15.rész

Harry szemszöge

Már egy hét telt el, mióta átutaztuk az óceánt, és mondhatni összeköltöztünk Annabell-el. Nagy lépés ez mind a kettőnk számára, főleg azért, mert egyikünknek sem volt ennyire komoly, elkötelezett kapcsolata. Jó vele együtt élni, és úgy érzem, hogy az Ő számára is remekül megy a dolog. Jó érzéssel tölt el, amikor hazajövök és vár, éjjel együtt, összebújva alszunk el, illetve reggel az Ő mosolygós, gyönyörű arcára ébredtem. Mióta mellettem van, érzem, hogy élek. Nem mondom, hogy szerelem ez, de valaminek a kezdete, abban biztos vagyok.
Hirtelen váltott a művészetről. Meggondolta magát egyik napról a másikra, ami teljesen meglepett. Pár napja vacsora közben bejelentette, hogy szeretne inkább jogot tanulni, amivel biztosíthatja a jövőjét. Állítása szerint a festészettel nem állná meg a helyét, már pedig Ő komoly karriert szeretne befutni. Megpályázta egy neves egyetem karát, és sikerült bekerülnie. Büszke voltam rá, és örömmel fogadtam, nem tagadtam. 

Kora reggel, természetesen, mindenféle smink nélkül csodás látványt nyújtott. Mint mindig, ma is e látvány fogadott. Gyengéden végigsimítottam az arcán, mire Ő csak közelebb kúszott és a párnába rejtőzött el. Végigsimítottam gerince vonalán, ami hatására felkuncogott. Ez volt az egyik dolog, amit annyira imádtam benne. Bármikor mosolyt tudott csalni az arcomra, és ezt számomra jelentőségteljes volt.
Hátára fordult, és csillogó szemekkel nézett fel rám. Fölé magasodtam, arcán ujjammal végigsimítottam, majd ajkain, orrán és ismételten szája körvonalán. Lassan közelítettem és érzékién csókoltam meg. Csupán ajkaink találkoztak, de az érzés így is felülmúlhatatlan volt. Imádtam érezni ízét a számon.
Mindenhova belopta magát. Szívem már csak érte dobbant, úgy éreztem, hogy megtaláltam azt a lányt, akivel komolyan el tudnám képzelni az életem hátralévő részét. Még sok mindent meg kell tennem, hogy mosolyogni láthassam, de nem adom fel. Mihamarabb elszeretném érni, hogy teljesen boldog legyen.
- Jó reggelt. - simított végig arcomon, amikor eltávolodtam Tőle
- Mindig jó, ha velem vagy.
- Örömmel hallom. - adott egy puszit - Mit csinálsz ma?
- Elviszlek az iskolába, és be kell mennem az irodába, pár elintézni valóm van. - feleltem - Délután elmegyek érted.
- Hm.. remekül hangzik.
Kimásztunk az ágyból, és Ő már is birtokba vette a fürdőt. Egy törülköző takarta testét, amikor visszajött. Mosolyom árulkodó volt, de inkább siettem a kisebb helység felé, mielőtt rávettem volna magam.
Gyors zuhanyt vettem, meg borotválkoztam és végül megmostam a fogaimat. bokszeremet magamra kaptam, és abba mentem vissza a szobába, ami üresen várt. Szekrényemből kivettem az egyik öltönyöm, ingem és nyakkendőm, és magamra öltöttem. Amint elkészültem elindultam lefelé a lépcsőn, egyenesen a konyhába.
Az a látvány, ami ott fogadott teljesen csábító volt. Végignéztem a barátnőmöm, aki háttal állt nekem, és a szokásos reggeli teáját készítette. Öltözéke szexi, nőies, de még is kifinomult volt. Mögé álltam, szorosan átöleltem derekát, és a nyakába csókoltam.
- Angyalka, biztos, hogy ebben a ruhában kell elmenned itthonról? - suttogtam
- Mi a baj vele? - kérdezte, és megfordult karjaimban
- Mondjuk a csodás hosszú lábaidra tökéletes rálátása van mindenkinek. - simítottam végig arcán - Szeretnélek magamnak megtartani. És tudod, nem hiszem, hogy egy komoly ügyvéd így öltözne.
- Szerintem minden bírót meggyőznék.
- Te neked csak engem szabad meggyőznöd mindenről.
- Csak a Tied vagyok. - felelte - Tetszik, hogy birtokolsz, igazából izgat a dolog, de kicsit fogd vissza magad, kérlek.
- Nehéz, ha ennyire tökéletes egy lánnyal fekszem, és kelek fel minden áldott nap.
- Átköltözhetek az egyik vendégszobába.
- Meg sem hallottam. - suttogtam ajkaira - Nem engedlek el, soha! - jelentettem ki határozottan
Önelégülten mosolyodott el, és lassan kezére tekerte a nyakkendőmet. Közel rántott magához, és vadul megcsókolt. Éreztem a vágyat, az akaratot, a birtoklást nyelve hevességében. Egyértelmű volt, hogy már nem csak én kívánom őt. Derekát megfogtam és közel húztam magamhoz. Teljesen nekem nyomta a csípőjét, miközben egy morgás szakadt fel belőlem. Ő csak elmosolyodott, de azonnal birtokba vette ismételten a szám. Mindent elfeledtetett velem. Gondtalannak éreztem magam, amiért hálás voltam neki.
- Ha nem fejezzük be, vissza viszlek a hálóba. - motyogtam csukott szemmel ajkaira, homlokomat övének támasztva
- Akkor jobb, ha indulunk. - adott egy utolsó rövid csókot
Kézen fogott, felvette a táskáját és már indultunk is. Beugrottunk az egyik közeli kávézóba, ahol megvásárolt pár forró péksüteményt, én pedig egy kávét. Hamar tovább is indulhattunk. Nem kellett sok idő, hogy az egyetem parkolójába érjek. Megálltam, és barátnőmre néztem.
- Délután itt várlak. - mondtam
- Ajánlom is Mr.Styles. - mosolygott rám, és egy rövid csókot követően magamra hagyott
Végig követtem szemeimmel, ahogyan a hatalmas bejárat felé sétált a több fiatal diákkal. Amint eltűnt indítottam az autóm, és már el is hajtottam, egyenesen az irodám felé.

****

Leparkoltam a föld alatti parkolóba, ami a hatalmas épület alatt feküdt. Kivettem az aktatáskám, és már indultam is a lift felé. Sikeresen megérkeztem a megfelelő, 22. szintre. Ezen a szinten csak az én irodám volt, egy recepcióval, és váróval.
- Jó reggelt, Mr.Styles. - köszöntött az asszisztensem
- Ms.Lauren. - köszöntem vissza
Bementem az szobába, ami az irodám volt, és egyből az asztalomhoz siettem. Elfoglaltam a helyem, és kipakoltam a fontos iratokat az asztalra. Közbe bejött Ms.Lauren és helyet foglalt a velem szemben elhelyezett székek egyikére.
- Mr.Styles, tájékoztatnám, hogy a mai nap folyamán több találkozója is lesz. - kezdte - Telefonált, Ms.Kenner.
- Valóban? - néztem fel rá - Üzenetet hagyott?
- Nem. Annyit kért csupán, hogy amint tudja, keresse fel.
- Rendben. Még valami?
- Üzenetet hagyott Mr.Brooks. - nézett a jegyzeteire, és mondta - Még a mai napon szeretné, ha visszahívná.
- Nem értem miért nem adja fel. - feleltem - Rendben, ha nincs más, akkor elmehet.
Biccentett, majd felállt, és kiment, maga után az ajtót becsukta. Átolvastam a számomra most a második legfontosabb ügyet. Amint végigszaladtam a friss információkat, telefonomat a kezembe vettem és tárcsáztam. Alig pár csörgés után, már válaszolt is.
- Hello, Styles. - mondta
- Nick. - feleltem kimérten- Van valami fejlemény?
- Sajnos nem sok. Újra tárgyalják az ügyét, a következő héten. - mondta - Az édesanyát nem találják, de a lány állítása szerint nem is tudott erről, egészen addig, amíg le nem szúrta az apát.
- Így nem haladunk. - sóhajtottam - Oda kéne mennem.
- Harry, Te is tudod, hogy nem jöhetsz.
- Innen akkor sem tudom meglépni a megfelelő lépéseket.
- Minden tőlem telhetőt megteszek, Te is tudod. Sajnálom, hogy ilyen híreket kellett közölnöm.
- Nem a Te hibád. - feleltem - Ha van valami fejlemény hívj.
- Mindenképpen.
Elköszöntünk, és bontottuk a vonalat. Bekapcsoltam a laptopom, és dolgozni kezdtem. Tudtam, hogy még egy hívást el kellene intéznem, de valahogy nem tudtam rászánni magam. Már egy hete hívogat Ana édesapja. Nem adja fel egy könnyen, erre rájöttem már a harmadik nap. Annabell erről semmit nem tud, és szeretném, ha ez így is maradna.
Megérkezett az első találkozóm, így a munka teljesen elkezdődött számomra a mai napra. Egy egyszerű válóperes ügyről volt szó, így hamar sikerül megbeszélnem az ügyfelemmel megbeszélnem a dolgokat, és megírnom a szerződés alapját.
Szerencsémre a következőkkel is viszonylag hamar végezetem. Szerettem a munkám, de jelenleg csak azon a bizonyos ügyön járt az agyam. Ana itt biztonságban vagy, így felőle most nyugodt vagyok. Hiába is adták ki ellene a körözést pár napja, ide nem terjed ki az állam hatóságának köre.
Gondolataimból igen hamar visszarázódtam a jelenbe. Telefonom csörgött és nem is akart alábbhagyni. Kijelzőre meredtem, és egy számomra kellemetlen személy várt arra, hogy válaszoljak. Sóhajtottam egyet, és elhúztam a kis ikont, majd fülemhez emeltem a készüléket.
- Mr.Brooks. - szólaltam meg
- Mr.Styles. Örömmel hallom, hogy remek állapotban van a telefonja. Bizonyára nagyon elfoglalt lehetett, hogy az elmúlt egy hétben egy szabad percet sem szánt arra, hogy visszahívjon. 
- Mi akar? - tértem a lényegre
- Azon kívül, hogy elrabolta a lány?
- Nem raboltam el. Beleegyezett, hogy velem tart.
- Kiskorú. - vágta rá - Tanulnia kellene.
- Maga is tudja, hogyha ott marad, akkor a börtön vált volna otthonává.
- Az már nem az Ön dolga.
- Engem fogadott fel a védő ügyvédének. - feleltem
- Pontosan. Annak fogadtam fel, most még is magával bújik egy ágyba.
- Semmi tud a kapcsolatunkról. - jegyeztem meg - Szeretne még valamit?
- Vele beszélni.
- Elfelejtheti. - horkantam fel
- A lányom. Jogom van hozzá. De magának szerintem nem szükséges ezt elmondanom.
- Lehet, hogy az meg van, de nem akarja magát látni, ahogyan én sem. Magára hagyta, ott a börtönbe. Aztán a fejéhez vágta a megjegyzéseit az irodájában. Nem hiszem, hogy Ön lenne azaz ember, akire kíváncsi.
- Hadd döntse el Ő maga.
- Viszlát. - feleltem, és letettem a telefont
Felháborított a dolog. Úgy beszélt Los Angeles-ben Ana-val, mintha nem is a saját lánya lenne. Most meg előadja, hogy szeretné tartani a kapcsolatot, és ehhez hasonlók.
Még pár szerződést át kellett olvasnom, és papírokat kellett aláírnom. Mikor készen voltam, még az asszisztensem bejött, és elém tett két iratot, amit alá kellett írnom. Elmondta, a holnapi napom, ami nagyon is lazának ígérkezett.
- Van még valami? - kérdeztem
- Holnap este kerül megrendezésre az évi alapítványi est, amire hivatalos.
- Ó, teljesen elfelejtettem.
- Visszaigazolhatom, hogy ott lesz?
- Igen, és jelezzen egy kísérőt is.
- Rendben.
- Köszönöm.
Feleltem, majd elköszöntem és már össze is tettem az aktatáskám, és indultam a lifthez. Hamar leértem a parkolóba, a kocsimhoz. Azonnal betettem hátra a táskám. Beültem előre, és már indultam is. Egyenesen az egyetemre hajtottam, és türelmesen vártam, hogy csodás barátnőm előbukkanjon.
Nem is kellett sokat várnom, amikor is megpillantottam az autóm felé lépkedő Ana-t. Mosollyal arcán ült be mellém, táskáját egy könnyed mozdulattal a  hátsó ülésre dobta, majd visszafordult.
- Szia. - nézett rám, és arcomra nyomott egy gyors puszit
- Csak ennyit kapok? - kérdeztem egyből
- Telhetetlen vagy. - nevetett fel
- Belőled soha nem lesz elég.
Pirulva közelített, és csókolt meg. Ajkai édesek voltak, ahogyan eddig minden alkalommal. Arcomra simította kezét, és el is távolodott.
- Remélem megfelel. - mondta, ahogyan az homlokát enyémének döntötte
- Ráér otthon a többit. - feleltem, és egy utolsó puszit adtam neki
Nevetve ült vissza a helyére, és csatolta be övét. Indítottam, és könnyedén gurultunk ki a parkolóból, a főútra, ezzel besorolva a forgalomba.

Annabell szemszöge

Otthon azonnal az emeletre mentem és letettem a táskámat. Végigdőltem az ágyon és a plafont bámultam. Teljesen fáradtnak éreztem magam. Szemhéjaimat lehunytam, és pár perc nyugalmat ítéltem meg magamnak. Alig telhetett el pár perc, amikor hallottam az ajtó árulkodó hangját. Nem néztem fel, de pontosan tudtam, hogy ki az a személy, aki belépett a helyiségbe.
Az ágy besüppedt mellettem, majd forró leheletet éreztem meg az arcomon, a nyakamon, a vállamon, a kulcscsontomon, az államon. Végül ajkait enyéimre helyezte, és finoman, érzékién elégítette ki a szám vágyait. Viszonoztam a közeledését. Kezeimmel hajába túrtam, ezzel még közelebb vonva magamhoz. Egyik lábát az enyéim közé helyezte. Csókunkat nem állt szándékomban megszakítani, de Ő ezt nem így gondolta. Nyakamra tért át. Érzéki, nedves csókokkal halmozta el, amit én csukott szemmel élveztem. Szükségem volt ajkaira, az enyéimen. Visszahúztam magamhoz.
Ismételten eltávolodott, egy utolsó puszit adott az orromra, és szorosan magához vont. 

14.rész

Annabell szemszöge

Korán ébredtem egy olyan férfi karjaiban, aki a legfontosabb helyet tölti be az életembe. Mosolyogva figyeltem, ahogyan minimálisan elnyílt ajkakkal szuszog. Haja keretezte arcát, hosszú szempillái pedig a szemeit.

Kisebb nehézségek árán, de sikerült karjai közül úgy kimásznom, hogy nem ébresztettem fel. Nem tudtam magammal mit kezdeni a hatalmas házban, így kivettem a rajz mappámat táskámból és elfoglaltam az ággyal szemközti kanapét. Azonnal rajzolni kezdtem. Ceruza csak úgy sercegett a papíron, ahogyan rajzoltam a körvonalakat. Nem volt konkrét tervem, egyszerűen csak hagytam, hogy a kezem élje saját életét. Teljesen belemerültem a satírozásba, árnyékolásba, nem is figyeltem semmi másra. Csak a lap, ceruza és én voltunk. Harry még mindig az álmaiban élt, így gond nélkül fejezhettem be a művem. Soha nem tartottam magam jónak, de ez most felettébb tetszett. Talán a képen szereplő személy miatt. Mosolyogva igazítottam még a rajzomon, hogy a végső, tökéletes formáját vehesse fel.
Forgolódni kezdett az ágyban, ami arra engedett következtetni, hogy már ébredezik. Figyeltem ahogyan lassan kezével tapogatózni kezdett, majd amikor rájött, hogy üres az ágy, felült. Tekintetünk találkozott. Aggódó tekintete eltűnt, és fáradt mosolyra húzta ajkait.
- Mit csinálsz? - kérdezte még álmos, rekedtes hangján
Letettem a füzetet a kanapéra, és lassan visszasétáltam hozzá. Bebújtam a takaró alá, ahol egyből közel húzott magához. Arcomat puszival ajándékozta meg, majd kérdően nézett rám, a válaszra várva.
- Nem bírtam aludni, és gondoltam lefoglalom magam. Rajzoltam. - feleltem
- Megnézhetem?
- Semmi nagy dolog. - vontam vállat
- Biztos csodás. - csókolt hajamba - Mit szeretnél ma csinálni?
- Megmutatod a várost? - néztem fel rá 
- Neked bármit.
- Ezt megjegyzem.
Nevetve megcsókolt, majd kimászott mellőlem és a fürdőbe ment. Pár perc múlva tét vissza hozzám, és a szekrényéből kihalászott pár ruhadarabot, amit magára is kapott. Kanapéhoz ment, és kezébe vette a füzetem. Arcáról az érzelmet nem lehetett leolvasni. Csak nézte a rajzomat, és semmit nem szólt, egyik izma nem rándult meg. Felálltam és félve tette meg a lépéseket felé. Szemben álltam meg vele, és néztem az arcát. Szemeit rám vezette. Csillogtak, de most az egyszer sejtelmem sem volt, hogy ennek mi az oka.
- Ez neked nem nagy dolog? - kérdezte nyugodt, lassú hangnemben
- Csak egy rajz Harry.
- Így látsz engem?
- Igen. Számomra Te vagy az őrangyalom. Az a személy, aki a világot jelent számomra barátilag, emberileg.
- És a másik oldala az érmének? Mi az? - simított ki egy tincset arcomból
- A szerelem. - suttogtam bátortalanul - De ezzel még magam sem jutok egyről, a kettőre.
- Idővel minden elrendeződik. - tette le a füzetem, és magához húzott - Egyszer minden rendbe jön, semmi nem fogja nyomni a szíved, és teljesen az enyém lesz. El szeretném, és el is fogom érni. - mondta magabiztosan
Lábujjhegyre álltam, nyaka köré fontam a kezeim, és lejjebb, közelebb húztam magamhoz. Finoman kebelezte be ajkaim. Érzéki volt, nem mohó, nem kívánt többet, mint amit nyújtottam. Ujja csípőm finom bőrébe mélyedtek, ezzel teljesen saját mellkasához vonva. Teljesen egybeolvad mellkasunk. Érezni lehetett a vadul verő szívdobogását, és nincs kétségem afelől sem, hogy az enyémét Ő érezte. Percekig kényeztettük egymás ajkait, mielőtt elváltunk egymástól. Szemeimbe nézett, egy utolsó puszit adott orrom hegyére, és átölelt.
- Ha elkészültél indulunk. A közelben van egy kávézó. - tájékoztatott, majd homlokon csókolt és elengedett
Összeszedtem pár ruhát, és már el is vonultam a fürdőbe. Zuhany után egy kis sminket tettem fel. Hajamat egy szoros copfba kötöttem, végül magamra vettem a kiválasztott ruhákat. Fújtam magamból a parfümömből, és már mentem is vissza Harry-hez. Szobában már nem láttam, de az feltűnt, hogy a füzetemből a rajzom eltűnt. Kíváncsian sétáltam le a földszintre, a nappaliba, ahol meg is találtam a keresett személyt. Laptopjával az ölében ült a kanapén.
- Hova tüntetted a rajzom? - érdeklődtem
- Eltettem magamnak. - felelte komoran - Mehetünk? - kérdezte anélkül, hogy felnézett volna
- Persze.
Lecsukta a gépe tetejét, felállt és kézen ragadott. A bejárattal szemben távoztunk egy ajtón, ami a garázsba vezetett. Beültünk a fekete Range Rover-be és már indultunk is. Mosolyogva jegyeztem meg magamban, hogy ez az autó márkája a kedvence. Parton mentünk végig, így tökéletes rálátásom volt a vízre, és az ott sétáló emberekre, családokra. Alig tíz perc autózás után megálltunk. Kívülről igen kellemes hangulatúnak tűnő kávézó előtt. Kint fa asztalok, székekkel voltak. Virágok díszítették, még így az őszi időszak ellenére is. Csodás volt. Kiszálltunk, és Harry egyből mellém lépett. Kezét a csípőmre vezette és birtoklóan ölelt.
- Tetszik a szoknyád. - csókolt meg halántékomat, miközben befelé mentünk - Bár kicsit rövid, de tetszik. Ne hajolj le.
Hangja komolyan, fenyegetően, rabulejtően csengett fülemben. Felnéztem rá, de Ő egy pillantást sem vetett felém. Leültünk egy asztalhoz, ahol mellém ült. Pincér már lépett is hozzánk, és felvette a rendelést, ami Harry egyből már le is adott. Választási lehetőségem nem volt, de annyira nem csüggedtem miatta.
- Szereted ezt a  helyet. - szólaltam meg
- Igen. Békés, és jó a kiszolgálás is.
- Azért az ételt se feledjük el. Gondolom az is remek.
- Így van.
- Kérdezhetek valamit?
- Akármit Angyalka, jól tudod. - nézett mélyen a szemeimbe
- Miért lettél hirtelen távolság tartó? Olyan hideg?
- Nem vagyok az. - nézett rám értetlenül - Óvlak. Nem szeretném, ha a magazinok címlapján kötnénk ki, mint a milliárdos Ana és az esküjét megszegő ügyvéd.
- Nyers vagy.
- Csak kimondom, amit gondolok. Két külön dolog.
Felsóhajtottam, és ráhagytam a dolgot. Tudtam, hogy nem jutnánk közös nevezőre. Csendben vártam a reggelim érkeztét, amire nem is kellett szerencsére sokat várnom. Harry remekül választott, bár ez soha nem volt kérdéses. Hamar elfogyasztottam mindent ami a tányéromon volt, majd pár korttyal tüntettem el a gőzölgő epres teám.
Amikor mind a ketten befejeztük, Harry fizetett, majd kézen fogott. Meglepett a cselekedete, főleg kijelentése után.
- Hova megyünk? - kérdeztem, amikor gyalog indultunk befelé a városba
- Megmutatom neked a környéked. Ez volt a kívánságod.
- Ha nem akarod, nem muszáj. - néztem rá
Semmit nem feleltem, csak ment tovább hatalmas lépteivel. Igyekeztem követni, már amennyire tudtam. Keze szinte rabul ejtette enyémet, így sok választásom nemigen volt. Főutcán sétáltunk végig, ahol kirakodó árusok voltak. Partot tisztán lehetett látni, ahol a rossz idő ellenére is jó pár család jelen volt.
Lesétáltunk a tenger mellé, szinte csak pár méter választott el tőle. A sós illatot lehetett érezni, ahogyan a szél kellemesen fújta felénk. Harry haja megadta magát, és a széllel együtt kelt életre.
Arra lettem figyelmes, hogy ujjával kézfejemet simogatja. Ez a gesztus melengette a szívem. Felnéztem rá, és tekintetünk találkozott. Bíztató mosolyt küldött felém. Tovább sétáltunk egy móló felé, majd végig rajta. Végében egy pad volt, ahova leült, és az ölébe húzott. Nem tudtam hova tenni ezt a hirtelen kedély változást. Vállára hajtottam a fejem, és csak néztem a hullámzó tengert.
- Amikor ide költöztem, és volt szabadidőm, mindig ide jöttem, és ültem órákon át. - törte meg a csendet - Megnyugtatott a környezet, a csend. Csak egyszerűen néztem a tengert és gondolkoztam. Általában, ha volt egy nehéz, igazán komoly ügyem, itt mindig megtaláltam a kiutat, a megoldást.
Elmerültem figyeltem. Szinte ittam a szavait, és Ő ezt pontosan tudta, hiába is nem nézett rám. Tengerben veszett el smaragdzöld szemei.Végigsimítottam arcán, de kezemet szinte reflexszerűen kapta el. Tenyerembe csókolt, és összekulcsolva ujjainkat ölembe helyezte.
- Megrémiszt amit irántad érzek. Félek attól, hogy nem tudom megadni azt a szeretetet, amit érdemelsz. - sóhajtott fel fájdalmasan - Tudom, hogy a kor különbség is ki fog ütközni, de hiszek. Legalább is szeretnék hinni abban, hogy átvészeljük, és remekül fog alakulni a dolog. Minden kapcsolatban vannak nehézségek. Az elmondások szerint.
- Csak elmondások? Mesék?
- Igen. - nézett rám - Tudod, soha nem volt kapcsolatom. Munkám, az utazás. Minden egy normális kapcsolat ellen szólt. Nem is nagyon vágytam rá. Volt olyan lány, akit a barátnőmnek neveztem társaságban, de magunk között igazán csak a hálóban voltunk. Családom sem ismerte, csupán a bulvár által. Szeretném, ha téged, természetesen csak akkor, ha te is szeretnéd, és már biztosak vagyunk a dolgokban, hogy találkozol velük.
Letaglózott az őszintesége. Tetszett, hogy ennyire nyíltan tud, és mer is beszélni. Bár a munkájából kifolyólag, nem esik nehezére, úgy érzem, hogy az érzelmeit félti. Örültem annak, hogy már ennyire előre tervezett, és hogy nem fél bemutatni a családjának.
- Igazából nem bírnálak elengedi, és nem is szeretnélek. - folytatta - Persze, ha te menni szeretnél, és csak a barátságomat választod, nem utasítom el. Nem szeretném, hogy szenvedj mellettem. Ha egy fiatalabbra, partiképesebb srácra vágysz, csak szólj és kiszállok az életedből.
- Hallod Te magad? - kérdeztem döbbenten, bár nyugodt hangnemben - Miért választanék egy fiatalabb pasit? - tettem fel a költői kérdést - Te elég partiképes vagy nekem. - löktem meg finoman vállát, hogy oldjam a hangulatot - Figyelj. Nem tudom, hogy mennyire is ismertél ki, de a pénz nem érdekel. Nekem is van. Rohadtul nem érdekel a pénzed, se a korod, se a családod körülménye, se azt hogy hol élsz. Semmi. Egyedül ez. - tettem szívére kezemben, a kezét - Te kellesz, a lelked, az eszed, a tested. Az irántam érzett érzéseid.
- Annyira más vagy. - simított végig gyengéden arcomon - Korodhoz képest, intelligens, türelmes. Ami velem szemben nagy előny. - nevette el magát
- Kérdezhetek valamit? - nézetem szemeibe
- Angyalka, tudod, hogy bármit, bármikor megkérdezhetsz.
- Telefonhívás, múltkor a hotelben. Kivel beszéltél? - kérdeztem
- Szóval még mindig itt tartunk. - mosolygott rám
- Tudom, hogy nem tartozik rám. Nem is szeretnék faggatózni, csak az azóta is érdekel. Már elmondtad, hogy nem volt komoly kapcsolatod, így ez megnyugtat, hogy nem valami eltitkolt családod van. - nevettem el a végét
- Féltékeny vagy Angyalka? - mosolyogott rám, és gödröcskéi megjelentek - Senkinek nincs esélye veled szemben. - csókolt meg, majd fojtatta - Édesanyámmal beszéltem.
- Ohh. - ennyit sikerült kinyögnöm
- Remélem, túltetted magad a féltékenységen.
- Ő Anne?
- Igen.
- Miért az Ő nevén foglaltad NewYork-ban a hotel szobát?
- Így volt biztonságos.
- Biztonságos?
- Túl sokat kérdezel. - csókolt homlokon - Menjünk vissza.
Felálltam az öléből, és megvártam amíg csatlakozott hozzám. Lassan andalogtunk visszafelé, egészen az autóig. Csendben. Egyikünk sem szólalt meg. Pár ember felismerte Harry-t, akiknek köszönt, volt akikkel kezet fogott. Beszálltunk az autóba, és már indultunk is visszafelé.
- Sok barátod van. - állapítottam meg
- Itt élek 20 éves korom óta. Páran ismernek. - vont vállat - Barátaimmal még nem találkoztál, de ígérem, hogy fogsz, hamarosan.
- Előtte azért adjál időt, hogy felkészülhessek.
- Mire? - nevetett - Nem esznek kislányokat.
- Vicces vagy. Igazi humor Harold.
- Azért látom Te se felejtettek Los Angelesben a humor érzéked.
Alig mehettünk pár percet, amikor leparkolt egy bevásárló központ előtt. Gyorsan elhadarta, hogy be kell vásárolni. Bementünk, ahol páran szintén ismerték. Váltott pár szót egy - két emberrel, miközben pakoltunk be minden fontos dolgot a kosárba. Sikerült pár érdességet is becsempésznem, míg Ő a borokat vette szemügyre.
Negyed óra múlva már kifelé tartottunk. Bepakoltunk az autóba, és már indultunk is haza. Már nem voltunk messze Harry házától, így hamar meg is érkeztünk. Kipakoltunk és mindent a konyhába vittünk. Magamra hagyott, így egyedül kezdtem elpakolni a dolgokat. Amikor visszatért segített befejezni.
Miután minden a megfelelő helyre került, a pultnak szegezett. Testünk teljesen egybeért. Felnéztem rá, hiszen alakja felém magasodott. Kezei közé fogta arcom. Homlokomra, orromra, arcomra, állam vonalára, majd a szám sarkára adott puszit. Szemeimet becsuktam, és úgy élveztem az érzéki kínzást. Apró puszikat szór számra, és már besokalltam. Elegem volt a játszadozásából. Megmarkoltam az ingét, és magamhoz húztam. Ajkaink egybeforrtak.
Kezei csípőmre vándoroltak, és még közelebb húzott magához. Már semmi hely nem volt közöttünk. Felültetett a pultra, és lábaim közé állt. Közrefogtam csípőjét, így teljesen nekem feszült. Számról nyakamra tért át, amit finoman megszívott, csak annyira, hogy nyomot ne hagyjon rajta. Szemeimbe nézett, majd egy utolsó puszit helyezett duzzadt ajkaimra.
- El kell mennem egy megbeszélésre, de sietek vissza. - ígérte - Érezd magad otthon.
- Oké. - nyögtem ki két levegővétel között
Leemelt a pultról, majd elhagyta a helységet. Hallottam, az ajtó árulkodó hangját, ami jelezte, hogy már nincs a házban. Átsétáltam a nappaliba, és a laptopját az ölembe vettem. Miután betöltött felmentem a böngészőre, és iskolákat kezdtem el nézegetni. Több irány is érdekelt, így sokat megnéztem. Művészet felé nézelődtem legfőképpen. Sikerült egy remek kart találnom. Átolvastam minden fontos tudnivalót, és lementettem az oldalt.
Miután végeztem, összecsuktam a gépet, és visszatettem az asztalra. Mindent áttanulmányoztam. A nappaliban, a polcokon képek voltak. Mindegyiket megnéztem. Egyiken Harry volt, egy idősebb, és egy fiatalabb nővel. Soha nem mesélt arról, hogy van testvére, de le se tagadhatta volna, hogy a képen szereplő csinos lány az lenne.
Bő egy óra után gondoltam, hogy összedobok valami egyszerű, még is finom ételt. Szerencsémre hamar kiismertem magam a még új konyhában. Volt amit kicsit tovább kerestem, de végül meglett. Már az utolsó simításokat végeztem el, amikor hallottam, hogy Harry megérkezett.
- Milyen remek illatok. - lépett be a konyhába, azonnal átölelt, és egy rövid csókot adott - Látom sikerült felszabadulnod.
- Gondoltam készítek valamit, mire hazajössz. - feleltem
Egy puszit adott, majd közölte, hogy gyorsan lezuhanyzik, és már jön is. Addigra teljesen elkészült a vacsora, és meg is terítettem. Amikor visszatért hozzám, a hűtőhöz lépett, amiből kivett egy palack vörös bort, és kinyitotta. Két borospohárral és üveggel a kezében ült le mellém. Töltött mind a kettőnknek, és már neki is láttunk az ételnek.
- Képzeld találtam egy remek iskolát. - mondtam a remek hírt
- Komolyan? - nézett rám boldogan - Ennek gazán örülök. És minek fogsz tanulni.
- Sok mindenen gondolkoztam, és több kart is megnéztem, de végül a művészet, festészet mellett döntöttem.
- Remek választás. Tehetséges vagy benne. Bár nem kétlem, hogy másban is tökéletesen megállnád a helyed. Mikor kezded?
- Ha minden jól megy, akkor már jövőhéten mehetek. Persze, ha neked is megfelel.
- Fontos, hogy azt tanuld, és csináld, amit szeretsz. - mondta - Nekem minden tökéletes, amíg mellettem vagy. 
Amint befejeztük a vacsorát elpakoltunk, és a nappaliba mentem. Harry még a konyhában telefonált, én pedig a tv-t kezdtem el kapcsolgatni. Egy műsornál álltam meg, ami valamilyen valóság show volt. Soha nem érdekeltek az ilyesfajta dolgok, de most valamiért lekötött.
Pár perc elteltével megérkezett Harry. Végigmértem minden egyes centiét. Testét csak egy fekete selyemnadrág takarta. Kidolgozott, kitetovált felsőtestére tökéletes rálátásom volt. Ha így láttam volna elsőre, meg nem mondtam volna, hogy Ő egy komoly, sikeres ügyvéd. Kecsesen közeledett, majd foglalta el mellettem a helyét. Kezét átlendítette vállamon, magához húzott, majd hajamba csókolt.
- Élvezted a műsort? - nevetett fel
Tudhattam volna, hogy észreveszi ahogyan végigmérem tökéletes testét. Arcom pirult, de szerencsére nem láthatta, mert mellkasán pihentettem.
- Mint mindig. - feleltem

ps.: véleményeket elfogadok. :) xx