5.rész

Annabell szemszöge

Korán reggel ébredtem, arra ahogyan apám telefonál. Nem a szobámba volt, még is tökéletesen hallottam minden egyes dühös szavát. Soha senkivel nem beszélt még így - legalábbis előttem nem -, és ez megijesztett. Azonnal kimásztam a kényelmet nyújtó ágyamból, és elindultam a hang irányába. Feldúlt apámat a nappaliban találtam, és éppen a telefonba üvöltözött. Még mindig a pizsamának használt nadrágjában és felsőjében volt. Amint észrevett, lejjebb vette a hangerejét, és kicsit nyugodtabbá vált. Vonásai meglágyultak, és egy mélyebb levegőt vett, majd fojtatta. Leültem a kanapéra, és hallgattam, ahogyan visszafogottan győzköd valakit. Valami ma megjelenő újságcikkről volt szó, és annak megcáfolásáról. Semmit nem értettem. Ennél többet nem árult el a beszélgetés, de valahogy furcsa érzésem volt. Pár perc után köszönés nélkül bontotta a vonalat, majd a készüléket az asztalra dobta, és leült mellém.

- Mi történt? - kérdeztem 

- Semmi kicsim, mindent elintézek. - mosolygott rám halványan

- Apa, kérlek. 

- Te csak ne aggódj semmiért. - csókolt homlokon - Gyere. Menjünk reggelizni. 

Nem faggatóztam tovább. Az évek során tudtam, hogyha valamit elsőre nem mondd el, akkor az már az Ő titka marad. Ez csak néhány alkalommal fordult elő, de azokat a dolgokat a mai napig sötétség fedi. Talán jobb is így. 

Elfoglaltuk egymás mellett, szokásos helyünket, és neki is láttunk a Dorota által készített reggeli elfogyasztásának. Csend uralkodott a helységen, és ez most kivételesen furcsa volt. Nem nagyon szoktunk beszélgetni reggeli közbe, de ez a csend más volt. Láttam, hogy apám feszültem ül, és csak kavargatta a kávéját. Az ételhez alig nyúlt, és teljesen gondolataiba feledkezett. Tudni akartam ennek okát, de inkább mással törtem meg ezt a helyzetet.

- Hogy-hogy még itthon vagy? - néztem rá

- Tessék? 

- Még pizsamában vagy, és már 10 óra is elmúlott. Nálad ez egyáltalán nem megszokott. - magyaráztam

- Ma kell bemenned a rendőrségre. Szerinted dolgozni megyek, ahelyett, hogy melletted lennék? 

- Természetesen nem. - mosolyogtam rá 

- Minden rendben lesz. - simított végig kezemen

Nem válaszoltam, csak egy kicsit erőteljesebb mosolyt varázsoltam arcomra, és fejeztem be a reggelim elfogyasztását. Megköszöntem Dorotának, és az emeletre siettem. Készülődni kezdtem. Amint mindennel elkészültem, magamra kaptam a kiválasztott ruhadarabokat, táskámba bepakoltam és elindultam lefelé.

****

Kapitányság előtt állt meg Taylor, majd azonnal indult nekem ajtót nyitni, de megelőztem. Kicsit bosszúsan sóhajtott, de nem tett megjegyzést. Apám jól szórakozott rajtunk. Tisztában van a mi "viszonyunkkal."
Besétáltunk az épületbe, ahol a földszinten már Harry-t pillantottam meg a távolba. Felé vettük az irányt, miközben arcomra egy kisebb mosolyt festettem.
- Szia. - köszöntem
- Ms.Brooks. - ejtette nevem kimérten - Mr.Brooks. - fogott kezet apámmal
Kérdően néztem rá, de egyáltalán nem úgy tűnt, mintha ezt valamiféle módon meg szeretné magyarázni. Annyira hideg volt, míg talán a legelső találkozásunkkor sem volt ilyen.  Apám is keményebb lett. Mind a ketten feszültek voltak, és éreztem, hogy valamit is eltitkolnak.
- Rendben, akkor melyikőtök mondja el, hogy mi is történt? - szakítottam meg beszélgetésüket
- Tessék? - értetlenkedett Harry
- Jól hallottad. Reggel feszült voltál apa, és látom most is, hogy mind ketten aggódtok valami miatt.
- Természetes, hogy aggódok a lányom miatt.
- Mondjátok el. - szűrtem fogaim között a szavakat
- Mr.Styles, kérem jöjjenek. - szakította félbe a beszélgetésünket a nyomozó
Elindultunk egy kihallgatószoba felé, ami már kívülről is igen rosszul nézett ki. Ahogy beléptem az érzés csak rosszabb lett. Leültem, mellettem pedig az ügyvédem foglalt helyett. Apám nem jöhetett be.
- Üdvözlöm Ms.Brooks. - ült le velem szembe a nyomozó
- Jó napot.
- Tudnia kell, hogy ami ebben a szobában elhangzik, az felhasználható a védelmében, de akár Ön ellen is. - kezdte
- Csak arra a kérdésre válaszoljon, amire szeretne. - fordult felém Harry
- Először is szeretném, ha elmondana mindent. Amint befejezte, pár kérdésem lenne Önhöz. - magyarázta
- Rendben. - jeleztem, hogy megértettem, majd bele is kezdtem a mesélésbe
Új dolgot nem igazán tudtam mondani, sőt inkább semmit. Ugyan azzal az információkkal tudtam szolgálni, mint a kórházban. Emlékekkel nem gazdagodtam, ami számomra csak rosszat jelenthet, ezt már megjegyeztem. Megemlítettem egy személyt, akit a nyomozóknak eddig nem, erre egyből felfigyelt.
- Tehát ez az Aaron Scott nevezetű fiatalember közeledett Maga felé? - kérdezte
- Igen.
- Több eseményen is megtörtént?
- Nem. Számomra ezt volt az első ilyen parti. - magyaráztam
- Régebbről ismerik egymást?
- Évfolyamtársak vagyunk, a fővárosi gimnáziumban.
- Volt maguk között bármilyen kapcsolat is? - tette fel a következő kérdést - Ez magába foglalja a baráti, vagy esetleg estét kalandokat  is.
- Ne válaszoljon, ha nem akar. - csattan Harry - Elnézést, de ne legyen tapintatlan.
- Csak a munkámat végzem.
- Semmi gond. - néztem a védőmre - Nem, természetesen semmilyen kapcsolatban nem álltam vele.
- Értem. Tudnia kell, hogy bármilyen, bármennyi személy neve hangzik el, Ők is kihallgatáson fognak részt venni. - jelentette ki - Még valakire emlékszik?
- Nem igazán.
- Rendben van. Tehát azt állítja, hogy a megnevezett fiatalember többször is közeledett maga felé, de elutasította.
- Igen.
- Ez sok mindent jelenthet. Találtunk részleges lenyomatokat a bűncselekményben használt járművön, kívül, egy újabb vizsgálat során. Ha bebizonyosodik, hogy a helyszínen volt az említett, sokat javíthat a helyzetén. - magyarázta a nyomozó
- Ez nekem jó. - mondtam, de inkább csak hangosan gondolkodtam
- Igen, ez Önnek reményt adhat. - mondta, és mintha egy igen halovány mosoly jelent volna meg száján
- Végeztünk? - kérdezte meg Harry
- Még egy kis türelmet kérnék. - válaszolta - Aaron-nak, a közelében volt, a hétköznapok folyamán egy olyan hölgy a közelébe, aki esetleg féltékeny lehet magára?
- Van egy lány, de nem hinném, hogy ott lett volna. Bár Aaron is igen meglepő volt számomra.
- Kérem nevezze meg, fontos lehet.
- Carla Devin.
- Ms.Devin is egy intézménybe járt Magukkal?
- Igen.
- Ő milyen kapcsolatban állt Mr.Scott-al?
- Ha jól tudom, baráti.
- Nem biztos benne?
- Nem.
- Ezekkel talán már többre tudunk jutni, az eddigieknél. Köszönöm, hogy befáradt. Értesítjük Mr.Styles-t az ügy menete folyamán. Tőle bármit megtudhat.
- Rendben, köszönöm.
- Kérem. - biccentett
Felálltunk , és kimentünk a kis sötét szobából. Apám egyből felém indult, és faggatni kezdett. Harry is csatlakozott hozzánk.
- Minden rendben volt Uram. - mondta Harry - Lánya remekül felelt a kérdésekre.
- Köszönök mindent.
- Ez a munkám. - mondta gépiesen
- Mehetünk? - nézett le rám apa
- Igen.
- Viszlát. - köszönt el Harry-től
- Köszönök mindent. - mondtam, és apám mellett indultam meg a kijárat felé

****

Este az ágyamon feküdtem és a mai nap emlékei jártam a gondolataimban. Nem értettem, mi lett ez a hirtelen hangulatváltozás, távolságtartás Harry-nek. Szó szerint egyik napról, a másikra változott meg. Eleinte arra fogtam, hogy mégis csak a kapitányságon voltunk, de ezzel akkor sem lehet megmagyarázni.
Már este 9 óra is elmúlott, de egyáltalán nem érdekelt. Annyira foglalkoztatott a dolog, hogy telefonomat kezembe vettem, és csak arra lettem figyelmes, hogy egy rekedtes hang szólalt meg.
- Jó estét Ms.Brooks. - köszönt - Valami baj van?
- Estét. - köszöntem - Beszélhetnénk?
- Történt valami? - faggatózott tovább
- Találkozhatnánk? - kerültem ki kérdését
- Mi ennyire sürgős? Eszébe jutott még valami?
- Kérlek. - suttogtam szinte már
Pár pillanatnyi csend állt be. Én csak az ágyneműm gyűrögettem, és vártam, hogy végre mondjon valamit. Egy sóhajt hallottam, majd megszólalt.
- Ma este, vagy holnap?
- Ma.- vágtam rá egyből
- Akkor 20 perc és a házatok előtt találkozunk. - ezzel bontotta a vonalat
Önelégülten mosolyogtam, majd órámra nézve másztam ki ágyamból, és kerestem valami kényelmes szettet. Fejemre húztam egy sapkát. Sminkelni nem sminkeltem, hiszen este van, és egyébként se hittem, hogy valami nyilvános helyre megyünk. Telefonomat felkaptam, és lassan nyitottam ki az ajtóm. Lakásban sötétség uralkodott. Ebből arra következtettem, hogy már mindenki alszik, illetve apám még dolgozik.
Lassan lépkedtem, igyekeztem nem felkeltem Dorotat vagy Taylort. Halkan sikerült kijutnom, és azonnal a kapu felé indultam. Kiléptem rajta, és nem messze megláttam a más ismerős fekete, lesötétített autót. Elindultam felé, és azonnal az anyósülésre be is másztam.
- Szia. - köszöntem
- Estét. - mondta - Miről szeretne beszélni? - nézett rám
- Itt beszélünk?
- Menni szeretne valahova?
- Fejezd már be. - néztem rá szúrósan
- Nem értem a problémát.
- A probléma itt Te vagy. - mondtam - Mi a bajod?
- Semmi.
- Na jó figyelj, ha így legyen így. - vettem egy mély levegőt - Magának és az apámnak is valami problémája van. Reggel óta csak ezen kattog az agyam, de se apám sem pedig Ön nem mondja el. Most már megtisztelhetne valaki azzal, hogy mi is történt egy este leforgása alatt.
- Semmi olyan dolog nem történt, ami miatt aggódnia kéne. - mondta kimérten
- Tudod mit, felesleges volt idehívnom téged. - sóhajtottam
- Végre belátja.
- Fejezd már be ezt a magázódást. - mondtam, úgy hogy fogalmam sem volt, honnan is jött a hirtelen bátorság
- Távolság az védő és a védett között természetes. És maga és közöttem, ez tökéletesen megfelel.
Mély levegőt vettem, és már nyitottam is az ajtót. Kimásztam és szinte dühödten csaptam be magam után. Nagy, sietős léptekkel indultam meg a házunk felé.
Szobámba érve bedőltem az ágyamba, és a párnába rejtettem arcom. Nem is értettem, miért gondoltam, hogy majd jól kijövünk. Annyira közvetlen volt, és hirtelen fordult a világ. Mintha nem is egy huszonévessel beszélgettem volna. Persze, idősebb nálam, diplomás, remek, sőt a legjobb ügyvéd a városban apám elmondása szerint. Pedig Los Angeles-ben még jó pár jogász található. Szinte szánalmasnak érzem magam, amiért hagytam, hogy behálózzon. Valahogy megbíztam benne, erre csak a bunkóskodását kaptam. Ennek okát nem tudom, de mindenképpen kiderítem!...

Harry szemszöge

Ahogy megláttam a kijelzőn szereplő nevet, szívem összeszorult. Tudtam, hogy semmit nem mondhatok neki, hiszen az édesapja akarata ez. Én elakartam mondani neki, hiszen ha csak akár az internet elé leül megtalálhatja könnyen a dolgokat.
Nagyon nehezen vettem fel a telefont, és vele a hideg, érzéstelen énemet. Hangja kétségbeesett volt. Tudtam, hogy ez miatt hív, de próbáltam valahogy kibújni a találkozás alól. Ez nem sikerült, így végül belementem.
Házuktól kicsit arrébb álltam meg, és vártam. Pár perc után megjelent, és ahogy észrevette a kocsim már indult is, és be ült mellém. Éreztem a feszültséget közöttünk, de tartottam magam a szerepemhez. Erősen kellett koncentrálnom kivételesen, hogy tényleg ne zökkenjek ki belőle.
Sikerült a terv. Alig 5 percet, ha velem volt, már feldúltan távozott is. Fájt így látni, de talán az apjának igaza van, és nem kell tudnia arról, hogy mi is történt.
Nyilván nem hülye, okos, értelmes lány, így ráfog jönni. Nem a négy fal között él, és akár az emberek is megtalálhatják a feléje intézett ostoba kérdéseikkel.
Amint bement az udvarba, indítottam és hazafelé vettem az irányt. Szívem szerint elmondtam volna neki, és talán megbeszélhettük volna normálisan, de erre várnom kell. Ha megtudja egyértelműen fel fog háborodni, és teljes joggal.
Otthon töltöttem egy pohár Jack Daniel's-t és leültem. Nem akartam lerészegedni, és semmi  hasonló, csak egy pohárkát kívántam. Amint eltüntettem, beálltam a zuhany alá, és ismételten feljött bennem, hogy mekkora egy barom vagyok. Mindent elrontok.
Fürdő után az ágyamba dőltem, és igyekeztem mihamarabb elaludni, és nem az ostobaságaimon agyalni.

Ps.:Véleményeket várom. - tartom magam a csoportba tett kiírásomhoz! - xx

4.rész

Hi readers.! ... (:

Hát megérkezett az újabb rész, ami talán kicsit már több eseményt is tartalmaz, illetve előrehaladást. Nagyon hálás vagyok a más 30 követőért, és a bloglovin követések, kedvelésekért is! Nagyon sokat jelent nekem. Köszönöm!! 

Tettem ki a modulsávba egy chat-et, ha bármi kérdés, kérés lenne, oda írhattok nyugodtan. :) A facebook csoportba is sok szeretettel várok minden kedves olvasómat! 

Véleményeket várom a résszel kapcsolatban! 

csók.: Alexa xx

Annabell szemszöge

A vonal túl végén csend volt. Ahogyan köszöntem, Ő is megtette, majd egy szinte fájdalmas sóhajt kapott helyet. Mind kettőnknek ez nehéz volt, de ennek akkor sem volt sok értelme.

- Figyelj .. - kezdtem, de azonnal közbeszólt

- Kérlek, ne haragudj rám. - éreztem hangján a bűnbánást

- Nem a Te hibád Sarah. Apa elmondta, hogy így érzel, de nem te vagy ennek az oka.

- De igen.

- Kérlek. - sóhajtottam - Felejtsd el.

- Felejtsem el? Komolyan mondod? - akadt ki - Téged a rendőrség üldöz. 

- Nem üldöznek. - nevettem fel fájdalmasan

- Jó érted. Tudod, elég rossz érzés, ha a saját szülinapodon, a barátnőd egy gyilkosságba keveredik, és semmire sem emlékszik. Azaz megvédeni sem tudja magát.

- Ne beszélj így, tudod, hogy utálom. Egyébként, meg van egy remek ügyvédem. Apának Őt ajánlották.

- Ó igen, már találkoztam vele.

- Mikor? - faggatóztam

- Egyik nap apád beszélni akart velem, és ott volt nálatok.

- Veled? Miről?

- Csak az estéről, hogy én láttam-e valamit, ilyenek. - magyarázta - Jó fejnek tűnt. 

- Az is. Jól végzi a munkáját.

- Azt meghiszem.
- Sarah, Ő az ügyvédem. Kérlek.
- Oké,oké. Egyik nap találkozhatnánk? - kérdezte kicsit félénken
- Persze, bár nincs kedvem kimozdulni. Majd még megbeszéljük. - hebegtem össze-vissza
- Rendben van. Akkor beszélünk még. Szia.
- Szia.
Bontottuk a vonalat. Letettem magam mellé a telefonom, és a plafont igen koncentrálva fürkésztem. Nem bírtam elaludni, egy idő után forgolódni kezdtem, és egy így ment hosszú időn keresztül.
Gondolataimba minden rossz beférkőzött. A szörnyű emberek, akik a börtönben vannak, akik esetleg a cella társaim lehetnek. Hiszen tisztában vagyok a dolgok súlyával. Hiába nem én követtem el - reményem szerinte - oda fogok jutni. Arra a helyre, amire eddig még gondolni sem gondoltam igazán. Harry szavaiból a határozottság sugárzott. Az, hogy mindenképpen azon lesz, hogy megvédjen. Igen, ügyvéd, ez a feladata, de valahogy más volt, mint a családunk ismeretségében lévő ügyvédek. Ennek okát megmagyarázni magam sem tudom.
Ezekkel a gondolatokkal fordultam egyik oldalról, a másikra, és hunytam le szemhéjaim, és rejtőztem el a nyugodt álmaim világába.

****

Szemeimet hirtelen nyitottam ki, ahogyan fordultam egyet. A szobámat a kora reggeli nap fénye töltötte be. Kimásztam a kényelmes ágyamból, és úgy ahogyan voltam, pizsamámba, a papucsomban csoszogtam lefelé a lépcsőn. A ház csendes volt, talán túlságosan is. Egyből az étkezőbe mentem, ahol meg volt terítve egy személyre.
- Jó reggelt kisasszony. - lépett be a helységbe Dorota
- Magának is. - köszöntem, és egy halvány mosolyt erőltettem magamra - Apám?
- Már elment dolgozni. Szeretett volna itthon maradni Önnel, de sajnos be kellett mennie. Üzeni, hogy amint tud, jön.
- Rendben, köszönöm. - mondtam, miközben helyet foglaltam
- Hogy tetszik lenni kisasszony? - kérdezte kicsit bátortalanul
- Köszönöm, jól. - néztem fel Dorotára - Amennyire lehet, igyekszem tartani magam.
- Minden rendbe fog jönni. Édesapja igen remek ember, és mindent megtesz, hogy segítsen magán.
- Igen, tudom.
- Jó étvágyat. - mosolygott, és ezzel már távozott is
Töltöttem magamnak egy pohár narancslevet, és lassan elfogyasztottam a már odakészített reggelim.  Amint végeztem visszacsoszogtam az emeletre, a szobámba. Visszadőltem az ágyamba, de aludni nem tudtam, és igazából álmos sem voltam.
Telefonomat kivettem a párnám alól, és egyből az idő iránt kezdtem el érdeklődni. Döbbenten vettem tudomásul, hogy már dél igen közel van. Erőt vettem magamon, és a fürdőmbe vonultam.
Beálltam a zuhany alá, és csak áztattam magam. Szinte arra lettem figyelmes, hogy a bőröm már igen ráncossá vált, így gyors megmosakodtam, és kiléptem a kabinból. Magam köré tekertem egy törülközőt, és a tükör előtt kezdtem el szemlélni magam. Megmostam a fogaimat, miután megállapítottam, hogy már jobb állapotban is voltam. Amint végeztem, kimentem és a szekrényem előtt álldogálva nézegettem ruháimat. Telefonom csörgésére figyeltem fel. Ágyamhoz mentem, és a kijelzőn figyeltem, a számomra ismeretlen számot. Kis hezitálás után, elhúztam a kis ikont, és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Szia Annabell, Harry vagyok. - szólalt meg egy mély, rekedtes hang
- Ó, szia.
- Nem zavarlak?
- Nem, dehogy.
- Most végeztem a kapitányságon. Tudnánk találkozni?
- Ő, persze. - nyögtem ki zavartan
- Rendben, akkor mondjuk a főutcán a starbuckban úgy egy óra múlva? - kérdezte egy kis idő után
- Megfelel.
- Akkor ott várlak, Szia. - bontotta a vonalat
Elmentettem a számát, majd visszadobtam az ágyamra a készüléket, és a szekrényemhez siettem. Sikeresen kiválasztottam egy laza szettet és hozzá a kiegészítőket. Magamra kapkodtam őket, és a fürdőmbe siettem. Natúr sminket vittem fel, hajamat lazán, hullámosan hagytam. Visszaérve a szobámba, lábaimat neon vans cipőmbe bújtattam, táskámba beledobáltam a legfontosabb dolgaimat, majd napszemüvegemet felkapva indultam lefelé az emeletről.
Mivel Taylor apámmal a cégnél volt, így hívtam egy taxit ami hamar meg is érkezett. Bediktáltam a címet, és úgy 15 perc alatt a sofőr át is vitt a forgalmon. Útközben felhívtam apám, hogy az ügyvédemmel találkozom, és ne aggódjon. Amint megérkeztem, kifizettem, megköszöntem a fuvart, és már ki is szálltam az autóból.
Elindultam a szembelévő kávézó felé, ami igen forgalmas volt. Könnyedén átjutottam az út túloldalára, és már siettem is be a kávézóba. Szemeimmel Harry-t kerestem, akit meg is találtam egy hátsó asztalnál. Elindultam felé, és amikor odaértem fel is nézett rám.
- Szia. - állt fel
- Szia. - mosolyogtam, és leültem vele szembe
- Mit szeretnél inni? - kérdezte illedelmesen
- Egy karamellás frappuccinot. - válaszoltam
Intett a pincérlánynak, aki lelkesen sietett az asztalunkhoz. Végigmérte a göndör srácot, miközben Ő leadta a rendelést. Amint feljegyezte, távozott is.
- Jobban vagy? - kérdezte, és arcán láttam, hogy valóban érdekli, nem csak illedelmességből tette fel
- Igen, köszönöm. - feleltem
- Örülök. - mosolyodott el halványan
A szőke pincérnő visszajött a rendelt italokkal, és letette elénk. Ismételte végigmérte az ügyvéd srácot, amit Harry észre is vett. Lány zavarba jött, és vöröslő arccal hagyta el az asztalunkat. Tettem volna egy megjegyzést, de visszafogtam magam, hiszen Harry és köztem csak jogi kapcsolat van. Ő az ügyvéd, én meg az a fél, akit meg kell védenie.
- Elmondod akkor, hogy mi is volt a rendőrségen? - érdeklődtem
- Természetesen. - nézett fel a poharáról - Sok mindenre nem jutottak. Újra átvizsgáltak mindent, de a te ujjlenyomataidon kívül nem sok minden használható nyomot találtak. Bár nem mondta, mivel nem teheti a főkapitány, de érezhető volt rajta, hogy hisz neked. Hisz az ártatlanságodban.
- Az jó. Nem?
- De, ez egy remek hír. Viszont a bíró dönt. De ahhoz még sok idő kell. - magyarázta - Holnap be kell menned, természetesen velem. Nem hallgathatnak ki az én jelenlétem nélkül. - szögezte le - Ha bármi kérdést feltennének, és nem vagyok ott, ne válaszolj! - mondta határozottan
- Ó, rendben. Ezzel eddig is tisztában voltam. - motyogtam
- Oké. - nézett zavartan - Valószínű, hogy olyan kérdéseket tesznek majd fel, és olyan formában, amik megzavarhatnak, de ez a céljuk. A munkájuk. Minden egyes szavukra pontosan kell figyelned. Nem adhatsz kétértelmű választ. Ez gondolom világos.
- Igen. Igyekezni fogok.
- A te sorsod múlik rajta.
- Tudom. - sóhajtottam fájdalmasan és belekortyoltam a még gőzölgő italomba
- Figyelj, mindent megteszek, hogy megvédjelek. Viszont, neked is segítened kell. - nézett mélyen a szemeimbe - Ha bármi eszedbe jut, amit esetleg még nem tudok az üggyel kapcsolatban, akkor még a holnapi kihallgatás előtt tudasd velem. Fontos, hogy mindenről tudjak.
- Nem jutott semmi az eszembe, de természetesen szólok, ha valami tisztulni kezd. - mondtam szinte gépiesen
- Helyes. - kavargatta az italát, és úgy méregetett engem - Tudom, hogy van jogosítványod, de azzal biztosan tisztában vagy, hogy amíg nem derül ki az ártatlanságod, nem ülhetsz volán mögé. - hangsúlyozta a nem szócskát
- Nem. Nekem nincs. - néztem értetlenül
- Ez csak súlyosbítja a helyzetet. - sóhajtott - Mármint, ha bebizonyítják, hogy még is Te okoztad a balesetet, akkor még nagyobb súlya lesz a dolgoknak. Hiszen nem rendelkezel vezetői engedéllyel. Nagyobb, súlyosabb büntetésre lehet számítani. - magyarázta a dolgokat
Komor arccal ültem és hallgattam, ahogyan a szavakat ejti ki a száján. Szinte szívem szakadt meg, ahogyan sulykolta a dolgokat. Igen, tudom, tisztában vagyok azzal, hogy minden vonja maga után a megfelelő következményt, de nem én tettem. Tudom. Hiszek magamban, hogy nem öltem meg senkit.
Gondolataimból Harry érintése térített vissza, ahogyan megéreztem ujjait arcomon. Pislogtam, és csak akkor vettem észre, hogy könnyeim a napvilágra törtem, és szemtelen sebességgel folytak le arcomon.
- Héé .. Ana. - ült mellém - Ne sírj. - mondta gyengéden
Most becézett először, és szívemet melengette, ahogyan száját elhagyta a nevem. Szinte áldás volt, de megnyugodni így sem teljesen tudtam. Csak az járt a gondolataimban, hogy a börtön poros falai között fogom leélni a hátralévő éveimet.
- Ígérem, mindent megteszek, hogy ne kerülj börtönbe. - törölte le könnyeim - Ígérem.

Harry szemszöge

Ahogy mondtam, kihangsúlyoztam a fontos dolgokat, láttam rajta, mennyire elgondolkozott. Arcára a félelem ült ki, és nem szólt, nem pislogott. Az is kétséges volt számomra, hogy egyáltalán levegőt vesz-e. Már sok ügyfelem volt, de egyikükkel sem voltam közvetlen, egyikük sem volt ennyire ártatlan, mint Ő. Látszott rajta, már az első pillanatban, amikor megláttam, tudtam, éreztem, hogy senkinek nem tud ártani. Lehetetlen.
Én még mindig csak mondtam a súlyos, terhelő szavaimat, de Ő nem reagált. Kíváncsian figyeltem arcát, és amint megláttam legördülni az első könnycseppet, szívem kihagyott egy ütemet. Soha nem volt ilyen érzésem. Fájt így látni a törékeny lányt. Azonnal mozdultam, mellé ültem, és igyekeztem eltüntetni a sós könnyeket arcáról. Ahogyan ujjaimmal érintettem puha arcát, egyből pislogott párat, és visszatért a jelenbe.
- Héé .. Ana. - szólaltam meg hirtelen
Nem tudom, honnan jött a becézése, de nem törődve ezzel, figyeltem a reakcióját. Láttam a megilletődöttséget arcán, de nem bírtam nézni, ahogyan darabjaira hullik.
- Ígérem, mindent megteszek, hogy ne kerülj börtönbe. - töröltem le egy kövér könnycseppét - Ígérem. - szinte suttogtam a szavakat
- Köszönöm. - mosolyodott el erőtlenül
Talán ezzel magát is próbálta megnyugtatni, de engem nem győzött meg. Egyértelmű volt, hogy fél. Túlnőtt rajta az érzelem.
Megtörölte arcát, és elnézést kérve felállt mellőlem. Néztem, ahogyan a mosdóba sétál, és annak ajtaja mögött eltűnik.

Annabell szemszöge

Bementem a mosdóba, hogy a könnyes arcomat, kisírt szemeimet rendbe hozzam. Tükörbe félve néztem, és ahogy ezt megtettem, már értettem is, hogy miért. Azonnal kivettem táskámból a neszesszerem, és próbáltam mihamarabb helyrehozni a lefolyt festékmaradványokat.
Pár perc alatt sikerül is egy emberkinézetű személyt összehoznom. Elpakoltam a táskámba mindent, és visszasiettem.
- Ne haragudj. - esedeztem
- Semmi gond. - mosolygott - Jobban vagy?
- Talán, kicsit. - mondtam habozva
- Menjünk. Mindenki minket figyel. - mondta kis szünet után
Bólintással jeleztem egyetértésem. Harry kifizette az italokat, és együtt sétáltunk ki a kávézóból. Éppen a telefonomért nyúltam, amikor felajánlotta, hogy hazavisz. Nem volt erőm ellenkezni, így követtem a parkolóba, ahogy a fekete, lesötétített autója parkolt. Beültem, és amint Ő is beszállt, már indította is a motort.
Út közben mind ketten csendben voltunk. Kivételesen nem a börtönön, a rendőrségen járt az eszem, hanem rajta. Azon, hogy mennyire közvetlen lett, és kedves. Mintha törődne velem.