23.rész

Annabell szemszöge

Apró, édes csókok halmozták el arcom. Halványan, még fáradtan elmosolyodtam, s Harry mellkasába mélyedtem el. Közelebb vonta forró testemet sajátjához, s hátamat simogatta a takaró alatt. Ajkaimmal csücsörítettem, így könnyedén csókolhattam meg izmos mellkasát.

- De hiányzott már ez. - suttogta fülembe - Minden rendben veletek?

- Aggódó apuka? - néztem fel rá

- Így van, és egy aggódó szerelmes férfi. 

- Megnyugodhatsz, még én vigyázom rá. 

- Legjobb helyen van. - csókolt ajkon
- Mit terveztél mára?
- Ebédelhetnénk egy étterembe a szüleimmel, és Gemma-ékkal.
- Tudják? - néztem rá kíváncsian
- Nem. Veled szerettem volna először is rendbe hozni a dolgokat. - vallotta be - Úgy gondoltam, hogy mind a kettőnknek jelen kell lennünk, hiszen így vagyunk egy család.
- Egy család. - ízlelgettem a kifejezést
- Milyen régóta is vártam Rád.
- Ugyan már. Elég kevés esély volt arra, hogy találkozunk. Apám akár mást is felfogadhatott volna a védelmemre.
- Valóban, de Ő a legjobbat akarta.
- Sosem fogsz magadra kisebb szemmel tekinteni, igaz? - nevettem
- Tisztában vagyok a képességeimmel Angyalka.
- Imádom a képességeidet. - piruló arccal néztem szemeibe
- Soha nem fogom megérteni, hogy miért jössz zavarba még a mai napig miattam.
- Dögös pasi vagy, az én dögös pasim. - feleltem - Valószínű, hogy bele kell törődnöd, hogy soha nem fogom megszokni, hogy egy ilyen remek ember mellett kötöttem ki.
- Pedig ideje lenne, hiszen a gyermekünket várjuk.
Apró csókot adtam neki, és kimásztam mellőle. Felvettem földről az ingét, és magamra kaptam, majd az emeletre siettem. Lezuhanyoztam, hajamat megmostam. Amint megszárítottam, durván kikeféltem, és már indultam is vissza a szobába, ahol Harry-vel találtam szembe magam.
- Lehet lemondom az ebédet. - mérte végig a törülközővel takart testem
- Semmit nem fogsz lemondani. - néztem fel rá - Kicsit viselkedj a korodnak megfelelően, és ne úgy, mint egy hormonokkal telt tinédzser.
- Lehetetlen ellenállni neked.
- Örülök. Menj készülni. - csókoltam meg gyorsan
Szekrényhez siettem, míg Ő a fürdő ajtaja mögött tűnt el. Kivettem egy kényelmes ruhát, hozzá illő cipővel, kiegészítővel és táskával. Felkapkodtam mindent, és gyorsan a fürdőbe mentem. Harry már a fogait mosta, míg én mellette sminkeltem ki arcom.

****

Étterem egyáltalán nem volt nagy távolságra a házunktól. Leparkolt a bejárathoz közel, és már szálltunk is ki. Csípőmre tette hatalmas tenyerét, ujjai beborítottak. Ajtó mellett álló pincérnek elmondta, hogy milyen névre is lett foglalva az asztal. Egyből megnézte, és oda is vezetett minket.
Kinti részen volt az asztalunk, gyönyörű kert vette közbe a térkövekkel kirakott területet. Asztalunknál már Anne, Des, Gemma, Liam és még a kicsi Lux is ott volt. Egyből köszöntöttük őket, majd elfoglaltuk a helyünket. A kislány egyből keresztapja ölébe mászott.
- Olyan jó látni titeket. - lelkesedett Anne
- Mi is örülünk, hogy újra így együtt vagyunk. - mondtam udvariasan - És igazából oka is van ennek a kis ebédnek. - fogtam meg Harry kezét - Mondani szeretnénk valamit.
- Megkérte a kezed? - hitetlenkedett Gemma
- Nem. - néztem rá
- Mondjátok, ne csigázzatok tovább minket. - mondta Des
- Anya, apa. - kezdte Harry - Újra egy kisunokával lesztek gazdagabbak.
- Ez most komoly? - nézett döbbenten Gem - Úr isten, ez hihetetlen.
- Gratulálok, kicsim. - állt fel Anne, és fiához lépett. Könnyes szemekkel csókolta arcon, majd felém fordult. - Nem is kívánhatnék jobb párt Harry-nek. - ölelgetett meg - Mennyi idős?
- Két hónapos. - feleltem
- Ó istenem, gratulálok fiam. - veregette meg vállba Des, Harry-t - Édesem. - csókolt arcon - Nem is lehetne csodásabba anyukája, a második unokánknak.
- Köszönöm.
Mindenki gratulált, még Lux is egy hatalmas puszit nyomott arcomra, ami után visszamászott keresztapja ölébe. Sutyorogni kezdtek.
- Biztosan kicsim. - mosolygott rá Harry - Bébi. - szólított meg - Lux megsimogathatná a pici?
- Hát persze. - vettem át ölembe a kislányt - Még nem érzed, nagyon pici. - mondtam, amikor simogatni kezdte
- Majd sokat játszhatok vele? - nézett rám csillogó szemekkel, a pösze kislány
- Nagyon sokat játszhattok majd kicsim. - öleltem magamhoz
Lassan megebédeltünk, és közben rengeteget beszélgettünk. Gemma mellettem ült, így jó tanácsokkal látott el, ami nagyon is jól esett. Megfogadtam nagyon sok dolgot, s örömmel vettem kedvességét. Bő egy óra után kifizettük a számlát, és útnak indultunk. Átmentünk a házunkba, de előtte beugrottunk egy cukrászdába süteményt venni.

****

Nagy beszélgetésben voltunk, míg én Lux-al és Gemma-val a szőnyegen játszottunk. Harry is néha csatlakozott hozzánk, bár inkább Liam-al és Des-el társalgott.
Csengő hangja töltötte be a teret, én pedig egyből felálltam, és indultam is a váratlan vendégünk kilétét kideríteni. Megfagyva álltam a kitárt ajtó előtt, és meredten bámultam az előttem álló, egyáltalán nem kedves személyt.
- Ana, ki az? - hallottam hátam mögül Harry hangját - Mit keres itt?
- Lányomat jöttem megnézni. - válaszolta kurtán apám
- Menj, be bébi.
- Ne dirigálj a lányomnak.
- Kérlek, kicsim menj be. - mondta továbbra is nekem feszesen
Eleget tenni a kérésének egyáltalán nem állt a szándékomba.Mögé álltam, s ujjainkat egybe fontam. Apám végig követte tekintetével a tettem.
- Szóval ennyire komoly a kapcsolatotok?
- Szerinted vele élnék, ha nem lenne az? - kérdeztem vissza
- Valahogy még a mai napig nem sikerült felfognom, hogy ti ketten miért is vonzódtok ennyire egymáshoz.
- Semmi köze a lánya életéhez már. - horkant fel Harry - Ahhoz meg végképpen nincs, hogy kit is szeret.
- Szeret? - vont fel szemöldökét apám - Szereted ezt az embert, aki pénzért van veled?
- Miről beszélsz?
- Védő ügyvéded, szerinted ingyen vállalta?
- Apa, nem vagyok hülye. Egyértelmű, hogy munkájáért kapott fizetést.
- És, hogy még a mai napig kapja azt a bizonyos összeget?
- Hazudsz.
- Kérdezd meg a kedves párod.
- Bébi, kérlek menj be a nappaliba, mindjárt megyek utánad én is. - csókolt arcon
Nagyot sóhajtottam, s elengedtem kezeit, és vissza mentem a nappaliba, ahol is mindenki csendben volt. Egyből rám kapták tekintetüket, de én csak leültem a kanapéra, míg Anne szorosan megölelt. Szemeim feladták a küzdelmet, s elengedve magukat, záporozni kezdtek könnyeim.
- Minden rendben lesz. - simogatta a hátam - Maradj nyugodt, nem engedheted meg magadnak, hogy kiakadj.
Lux oda jött hozzám, s átölelt. Halvány mosolyra húztam ajkaim, és ölembe vettem a kislányt. Hasamra simította apró tenyerét. Így hallgattam a kintről beszűrődő beszélgetést. Pár pillanat elteltével lépések sokaságát lehetett hallani, s fel is bukkant apám, mögötte pedig, Harry. Amint megpillantotta barátom könny áztatta arcom, hozzám sietett.
- Még, hogy boldog itt a lányom. - jegyezte meg apám
- Igen is az vagyok. - álltam fel - Boldogabb vagyok, mint valaha. - könnyeim apadni nem akartak - Befogadtak, s úgy szeretnek, amilyen vagyok. Tisztában vannak a múltammal, s nem vetnek meg, nem úgy, mint Te. Az apám vagy, még se úgy tekintek rád!
- Kérem távozzon. - áll mellém Des - Egyáltalán nem tesz jót Ana-nek, ha itt van.
- Maga ne akarja megmondani, hogy mi tesz jót, s mi nem a lányomnak!

Harry szemszöge

Mindenki mellettünk állt. Családom erősen tartotta a lelket Ana-ban, amiért roppant hálás voltam nekik. Ana már szinte síró görcsöt kapott. Anyám hiába próbálta megnyugtatni, sikertelenül járt. Mindenki tudta, hogy mennyire is vigyáznia kell magára barátnőmnek. Szorosan vontam magamhoz gyenge testét, s próbáltam megnyugtatni én is.
- Kérem távozzon a házamból! - mondtam erőteljesen Mr.Brooks-nak
- Lányom nélkül nem megyek el.
- Pedig jobban teszi, ha távozik. Ana egyébként sem tart Önnel. - feleltem
- Menj el! soha többé nem akarlak látni! - jelentette ki igen hangosan Annabell
- Annabell, gyere ide. Azonnal. - apja szigorral szólalt meg
- Takarodj az életemből. Minden szép pillanatot tönkre teszel. - fordult Matt felé - Szeretem Harry, és a családját. Vannak barátaim, és alakul az életem. Tökéletes itt minden. Boldog vagyok Harry mellett. - esett össze sírva, míg én letérdeltem mellé, és mellkasomra vontam - Kérlek, apa hagyj el. Felejtsd el, hogy valamikor is volt egy lányod. - fejezte be elcsukló hangon
- Bébi. - emeltem fel arcát állánál fogva - Kicsim, kérlek. - szólongattam eszméletlen barátnőm
- Kérem távozzon. - ment oda apám, Matt-hez
- Gem, hívd fel az orvost. - ordítottam el magam
- Mi van a lányommal?
- Maga okozta, takarodjon a házamból, most! - parancsoltam rá, míg anyám ölelte magához Ana-t
- Mi van vele? Mi a baja?
- Semmi joga tudni!
Megindultam Matt felé, és azonnal kiparancsoltam a lakásomból. Nehezen ment, de apám is velem volt, így hamar tudhattam az ajtón kívül a hívatlan személyt.Visszasiettem barátnőmhöz, s karjaimba vettem. Lux apró ujjaival simogatta arcát, és az Ő szeméből is folytak a könnycseppek. Lépcső felé igyekeztem, és a hálóba vittem Ana-t.
Végig mellette voltam, amíg meg nem érkezett az orvos. Szerencsére már régóta ismeri a családom, s engem, így hamar meg is érkezett, és vizsgálni is kezdte barátnőmet. Erősködött, hogy távozzak a szobából, de nem tettem eleget ennek a kérésnek. Végig benn voltam, ahogyan anyám is.
- Semmi komolyabb baja nincs a fiatal hölgynek. Pihenésre van szüksége. Úgy tűnik, hogy a babával is minden a legnagyobb rendben van. Holnap azért jöjjenek be a kórházba, de nem kell aggódniuk. - mondta az orvos - Viszont kíméljék meg a kis hölgyet.
- Rendben, köszönöm.
- Sok vitamint fogyasszon, és folyadékot.
Megköszöntem a kedvességét, és kikísértem. Amint távozott, vissza is siettem a barátnőmhöz. Anya a konyhába ment, míg Liam, és apa elmentek a dolgaikért, ugyanis fejükbe vették, hogy a ma estét itt töltik.
Hálóba beérve megpillantottam az angyali arcú szerelmem, aki még mélyen álmaiban járt. Légzése egyenletes volt. Ledőltem mellé, s szorosan magamhoz vontam. Pár perc után én is hasonlóan követtem példáját, s elaludtam.

****

Hideg ujjak érintését éreztem csupasz bőrömön. Lassan felnyitottam szemhéjaim, s akkor láttam meg barátnőmet, mellkasomon pihenve. Csak göndör hajának zuhatagát láttam. Pólóm fel volt tűrve, Ő pedig kockáimat rajzolgatta körbe.
Kezemmel megkerestem övét, s egybefontam ujjainkat. Lassan felemelte gyönyörű arcát, tekintetünk egybe fonódott.
- Jobban vagy? - kérdeztem
- Igen. - mosolyodott el halványan - Ugye már nincs itt?
- Természetesen nincs.
- És elmondtad neki?
- Hogy babánk lesz? - kérdeztem, mire aprót bólintott - Természetesen nem. Ha szeretnéd a tudomására hozni, akkor Te elmondod neki.
- Köszönöm. - csókolt meg finoman
Halk kopogtatás törte meg a pillanatot. Feljebb ültem, Ana-t pedig az ölbe húztam. Pillanatok alatt nyílt ki az ajtó, s édesanyám arcával találtuk szembe magunkat.
- Kész a vacsora, gyertek le. - mosolygott ránk melegen
- Köszönjük anya, mindjárt megyünk.
Biccentett, s már az ajtó túl oldalán is volt. Újra kettesben voltam barátnőmmel, aki csak mellkasomba bújva ölelt magához.
- Menjünk le. - simítottam ki egy tincset arcából
- Mindenki itt van még?
- Itt töltik az éjszakát, igen.
- Rendben. - bólintott, s lemászott az ágyról
Követtem. Megigazítottam a felsőm, és csatlakoztam hozzá. Laza kontyba fogta haját, majd felém fordult. Ujjait enyéim közé fűzte.
Lenn már mindenki a konyhába volt, s körül ülték az asztalt. Mi is elfoglaltuk a helyünket, és már anya tálalta is a vacsorát. Gemma egyből Ana felé fordult, és állapota felől érdeklődött. Lux is megölelte, s puszit is adott neki. Kislány szívéhez nagyon is közel került barátnőm, aminek én nagyon is örülök.
Vacsora közben teljesen másról beszélgettünk. Anya felvetette, hogy van-e már ötletünk, hogy mi is legyen a neve a kicsinek.
- Igazából nem gondolkoztunk még ezen. - vallotta be Ana
- Semmi ötlet?
- Van még időnk. - mosolyodott el kedvesen
- Elhihetitek, hogy hamar a karjaitokban tarthatjátok majd. - mondta Liam
- Alig várom már, hogy elhalmozzam mindennel. - lelkesedtem
- Hát persze. - nevetett fel Ana - Azért csak ésszel kényeztesd.
- Mindent meg szeretnék adni neki.
- A legjobb apuka leszel. - csókolt meg röviden
Tovább beszélgettünk még, majd Gemma és anya lepakolták az asztalt. Annabell erősködött, hogy segíteni akar, ha már egyedül nem csinálhatja, de Ők megtagadták Tőle.
Nappaliban ültünk, s Ana vállamra hajtotta fejét, miközben egy filmet néztünk. Lux már az emeleten aludt, és Gem is fenn volt vele. Liam, apa és anya pedig lent voltak velünk. Láttam barátnőm arcán a fáradtságot, így elköszöntünk a többiektől, és az emeletre mentünk.
Gyors zuhanyt vettünk, és már be is feküdtünk az ágyunkba. Hátán feküdt, én pedig kezemen támaszkodtam, s a hasát simogattam a vékony pólója alatt.
- Alig várom, hogy már velünk legyen. - suttogtam
- Ő is alig várja, hogy veled legyen. - mosolygott fel rám
- Szeretlek. - csókoltam meg
Közelebb bújt hozzám, s alig pár perc elteltével már álmainkba is merültünk.

22.rész

Annabell szemszöge

Telefon csörgés zavarta meg pihenésemet. Estét nyugodtan aludtam át, és ennek okára csak akkor ébredtem rá, amikor is tudatosult bennem, hogy pontosan hol is vagyok. Szemhéjaimat nem volt szükséges felnyitnom, ahhoz, hogy tudjam, kinek is karjaiban fekszem. Illata mámorító volt, az egyik kedvenc illatom. Arcomat jobban fedetlen mellkasának nyomtam. Karjai megfeszültek körülöttem, majd arcát hajamba temette. 

- Angyalka.. - motyogta 

Felettem lévő kezével hajamat eltüntette arcomból, s kicsit távolabb ment, hogy szemeimbe tudjon nézni. Még igen fáradt voltam, ezért vissza bújtam meleg karjai közé.

- Nem veszed fel? - kérdeztem, ezzel utalva a még hangosan csörgő készülékre

- Várhat. - csókolt homlokon, kinyomta a hívást, s lenémította a telefont 

Még mindig csukott szemmel feküdtem, és igyekeztem visszatérni az álmaimba. Harry szorosan ölelt, egy pillanatot se vesztegetett el. Reménykedtem benne, hogy Ő is vissza alszik, de csalódnom kellett. Hátamat simogatta, majd amikor megunta, maga alá fordított. Azonnal felnéztem parázsló szemeibe, de Ő csak ördögien mosolygott le rám.

- Alvás hiányban szenvedek. - motyogtam álmosan

- Pedig egyedül töltötted az eddigi estéid. 

- Lehet, hogy ez a baj. - pirultam

- Oh, bébi. - kaptam egy finom puszit ajkaimra

- Lehetetlenség, hogy aludni hagyj, igaz?

- Eltaláltad. 

- Akkor engedj. - másztam ki alóla

- Itt hagysz?

Bólintottam, és már át is vonultam a vendégszobába, ahol a ruháim is voltak. Fürdőbe siettem, gyors zuhanyt vettem, majd egy könnyed sminket tettem fel. Hajamat átfésültem, és már vissza is tértem a szobába. Hamar kiválasztottam a számomra igen kényelmes szettet, és sietve magamra kaptam. Táskámba sietve dobáltam be a fontos dolgaim, és már indultam is a konyhába.
Forraltam vizet, s egy csészébe filtert helyeztem. Ráengedtem a gőzölgő folyadékot, tejet kevertem még hozzá, cukorral párosítva, s leültem a pulthoz. Lassan kortyolgattam az italt, amikor megjelent Harry.
- Tehát egy tea miatt hagytál magamra. - ment a pulthoz, és kávét kezdett el készíteni - Nem is reggelizel? - nézett rám
- Nincs étvágyam. - magyaráztam
- Bébi, enned kell. Egyébként is a reggeli a legfontosabb étkezés, de most, hogy a fiúnkat várod, muszáj enned.
- Majd veszek valamit egy pékségben. - álltam fel, és mosogatóba helyeztem a csészém
- Lemaradtam valamiről?
- Tudomásom szerint, nem. 
- Azért, ha kérhetlek, elmondanád? - ivott bele a koffein tartalmú italba
- Fotózásom lesz. - jelentettem ki
- Ó, igen. Említetted, de reméltem, hogy el is vetetted az ötletet.
- Egyáltalán nem vetettem el, sőt izgatottan várom már. - feleltem mosolyogva - Rohanok is. - nyomtam rövid csókot arcára
- Te csak ne rohanj! - szólalt fel kicsit erőteljesebben - Veszélyeztetett terhes vagy bébi.
- Tisztában vagyok a saját állapotommal.
- Pihenned kellene.
- Már megmondtam, hogy senkitől sem szeretnék függni. Önállóan állok helyt. És biztosan élvezni is fogom, jó móka lesz.
- Ja gondolom, más pasi karjaiban lenni mennyire jó is lesz neked.
- Értsd ahogy szeretnéd, de mennem kell.
- Hé. - fogta meg kezem, és magához húzott - Reméltem, hogy nem gondoltál nélkülem elmenni.
- Őszintén? - néztem fel szemeibe - De, nagyon is.
- Veled megyek.
- Ez most komoly? - döbbentem le - Egyedül szeretnék megállni a lábaimon.
- Tudom, bébi. Tudom.
Szemforgatva indultam meg a bejárat felé, Harry-vel nyomomba. Duzzogva szálltam be az autóba, és vártam, hogy végre elinduljunk. Elmondtam a címet, és az út, míg oda nem értünk csendesen telt. Parkolóba beérkezve csak még dühösebb lettem saját magamra. Tisztában voltam azzal, hogy mindenbe bele fog szólni.
- Komolyan ilyen gyerekes leszel egész nap? - kérdezte, mikor már pár méterrel előtte sétáltam
- Megeshet. - vontam vállat
- Sziasztok. - léptem be a hatalmas stúdióba
- Szia - lépett hozzám Dan - Csodásan festesz.
- Ó, ugyan. - legyintettem
- Tudja, hogy mennyire is csodás. - lépett mellém Harry
- Nem is tudtam, hogy Te is itt leszel.
- Én is ma reggel szembesültem vele. - mosolyodtam el kínosan
- Na, fiatalok, akkor kezdjünk.  - csapta össze tenyereit Derek
Engem a sminkesek vettek kezelésbe, miután hajamat begöndörítették. Kaptam egy farmer hatású overallt, és már készen is voltam. Visszamentem a stúdióba, ahol Harry és Dan beszélgettek. Oda siettem hozzájuk, mire mind a ketten rám kapták a tekintetüket.
- Gyönyörű vagy. - mosolygott le rám Harry
- Köszönöm.
- Kezdhetjük? - kérdezte Dan
- Természetesen. - mosolyogtam
Beállított minket a fotós, és már kezdődtek is a munkálatok. Eleinte feszengtem, főleg, hogy árgus szemekkel vizslatott végig Harry. Dan könnyedén vette a feladatot. Profin viselkedett, s nekem is igyekezett segíteni, leküzdeni a feszültségem. Kis idő elteltével sikerült is neki. Könnyedén vettem a feladatot. Felszabadultan mozogtam a kamera előtt, és hajtottam végre a feladatot. Pár ölelkezős kép, egyéni, majd ruha csere, s minden kezdődött előröl.
Késő délután jelentették be, hogy végeztünk. Az öltözőbe siettem, s átvettem a saját ruháimat, amiben érkeztem. Hajamat, és sminkemet ugyan úgy hagytam. táskámat felkaptam, és kisiettem Harry-hez.
- Indulhatunk? - nézett rám
- Felőlem.
- Ana. - kiáltott utánam Dan - Amint készen lesznek a képek hívlak, hogy melyiket is tegyük ki.
- Te munkád, Rád bízom. - feleltem
- Biztos? Te véleményed is döntő.
- Nem baj, bízom benned. - mosolyogtam
- Remélem mielőbb találkozunk.
- Biztosan.

****

Fáradtan estem be Harry lakásának ajtaján. Autóban, az utat végig csukott szemmel töltöttem, igyekeztem pihenni. Még igazán állapotom elején vagyok, még is érzem magamon a fáradékonyságot. Kanapén végigdőltem, s Harry mellém ült.
- Mondtam, hogy pihenned kellene, ahelyett, hogy minden félét elvállalsz. - korholt gyengéden
- Befejezted? - néztem fel rá
- Aggódom miattad, ennyi az egész.
- Tudom, és köszönöm. Tényleg. - ültem fel mellé
- Anyáék a városba vannak, úgy volt, hogy átjönnek, de mondom nekik, hogy inkább holnap. - vette kezébe telefonját
- Ne. - néztem rá - Jöhetnek, ma is.
- Biztos vagy benne? Szükséged van a pihenésre. Vigyáznod kell.
- Ha ennyit aggódsz, hamar ráncos leszel. - nyomtam arcára egy puszit
- Így is hamar találnak majd rám, mint rád.
- Lehetséges. - kuncogtam fel
- Ha így folytatód, komolyan lemondom.
- Most miért? - néztem rá nagyokat pislogva.
Felmordult, s az ölébe húzott. Mozdulata határozott, de egyben óvatos is volt. Csókja szenvedélyes, s szerelemmel, tisztelettel, vágyakozással teli. Hajába vesztek el ujjaim, miközben nyelvének utat engedtem. Bármennyire is tisztában voltam azzal, hogy még meg kellene tartanom a tisztes távolságot, nem tudtam ellen állni a kísértésnek. Érzelmeim, a szívem vezérelt, az agyam teljesen kikapcsolt. Vágyaim irányították a testem mozgását. Csípőm teljesen az Övének feszült. Számba nyögött, amikor erősebb nyomtam ellene testem. Csípőmbe szorosan mélyesztette ujjait.
- Kicsim, biztos vagy benne? - szakadt el tőlem
Láttam arcán, hogy nehezen tette fel a kérdést. Szemei reménnyel voltak telve, én pedig eszeveszettül vágytam az érintéseire, a csókjára. Bólintottam. Telefonját kivette zsebéből, gyorsan gépelni kezdett, majd azon kaptam magam, hogy ajkai újra engem csókoltak.
Felállított, lábai között helyezkedtem el. Kigombolta a nadrágom, s teljesen levette rólam a ruhadarabot, amit a felsőm követett. Visszaültetett az ölébe, s újra csókolni kezdett. Ingétől hamar sikerült megszabadítanom, így kidolgozott testén tekintetem el is időzött.
- Reménykedem benne, hogy nem csak nézni szeretnél. - emelte meg csípőjét, ezzel nekem feszítve merevedését
Felnyögtem a kellemes érzésre, és csípőmet teljesen neki nyomtam. Combjaira ültetett, de ajkaimat egy pillanatra se hagyta el. Hallottam a cipzár árulkodó hangját. Kezeimmel igyekeztem megfogni őt, de ellenkezett. Visszavezette vállára kezem, s végül teljesen kiszabadította ágaskodó tagját. Bugyim alá nyúlt, és végighúzta szeméremajkaimon hosszú ujját.
- Hm, már is nedves vagy. - motyogta elismerően számra
Én csak vadul szája után kaptam. Érezni akartam teljesen. Bugyimat félretolta, és már belém is csúszott. Néma 'á' akadt torkomon, ahogyan megéreztem teljes hosszát magamban. Vállait markoltam, homlokomat övének támasztottam.
- Lassan, kicsim. - suttogta ajkaimra
Fogaim közé vettem alsó ajkát, majd mélyen megcsókolt, miközben csípőmet lassú mozdulatok megismétlésére késztettem. Fenekemre vezette kezeit, és úgy segített az érzéki, finom mozgásban. Új volt a helyzet számomra, hiszen eddig soha nem voltam felsőbb helyzetben. Viszont azzal teljesen tisztában voltam, hogy a domináns Ő maradt.
Mind a ketten már végzetesen kívántuk a másikat, így nem volt meglepő, amint pár perc elteltével érezni kezdtem azt az oly nagyon ismerős érzést. Nyöszörgéseim, erőteljes nyögésekké váltak. Szemei végig engem nézte, még akkor is éreztem, amikor az enyéim csukva voltak.
Pár perc elteltével megéreztem magamban élvezetét. Nem kellett sok, már is követtem a gyönyörbe. Szorosan ölelt magához, s ajkaimat gyengéd csókba hívta. Amint csillapodott a légzésünk, megszabadított a melltartómtól, majd leemelt magáról, s végigfektetett a kanapén. Megszabadította magát attól a pár ruhadarabtól, ami még takarta testét, és csatlakozott hozzám. Ránk terített egy plédet, közel vont magához, hajamba csókolt, míg én mellkasába bújtam, fáradtan.