30.rész ~ Epilógus

Annabell szemszöge

Forgolódtam, vergődtem a kényelmes ágyamba amely oly ismerősként érintette meg testemet. Forróság lüktetett bennem. Verítékben úszott testem, s végtagjaim fájdalmasan mondtak ellent minden mozdulatomnak. Fejem széthasadt, s hajam tapadt arcom nedves bőréhez. Nyöszörögve fordultam a másik oldalra, és rejtettem el szenvedő testem a takaró alatt. Fáztam, és egyre jobban melegem is volt. Újra fordultam, ezúttal a másik oldalamra, s ahogyan bordáim találkoztak a matrac anyagával, fájdalmasan felnyögtem. 

Lassan aprókat pislogtam, hogy megszokjam a sötétítő mellett beszűrődő halovány fényt, amely még így is zavarta szemeimet. Szemeim égtek. Sok, kicsit pislogtam, hogy a látásom a megfelelő legyen, s, hogy felismerjem hol is vagyok. Ismerős volt, túlságosan is a szoba, ahol felébredtem. Pontosan tudtam, hol is vagyok, még is reménykedtem benne, hogy álmodom. Semmit sem értettem.
Takarót lassan húztam le fáradt testemről. Óvatosan próbáltam felülni, ami sikerült is kis időn belül, bár néha bele nyilat az oldalamba a fájdalom, de akaratom nagyobb volt annál, mint hogy visszafeküdtem volna. Mezítelen talpaim szőnyegem puha anyagával találkozott. Lábaim remegtek. Mély levegőt vettem. Mellkasom rohamosan emelkedett, s süllyedt. Kezeimen támaszkodtam, ahogyan igyekeztem felállni. Lábaim igen nehezen teljesítették testem, agyam parancsát. Akaratosan mondtak ellent nekem, de végül kisebb küszködés után két lábra álltam.
Ablak felé vettem az irányt. Határozott léptekkel közelítettem meg a nyílászárót, és a sötétítő függönyt. Ahogyan sikeresen elhúztam fény áradt be a helységbe. Nap sütött, s ahogy az üvegen keresztül érintette bőröm, meleggel árasztotta el. Kinyitottam, s egyből megcsapott a kellemes melegség. Nyár. Egyértelműen ebben az évszakban tartunk. Furcsállóan néztem továbbra is a kertünket, ahol a bokrok, és a fák virágoztak, a kertész szorgosan gondozta a növényeket, miközben a medencénket tisztították.
Még mindig zavarodottan álltam a kézzel fogható dolgok előtt, s nem akartam el hinni, és nem is értettem mit keresek a régi szobámba, ahol már évek óta nem jártam. Megfordultam. Egyenesen, mondhatni sietős léptekkel, már amennyire ezt a rosszullét engedte, tettem meg a távolságot.
Hideg fém kilincsre helyeztem kezemet, s nyomtam le. Fa ajtó azonnal kinyílt, így hamar kint találhattam magam a folyosón. Házat csend uralta. Minden ugyan úgy volt, ahogyan azt évekkel ezelőtt hagytam. Lépcső felé vezetett utam.
Lépcsőfokokat fogcsikorgatva tettem meg. Soha nem ápoltam jó barátságot a lépcsőkkel, de most még jobban elleneztem azokat. Szorosan fontam ujjaimat a korlátba, s kapaszkodtam minden egyes lépésnél. Lábaim, s egész szervezetem gyenge volt, s a veríték még mindig verdesett. Felvettem a harcot a fokokkal, s pár perc elteltével, igaz fájdalmasan, de leértem a földszintre. Mint ahogyan az emeleten, itt is csend uralkodott. Abban reménykedtem, hogy apámat az irodájában találom, így a szoba felé vettem az irányt. Nappalin könnyebben átjutott. Küzdelem nem volt olyan fájdalmas, mint a lépcsőn lejövetel. Kopogtatás nélkül nyomtam le a hatalmas barna, kézzel kimunkált fa ajtó kilincsét, s tártam kis. Apám egyből felkapta tekintetét a laptopjáról. Szemeiben az aggodalom tükröződött. Óvatosan beljebb léptem, míg magam mögött visszacsuktam az ajtót. Beljebb csoszogtam. Hideg kövön talpaim fáztak, így az asztalával szemben elhelyezett fotelbe foglaltam helyet, és húztam magam alá végtagjaim.
- Kicsim, aludnod kellene. - szólalt meg
- Felébredtem. - hangom remegett
- Beteg vagy. Szükséged van a pihenésre.
- Apa, kérlek. Nagy lány vagyok.
- Valóban. - bólintott - 17 évesen sokkal érettebb vagy, mint a kordbeliek.
Ahogyan kiejtette száján a koromat, teljes döbbenet uralkodott el rajtam. Akárhogy is szoroztam, s osztottam nekem 22 évesnek kellene lennem. Semmit nem értettem. Zavarodott voltam. Levegőt kapkodtam, de apám visszafordította figyelmét a laptopjára, így mit sem sejtett az én értetlenségemről.
- Pár perc múlva jön egy jó barátom érkezik.
- Ismerem?
Ám válaszolni nem tudott. Kopogtatásra lettünk figyelmesek, majd amint apám szólt, hogy "szabad", már nyílt is az ajtó. Ajkaimra mosoly húzódott, s szívem hevesebben kezdett el verni. Felálltam, és amint bezárult a vendég mögött az ajtó, oda sétáltam, és megöleltem. Teste feszes volt, és tartózkodott is a közelségemtől, de végül óvatosan magához ölelt.
- Harry. - suttogtam mellkasába
- Ti ismeritek egymást?
Apám hangja csapta meg a fülemet. Hátra pillantottam rá. Értetlen, zavarodott voltam. Kezek lekerültek rólam, és már csak álltam, mint egy élettelen dolog a szoba közepén.
- Találkoztunk már valahol? - szólalt fel Harry kellemesen rekedtes hangján
- Nem emlékszel? - hangom megtört volt
- Sajnálom, de fogalmam sincs miről beszélsz.
- Justin. Mi van Justin-al? - szemeimből már könnycseppek folytak
- Ki az a Justin? - kérdezte apám
- A fiam.
- Kicsim, gyere, kérlek. - fogott kézen, s vezetett fel lassan a szobámba
Befektetett az ágyba, és betakart. Úgy kezelt, mintha valóban egy kisgyerek lennék. Könnyeim még mindig nem apadtak el.
- Mi folyik itt? 22 évesnek kellene lennem, és .. - kezdtem de ő egyből csendre intett
- Ana, beteg vagy, és az éjszaka folyamán lázálmok gyötörtek téged.
Akkor fogalmazódott, állt össze bennem minden. Sírás, vészes zokogás rázta testem, s apámat megkértem, hagyjon magamra. Nehezen, de teljesítette kérésem. Oldalamra fordultam, lehunytam szemeim, s a takaróm alá temetkeztem. Mindent elvesztettem, s egy álom volt az egész. Csodaszép álom, ahol szerelembe estem egy olyan férfiba, aki jelenleg őrültnek tart.

29.rész

Annabell szemszöge

Harry körém fonta kezét, s beljebb húzott, hogy a számomra már jól ismert nyomozó, és az apám beljebb tudjanak lépni. Nappaliba invitálta Őket, s engem is. Lábaim nehezen teljesítették az utasítást, de kisebb erőfeszítéssel, s Harry támaszával elértem a helységbe, és helyet foglaltam a fotelben, míg a karfára Haz ült. 

- Ms.Brooks arckifejezéséből arra következtetek, hogy nem említette meg az érkezésem.

- Pontosan én sem tudtam, hogy mikor érkeznek. - felelte Harry

- Értem. - biccentett a nyomozó - Tehát, akkor az én feladatom, hogy ismertessem, hogy mi az oka jelenlétemnek.

- Hallgatom. - hangom halk volt

- Sikerült megtalálnunk két személyt, akik látták magát azon a bizonyos estén, amikor a baleset történt. 

- Tanúskodtak?

- Nem. - felelte - Bíró kijelentette, hogy magának is jelen kell lennie.

- Tessék? - döbbentem meg - Lehetetlenség, hogy én visszatérjek az államokban. Szökésért is akár elítélhetnek.

- Igazán okos hölgy maga Ms.Brooks.

- Ana, muszáj jönnöd. 

- Felejtsétek el. Nem fogok börtönbe menni. Itt a fiam. - estem kétségbe
- Kicsim, kérlek. Szerinted hagynám, hogy vissza menj az államokba, hogy börtön büntetésre ítéljenek? - kérdezte Harry, miközben szorosan fogta kezem
- Lezárják az ügyet, de ahhoz Önnek is jelen kell lennie Ms.Brooks.
- Ha ragaszkodsz hozzá, Harry is velünk jöhet.
- Természetesen. A várost sem hagyom el nélküle. - feleltem egyből határozottan - De Justin nem jöhet velünk. - néztem fel Hazza-ra
- Anyuék vigyáznak rá addig, ne aggódj.
- Holnap reggel indul a gép, amire szól a jegyük. - tájékoztatott a nyomozó - Én is azzal megyek.
- A szállás miatt ne aggódjatok. A házamba jöhettek. - mondta apám
- Köszönjük, de inkább egy hotelben szállnának meg. - utasította vissza Harry
- Ahogy gondoljátok.
- Még annyi lenne, hogy csak holnap után reggel lesz a tárgyalás. - mondta a nyomozó
- Van egy fiam. Nem hagyhatom csak úgy magára.
- Sajnálom, de most ezt az ügyet kell szem előtt tartania.
- Remélem, hogy nincs gyereke. - horkantam fel
Szerencsére még pár percig kellett élveznem a társaságukat, azután el köszöntek, s távoztak. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel amikor az ajtó becsukódott mögöttük. Harry sietve tért vissza hozzám s ölelt magához.
- Miért nem közölted velem? - vontam kérdőre
- Beengedted volna őket?
- Oké, igazad van. Viszont az akkor sem megoldás, hogy ilyenekből zársz ki. Rólam van szó Harry.  A jövőmről, a családunk jövőjéről. Tudod most várom a második babánkat.
- Ne beszélj úgy velem, mintha fogalmam sem lenne az állapotodról. - nézett szemembe - Végtére is az apa én vagyok.
- Akkor viselkedj is úgy mintha fontos lenne a családod. - álltam fel és az emeletre indultam
Hálónkban egyből a fürdőszobát vettem célba, s amint magamra zártam az ajtót, megszabadultam ruháimtól, és beálltam a forró vízsugár alá. Féltem, rettegtem visszamenni az államokba, hiszen pontosan tisztában voltam annak következményeiről amik várhatnak rám, az miatt, hogy Harry-vel ide szöktem. Igen, ezt nevezhetjük így is, hiszen valóban ez történt. Az, hogy a kapcsolatunk így alakult, az teljesen más dolog. Valóban szeretem Őt, és örülök, hogy egy ilyen férfi mellett élhetem az életem, s ajándékozhatom meg gyermekekkel. Bár sok negatív véleményt kaptunk miszerint a kor különbség igen nagy, s nem tudjuk kezelni ezt a kapcsolatot megfelelően. Harry segítségével leperegtek rólam a dolgok, s igen is bebizonyítottuk másoknak, de legfőképpen magunknak, hogy mennyire s jól tudunk együtt működni. Természetesen kisebb viták minden kapcsolatban akadnak, így az miatt egyáltalán nem becsültem alább a mienkét. Szeretem Őt nagyon, és tudom, hogyha elveszíteném, abba belehelnék. Számomra Ő, és Justin, illetve a jövőben érkező kicsi a mindenem.
Gondolataimból egy kopogtatás zökkentett vissza a sivár valóságba.
- Ana, minden rendben? - hangja kétségbeesettnek tűnt
- Persze, miért?
- Jó ideje benn vagy, soha nem szoktál ennyit időzni.
- Mindjárt megyek. - zártam el a zuhanyt
Testem köré tekertem egy puha törülközőt, és kiszálltam a kabinból. Mosdóhoz mentem, ahol még az egyéb szokásos dolgaimat elvégeztem, majd visszatértem a szobába. Harry egyből rám kapta tekintetét. Felállt, s hamar meg is szüntette a közöttünk lévő kis távolságot. Magához ölelt, és halántékon csókolt.
- Rendben vagy?
Aprót bólintottam. Ajkaimra is egy finom csókot nyomott, majd Ő tűnt el fürdőnk ajtaja mögött. Szekrényéhez léptem, és a kedvenc pólómat vettem ki az övéi közül. Rég bújtam az Ő ruhájába, de amikor ezt megtettem biztonságban éreztem magam, és most erre volt szükségem. Amint felöltöztem bemásztam az ágyunkba, közel Harry térfelére, a párnájára fektettem arcom. Mélyen szívtam be mámorító illatát, s hunytam le pilláim. Gyér fény, amit az éjjeli lámpa okozott, töltötte meg a teret, de ahogy Harry megjelent, s leoltotta, sötétség öltötte be a helységet. Bemászott mellém, és szorosan magához vont. Arcomat nyakhajlatába temettem, míg kezemmel derekánál öleltem át szorosan.
- Félek. - törtem meg a csendet kis idő múlva
- Angyalka. - simított végig arcomon, s lejjebb csúszott hozzám, hogy szemeimbe nézhessen - Ígérem neked, hogy senki sem választhat el Justin-tól. Érted? Senkinek nem engedem meg, hogy elvegyenek tőlünk.
- Ugye Te fogsz képviselni? - hangom megremegett
- Szerinted hagynám másnak? - hagyott orromon egy apró puszit - Másra nem bíználak. Még, ha ez önző, és nagyképű dolog is.
- Szeretlek. - fúrtam mellkasába arcom, s szorosan öleltem magamhoz
- Én is téged Bébi, én is téged.

****

Kora reggeli órákban egyedül ébredtem. Bármennyire is tapogatóztam csak a hideg ágyneműt éreztem tenyerem alatt. Nyögve fordultam hátamra és nyitottam fel szemeim. Amint sikeresen kimásztam az ágyból, beágyaztam, s a fürdőszobába vonultam. Keserves lassúsággal kezdtem el készülődni, s a neszesszeres táskámba bepakolni. Miután azzal készen lettem, a bőrönd bepakolásával kezdtem el foglalatoskodni. Harry-nek és magamnak is bepakoltam minden szükséges dolgot. Talán egy órámba telt mindent összeszedni. Újra a fürdőbe kötöttem ki, ahol ellenőriztem a sminkem, s a ruháimba bújtam.
A földszintre tartva benéztem fiamhoz, aki még békésen szuszogott. Beljebb sétáltam halkan, nem fölkeltve őt, s vissza helyeztem rá a lecsúszott takarót. Nyomtam kis arcára egy puszit, majd magam után behajtva az ajtót tovább folytattam utamat. Konyhába érve szembe találtam magam Harry-vel, szüleivel, s testvérével és annak családjával. Mindenkit megöleltem, megpusziltam, majd párom mellett foglaltam el helyem egy forró csésze gyümölcs tea társaságában.
- Minden rendben lesz. - bíztatott Anne
- Legalább rajtam kívül mindenki így gondolkozik. - feleltem kevergetve italom
- Próbálj Te is így hozzá állni. Sietsz haza Justin-hoz. - bíztatott Gemma
- Igyekszem. - kortyoltam gőzölgő italomból - Lux merre van?
- Szüleimnél. Ott tölt egy kis időt. - felelte Liam
- Sokkal tartozunk nektek.
- Ana, kérlek ne beszélj hülyeségeket. - szólalt fel Des
- Bébi, azért van a család, hogy segítsenek, ha baj van. - kulcsolta egybe ujjainkat Harry - Lassan indulnunk kell.
- Rendben. - bólintottam - Már összepakoltam. Justin még alszik. - tájékoztattam a nagyszülőket
Harry.vel az emeletre mentünk, ahol is elbúcsúztunk fiúnktól, majd Ő a bőröndöt magához vette, s indultunk is.Elköszöntünk Harry családjától és már szálltunk is be a taxiba, ami egyenesen a reptérre vitt minket.
Útközben végig szótlanul ültem, Hazza kezét szorongatva. Hamar sikerült felkerülnünk a gépre, amin a nyomozó és apám is utazott. Annyi kérésem volt, hogy mi külön, messze tőlük ülhessünk. Szerencsére ezt tiszteletben is tartották, így ők a gép elején, még mi a gép végén foglaltunk helyet. Vállára hajtottam fejem, s igyekeztem pihenni. Harry nyugtató édes szavakat suttogott fülembe, ami sok esetben igen nagy mosolyt csalt arcomra. Néha egy-egy kisebb csókot csent tőlem, s kézfejemet simogatta. Mielőtt leszálltunk komolyabbra vette a dolgokat, és megosztott velem néhány információt, aminek köszönhetően tisztábban láttam a dolgokat, ám volt néhány rész, ami homályban maradt.

****

Hotelbe hosszú órák után sikerült megérkeznünk. Recepción egyből megkaptuk a kulcsot, és már mentünk is fel a megfelelő emeletre, hogy megtaláljuk a szobánkat. Ahogy beléptünk az ajtón magas sarkú cipőmtől egyből megszabadultam, s a háló felé vezetett utam. Megszabadultam minden ruhámtól, és fehérneműben zuhantam be az ágyba, a takaró rejtekébe. Pár perccel később csatlakozott hozzám Harry is. Magához vont, s nyugtatóan hátamat kezdte simogatni.
Apró puszikkal halmozta el arcom Harry. Ébredés csodás volt, ám amikor megláttam rajta a fehér inget, s nyakkendőt egyből elkomorodtam. Lehúztam magamhoz, s hevesen megcsókoltam. Reménykedtem benne, hogy erőt ad. Eltávolodott tőlem, majd finoman közölte velem, hogy egy óra múlva kezdődik a tárgyalás, és fél órán belül már indulnunk kell, így azonnal kikecmeregtem az ágyból, és a fürdőbe vonszoltam meggyötört, remegő testem. Sietve készültem el, s kaptam magamra egy igen visszafogott szettet. Nappaliban, a kanapén találtam rá Harry-re, aki dokumentumokat olvasott. Ahogy meglátott, félre tette öléből az iratokat, s magára rántott. Vállára hajtottam a fejem.
- Az ügyemmel kapcsolatos információk? - érdeklődtem
- Igen. Évek során segített egy munkatársam, és így mindig lépést tudtam tartani az ügy haladtával.
- És erről se beszéltél nekem. - jegyeztem meg
- Bébi, nem szeretnék veszekedni.
- Én sem, csak egy megjegyzés volt. - feleltem - Mikor indulunk?
- Összepakolom az iratokat, és mehetünk.

****

Bíróságon kivételesen nagy csend uralkodott. Ahogy beléptem a hatalmas épületbe egyből emlékek sorozata tört rám. Közelebb húzódtam Harry-hez, aki egyből védelmezően helyezte kezét csípőmre, s vont még jobban magához. A tárgyaló terem előtt találkoztunk apámmal, és a nyomozóval. Bevezettek a terembe, s a jobb oldali asztalnál Harry-vel helyet is foglaltunk. Nem sokkal később a bíró is megérkezett, s kezdetét vette a tárgyalás. Hozzám eleinte csak annyit intézett, hogy megemlítette az elköltözésem.
Váratlanul ért, amikor is Carla és Aaron vonult be őrök kíséretében, bilinccsel kezeiken. Harry-re pillantottam, aki csak megszorította a kezem az asztal alatt.
- Ms.Brooks-ot kérem a vádlottak padjára.
Felálltam, s a bíró kérését teljesítettem. A két általam jól ismert személyt védő ügyvéd állt meg velem szembe, s halmozott el kérdésekkel. Remegtek kezeim, így lábaimon összekulcsoltam azokat, s igyekeztem minden feltett kérdésre koncentrálni, s a megfelelő választ adni.