalmam sincs, hogy mit kéne felvennem, és hogy mit is várjak az estétől. Annyi biztos, hogy barátnőmet ismerve alkohol lesz, és rengeteg pasi. Ne értsetek félre. Van barátja, és hűséges, de szereti a felhajtást maga körül.
Otthon egyből a szobámba siettem, ahol a szekrény előtt álldogáltam vagy fél órát, mire sikerült kiválasztanom egy ruhát. Kikészítettem, majd kerestem hozzá kiegészítőket, cipőt, táskát. Mindent az ágyamra tettem.
Délután folyamán megírtam az írásbeli házimat, és olvastam tovább a kedvenc könyvem. Akár hányszor kiolvasom, mindig újra tudom kezdeni. Nem lehet megunni egyszerűen, igazán remekül sikerült az írónak.
Estefelé a fürdőmbe vonultam, ahol egy gyors fürdést követően egy natúr sminket tettem fel. Hajamat meggöndörítettem, és hagytam lazán a vállamra omlani. Szobámban felvettem az ágyról a ruhám, és belebújtam. Vetettem a tükörbe egy pillantást, hogy hogyan is áll. Nem voltam megelégedve, de nem volt időm ismételten fél órát a szekrény előtt álldogálni. Feltettem a kiegészítőket, majd belebújtam a cipőmbe. Fújtam magamra a kedvenc parfümömből, és már készen is voltam. Táskámba bedobáltam minden fontos dolgot, és indultam.
Taylor már a ház előtt várt az autóval. Beszálltam hátra, és miután beült Taylor már indította is a kocsit, és kihajtót az udvarunkból. Városközpont volt a cél, ahol a szórakozóhely volt. Forgalmas egy tér van előtte, így talán apám sem aggódik annyira. Amíg a kora esti forgalommal küzdött a sofőröm, én a telefonommal babráltam. Gyorsan végigfutottam a twitteren, de hamar kiléptem. Szerettem, mindig lekötött, de most valahogy semmi érdekes nem történt. Visszasüllyesztettem a készüléket a táskámba, és az ablakon néztem kifelé.
Hamar odaértünk. Taylor kiszállt, és kinyitotta nekem az ajtót. Már mondtam neki, hogy nem várom el tőle, ez apám szokása.  Hiába, makacs.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, ahogy kiszálltam
- Mikorra jöjjek Önért?
- Már mondtam, hogy tegezzen nyugodtan.
- Én jobban érzem magam így Ms.Brooks.
- Rendben, legyen. - mentem bele, ismételten - Majd hívom. Nem szándékozom sokáig maradni.
- Akkor várom a hívását. Jó szórakozást.
- Viszlát.
Mély levegőt vettem, "Érezd jól magad Ana." - szólalt meg tudatalattim. Lassú léptekkel indultam meg befelé. Bent a zene már hangosan dübörgőt, és már a táncparkett is igen szűkös volt. Lámpák csak ontották magukból a különféle színesebbnél, színesebb fényeket. Szinte vakítóak voltak, addig amíg szemem meg nem szokta azokat. Tekintetemmel az ünnepeltet kerestem, és hamar meg is találtam. Pultnál ült, és beszélgetett egy kisebb társaságban. Lassan, a tömeget kerülve igyekeztem megközelíteni. Kis idő múlva sikerült is.
- Helló kiscsaj. - pattant fel a bárszékről, és nyakamba vetődött
Egyből megcsapott az alkoholnak a jellegzetes szaga, amint átölelt. Visszaöleltem, és a kis csoportra néztem, akik minket figyeltek.
- Végre, hogy itt vagy. Gyere innunk kell.
- Nem, én nem iszok. Tudod jól.
Nem érdekelte a kijelentésem. Kézen ragadott, és maga után húzott. Az egyik srác készséggel adta át a helyét, majd szorosan mögém állt. Egyből a pultos sráccal kezdett el flörtölni, miközben kikért két igen színes koktélt. Koccintottunk, és közelebb emeltem magamhoz a poharat. Szívószál segítségével kóstoltam bele. Tömény alkohol íze volt, valami gyümölcsös ízesítéssel. Adtam neki még egy esélyt, de nem igazán az én világom.
- Idd meg. - nézett rám szúrós szemmel barátnőm
Srácok is kértek maguknak italt, bár Ők nem a koktélokkal  szórakoztak. Tisztán húzták le a tömény italokat. Ismételten a számhoz nyomtam a poharat, és inni kezdtem. Mosolygott, majd lehúzta a sajátját, és már a következőt kérte. Amíg én egy pohár tartalmát tüntettem el, addig Ő vagy hármat. Beszélgettünk, illetve én csak hallgattam a társalgást. Mindenféle felesleges dolgokról beszéltek, ami engem teljesen hidegen hagyott. Már a következő italt kérte nekem, ami teljesen más színű volt. Belekóstoltam, és bár nem vagyok alkohol szakértő, de biztos volt benne, hogy ez már más.
- Szia szépségem. - ijedtem meg, amikor valaki a fülembe suttogva, derekamat átölelve szólított meg
Egyből odakaptam a fejem, és nem tudtam eldönteni, hogy örüljek vagy ne. Még is ismerős, nem egy idegen, de akkor is próbálom távol tartani magam tőle. Letettem a poharam, és próbáltam figyelni barátnőmre, aki csak árgus szemekkel nézett minket.
- Gyere táncoljunk. - lépett elém
Száját féloldalas mosolyra húzta, és kezét nyújtotta. Sarah-ra néztem, aki csak mutogatott, hogy menjek. Mély levegőt vettem, és felálltam a bárszékről. Kézen fogott és bevezetett a táncparktere. Zene üvöltött, a tömeg tombolt, és a szöveget énekelte. Aaron egyből maga felé fordított, és szorosan csípőmet körülfogva, kezdett el mozogni. Soha nem voltam az a nagy táncos, de most valahogy éreztem a ritmust. Bár jobban örültem volna, hogyha nem vele kéne vonaglanom.
Pár dalt végigtáncoltunk. Mindeközben végig éreztem barátnőm és egy másik tekintetet is magamon. Egyből megtalálta a szinte gyilkos szempárt. Carla. Pultnál ült, és szúrós szemmel nézte, egy pohár martinit kortyolgatva, ahogyan testünk szinte egybesimult.
- Igyunk valamit. - suttogta a fülembe Aaron, ezzel visszarántva engem a gondolataimból
- Én nem iszok. - tiltakoztam
- Ó dehogy is nem.
Ellenkezésemet nem várva ragadott kézen, és húzott maga után a pulthoz. Kikért két pohár italt. Ránézésre whisky volt. 

- Nem akarom meginni.
- Ugyan cica, húzd le, ne kéresd magad. - ahogy kimondta megitta, és már kérte a következőt magának
Fintorogva, de lehúztam a pohár tartalmát. Végig marta, égette a torkom. Éreztem, ahogyan végigfolyt bennem. Fintorogva tettem vissza az üvegpoharat a pultra. Aaron már tolta elém a következőt. Tudtam, hogy nem lesz ennek jó vége. Hiába tiltakoztam, meg sem hallotta. Nem ittam bele, de szinte kényszerített. Pár pohár után már annyira hozzászoktam, hogy nem ellenkeztem, és simán csúszott le a torkomban. Már semmi nem érdekelt, csak a buli, és hogy igazán jól érzem magam.
Kis idő múlva megint a táncparketten találtam magam, és mindent, mindenkit kizárva kezdtem el a zene ritmusára táncolni. Egyre felszabadultabb voltam, de a lábam fájdalmát éreztem. Cipőm már nem igazán volt a legkényelmesebb, így meg is szabadultam tőle. Teljesen szabad voltam, csak a zene és én. Nem sokáig voltunk "ketten". Erős kéz hozott magához. Egyből megfordultam, és Aaron vigyorgó arcával találtam szembe magam. Szorosan fogott magához, és úgy kezdtünk el egy ritmust diktálni.

*** Jelen ***

Szívem vad ritmust diktál, amikor Aaron ajkait enyémre helyezi. Tudom, hogy nem lenne szabad hagynom, de az alkohol és a felfokozott hangulat miatt, kizárok mindent. Csak mi ketten vagyunk a tömegben, és egymást csókoljuk. Érzem, ahogyan kezei lejjebb csúsznak, míg enyémek a nyakát fogják körbe. Közelebb vonom magamhoz. Nyelve vadul tör utat a számba, és kezdi felfedezni, a számára még új, érintetlen területet.
Mezítláb vagyok, így még nagyobb közöttünk a méretkülönbség, de jelen helyzetben egyikünk sem zavar. Kezei lejjebb csúsznak, és finoman megmarkolja a fenekem. Egy kisebb nyögés szakad fel belőlem, de szinte azonnal újra magamon tudhatom száját. Nem enged, teljesen rabul ejt, magával ragad. Ez az első csókom, amit tényleg annak lehet nevezni, de valahogy érzem, hogy holnap ha emlék is lesz, igen halvány.
Arra eszmélek, hogy egy nem kívánatos személy közénk áll, és valamit motyog a srácnak. Kezemet fogja, és nem enged el. Szorosan maga mellett tart, amiért hálás vagyok, mert körülöttem a világ forog, nem vagyok biztos benne, hogy mennyire is tudnék két lábon megállni egyedül. Lány méregetve néz, de teljesen hidegen hagy a modortalansága. Ismerős, de hirtelen nem tudom hova tenni. Lerázom magamról, és újra a srácra koncentrálok.
- Gyere, megyünk. - mondja a fülembe, majd a nyakamba csókol
Ettől a nedves érintéstől a rosszul eső hidegrázás jön rám. Nem vágyom többé az érintésére, de semmit nem tehetek. Kiszolgáltatva vagyok neki. Hiába ivott Ő is, egyértelműen látszik, hogy hozzá van szokva és, hogy teljesen magánál van.
Erőm sem volt, hogy ellenkezni tudjak. Mögötte lépkedek, és nézem, ahogyan kihúz az épület mögé. Sötét van, az idő hűvössége, és a szél csípi a bőröm.
Már többen vannak kint a parkolóban, és szinte mindenki minket figyel, ahogyan kilépünk. Cipőm még mindig nincs rajtam, és ezt a talpam alatti kavicsok is igazolják. Egy - két üvegszilánkba is sikeresen belelépek, de csak folytatom az utam előre. Egy autóhoz érünk, ami mellett Carla áll. Kezét emeli, és meghúzza a whisky-s üveget, amint gonosz mosollyal néz felénk.
- Kérsz? - nyújtja felém
Már így is alig állok a lábaimon, így elutasítom. Lazán vállat ránt, és újból meghúzza. Aaron kezeit csípőmön tartja, ezzel biztosítva hogy állva maradjak, és ne essek össze. Beszélnek, de semmit nem hallok. Forog a világ, a szavak elmosódnak, és a látásom sem a legjobb. Érzem, hogy kézen fog, és az autó felé húz.
- Nem szállok be. - köszönöm, hogy még ennyire magamnál vagyok
- Dehogy is nem. - húzza gonosz mosolyra száját Carla
- Nem, mindenki részeg. - nevetek fel
- Akkor semmi nem számít baby. - szólal meg számomra egy teljesen idegen srác
- Ne kéresd magad. - lök meg Aaron
Szinte betuszkolnak az autóba, semmit nem tudok tenni ellenük...