7.rész

Annabell szemszöge

Fülledt nyári napon ébredtem. Egy ismeretlen helyen voltam, egy hotel szobában. Egyáltalán nem egy lepukkant, éppen ellenkezőleg. Igen elegáns szoba. Ágynemű fekete-fehér selyem volt, igazán finom anyag. Nyöszörögve másztam ki a kényelmet nyújtó ágytakaró fogságából, és indultam meg a nyitott erkély ajtó felé. Hangok, boldog hangok szűrődtek be. 

Ahogy kiléptem megcsapott a tenger illata. Meleg, kellemesen meleg idő volt kin. A hűs tengeri szél fújt, a parton boldog, gondtalan családok voltak. A selyem köntösömet összébb húztam a csipkés fehérneműm felett, és úgy figyeltem, ahogyan a gyerekek mosolyogva játszanak, szaladgálnak, kacarásznak. 

Percek telhettek el, amikor két erős kart éreztem meg derekam körül. Szorosan húzott magához, amíg hátam egy izmos mellkashoz nem simult teljesen. Éreztem kidolgozott testét, finom, férfias illatát. Megfordultam az ölelő karok között, és szembe találtam magam egy tökéletes, csillogó, smaragdzöld szempárral. Arcán mosoly játszott, amely által tökéletesen megmutatkoztak gödröcskéi, amit annyira szeretek. Elmosolyodtam, miközben felnéztem rá. Kezemet félénken simítottam arcára, amibe könnyedén dőlt, simult bele. Kezét, kezemre tette, majd lassan, szájához emelte és finoman tenyerembe csókolt. Jóleső borzongás futott végig testemen. Másik keze csípőmön pihent, amivel könnyedén húzott magához még közelebb. Egyre jobban csökkent a közöttünk lévő távolság, ami hatására szemeim lecsukódtak. Ajkai vészesen közel voltak. Éreztem mentolos leheletét a számon. Kezei közé fogta arcom, és még közelebb vont magához. Testünk teljesen egybesimult. Már csak milliméterek választottak el egymástól minket ... 

Hirtelen ültem fel az egyáltalán nem kényelmes ágyamba. Még sötét volt a szobába, és az utcán is. Visszadőltem a párnámra, és a plafont kezdtem el vizsgálni. Rá kellett jönnöm, hogy csak egy szép álom volt, ami soha nem fog bekövetkezni. Bármennyire is vágynék rá, velem soha nem történhet majd meg. Fájdalmas sóhaj kíséretében fordultam a tégla fal felé, és hunytam le szemeim. Reménykedtem benne, hogy esetleg ha csak pár percre is visszatérhetek az álmomba. Oda, ahol semmi problémám nincs, és egy igen helyes, fess, göndör hajú, szép mosolyú sráccal lehetek.

Bármennyire is szerettem volna, nem sikerült visszakerülnöm a napsütéses tengerparti erkélyre. Egyik oldalról fordultam a másikra, majd vissza. Ez ment úgy egy órán keresztül, mire végre világosodni kezdett. Megszólalt egy csengőszerű valami, ami jelezte, hogy a reggeli megkezdődött. Minden rab elindult az étkező felé, így én is követtem példájukat.
Ahogy beléptem az étkezőbe minden szempár rám szegeződött. Feszélyezett a dolog, de próbáltam kizárni Őket. Elvettem egy tálcát, és amint megkaptam a reggelimül szolgáló, felismerhetetlen ételt leültem egy hátsó asztalhoz. Sietősen fogyasztottam el, és amint végeztem, vissza is indultam a cellámba. Nem akartam senkivel sem beszélni, sem bajba keveredni. Ahogy visszaértem, levettem a tegnap este elkezdett könyvemet a polcról és olvasni kezdtem.
Egy szerelmes, csöpögős történet volt, amiért soha nem rajongtam, de valahogy most még is erre vágytam. Már bőven a felénél voltam, igen izgalmas dolgok történtek a két fő hőssel. 
Délután folyamán kilehetett menni sétálni az udvarra. Én is csatlakoztam a többi rabhoz, és sétálni indultam. Szerencsére semmi zűr nem volt, ami meglepett. Jó pár filmet láttam, ami börtönben játszódott. Szinte mindennaposak voltak a verekedések. Leültem egy padra, és onnan figyeltem. Pár perc után egy lány ült le mellém, aki velem egy idős lehetett.
- Szia, Becca vagyok. - mutatkozott be kedvesen
- Ana. - mondtam
- Tegnap jöttél, igaz?
- Igen. - sóhajtottam - Te?
- Egy hónapja. - felelte - Mit tettél?
- Semmit.
- Mindenki ezt mondja. - mosolygott rám
- Tényleg semmit, legalábbis nem emlékszem. - kezdtem mesélni - Egy buliban voltam, barátnőm szülinapját ünnepeltük .. - mindent elmeséltem az estével kapcsolatban, és nagy vonalakban a lényeget
- Ez durva. - ennyit mondott - Hát sajnálom. Nekem nem tűnsz bűnözőnek, főleg nem gyilkosnak.
- Hát a bíró nem így gondolja. De nem hibáztatom.
- Miért vagy nekem annyira ismerős? - szólalt meg pár perc csend után
- Valószínű apám miatt. Matt Brooks.
- Ó, igen. A nagymenő vállalkozó.
- Igen, Ő lenne az.
- Volt már benn nálad?
- Nem, a bíróságról elment, és az ügyvédemmel jöttem be. És nem is hiszem, hogy látni szeretne. Állította, hogy mellettem fog állni mindig, és most amikor szükségem lenne rá, elhagyott.
- Sajnálom.
- Nem szükséges. - mosolyogtam halványan - Na de mesélj most Te.
- Én leszúrtam a nevelő apámat. Évek óta kényszerített dolgokra, amikből elegem lett. Féltem tőle, így megtettem mindent amit kért. Aztán egy nap léptem.
- Édesanyád?
- Semmit nem tett. Soha nem voltunk jó kapcsolatban. Elvileg nem tudott ezekről, bár kétlem. - merengett el - Soha nem volt benn nálam, de nem is bánom. Nem bírnám látni.
- Mennyit kaptál?
- Két évet. - felelte egyszerűen - És te?
- Lesz egy újabb tárgyalásom, ott dől el.
Ms.Brooks kérem fáradjon a kihallgatóba. Ms.Brooks kérem fáradjon a kihallgatóba - hallottuk meg a hangszóróból a női hangot
- Majd még beszélünk. - mosolygott
Elköszöntünk egymástól, és elindultam az épületbe. Egy Őr kíséretében mentem a kihallgatóba, ahová belépve megpillantottam Harry-t. Megálltam, Ő pedig lassan szembefordult velem. Elmosolyodott, ahogyan tekintetünk találkozott. Az Őr távozott, így pillanatokon belül ketten maradtunk.
- Szia. - köszöntem halkan
- Szia. - vont karjaiba
Szorosan ölelt. Azt hittem, hogy ismételten távolságtartó lesz, de nem. Mellkasába fúrtam arcom, és mélyen szívtam be finom illatát, ami már hiányzott. Kicsit eltávolodott, homlokon csókolt.
- Üljünk le. - suttogta, és még egy gyengéd puszit adott arcomra
Mosolyogva foglaltam el az egyik széket, még Ő mellém húzta a másikat, és helyet foglalt. Megfogta a kezem, és úgy kezdett el, a szemeimbe nézve beszélni.
- Voltam a bíróságon. - kezdte - Sikerült beszélnem a bíróval, bár sok nehézség árán, de végül meghallgatott. Elmondtam mindent, amit eddig tudunk. Ismételten. Arra jutott, hogy három nap múlva lesz egy újabb tárgyalás.
- Az jó, nem? - néztem rá reménykedve
- De, igen. Addig bármi előkerülhet. Ez számodra jó lehet. - mosolygott bíztatóan - Megmondtam, hogy nem hagylak itt.
- Igen, de Te is csak egy ügyvéd vagy. Tudom, hogy mindent megteszel értem, de Te is ember vagy Harry. - szorítottam meg kezét - Én is csak egy védenced vagyok a sok közül.
- Mi ? - emelte fel állam, hogy rá nézzek - Nem. Te nem csak egy védencem vagy. Ezt neked kell tudnod a legjobban. Szerinted ha most innen elmegyek intézni más ügyet, akkor hozzájuk is így viszonyulok?
- Nem tudhatom.
- Ne beszélj ostobaságokat, kérlek. - nézett mélyen szemeimbe- Te vagy az egyetlen ember akivel tegeződök. És a többit szerintem részleteznem sem kell. Ezt nem itt szeretném megbeszélni veled. Egy jobb helyen, időben mindent átbeszélünk. Még ez a három nap, és kint leszel. - simított végig gyengéden arcomon
- Miért vagy ennyire biztos abban, hogy nem kerülök vissza?
- Nem engedem, hogy elszakítsanak Tőlem.
Szívem kihagyott egy ütemet, levegőt elfelejtettem venni. Szemeim csak Őt nézték, szavak nem jöttek ki torkomon. Nem hittem el, amit mondott. Újra és újra hallottam szavait. 'Nem engedem, hogy elszakítsanak Tőlem'. 
- Ne mondj ilyeneket. - néztem le összekulcsolt kezeinkre
- Majd megbeszélünk mindent, amikor eljön az ideje. - csókolt homlokon - Inkább mesélj.
- Semmi érdekfeszítő nem történt velem. - vontam vállat - Veled álmodtam. - néztem félénken rá
- Tényleg? - mosolyodott el - És elmeséled?
- Nem. - ellenkeztem
- Kérlek. Érdekel, hogy mire is vágysz.
- Nem történt semmi. Reggel felébredtem egy igen szép hotel szobában, selyem ágyneműben.
- Igazán jól hangzik. - mosolygott
- Felvettem egy selyem köntöst, és az erkélyre mentem. Egy tengerpartra nézett az ablak. Lent boldog emberek voltak. Aztán megjelentél. Hátulról átöleltél. Csak egy rövid farmert viseltél. Remek látvány volt. - pirultam el
- Alig várom, hogy ilyen helyzetben lehessünk. Tetszik, hogy zavarba jössz. - fülig érő mosollyal nézett rám - És mit csináltam? - érdeklődött
- Igazából semmi nem történt. Valószínű, hogy megcsókoltál volna, de felébredtem, így semmi sem történt.
- Éppen a legrosszabb pillanatban. - nevetett - Ígérem, egyszer megkapod az első, igazi csókod Tőlem. - simított végig kézfejemen
- Vicces vagy. - pirultam tovább - Nem kellett volna elmondanom.
- Dehogyis nem. Jó volt hallgatni. - mondta bíztatóan - És itt benn megismerkedtél valakivel? Ugye nem kötöttek beléd?
- Nem, senki nem piszkál. - néztem fel rá - Egy Becca nevű lánnyal voltam, mielőtt jöttél. Beszélgettünk. Igazán kedves lány. Velem egykorú lehet.
- Örülök, hogy azért nem annyira magányosan töltöd a napod.
- Ha már a koroknál tartunk. - emeltem rá kíváncsi tekintetem - Te mennyi idős is vagy?
- Beleszerettél egy srácba, akinek a korát sem tudod? - íncselkedett
- Hé .. én nem is. - ellenkeztem
- Nyugi. - nevetett - Nem kell tagadni, ami nyilvánvaló. - kacsintott, ami teljesen szokatlan volt Tőle
- Ha átgondolom. - kezdtem - Gimi, egyetem és gondolom pár év gyakorlatod már van. - vázoltam fel - 28 körül biztosan vagy, ha nem több.
- Okos kislány. - csókolt arcon, majd fülemhez hajolt - Talán egyszer megtudod.
- Gonosz vagy. - nevettem
- Minimum tíz évvel vagyok nálad idősebb, megtehetem.
- Ahogy gondolod. - feleltem - Apámmal beszéltél? - tértem a következő témára
- Igen. Este felhívtam, de nem sokra jutottam. Otthon van, és a házvezetőnőtök azt mondta, hogy az alkoholba menekült.
- Ez csak egy rossz vicc, ugye?
- Sajnos nem. Teljesen magába fordult.
- Anya halála óta nem ivott, illetve évente 1-2 pohár bort, de annál többet soha.
- Ha gondolod meglátogatom. - ajánlotta fel Harry
- Nem várhatom el Tőled. - ellenkeztem - Nekem kéne mellette lennem. - folyt le egy könnycsepp arcomon
- Héé ... ne ostorozd magad. - törölte le arcom - Neki kéne itt lennie, és támogatnia téged mindenben. Ő az apád, akinek feladata, hogy vigyázzon rád.
- De Harry .. - kezdtem újra az ellenkezést
- Semmi Harry, ez az igazság. - húzott magához
Derekánál öleltem át, miközben arcomat mellkasába rejtettem el. Teljesen eláztattam fehér ingét, de Őt ez egy cseppet sem zavarta. Hátamat simogatta nyugtatás képen. Csend telepedett ránk. Néha a hajamba csókolt, ami igazán jóleső érzést eredményezett nálam. Úgy éreztem, hogy Őt igen is érdekli, hogy mi van velem. Nem azért mert az ügyvédem, mert ez a feladata, hanem mert fontos vagyok neki.
- Elnézést. - szólalt meg egy hang - Mr.Styles letelt az idő. - mondta kimérten az Őr
- Rendben, egy percet kérek még.
Az őr bólintott, és kiment. Felálltunk. Harry letörölte arcomat, megigazította zilált hajam. Elmosolyodtam halványan, ahogyan felnéztem rá.
- Minden rendben lesz. Holnap is jövök. - csókolt arcon, és az őr már vissza is tért
Búcsút vettünk egymástól, és engem visszakísértek a cellámba. Leültem az ágyamra, és másra sem vágytam, csak hogy aludhassak, és hogy minél előbb elteljen ez a három nap.

Harry szemszöge

A gáz pedált csak nyomtam, hogy mielőbb Ana-ék házánál lehessek. Beszélnem kellett az apjával. Nem bírom elviselni, hogy szenvedni látom Ana-t. Már csak pár sarokra voltam.
Ahogy lefékeztem, lezártam autóm, és szinte rohanva mentem be az épületbe. Az házvezető nő nyitott ajtót, és elmondta, hogy a dolgozó szobájában van Mr.Brooks.
- Jó estét Mr.Styles. Minek köszönhetem a látogatását? - mondta, és áradt belőle az alkohol szaga
- A lánya össze van törve. Sír, és magát akarja. Saját magát okolja azért, hogy ön elhagyta. 18 éves a lánya. Támogatásra van szüksége.
- Mennyire nyílt lett hirtelen. - mondta arrogánsan - Tudja, ha nem szeretett volna bele Ana-ba, akkor nem harcolna ennyire érte.
- Ha az a problémája, hogy nem hagyom magára, hát sajnálom. Feladatom megvédeni Őt.
- Maga szerelmes belé. Nem a védenceként néz rá, hanem a szeretett lányként. - kiáltott
- És ez magának mért fáj?Legalább én törődöm vele, nem pedig iszom.
- Ön 30 éves, és egy 18 éves lány után epedezik, aki a lányom. Elítélt, megbélyegzett élete van. Mit akart Tőle? - állt fel székéből, de megbillent, így hamar vissza is ült - Inkább felejtsd el.
- Hogy mondhat ilyet? Magát egyáltalán nem érdekli a lánya? - akadtam ki
- Tudod jól, hogy semmi esélye onnan kikerülni. - horkant fel
- De van. Én nem adom fel.
- Remélem tudod, hogy én nem kérek a szolgálatodból.
- Nem érdekel a mocskos pénze. - ezzel faképnél hagytam
Kirohantam a házból és az autómba ültem. Soha többé nem akarom látni azt az embert. Fájt, hogy így beszélt a lányáról. Nem érdekelt, hogy engem mennyire szid, miket gondol. Viszont, hogy a lánya ellen megy, nem bírtam.
Nem figyelve a sebesség korlátozásra hajtottam tovább, egészen a város széléig, abba a hotelba, ahol megszálltam.

ps.: Hát nem lett valami fergetegesen remek rész, de egynek talán elmegy. Véleményeket várom. xx